Kelet-Magyarország, 2000. április (60. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-08 / 83. szám
2000. április 8., szombat Iftlií» HÉTVÉGE 9. oldal ALKOTÓINK Ég és a föld Bodnár István Műterem, valahol az ég és a föld határán Nyíregyháza belvárosában egy emeletes ház padlásszobájában. Belül festői rendetlenség. Eszközök, tárgyak tömkelegé. Ám semmi sem fölösleges. Ecsetek, tubusok tucatjai, két hatalmas tükör, a portréfestészet kellékei, megkezdett és befejezett művek, egy heverő és egy hatalmas trombita. Az ablakon át egy templomtorony látszik, és az ég, a maga végtelenségével. Ez ad távlatot a festészetnek, a művész meditálásának. Egy közvetlen hangú felirat tegeződésre szólítja fel a műterembe látogatót. A mester kora már prófétai, a műveiből viszont az örök fiatalság szelleme sugárzik. A sugárzás, igen ez a legjellemzőbb ismérve Huszár István képeinek. Az egyik frissen alkotott mű a szemet ábrázolja. A simogató, a szeretetteljes szemet, kissé elvont, absztraktabb módon. Huszár István szavaiból az derül ki, hogy mostani életszakaszában a szeretetet tartja az egyik legfontosabb dolognak a világon. Egész kis előadást hallok tőle, amelyből néhány mondatot okulás végett le is jegyzek: Az értelem szeretet nélkül törvénytelen. A szeretet értelem nélkül oktalan. A szerelem és az értelem akarat nélkül nem képes érvényesülni. Az akarat szeretet nélkül oktalan, féktelen és gonosz. Huszár István egyébként filozofikus alkat. Némi metafizika, keleti bölcsesség sem hiányzik belőle. De a legtöbb az önmagának kreált filozófia. Ezek után már azon sem csodálkozik az ember, hogy a művész még ma is, 75 évesen is rendszeresen jógá- zik. És fáradhatatlanul dolgozik. Mint meséli, minden reggel 8 órakor felballag a műtermébe, és este hatig dolgozik. Ha valami miatt egy-két nap elmarad a munkából, akkor hiányérzete van. Ebben leHuszár István és alkotása Martyn Péter felvétele hét is valami, hiszen legalább egy nagy kiállításra való anyag hever a polcokon, a falon és minden más kihasználható helyen. A tárlatokból ma sincs hiány, Huszár Istvánnak egyidejűleg most is három kiállítása van megyén innen és túl. — A kiállítások azért is jók, mert az ember visszajelzést kap, hogy mit kell elhagyni, és mit kell továbbvinni. Senki sem készít azonnal és mindig remekművet. Meg kell küzdeni érte. A műnek nem lehet izzadság szaga. Annyi szellemi energia sugárzik egy képből, amennyit a művész belevisz. A szellemi energia nélkül a festék csak festék marad — hallgatom az ars poétikával felérő eszmefuttatást. A mester termékenységét azonban más is jelzi. Bizonyára nem tévedek, ha megkockáztatom, hogy több száz nyíregyházi lakás falát díszíti Huszár- kép. Divatos festő — írnám le legszívesebben, ha a művészet területén nem lenne a divatos szónak pejoratív értelme. A portrékon viszont többnyire csak nőket látok. A magyarázat két irányt vesz: — A legtökéletesebb forma a kerek, amelyben nem szűkölködnek a nők. Másrészt a nők az élet forrásai, ők csinálnak belőlünk, férfiakból bóhocot vagy királyt. Igyekszem megtudni valamit a műalkotás folyamatáról is: — Addig nem kezdek el festeni, amíg nem álmodom meg az egész kompozíciót. Ha már látom a képet, akkor csak fel kell dobálni a színeket, formákat. Figyelemre méltó szavak! Csak hát gyanítom, azért mégsem ilyen egyszerű. A fából faragott papírvágókés Szabó Lőrinc 1945 decemberétől másfél hónapot töltött Sóstóhegyen a Thomas családnál Szabó Lőrincet 1945 novemberében hívtuk meg Sóstóhegyre. Tudtuk, hogy az inflációs idők zűrzavarai miatt nem tudja magát kikapcsolni kellőképp a mindennapi életből, hogy minden idegét és idejét a versírásra koncentrálja, ezért fogadta el meghívásunkat, hogy itt a csendben és nyugalomban előre haladjon a munkájával. Kérte, hogy ne nézzük őt vendégnek, egyáltalában ne is vegyük észre, hogy van, csak végezzük tovább napi munkánkat, ő bármilyen jövés-menésben tud dolgozni, úgy veszi, mintha kávéházban ülne... Dolgozni csak a mi szobánkban tudott, itt melegebb volt, a kályha elé raktuk a kis asztalt, s itt munkálkodott. Mi jöttünk- mentünk, beszéltünk a szobában, mintha ott sem lenne, s ő dolgozott, mintha mi nem is léteznénk. Délben megebédeltünk, kicsit beszélgettünk, aztán újra visszavonult a Tücsök kávéházába, ahogy nevezte, dolgozni. Csinált is egy kis táblácskát, hogy a „Tücsök Kávéháza”, s felakasztotta falra. Estefelé aztán felolvasta mit készített aznap, elmagyarázta, mit hogyan képzel, hogy tervez, s nagyon boldog volt, hogy termékeny és eredményes munkát végez. Mondta, talán soha nem érezte magát ilyen termékenynek, volt nap, hogy 5- 6 verset is megírt s ennek nagyon örült. Vacsora után aztán teljesen nekünk szentelte magát, beszélgetett, mesélt nekünk, majd vette a petróleum lámpáját, s nyugovóra tért. Nagyjából így teltek napjaink, Szabó Lőrinc szerény kedves vendég volt, nem válogatott ételben, s igyekezett hozzánk, házi vendégünkhöz idomulni, mint egy kedves szerény rokon, hogy semmiben terhűnkre ne legyen. Apróságok, amik eszembe jutnak róla. Mindig fázott, szerette a meleget. Van a cserépkályhánkban egy kis vízmelegítő lyuk, mindig azt mondta, oda szeretnék bebújni valami vaSzabó Lőrinc portréját Imre György rajzolta KM-reprodukció rázslat által, ott talán nem fáznék.... Ha valamit nem értettünk, addig magyarázta, példázta, míg megértettük. Nagyon jó pedagógiai érzéke volt, jól tudta a tudását átadni. Szeretett aztán kikérdezni bennünket, hogy jól megértettük-e... Voltak nagyon érdekes és váratlan kérdései, roppant szerette tornáztatni az agyunkat, s örült, ha kellő feleletet kapott. Meghökkentő dolgokat is kérdezett például, ha választhatnál a kezed vagy a lábad veszítenéd inkább el? Vagy süket vagy néma vagy vak lennél? Megállapodtunk abban, hogy a vakság a legrettenetesebb mindezeknél. Elhatározta, hogy belőlünk Wag- ner-rajongót csinál, s minden es- A Thomas-féle ház te előadott nekünk egy-egy Wag- ner-operát. Elmesélte, s itt-ott belefütyölte vagy dúdolta a dallamot, s magyarázatképp ilyeneket mondott: képzeljétek el sötétbarna vonalakat ez az alapmotívum, s rajta átfutó virágos rózsa, ez a dallam. így próbálta népszerűsíteni Wagnert nálunk a roppant érdekes és élvezetes előadóval.... Egyszer anyámmal valami kis vitájuk támadt közös ismerős kislány erkölcsén. Anyám szidta, s ő védte, mondván, hogy nem a saját természetén keresztül kell meglátni az embereket, hanem kit-kit a természete szerint úgy venni, ahogy van. Anyám kissé megmérgesedett, s Lőrinc hogy kedvébe járjon, kiment s egy kis tűzrevaló fából egy szép kis papírvágó kést csinált neki nagyon ügyesen és szépen, hogy kiengesztelje... (A száz éve született Szabó Lőrinc 1945. december 8-án érkezett Sóstóhegyre, a Thomas család meghívására. Másfél hónapot töltött a vendéglátó házban. Ez az idő volt a költő egyik legtermékenyebb időszaka. A Tücsökzene 64 verse született Sóstóhegyen. A visszaemlékezést a házigazda lánya, Thomas Marianne írta.) Reagálni a változásokra Kállai Krisztina A világ legkorszerűbb sebészeti gyógymódját hozta el Szatmár- ba, hogy az itt élő embereken segíteni tudjon. Időt pénzt nem sajnálva több hetet töltött Amerikában, tanulmányozva a minimál invavív sebészet gyakorlati módját. Azt a műtéti eljárást, amellyel nem kell a teljes hasfelületet felvágni, hogy eltávolítsák az emberi szervezetből a megbetegedett szerveket. Ő dr. Nagyházi Árpád, a Mátészalkai Területi Kórház főigazgatója. Sárospatakon született, ott végezte középiskolai tanulmányait. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát cum laude minősítéssel. A sebész szakvizsgát a miskolci Semmelweis Kórház általános- és mellkassebészeti osztályán szerezte. 1989-ben felesége szülőföldjét, Szatmárt választották lakhelyül. Először sebész szakorvos, később adjunktus, majd másodfőorvos lett a Területi Kórház sebészeti osztályán. Idő közben elvégezte a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem egészségügyi menedzser szakát, részt vett az Orvostovábbképző Egyetem proctoló- gia szaktanfolyamán, s több külföldi továbbképzésen. Mátészalka képviselő-testü- lete 1998. október 1-jén nevezte ki a kórház főigazgatójának. Azóta egy olyan intézmény kialakításán fáradozik, ahonnan a páciensek elégedetten térnek haza. Hiszi, változó világunkban az sem hátrány, ha a kórház könnyen reagál a környezet változásaira. E képesség kialakulását szolgálja a racionalizálás, amely az erőket arra a területre összpontosítja, ahol leginkább szükség van rájuk. Elkezdődött a gyermek- osztály teljes rekonstrukciója, amely az igényeknek megfelelően ágyszám- csökkenéssel jár, de korszerűbb ellátást biztosít, s lehetőséget a gyermek és a szülő együttápo- lására. Vezetése alatt a kórházban beindí tották a mammográ fiás vizsgála- t o Dr. Nagyházi Árpád kát, a női emlő betegségeinek időben történő felismerésére. Beszereztek egy osteodenzito- metert, amely a népbetegségnek számító csontritkulás szűrésében jelent nagy előrelépést, mindenki számára elérhetően. A kórházban működik a megye legkorszerűbb computer to- mographj a, amely a daganatos betegségek kivizsgálásában, a műtéti tervezésben, a di- agnózis pontosításában elengedhetetlen fontosságú. Korszerű berendezések üzemelnek a la- boratórium- b a n , A szerző felvétele pontosabb, gyorsabb, vizsgálatokat téve lehetővé. Az intézeti struktúraváltás több új szakrendelés bevezetését eredményezte. A növekvő igények miatt megkezdte munkáját a gyermek allergológiai szakrendelés, lehetőség van csontsűrűségmérésre, működik a kézsebészet. Az igazgató legfőbb célja, optimális ellátást nyújtani a hozzájuk forduló betegeknek. Ahogy ő fogalmaz: érezzék az emberek, hogy értük vagyunk, és vegyenek minket igénybe. Tervei között szerepel a kórházrekonstrukció második ütemének megvalósítása, amely magában foglalja minden régi épület felújítását, és korszerű betegellátást tesz lehetővé. Ismerve az államilag finanszírozott intézmények nem túl rózsás anyagi helyzetét, a tervek megvalósítása nem egyszerű feladat. Segítséget jelentenek azonban a mátészalkai önkormányzat, és a kórház külföldi kapcsolatai, melyek révén már eddig is több szükséges műszer, eszköz került a Területi Kórházba. Folyamatban van egy szoros kapcsolat kialakítása a Zevenaari kórházzal, amely szakmai továbbképzésekre is lehetőséget biztosít. Legfontosabb azonban a betegek elégedettsége. Véleményüket kérdőívvel vizsgálják, javaslataikat a lehetőségekhez mérten megvalósítják. Választhatta volna a gyorsabb, egyszerűbb szakmai karriert is egy technikailag; maximálisan felszerelt kórházban, de Nagyházi Árpád úgy döntött, sok munkával, kreativitással maga teremti meg a korszerű ellátás feltételeit.
