Kelet-Magyarország, 2000. március (60. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-04 / 54. szám
2000. március 4., szombat 8. oldal Huszár István hetvennégy esztendős Huszár István nélkül aligha lehetne elképzelni Nyíregyháza képzőművészeti életét. Hatvan évvel ezelőtt került a megyeszékhelyre, s azóta ennek a milliőnek a megfogalmazója. A derű sohasem hiányzott a művész életéből s az alkotásaiból sem. Emlékezetesek idealizált leányalakjai, akik mindig szembenéznek a szemlélővel, s egy kicsit arra késztetnek mindnyájunkat, hogy fedezzük fel a bennünk lévő szépet is. Duánok születése Ne indulj Antal Attila Téli diákmese Vén oszlopok hólyagos falak öleléséből csap ki az ének nem látsz kórust csak árnyakat előtted mégis valahány ajak profiljuk harmat-frissen ragyog s a dallamok és szólamok ívekben összefutnak micsoda gótikája van e gyerekszájú tedeumnak mely latinul is arra ébreszt: fölötte fagynak tespedésnek s a gomolygó félelmek alatt helyet talál nyújtózni a lélek réseken rácson át szárnyra kap s érted vagy nem érted amit üzen: megérzed minden szín alatt a REMÉNYT az időtlent mert hiszen erről zeng hogy reng belé márvány szív és ácsolat Perben állnak az önkormányzattal Két éve nem fűt a gázkazán • Kétszáz nemes almafa pusztult el a víztől Révész Attila (képünkön) állítja, Mártha Tibor polgármester cáfolja, hogy a belvízelvezető csatorna a bajok forrása a szerző felvétele Kovács Bertalan A bel- és talajvíz között a szakember nyilván kapásból különbséget tud tenni, ám azt a laikus is tudja (mi több, sokan saját bőrükön tapasztalják), hogy egyik sem kifejezett jótétemény. Ámbár az is tény: mindkettő ellen lehet, sőt kell is védekezni. Mindazonáltal — ha sarkítunk egy kicsit — három fényeslitkei polgár éppen azért pereli az ön- kormányzatot, hogy eldőljön: a bel-, avagy a talajvíz keseríti-e meg életüket. A polgárok és a hivatal közötti perpatvar egyik előzménye, hogy a tavalyi év tavaszán a Zója utcában élő Révész Attila portáján kipusztult kétszáz darab ötéves, a nyugati piacon is keresett gyümölcsöt adó Mutsu fajtájú almafa. A gazda — aki a pereskedők szószólója — egyértelműen az annak idején úgymond a kertjére engedett, s lényegében onnan azóta sem távozó belvizet okolja. Kazán — víz alatt — Mi szakértőkkel tudjuk bizonyítani, hogy a 4-es főút túloldaláról három átereszen keresztül jött át a belvíz az említett utcában lakók kertjeibe. Más kérdés, hogy nem mindenki merte vállalni az önkormányzattal való szembeszállást. A polgármester űr ugyan azt állítja, hogy a hivatalt nem értesítették a vízügyesek, amikor — ahogyan ők fogalmaznak — a nagyobb károk elkerülése érdekében hatalmas víztömeget engedtek a Dögé és Fényeslitke közötti területre. Mi azonban ebben kételkedünk! — magyarázza Révész Attila miközben a lakása alatti pince lejáratához vezet. A látvány önmagáért beszél: a normális körülmények között a központi fűtés lelkének számító kazánt szinte teljesen ellepte a víz, s ez már két éve így van. A család azóta csupán egy szobát tud fűteni, s ennek melegével teszik barátságosabbá a hideg téli napokon a nappalit is. — Harminc éven át nem volt itt semmiféle belvíz, ezért is sántít a hivatal érvelése, miszerint azért vagyunk víz alatt, mert mélyfekvésű az utca — dohog a férfiú immár a személygépkocsiban, hiszen úton vagyunk a sokat emlegetett, elhíresült átereszekhez. — Ez a csatorna falu felének belvízét és az ott lehullott csapadékot lenne hivatott elvezetni — mutat egy nagyobb árokra, majd még megtoldja: — Már húsz éve kiderült, hogy ennek a csatornának kicsi a kapacitása, ráadásul a víz már csak olyan, hogy felfelé nem tud folyni. Ez utóbbi állítást bizonyítandó egy fűcsomóra irányítja figyelmem. — Ezt egy hete dobtam a vízbe, s azóta is egy helyben van, tehát a víz nem mozdult sehová. Hiába, a gravitációt ő sem képes legyőzni — jegyzi meg keserű iróniával. Sétánk közben kisvártatva eljutunk ahhoz a ponthoz, ahol társaival a napokban eltömítették azt az átereszt, amelyet az önkormányzat létesített korábban. — Amióta beföldeltük az átereszgyűrű két végét, legalább három ujjnyit csökkent a víz szintje a pincémben és a garázs szerelőaknájában — bizonygatja kísérőm, aki társaival a bírósági pertől nemcsak a felelősség megállapítását, hanem azt is várja, hogy kártérítést ítélnek meg számukra. Katasztrófasújtotta terület — A kiosztott több mint 8 millióból inkább a vízelvezető csatornahálózatot kellett volna rendbe tenni, mert jelenleg gyakorlatilag a négyesen túlról visszafolyik a víz a kertjeinkbe, ahelyett, hogy fordítva történne — magyarázza a férfi. Természetesen megkérdeztük a bel(talaj?)vizes problémával kapcsolatban Mártha Tibor polgármestert is. A község első embere eképpen foglalta össze az üggyel kapcsolatos gondolatait: — Nagyon sajnálom, hogy Attilával nem a nyilvános önkormányzati üléseken, vagy a falugyűlésen, hanem a bíróságon és a sajtó hasábjain kell párbeszédet folytatnom. Tény, hogy községünk a belvíz idején katasztrófasújtotta terület volt. Az is igaz, hogy én is a televízióból tudtam meg, hogy a rétközberencsi házak megóvása érdekében a Dögé és a Fényeslitke közötti, a négyesen túli földekre engedtek másfél-kétmillió köbméter vizet. Amikor telefonon érdeklődtem erről az illetékesektől, azt a választ kaptam: katasztrófahelyzetben nem kötelesek tájékoztatni minden lépésükről az önkormányzatokat. Abban az időben a községi kertek 70 százalékát borította víz, s bizony a Zója utcaiaktól voltak sokkal súlyosabb helyzetben lévők is. Ezt nem én, hanem független szakértők állapították meg. Egyébként baj esetén a Fetivízig munkatársainak ígérete szerint, a csatornák telítettsége esetén lezárták volna a vizet, megvédendő a litkei házakat. — Ami a jelent illeti, sajnos a település fekvése olyan, hogy a pincék többségében a bokáig érőtől az 1 m-es szintig áll a víz. Szakemberek vizsgálják, hogy miért ilyen magas itt a talajvíz szintje, eközben az önkormányzat igyekszik állami támogatást szerezni a mentesítési munkákhoz. Sőt, mi hangoljuk össze azt is, hogy a tizenegy környékbeli önkormányzat pénzt nyerjen a csapadékvíz-elvezető hálózat közös rekonstrukciójához. A szomszéd kertje... — Egyébként jómagam is szívesebben költöttem volna a 8 milliót a csatornákra, ám a címkézett pénzt csak arra lehetett fordítani, amire adták, vagyis a lakott ingatlanokban keletkezett károk enyhítésére. Hangsúlyozom: bárki beadhatta a kérelmét, ám azok indokoltságát és jogosságát műszaki emberek, s nem az ön- kormányzat állapította meg. Egyébként magam is nagyon sajnálom a kipusztult fákat, de az azért mindenképpen elgondolkodtató, hogy az Attila szomszédjában (egyidős, sőt ugyanazon kéz ültette fákról van szó!) ma is él és virul az almás. Meggyőződésem, hogy sem az emlegetett — az önkormányzat által létesített — áteresz, sem pedig a csatorna állítólagos kis kapacitása nem tehet bajokról. Egyszerűen a faluban ilyen magas a talajvízszint, s ez áll jelenleg is az árkokban és a pincékben szinte mozdulatlanul — fogalmazott a falu vezetője. Mártha Tibor az ominózus per kimeneteléről nem kívánt jóslásokba bocsátkozni, azt azonban megjegyezte: fájlalja, hogy falubelije a belvíz idején nem segíthette tanácsokkal, vagy csupán munkával. Egy, csak egy család...? Fényeslitkén a belvízkárok enyhítésére tavaly — két részletben — 8,3 millió forintot fizettek ki a polgároknak. A statisztika szerint közel 2 és fél száz család igényelt, s 24 híján kapott is kisebb-na- gyobb összeget. Ám a Zója utcából csupán egy família részesült minimális támogatásban — állítja Révész Attila, s hozzáteszi: az illetőt úgy kellett rábeszélni, hogy adja be igényét, de mint mondja, ezt is inkább cselnek szánták. Ugyanis, ha az illetékesek egy utcabeli családról elismerik, hogy belvízkárosult a lakása, akkor a többiekre sem lehet mondani, hogy a magas talajvíz áldozatai. (A pontos kimutatásból azért kitűnt, a pótlólagos keretből még két utcabeli család kapott.) Nevezetességeink Kocsordon található megyénk egyetlen unitárius temploma. Az Erdélyben található hasonló építmények mintájára készült, még valamikor a harmincas évek végén. Szinte László építészmérnök tervezte. A turistáknak is érdemes benyitni a templomba, ahol virágmotivumok- kal díszített kazettás me- nyezet és gyönyörű szószék látható. Sokan fényképezik le a szoknyás tornyot is. A kocsordi templomot 1989 óta műemlék jellegűnek nyilvánították Elek Emil felvétele Bocsánat, még élek Elek Emil felvételei
