Kelet-Magyarország, 2000. február (60. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-16 / 39. szám
2000. február 16., szerda Kelet«*» HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Alapdíj N*"Zs<xr-------------- A l\lem kis töprengésre adott okot egy mobiltelefonjával játszadozó, tizenöt éves ifjú titán a minap. Elkerekedett a szeme, amikor azt találtam mondani: tudod, öreg, alig tizenöt esztendeje még hosszú éveket kellett várni arra, hogy egy hagyományos, vezetékes telefont bekössenek egy átlagpolgár lakásába. Természetesen ha volt némi protekció, akkor pár hónap alatt megcsörrenhe- tett a készülék a hálószobában. Ő már nem értette ezt, hiszen ha van pénz a zsebben, akkor nem ügy az ilyen vagy olyan telefon — a vevő az úr, ha termékek vagy szolgáltatások megvásárlásáról van szó. Ezt a kellemes érzést időnként elrontja a másik oldalon tapasztalható zavar, például a játék a díjszabással. A profit elérésében furcsa fegyver az előfizetési díj, amit néhol készenléti díjnak is hívnak. Ez az a pénz, amit akkor is fizetni kell, ha adott szolgáltatásból egy mákszemnyit sem vesz igénybe az ügyfél. Példának okáért nyaranta sok-sok ezrest kell lepengetni a fűtésért, amikor pedig ugye, az áldott Napocska gondoskodik melegünkről. A vezetékes telefonhoz visszatérve: idén már a második számlán szembesülünk a kissé kitekert logikával emelt tarifákkal. A jó öreg Matáv vezérkara szerint a tavalyi, átlagosan 1512 forintos egyéni havi előfizetési díjat 3645 forintra kellett volna emelni ahhoz, hogy az Európai Unió szabad díjpolitikájú (liberalizált piacú) országainak szintjét elérje. Mivel a béreink meg sem közelítik az említett közösségben elérhetőt, csak 2267 forintra növelte fix bevételének forrását. Kivétel abban az esetben, ha valaki vállalja: egy hónapban legfeljebb 250 forintért telefonál, azaz maximum tizenöt, egyenként egyperces hívást enged meg magának. Mit mondjak: gáláns, még akkor is, ha a percdíjak csökkentek. Ügyes — már ami a legnagyobb fogyasztói kör megvámolási technikáját illeti. Szegények vagyunk Ferter János karkatúrája □ Véradás A Magyar Vöröskereszt megyei szervezete szerdán délelőtt 8-14 óra között Ibrányban a Művelődési Házba, Cégénydá- nyádon 8-12 óra között az orvosi rendelőbe várják azokat, akik segíteni szeretnének. Ez utóbbi helyszínre várják Gyügye és Szamos- újlak polgárait is. □ Európai Unió A MTESZ megyei szervezete február 16-án délután 15 órakor előadást rendez, amelynek keretében Tichy- Rács Ádám, az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár főmunkatársa beszél az EU kutatási, fejlesztési és demonstrációs keretprogramjáról, a magyar részvételről. □ Adózás 2000-ben Az Élelmiszeripari Dolgozók és a Kereskedelmi Dolgozók Szak- szervezete február 21-én a MÁV kultúrott- honban közös fórumot tart, amelyen az adótéma mellett lehetőség nyílik az aktuális érdekvédelmi kérdések megvitatására is. Nevelőszülőnél szebb az élet CSERVENYÁK KATALIN Baktalórántháza (KM) — Kinga nagyon finom puszit ad. Puha cuppanósat, amilyenre csak a hároméves kisbabák képesek. Mégis el kell fordulni. Hogy ne lássa se a szemedbe toluló könnyeket,... ...se azt, hogy legszívesebben ölbe kapnád és magaddal vinnéd, haza... Huncut szemek A mindenkivel könnyen barátkozó, huncut mosolyú, kisfiúsán rövidre nyírt, szöszke hajú tündér a baktalórántházi gyermekotthon legfiatalabb lakója — és mindenki kedvence. Három nagyobb testvére is itt él. Ha vinnék, csak együtt adnák őket nevelőszülőkhöz. — A nevelőotthon nem pótolhatja a vér szerinti családot. Még ha az egész leikével fordul is a gondozó, a nevelő a gyermek felé, egy intézmény akkor sem töltheti be azt a szerepet, amit a család nyújthatna. Itt csak szeletelve isSzeretlek anya a szerző felvétele Pályázat az unióról Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Még számít az egyetemi, főiskolai hallgatók és a már végzett fiatalok ötleteire a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Humán Erőforrás Fejlesztési Alapítvány. Meghirdetett pályázatának témájául az Európai Uniót jelölte meg. A DHV Magyarország Kft. támogatásával meghirdetett kezdeményezés az EU bővítésének jelentőségére, hazánk csatlakozási felkészülésére igyekszik felhívni a felsőoktatásban tanuló hallgatók, valamint a fiatal szakemberek figyelmét. A március 1-jéig beadható pályamunka lehet rövid tanulmány tetszőleges témában, az EU-t komplex módon bemutató, ismertető anyag (pl. tájékoztató, fotó, film, video, szoftver stb.), képző- vagy iparművészeti mű illetve műfaji megkötöttség nélkül bármilyen egyedi alkotás. A pályázaton részt vehet 18-30 éves korig minden, felsőfokú tanulmányokat végző hallgató, már végzett fiatal szakember, de junior kategóriában középiskolások is nevezhetnek a Human-Net Alapítvány irodájában (Nyíregyháza, Váci M. u. 41., Flamand Centrum, e-mail: humannet@- szabinet.hu). A nyilvános eredmény- hirdetésre ünnepélyes keretek között az „1 nap Európában” rendezvényen kerül sor. Karácsonyi hangulatban Brigitta, Gyöngyi, Marietta és Árpi meri a gyermek a kenyeret... — fogalmaz Bállá Istvánné nevelőszülő-tanácsadó. — Az ideális, ha a vér szerinti családjától valamilyen oknál fogva külön élő gyermek jól felkészített nevelőcsaládban cseperedik fel. Az ófehértói Kecskésné Mariann vállalkozó közel tíz éve nevelőszülő. Kislánya, Marietta kétéves volt, amikor az otthonból hazavitt hozzá még 3 gyermeket. — Nincs testvérem és kicsi a rokonság is. Nagyon szeretem a gyerekeket, de nekem nem lehetett több. Először hétvégére szerettünk volna hazavinni kicsiket az otthonból, de azt nem lehetett. Jelentkeztünk hát nevelőszülőnek. A kis családba előbb Brigitta érkezett, három és fél éves korában (most 12), őt követte Árpi ugyancsak 3,5 évesen (most 10) és a kétéves Gyöngyike (most 9), aki olyan picike, vékonyka volt, mint egy szalmaszál. A két kisebb A családi fényképalbumból gyermek születésétől együtt volt a nyíregyházi anyáscsecsemő otthonban, s bár nem egy anyától születtek, édestestvérekként szeretik egymást. Naponta telefonál Gyöngyike csak hétvégeken és a szünetekben lehet együtt a családdal, ugyanis Debrecenbe, a gyengénlátók iskolájába jár. Kollégista, viszont naponta hazatelefonál. Hiányoznak neki az otthoniak. Mariannt — magától értetődően — anyukának szólítják a gyerekek, hisz olyan picikék voltak még, mikor hozzá kerültek, hogy őt tekintik mamájuknak. S persze van nagyijuk is: Mariann két éve nyugdíjba vonult pedagógus édesanyja sokat segít a gyermekek nevelésében, főzésben. Tőle tudjuk: sosem tud eleget és elégszer készíteni töltött káposztából és rántott húsból. Anyjuk gyümölcstortáit pedig imádják. Találkozásunkkor a család egyetlen „férfi tagja”, Árpika volt az anyukával: — Nagyon szeretek otthon lenni — szólalt meg a szelíd mosolyú kisfiú. — Sokat játszunk, tévét nézünk és ki szoktunk menni a dombra szánkózni, olyankor jön a nagyi is. Kedvence? A mákos guba. Hogy jutott eszébe, nem tudni, hisz egy évben csak egyszer készül náluk, karácsonykor, de ezen anyukájával együtt nagyot nevetnek. Majd sorolja a testvéreit: Marietta, Gyöngyi, Brigitta. A kérdésre, hogy kényeztetik-e a lányok, felderül az arca: — Nagyon is! Meg szoktak fürdetni a hóban. Aztán megtudjuk, hogy van két kutyájuk is: egyik roti, másik keverék. Régebben tartottak nyuszit. Ha kirepülnek Karácsonyra Árpi egy öltöztethető Dragon boall-figurát kapott, házi- és vadállatokat műanyagból, pótkocsis kamiont, flippert, új szabadidőruhát és cipőt. Meg szaloncukrot — teszi hozzá sietve. — A fát mindig anya öltözteti fel, olyankor nem szabad bemenni, mert az is meglepetés — magyarázza a kisfiú. És persze egészen karácsony estig titok az ajándék is. A testvérek egymást is meg szokták lepni: maguk készítette, kedves apróságokkal, nem pénzért vett holmikkal. Környezetük, baráti körük elfogadta a gyermekeket, szeretik őket. Mariann abban bízik, annak idején mind a négy gyermekét ő engedheti majd el önálló útjára a családi fészekből. — Ha már kicsi koruktól neveli fel az ember őket anyaként, végül is arra vágyik, hogy tőle is repüljenek ki — mondta kedvesen Mariann, aki sosem számolta még, mennyibe kerül a négy gyermek egy hónapban. aranyiaKoaaiom Ádámku József és felesége, Puskás Ilona nyírmihálydi lakosok a közelmúltban ünnepelték 50. házassági évfordulójukat, három lányuk és családjuk körében Amatőr felvétel A hírlapárus nyugalma Páll Géza ______________________________ an egy hírlapárus, akivel nem szeretnék találkozni. Egyszer, sajnos mégis sikerült. Igaz nem éppen én tehettem róla. De hamar észre lehetett venni, hogy megjelenik és véget nem érő, legalább kétperces mondatában mindent árusít, ami csak a táskájában van. Szöveges rikkancsnak hívták, akik ismerték és vásárolták tőle a lapokat. Sokan már tudták, meg kell várni, amíg végigmondja a mondókáját, különben oda se figyel a várakozókra. Egyesek szerint legalább ötven vagy hatvan féle újságcímet sorolt fel, persze nagyon gyorsan és a megszokott rendben. Soha nem tévesztette össze az egymás után következő lapok címeit, sorrendjét. Általában a Népszabadsággal, Kelet-Magyarországgal, a Sporttal, a Nők Lapjával, az Autómotorral kezdte és utána következet minden, ami csak elképzelhető. Valamennyi rejtvény és alkalmi kiadvány, még sorolni is csak ő tudja. Ha már valaki nagyon sietett, közbeszólt, annak is meg kellett várni a mondat végét. Előfordult persze nagy ritkán, hogy mégis odanyújtotta a kért lapot, elvette a pénzt és kezdte a mondókáját elölről. Csak így tudta elmondani, ahogyan megtanulta. Nap nem múlhatott el a hírlapárus nélkül. Az emberek már percre várták, tudták, mikor jelenik meg, mikor hallják a megszokott szövegelést. Nélküle nem kezdődhetett volna el a reggel. Egy nap mégis csönd borult e szobákra, a szövegelős rikkancs nem jött. Azaz, mint később kiderült, jött, csak történt vele valami. Egy ismerős újságolta, ott esett össze a folyosón, be is szállították a vizsgálóba. Nem tudjuk, otthon érezhette-e magát a kórházban vagy sem. Ő volt ugyanis a kórház hírlapárusa, aki betegnek, vagy éppen gyógyulófélben lévő embernek is vitte a kinti világ híreit. Egy összekötő volt a külső és a belső világ között. Talán beáll valaki helyette, vagy ő maga meggyógyul és folytatja majd: „Népszabadság, Kelet- Magyarország.” W