Kelet-Magyarország, 1999. október (56. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-20 / 245. szám

1999. október 20., szerda 3. oldal lehet eléggé dicsérni azt az Európa- szerte kötelező rendelkezést, mely szerint a hosszú utakon közlekedő buszok és más nagy járművek vezetőinek az esetleges bal­esetek megelőzése érdekében időnként pihenőt kell tartaniuk. Érdemes ilyenkor a kényszerű, ámde jól jött sziesztát kihasznál­ni. A múlt héten egy kis csoport utazott Nyíregyházáról autóbusszal a frankfurti könyvvásárra. A pihenőt Bécsben és Passau- ban tartották. A patinás fővárosban többen a Stephanskirchébe nyitottak be, ahol a pó- csi kegykép található, Passauban pedig álla­malapító Szent István királyunk feleségének, annak a bajor Gizellának a sírját tekintették meg, aki oly sokat tett Magyarországért, eu­rópaiságunkért. A közelmúltban Olaszországban jártunk. Nápolyba utazó honfitársainkat kellemesen lepte meg, hogy a II. Károly korában épült nápolyi dómban mennyi magyar emlék ta­lálható. A templom díszítőelemei között felfedezhető Árpád-házi Mária címere. Az Árpád-ház három szentjének, Szent István­nak, Szent Lászlónak és Szent Erzsébetnek az alakját is megmintázták a templomban. Mátyás király felesége, Beatrice pedig egy kápolnában nyugszik. Emlékszik rájuk a tör­ténelem. Közismert, hogy a vatikáni múze­umban is milyen gazdag magyar anyag ta­lálható, nem is beszélve a kápolnáról, ahol többek között a legtehetségesebb modern szobrászaink alkotásai is vannak. Korábban a nyüzsgő, eleven spanyol vi­lágvárosnak, Barcelonának az óvárosában lévő katedrális sejtelmes félhomályában is találtunk magyar emlékekre. De említhet­nénk akár Krakkót, Berlint vagy Párizst is, ahol ilyenkor oly ismerősen szökik be az ősz Szent Mihály útján. Régóta otthon vagyunk tehát Európában, nem kell lehajtott fővel kopogtatnunk most annak ajtaján. És ha bárhol nyugaton, északon, vagy keleten já­runk, ha tehetjük, tekintsük meg kényszerű vagy eltervezett pihenőnk során a magyar emlékeket. Talán így nagyobb lesz az önbe­csülésünk is, nem érezzük annyira idegen­nek magunkat. HÍREK □ MEP ügyfélszolgálat Kihelyezett ügy­félszolgálatot tart a megyei egészségbiztosí­tási pénztár ma 9-13 óra között Mátészalkán a művelődési központban (Kölcsey tér 2.), ahol családtámogatási és betegségi ellátási ügyekben adnak felvilágosítást. □ Véradókat várnak A megyei Vöröske­reszt szervezésében ma 8-12 óra között a kislétai kultúrházba, 9-13 óra között pedig a vásárosnaményi művelődési házba várják azokat, akik véradással tudják és akarják se­gíteni rászoruló embertársaikat. □ A trombózisról A trombózis és a vissz­érbetegség lesz a témája a Városmajori Kö­zösségi Házban működő Ér klub következő foglalkozásának ma 18 órától. Előadó: dr. Böjti István belgyógyász, angiológus adjunk­tus. Társakra leltek a kertek alatt A tagság együtt nagykereskedelmi ár alatt tudta beszerezni a növényvédő szert Nyéki Zsolt Nagyhalász (KMJ — Évek óta hajtogatják a szakembe­rek, hogy a mezőgazdasá­gi termelés sikeréhez szö­vetkezésre lenne szükség. Igazukat már Nagyhalász­ban működő példa is iga­zolja. Társnak lenni úgy, hogy közben a magántulajdon tisztelete nem szenved csorbát — ezt hiszik el még ma is kevesen a mezőgaz­daságban. Vagyoni hozzájárulás Pedig a termelői és értékesítői szövetkezetek megkönnyítik a technológiai fejlesztést, és meg­előzik a termelők kiszolgáltatott helyzetét az értékesítésnél. Ezt már tapasztalatból állíthatják Nagyhalász és környékének al­matermesztői, akik Alma-Társ Szövetkezet néven kötelezték el magukat az együttműködésre. Már az első be­szerzéseknél élvez­tük az összefogóm eredményét, az I olcsóbb vásár- f lás lehetőségét. i Bodnár József — Ez év februárjában nyolc­van termesztő összesen 80 hek­tár termő ültetvényt koncentrál­va alapította meg az Alma-Társ Szövetkezetét. Ebben ötvenezer forintos részjeggyel szerezhettek tagságot, s az egyéb vagyoni hoz­zájárulás terhét is vállalták. Ez hektáronként négyszázezer fo­rint, amelyet három részletben kell befizetni. Az utolsó törlesz­tés december 15-én lesz esedékes, tehát a termés értékesítéséből származó bevételek megkönnyí­A megbízhatóan termő ültetvény az alap, melynek védelméről a termés betakarítása után is gondos­kodni kell Martyn Péter felvétele tik a teljesítést — utal a rugal­mas rendszerre Bodnár József, a szövetkezet igazgatóságának el­nöke. Az indulásnál összejött össze­get a Földművelésügyi és Vidék- fejlesztési Minisztériumtól el­nyert 15 millió forintos támoga­tás egészítette ki. Ebből tudták megvásárolni a Petőfi Szövetke­zettől az 1200 tonna gyümölcs be­fogadására alkalmas hűtőtárolót (ebből 300 tonna tér szabályozott légterű), s ezt a kapacitást osz­tották fel a vagyoni hozzájárulás arányában. A tagok kötelezik magukat, hogy az almát a szövet­kezeten keresztül értékesítik, az elmúlt évben 600 tonna ipari és 1500 tonna étkezési minőségű al­ma volt az össztermés. A vásárló igénye — Már az első beszerzéseknél él­veztük az összefogás előnyét: ko­moly tételű vásárlóként három nagy gyártótól kértünk árajánla­tot növényvédő szerre, s a jó al­kupozíciónknak köszönhetően a nagykereskedelmi ártól is ol­csóbban szereztük meg a készít­ményeket — nyugtázza elégedet­ten a kedvező fejleményeket Bodnár József. A jó kezdet után pedig hasonló folytatást tervez: 36 hektár fiatal ültetvény ter­mőre fordulásával a hűtőház ka­pacitását 500 tonnával szeretnék bővíteni. Ki kell építeni az áruvá készí­tés teljes infrastruktúráját is: megoldásra vár a gépmanipulá­lás, hiszen a vásárló ma már megköveteli, hogy adott méret- kategórián belül az egyes gyü­mölcsök méretkülönbsége ne ha­ladja meg az 5 millimétert. Az egyedi megjelenés is fontos kö­vetelmény a piacszerzésben, eh­hez saját kartonról, göngyöleg­ről, illetve csomagolásról illik gondoskodni. A cél a teljes feldolgozottság feltételeinek megteremtése, eh­hez kapcsolódóan a 8-9 hónapos értékesítési időszak elérése. Eb­ben az évben a várakozásokat felülmúlta a léalma felvásárlási ára, s ez sok kerttulajdonosban erősítheti meg azt a tévhitet, hogy az idős, elöregedetett, korszerűtlen ültetvényekből is szerezhető még jövedelem. Ez a szemlélet rövid távon meg­bosszulja magát — véli a szak­ember, aki csak a nagy termés- mennyiségben és a jó minőség­ben bízik. Megőrizni a minőséget Idén a hűtőtárolóban elhelyezett almáért április-májusi kitárolás­sal 100 forint fölötti átlagárat si­került elérni, ez pedig azt jelen­ti: az almatermesztő tisztessége­sen meg tud élni munkájából, ha képes megőrizni minőségi árujá­nak értékét. LETKEPEK A hervadás varázsa Szilvási Csaba Ismerem és szeretem a né­met őszt. Jártam néhányszor szeptemberben és októberben a Harz-hegységben. Lenyűgöz­tek a fenséges fenyőerdők ősszel talán még egy kicsit a megszokottnál is mogorvább zordságukkal, férfias kemény­ségükkel. Szívembe zártam az orosz arany őszt is, Puskin mohos köveken fürdő napsu­garaival, a Jasznaja Poljanai Tolsztoj-liget aranyfürtös, gyönyörű nyírfáival. De a magyar ősznek nincs párja. Itthon nem tudom meg­unni, hogy a fák levélhullásá­ban gyönyörködjem. Ilyenkor mindig Petőfi: Itt van az ősz itt van újra című versének Hallgatom a fák lehulló levelé­nek lágy neszét gyönyörű sora muzsikál bennem. Ősszel szívesen kószálok Budán, figyelem a Bástyasétá­nyon koppanó vadgesztenyék morzeüzeneteit. Szeretek ba­rangolni a Tatabánya környé­ki erdőkben, a nagy szőke­szürke törzsű fák alatt ara­nyos bábrablóra, szarvasbo­gárra, hőscincérre lesni. Ma­gyarországon a Balatonnál, a Dunakanyarban, a Bakony­ban, a Mátrában, a Bükkben, mindenütt megérint a herva­dás vörös varázsa, az éger tö­vén lángoló szamócalevél, de ősszel gondolatban minden­nap haza kell mennem szű- kebb szülőföldemre. Ilyenkor képzeletben na­gyokat kószálok a sóstói gyönyörű tölgyesben, bakta­tok a baktai úton, s beballa­gok a fák közé. Elmegyek a tarpai erdőbe, ahol ősszel for­radalmas kuruc őseink lelke tárogatózik, s egy kis kosárká­val bársonyos fejű gombákat keresek a gyarmati Birhón. Ősszel mindennap meg kell állni gondolatban. Meg kell köszönni a nótát és mesét, az élet babonás költészetét. Hogy lassanként lopnak, halványul­nak körülöttünk a dolgok, hogy az öregedéssel á világot való voltában találjuk, s előbb-utóbb rájövünk, nem is olyan nagy kár itthagyni, az­zal fölösleges foglalkozni. A békák még a Sóstó arany­tálában mosakodnak reggelen­te, s fölöttük, fölöttünk is az ég oly igézetes. Ősz húrja zsong, jajong, búsong a tájon, de esténként gyönyörű, búgó hangja van a szélnek és még Mozart isteni trilláit zengik a madarak. Eme Deus, Ama Deus. A tájban ott vannak a színek, villanások és zenék. A szív átengedi magán a lát­hatatlan sugarakat, és isme­retlen szépségekben gyönyör­ködik. Szó sincs róla, hogy az ihar és platánfák koronájáról hulló levél valami hattyúdal-félét zengene. Inkább azt muzsikál­ja a fülünkbe, hogy Ihar-ju- har, ihaj-csuhaj, sose halunk meg. Szüretelés finn módra Nyíregyháza (KM - B. I.) — Ré­gi vágya teljesült a kajaani finn-magyar kör azon tagjai­nak, akik kedvelik a jóféle borokat, hiszen egy igazi szüreten vehettek részt. Tudniillik, hogy a finnek odaha­za nem lehetnek részesei a szü­ret munkálatainak és mulatságá­nak, hiszen a kedvezőtlen éghaj­lat miatt nincs náluk szőlőter­mesztés. A történet még tavaly kezdő­dött, amikor a finn csoport meg­kereste a nyíregyházi magyar- finn egyesületet, hogy szeretné­nek részt venni egy igazi szüre­ten. Rózsa Zoltán, az egyesület tagja, még akkor meghívta a tá­voli rokonokat, szívesen látja vendégül őket a szüret alkalmá­val a Tállyán lévő birtokán. Erre most került sor. Igaz, a finnek lelkesedése kicsit alábbhagyott, amikor kiderült, hogy a szüret tetemes fárasztó munkával jár, de dicséretükre legyen mondva, egy teljes napot végigdolgoztak. Sőt a kezdeti lendület még délu­tán sem hagyott alább, mivel nem volt könyörület, a putto­nyok, az ollók, a vödrök és kosa­rak, no és a fürtök garmadái szorgos munkára serkentették a távoli vendégeket. Mint Risto Niskavaara elmondta, a borké­szítés tudományából máris meg­sejtettek valamit, csak azt nem értik, hogy a puttonyba helye­zett szőlőből hogy lesz ötputto­nyos aszú. Ám az aszúszemek válogatása után, a préselés és a mézédes must kortyolgatása so­rán valamit ebből is megsejtet­tek. Az esti vacsora pohárköszön­tője után némi sikerélményük is lehetett az ínyenc rokonoknak, amikor a házigazda megjegyezte, hogy az idei bor talán néhány év múlva hasonló lesz, mint a hor­dó mélyéből előkerült ötéves fur­mint és szamorodni, melynek kortyolgatása közben a vendé­gek oly elismerően bólogattak. Ezek után az sem lenne meglepő, ha néhány tucatnyi borospalack címkéjén jövőre valami ilyesmit olvashatnánk: készült az 1999-es közös magyar-finn szüretelés nyomán. A finnek maroknyi, de lelkes szüretelőcsoportja a szerző felvétele Otthon, Európában Bodnár István Dehogy van folyószámlám..., csak revolve­rem Ferter János karikatúrája

Next

/
Thumbnails
Contents