Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-18 / 218. szám
1999. szeptember 18., szombat Kdét# HÉTVÉGE 8. oldal Tiszta színskála Csendélet Vár KM-reprodukció Előszeretettel örökíti meg festményeiben Csorna József környezetünket. A múltkorában a sóstói tó mellett figyeltünk fel rá, amint a kedvelt kirándulóhelyet, fürdő környékét festette meg. Az alkotó tanár, a nyíregyházi Westsik Vilmos Élelmiszeri- pari Szakközépiskolában tanít. Mintegy tiz kiállításon mutatkozott már be. A kiegészítő színekre épült festményein, többnyire tájképeket, csendéleteket és portrékat láthatunk. Sóstó Tanya j'jj£)v5 4\ jjj Paul Verlaine: Őszi Chanson Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón. S én csüggeteg, halvány beteg, míg éjfél kong, csak sírok, s elém a sok tűnt kéj kél. Óh, múlni már ősz! hullni már eresszél! Mint holt avart, mit felkavart a rossz szél... Újjáéled a huszárvirtus Napkoron A nyíregyházi huszártalálkozón a nagy elődöknek tiszteleg a bandérium Elek Emii felvétele Galambos Béla Tizenegy nyalka magyar huszár vonta magára múlt szombaton a hatodik alkalommal rendezett nyíregyházi huszártalálkozó ünnepi megemlékezésére az Országzászló téri lovaskatona szobornál összegyűlt közönség figyelmét. Mintha történelmi képeskönyvből léptek volna elő, úgy feszítettek szép lovaik nyergében a kék dolmányos, vörös nadrágos, forgós csákós daliák. Legalábbis gyakorlott filmstatisztáknak nézhették őket az emberek, azonban hamar kiderült: a közeli Napkor község lovasbandériumáról van szó. Tagjai pedig zömében olyan egyéni gazdák, akik talán éppen a pradi- csomszedést, vagy az almaszüretet hagyták félbe, hogy szenvedélyüknek hódolva, no meg önként vállalt kötelességüket teljesítve belovagoljanak Nyíregyházára, tisztelegjenek — a hálistenek még élő, idős és a követendő eszményeiket bronzba öntve a téren megörökítő — huszár-példaképek előtt. A Napkori Bandérium megalakulásának körülményeiről Gá- va János községi polgármesternél, valamint a bandériumkapitány Linzenbold Tamásnál aligha tud bárki is többet. Mégis, a társasághoz harmadikként csatlakozó Molnár Miklós huszárkapitányához hasonlóan — civil- ben ő is mezőgazdasági vállalkozó — indítja a történetet: Másfélszáz ló — Bár a napkori emberek szívéhez mindig közel állt a ló, a tée- szes idők vége felé négyre(!) csökkent a magánkézben tartott lovak száma. Egy évtized telt el, s megmutatkozik a hagyományos lószeretet, hiszen most 118 lovat tartanak a faluban, nem beszélve a mezőgazdasági főiskoA bandérium A hagyományőrző Napkori Lovasbandérium menetkészen a következőképpen áll föl: elöl a parancsnok lovagol, mögötte a kürtös. Ezután léptet a nyolc huszár kettesével, vagy négyesével. Őket követi a zászlótartó, a legvégén pedig a kettes foga- tolású hadiszekeret hajtja ugyancsak egy huszár. Már tervezik a továbblépést a napkoriak, akik két változat közül leginkább a Bács-Kiskun megyeiektől ellesetteket szeretnék megvalósítani: nevezetesen azt, hogy a bandériumuk egy ágyúval és egy lovastüzérrel egészüljön ki. la itteni tangazdaságában lévő 33 darabról. — Azért egy 3800 lelket számláló településen ez elég szép arány. Igaz, meg sem közelíti az 1960-as téeszszervezés időszakát, amikor 180 helyi fogatot vezényelhetett munkára a szövetkezet fogatos brigádvezetoje — veszi át a szót a Gáva János hozzátéve, tiz éve az országban elsők között feloszlott helyi termelő- szövetkezet nyomán egyénileg boldogulni kívánó napkori gazdák a lóállomány növelésében látták a boldogulásuk útját. így aztán volt elég ló és ráülni is bátor gazda a faluban ahhoz, hogy egy hirtelen jött ötlettől vezérelve a gyakorlatban is ápolni kezdjék a történelmi és helyi lovashagyományokat. Három éve, 1996-ban Szent Ist- ván-napra egy nagyszabású ünnepségsorozatot szerveztek Napkoron. Ezen például mind a tizennyolc iskolai osztály egy-egy fogatot díszíthetett fel a felvonulásra, s jelmezbe bújtatott lovasok játszották el a vérszerződést a falu népe előtt. Huszáros döntés A községnek hírnevet szerezni, azt a falu felvirágoztatásának szolgálatába állítani mindig kész polgármesternek és szervezni sosem fáradt alpolgármesternek tavaly tudomására jutott, hogy Kunfehértón idén májusban rendezik az Első Magyar Huszártalálkozót. A vállalkozó kedvű lovas gazdákkal együtt a falu vezetői eldöntötték: ló, nyereg van, kedvük is elég, hát akkor miért ne neveznének be? No igen, de el kellett dönteni milyen huszárok is legyenek? Ebben Bene János a nyíregyházi Jósa András Múzeum szakértő történésze, a Magyar Huszáralapítvány titkárának a segítségére számíthattak. Hatására elhatározták: a nyíregyházi 14-es Császári és Királyi Huszárezred hagyományőrzői lesznek. A történész közbenjárására eredeti, molyrágta egyenruhát kaptak kölcsön a Hadtörténeti Múzeumtól, amelynek alapján Nyíregyházán elkészíttették a korhű uniformist. Persze egy teljes felszerelés ára csákóstul, kardostul meglehetősen borsos összeget tesz ki — csak egy igazi szablya kerül vagy 60 ezer forintba. Ám a napkoriakat semmi nem tántoríthatta el tervüktől. Egyrészt sokat ócsitottak a kard árán azzal, hogy megelégedtek amolyan bádog pengéjűvel is. Másrészt a lokálpatrióták napkori alapítványa is beszállt a huszárrá avanzsáló lovas gazdák támogatásába. A bajvívást is gyakorolni kell A sok huzavona azonban annyira csak lelassította a lázas készülődést, hogy Kunfehértóra nem tudtak elmenni. Elkészült viszont kézműves helybeliek ke- zemunkája nyomán a bandérium zászlaja augusztus 20-ra. Fel is szentelték annak rendje és módja szerint ökumenikus isten- tisztelet keretében a községi kenyér szentelő ünnepélyen. Egészséges életmód — Egy bandérium csak szervezetten működhet — mondja teljes komolysággal a kapitány, Linzenbold Tamás, aki almaszedést hagyott félbe a huszáros beszélgetés kedvéért. — A mi bandériumunknak természetesen van állatorvosa, emberorvosa, szakmai irányítója, de még lelkésze is. Az előbbi kettőt barátaink, utóbbi két beosztást az én két fiam tölti be. A napkori huszárok fegyelmezett emberek, akik mondhatom szakmailag is alaposan fel vannak készülve a feladatra. — Ezzel a bandériummal is — amelyet rengeteg pártolótag támogat itt a községben — arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy a természetközeli, egyben hagyományőrző életmód, amelyhez a ló, a lovaglás is hozzá tartozik, egy — a jelenleginél egészségesebb életformát mutat fel követhető példaként másoknak, és főként az ifjúságnak — állítja a bandérium kapitánya. Szeptember elején, amikor hadba hívta őket a haza, elutaztak Szilvásváradra az Országos Lovas Napokra. S hogy nem fölöslegesen, azt az első hely és a közönségdíj is bizonyítja, amelyet a tirpák lovasokkal közösen alkotott Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Lovasbandérium derékhadaként nyertek el ország-világ előtt. Aki kíváncsi a szilvásváradi hősökre, az megnézheti őket jövő vasárnap, amikor a megyei bandérium a Sóstói Lovas Napok tiszteletére felvonul Nyíregyházán is. Martyn Péter felvétele Nevezetességeink Bizonyára sokan tekintik meg ma este A falu rossza című produkciót a Móricz Zsigmond Színházban. Érdemes azonban az a színházat kívülről is megszemlélni, hiszen a tér legszebb épülete. A vármegyeháza építése a fiatal Alpár Ig- nácnak olyan sikert hozott, hogy az Nyíregyházán gyors egymásutánban két megbízás is követte: az evangélikus iskola és a színház. Ez utóbbi 1894-ben készült el. Sok forró sikernek volt a több mint száz év alatt tanúja. Most felújításra vár. Elek Emil felvétele I ft m ff íTJThmWiltfr*'
