Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-18 / 218. szám
1999. szeptember 18., szombat 9. oldal Közelkép Főrendőr fakanállal Kováts Dénes Tisza Miklós, a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályvezetője, ismerői szerint jól áll kezében a fegyver és a fakanál is. Nemcsak családja, de baráti köre is úgy véli, a Tisza-koszt után nem marad éhes az ember. De ne szaladjunk ennyire előre! — Kifejezetten büszke vagyok arra, hogy szatmári fiú vagyok — szögezte le elöljáróban. — Fehérgyarmaton születtem, ott jártam általános és középiskolába, s oda tértem vissza dolgozni az egyetem elvégzését követően. A német tagozatos osztályból a fővárosba, az ELTE jogi karára vezetett útja, de tizenegy hónap katonáskodás várt rá köztes állomásként. Inkább kellemes emlékek jutnak eszébe, neki nem okozott gondot sem a fegyelem, a katonás viselkedés, sem az elkerülhetetlen mosogatás és kőmosás, hiszen az elfoglalt édesanya és jóval fiatalabb öccse mellett gyakorta hárult rá otthon a házimunka. — Életem talán legszebb öt éve, amit az egyetemen töltöttem, a fővárosi lét minden előnyével. Harmadévesen megnősültem, egy év múlva megszületett első leányunk, s bár a megyei ügyvédi kamara ösztöndíjasa voltam, a diploma átvétele után úgy döntött a családi kupaktanács, hogy visszafizetjük a pénzt, a fehérgyarmati városi tanácson lettem gyámügyi és szabálysértési előadó. Később hajlott a hívó szóra, s két téesz- nél lett jogi előadó. Innen azonban hamar, egy év elteltével elcsábították, a megyei rendőr-főkapitányságra hívták, az igazgatásrendészeti osztályon szabálysértési előadónak. Másfél évig ingázott, hajnali háromkor kelt, este nyolcra ért haza — ha éppen valamilyen ügyeleti szolgálat miatt nem az irodában kellett aludnia két összetolt fotelen. Azután megoldódott a lakáskérdés, beköltözhetett a megyeszékhelyre az akkor már négytagú család, időközben ugyanis megszületett második leánya is. Ma is szívesen gondol vissza osztályvezetőjére, Hollósi Jánosra, aki segítette, tanította, különböző szakterületeken látta el feladatokkal — gyakorlatilag utódaként nevelve. Meglepő is volt abban az időben (1989-et írunk), hogy egy 33 esztendős fiatalember, Tisza Miklós lett a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályvezetője Hollósi alezredes nyugdíjba vonulását követően. — A feszített munka után — bár nem túl sűrűn adatik meg — az igazi kikapcsolódást a vadászat, a természetjárás jelenti számomra. Ülni a lesen, nézni a madarak röptét, a játszadozó őzgidákat, vagy 15-20 kilométert gyalogolni a ropogó havon, igazán megnyugtató érzés. A természetet szeretem, nem elsősorban a vad elejtése okoz örömet. Fegyvergyűjteményem is volt egykoron, a múlt századi betyárpisztolytól a század elején készítettekig sok szép (persze hatástalanított) darabot vásároltam. A mester munkája volt számomra érdekes, ahogyan megalkotta a fegyvereket. Később változott a tartásukra vonatkozó jogszabály, ismerőseim sorra elkunyerálták a gyűjtemény egyes darabjait. Fegyvergyűjtemény Elek Emii felvételei Amit imád még, az a főzés, ez egyik kedvenc időtöltése. Már fiatal korában is sürgölődött a konyhában (segítenie kellett otthon), majd Gundel Károly szakácskönyve, újságreceptek és saját ötletek bővítették a tárházat. Azt mondják ismerői, a vaddisznóragu levese kitűnő, (bár a többire sem lehet panasz) de a különleges francia sütemény vagy a túróslepény is szakács-tárházába tartozik. — A férfiak, akik szeretnek főzni — jegyezte meg —, talán azért tudnak jobban, mint az asszonyok, mert ők csak erre figyelnek, nem ugrálnak nejükhöz hasonlóan közben a mosógéphez, a gyerekhez, vagy takarítani. Nálam a mosogatással sincs gond, mire megfőzök, egyetlen mo- satlan edény sem marad. „Fehérnél is halványabb A porcelán titok. A belőle készült alkotások, használati tárgyak több évezredes szellemi terméket sűrítenek magukba. Bizonyltja ezt, hogy nagy nehézségek árán csak a XI. században tudta becsempészni szűkebb földrészünkre J. F. Böttger, akinek merész tettét az akkori fejedelem, Erős Ágost nem tolerálta. Pedig Meissen, Herend, Hollóháza, Bécs megmutatta, hogy ért a porcelánművészethez, és nem sokkal később Zsolnay Vilmos létrehozott egy olyan műhelyt, amely példát mutat mind a mai napig, a most „földdel” dolgozó keramikusoknak, így Szávoszt Katalinnak is. A művésznő már nem először állít ki Nyíregyházán. A hely szelleme, amely természetesen embereken keresztül válik értelmezhetővé, és a meghívások, valamint a kiválóan megrendezett kiállítások azok, amelyek az alkotót arra inspirálják, hogy 280 kilométert utazzon. Városunkban ugyanis a képzőművészeti élet nem tart lépést a gazdasági prosperitással, talán mert nem tud, vagy talán túlságosan sok a 120 ezer lakos művelése annak az erőnek, amely arra lenne hivatott, hogy elszakítNö kertje (sorozatból) Euridike (sorozat) sa a mindennapi kenyérkereső taposómalom zakatolásából a polgárt, aki a várost alkotja. Szávoszt Katalin kézműves, olyan, mint számosán őseink közül, iparos ember. A szakma számára elsődleges, és itt két irányvonalat kell megkülönböztetnünk. Nem csupán a keramikusét, hanem a szuverén alkotó szobrászét is. Mert amíg az asztalos évszázadok hagyományait követve létrehoz egy lombard széket, vagy a szabó immár elektronikus vezérlésű varrógépen ruhákat készít, addig jelen példánkban a tisztes technikai tudás mellett feltétlenül szükséges az a gondolati továbblépés, amely az eltárgyasiasulást műalkotássá emeli. Szávoszt Katalin föladja a leckét a nézőnek; mert az itt kiállított kerámiái időhatároktól függetlenül olyan gondolatokat ébresztenek, amelyek csupán az emberi lét bizonyos extrém pillanataiban fogalmazódnak meg, ha nem is ilyen határozottan. A kiállításból csupán néhány műre hívnám fel a figyelmet: igen érdekes az Orpheus nélküli Euridiké sorozat, ahol valószínűleg a férfi alakja nem véletlenül került az ábrázolás hiátusá- ba. Itt kell megjegyeznünk, hogy egy női szobrász saját nemével — Nők kertje 1-6. — az erotika legfontosabb jegyét mutatja meg a titkot. A nő ugyanis sokkal kifejezőbb — formáját tekintve — mint a férfi. Morfológiailag a mitológiai Gaia megtestesítője, aki egyben a földrajzi képződmények élő hordozója. Jelen kiállításban igen jól találkozik az anyag és a szellem, amikor a tűz segítségével a holt matéria megtermékenyül. Szávoszt Katalin azonban fölveti a kérdést: lehet-e, kell-e különbséget tenni a két nem között? — Egy illúzió emlékművei 1-5. Ugyancsak a fenti kérdést illusztrálja a dróton függő Ariad- né, aki megmentette Minotau- rus-tól Theseust, és akinek hálátlansága Ariadnét Dionüszosz karjaiba kergette. Szávoszt Katalin kísérletező alkat. Műveiben, egészen pontosan eddigi életművében az a árnyék" megújulási hajlam mutatkozik meg, amely a világra csodálkozás örök élményét demonstrálja. Anyagba formált megállapításai egyben életlenyomatok. A lágy redőkkel oldott, leplezett fallikus kubusok, a keretből küépő karcsú női lábak mind azt jelzik, hogy a művészetben nincs egyértelmű kijelentés. A szépen kiállított tárgyak mindazonáltal hatásosak. A porcelán, amely „a fehérnél is halványabb árnyék”, követ bennünket, miután a testünkből fakad. Papp D. Tibor művészeti író Ariadin A KM VENDÉGE Nem akarunk magyarkodni Nagy István Attila i 93 3 (xt í Schlanger András nyíregyházi tartózkodása alatt az egyik legnépszerűbb színész volt. Aztán sikerei csúcsán elment szerencsét próbálni a fővárosba. Most ismét Nyíregyházán rendez. Egy évig szabadúszó volt. Dolgozott Lengyelországban, Sepsiszentgyörgyön megrendezte a Hegedűs a háztetőn című darabot, amit Nyíregyházán is színpadra állított. Élvezte a szabadságot, szerette, hogy nem tartozik egyetlen társulathoz sem. De akkoriban alakult az Új Színház, Székely Gábor szervezte a társulatot. Hívták, s ott töltött néhány évet. Négyet, ötöt, már nem emlékszik pontosan. Aztán igazgatóváltás történt, s elváltak az utak. □ Ezek szerint fontosak számodra az elvállalható művészi törekvések? — Igen. Most újra szabadúszó vagyok. Nem volt olyan közösség, ahová szívesen mentem volna. Illetve vidékre nem akartam menni, mert két kicsi gyerekem van. Az egyiket Mártonnak hívják, két és fél éves, és egy féléves kislány, Borbála. A feleségem nyíregyházi lány, Havacs Katalinnak hívják. Ily módon engemet családi kötelékek is fűznek Nyíregyházához. □ Egy időben népszerű főzőcskeműsort vezettél a tévében. — Nagyon szeretek főzni, a Szív Tévében ment a Konyhasó. Nem titkolom, elég jó megélhetést biztosított. A színházak napjainkban egyre kevesebbet fizetnek, ezért olykor olyan dolgokat is el kell vállalni, amit nem szeret az ember. Nekem szerencsém volt, mert a főzőcskét kedveltem. □ Említetted, hogy sokat dől gozol. Milyen feladatok várnak rád? — Nyáron Szentendrén megcsináltuk A falu rosz- szát. Ez most eljön Nyíregyházára. Megkezdtem a munkát a József Attila Színházban Eisemann Mihály Egy csók és más semmi című operettjét rendezem. Játszom a Karinthy Színházban Az alvó férj című da- rabban, amelyben Igó Éva, Esztergályos Cecília a partnereim. A Jó- I zsef Attila Színházban játszom a Liliomban, a Madách Kamarában rendezek egy amerikai kortárs vígjátékot. Ez nagyjából áprilisig tart. □ Kinek a választása volt A falu rossza? Schlanger András Elek Emil felvétele enyém. Régóta mániám, hogy a népszínműveket nem lehet megkerülni abból a szempontból, hogy az a magyar színjátszásnak nagyon eleven és létező gyökere. Hiába akarnánk Csehovból vagy a francia vígjátékból eredeztetni a magyar színházat, be kell látni, hogy a német kultúrából vettük át a népszínműveket is. Régóta foglalkozom azzal, hogyan lehetne ezeket a darabokat — mivel van közöttük igazán jó is — megtölteni tartalommal. □ Sokan kifogásolják a népszínművek vasárnapozó parasztjainak a színpadi megjelenését. — A darabnak három olyan vonulata van, ami teljesen modern. A falu rossza elveszti az állását, eladja a házát, elhagyja a szerelme. Elkezdik a falu rosszának tekinteni, s egy idő után maga is úgy viselkedik, mintha valóban az lenne. Ez jellegzetesen lélektani helyzet. Aztán ott van a párja, Finum Rózsi, aki egyszer félrelépett. A férfiaknak ezt minden további nélkül elnézik, visszafogadja őket a közösség. A nőknek ez sokkal nehezebb. A harmadik, Göndör Sándor áhítozik egy nő után, s közben nem veszi észre, hogy ótt van mellette Boriska, aki szereti. Valamiképpen én is így voltam, mert nagyon jó barátságban voltam a leendő feleségemmel, amikor hirtelen rádöbbentem, hogy sokkal többet jelent a számomra, mint barát. □ Láttam, a próbán magad is roptad a táncot. — Fiatal koromban néptáncos voltam. Maradt valameny- nyi emlékem, de egyáltalán nem vagyok profi. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem akarunk magyarkodni. De igenis azt gondolom, hogy szükség van színvonalas szórakoztatásra, olyan darabok bemutatására, amelyeknek irodalmi értékük is van. úsMfl» HÍTtfÉBI
