Kelet-Magyarország, 1999. április (56. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-03 / 78. szám
1999. április 3., szombat 8. oldal Hímesen Húsvéti csendélet — aranyesővel Szép, tavaszi ünnepünk évszázadok óta hordozza magával tőle elmaradhatatlan „kellékeit", melyek ételben, italban, frissen bomlott virágokban, ízléssel megterített asztalban öltenek testet. Mert ugyan ki vonná kétségbe, hogy a kemény tojás, a füstölt sonka, koppanósra szikkadt kolbász, jófajta pálinka, borocska, foszlós bé- lű kenyér ne tartoznának elválaszthatatlanul — legalábbis hazánkban — a feltámadás és locsolkodás napjaihoz. Lapunk fotósa is eme ínycsiklandó étkekre fordította „éhes” kameráját a Sóstói Múzeumfaluban. Füstölt sonkás hidegtál Szakajtónyi hímes Magyaros „kellékek" Elek Emii felvételei „Zöld erdőben jártam..." Tavaszvárás, pászkaszentelés • Sokszínű néphagyomány • Ma is népszerűek Tojásviaszolás a Sóstói Múzeumfaluban Bodnár Zsuzsa A húsvét ünnepén Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásáról (virágvasárnap), kereszthaláláról (nagypéntek) és feltámadásáról (húsvét vasárnap) emlékezünk meg. A húsvét időpontját 325-ben a niceai zsinat állapította meg a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapban. Az ünnep időtartalma változó volt. Az 1092-es szabolcsi zsinat határozata alapján négy napig tartott a húsvét, a XVII. század elején ezt három napra csökkentették, csak a XVIII. században lett két napos. Az ünnep neve is elárulja, hogy a negyvennapos böjtöt zárta le, amikor ismét lehetett húst enni. Énekszóval, zöld ágakkal Mint a néphagyományok többsége, a húsvét is több kereszténység előtti elemet őriz, s ezek a ta- vaszvárással és tavaszköszöntéssel kapcsolatosak. Olyan ősi mágikus elemek és eszközök játszanak fontos szerepet benne, mint a viz, a tűz, a zöld ág, és nem utolsó sorban a tojás. Némelyiket ezután egyházi magyarázattal, keresztény tartalommal is megtöltötték. A húsvéti ünnepkörben országszerte ismert és elterjedt szokás volt, hogy a tavasz behozatalának jelképére a lányok és legények énekszóval, a kezükben zöld ágakkal vonultak végig a falu utcáin. Éneklés közben felemelt karjaikkal kaput formáltak és átbújtak alatta. Szinte elmaradhatatlan énekük volt közismert „Bújj, bújj, zöld ág” kezdetű. Mivel böjt idején tilos volt a lakodalom, bál, zenés hangos mulatság, a fiatalok egyetlen szórakozása a játék volt. (labdáztak, karikáztak stb....) A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű szokás, ám de a szentelt barkát alkalmasnak tartották torokfájás esetén gyógyításra, s főként a mennydörgés, a villámlás és a jégeső elhárítására. Régen az ólba is tettek birkét. A tavasz, a természet megújhodása az embert is környezetének megtisztítására késztette. Ilyen tisztító, javarészt praktikus, de gyakran mégis mágikus cselekedetek kötődtek a nagyhét időszakához. A nagytakarításon, meszelésen kívül ezt tartották alkalmasnak ember és áUat mágikus fürdetésére és a féregűzésre. A nyíregyházi tanyabokrokban nagy csütörtök estéjén a szolga és gazdalegények csengőkkel, kolompokkal felszerelkezve minden házat felkerestek, és égtelen lármát, zajt csaptak. Patkányt, egeret és mindenféle kártékony férget űztek el vele. Ételük, pl. Túristvándi- ban, a következő volt: szilvaleves, vajaslas- j| ka, pattogatott tengeri (patti). A beregi Tiszaháton kor- pacibére, kásáscibere, bagolytüdő (aszaltalma). A ' nyírségi falvakban nagyszombaton szentelték a tüzet, s e nap délutánján van a feltámadási körmenet. A húsvét vasárnaphoz ugyancsak sokszínű hagyományok kapcsolódtak. Akárcsak más nagy ünnepen, teljes munkatilalom volt. Még a trágyát sem hordták ki az istállóból. Varrni sem volt szabad. A söprést azzal a magyarázattal tiltották, hogy az elseperné a locsolókat. A református magyarságnál a húsvétvasárnapi asztalt hófehér abrosszal terítették, terítik ma is, erre kerül a főtt sonka, kolbász, tojás, kalács, reszelt retek, vagy torma, vaj, bor. Jóban, rosszban Nyírmeggyesen az imádság után a házigazda egy tojást annyi cikkelyre vágott, ahányan az asztalt körülülték. Mindenki egy-egy tojás cikkelyt kapott, ezzel erősítették meg ősi hit szerint az összetartozásukat, a jó- ban-rosszban való együttlétüket. A katolikus hívők 1 húsvét vasárnap délelőttjén templomba viszik szentelni a húsvéti sonkát, kalácsot (pászkát), tojást, sárgatúrót, és bort. A módosabbak egész sült bárányt vittek, újab- ■ ban töltött tyúkot, 5^ húst. A szenteltetni vitt ételt pászkatakaró- val, pászkaruhával takarták le. Sokfelé elterjedt szokás volt, hogy a húsvéti ételszentelés után igyekeztek minél előbb hazaérni, mivel a hiedelem szerint, aki elsőként ér haza, annak a tehene adja a legtöbb tejet. A szentelés után a templomból hazatérve ünnepi ebédül a szentelt szolgált. Ajakon úgy tartották, hogy a megszentelt eledel megvédi a híveket a hosszú böjt és megtarElek Emil felvétele tóztatás után a túlzott mértékte- lenségtől. A húsvéthétfő legismertebb szokása a locsolás, öntözés. Ezt a napot valamikor vízbevető, víz- behányó hétfőnek nevezték. Ez a locsolás egykori módjára utal. A szagos vízzel, kölnivel locsolás újabb keletű, s a hozzá kapcsolódó locsolóversikék is újak. „Én kis kertész legény vagyok...” „Zöld erdőben jártam...” A locsolkodásnak szigorúan meghatározott sorrendje és ideje volt. Először az anyákat, lánytestvéreket, majd a keresztanyákat, nagymamákat, szomszédokat illett meglocsolni. A locsolás jutalma A locsolás jutalma hagyományosan a tojás. Ez igen ősi termékenységi szimbólum, s a feltámadást is jelképezi. A beregi Tiszaháton, Szatmárban nagy gondot fordítottak a tojáskészítésre (festették viaszos eljárással, mintázták, karcolták stb....), míg a Nyírségben, a tirpák bokrokban, a nyíri Mezőségen nem volt szokás a tojás kihlmezése. A húsvéti ünnepkör gazdag hagyományából ma is él a locsolás, a hímes tojás és annak csokoládéból készített változatai. S ma is népszerűek a már említett jellegzetes húsvéti ételek. Néhol még a húsvéti táncmulatságok sem mentek feledésbe. ■ ■ On hogyan ünnepli idén a húsvétot? Nagyimé Turcsán Tünde ápolónő, Nagykálló S zombaton ügyelek, így az idén mindkét ünnepnapot családi körben tölthetem. Vasárnap édesanyáméknál leszünk, hétfőn pedig a kilencéves lányommal, Gabriellával otthon várjuk a locsolko- dókat terített asztallal, hímes tojásokkal. Az ötéves Ricsi az apjával megy öntözködni, a gyerek tőle tanulta a pikáns verseket is. A hímeseket édesanyámnál készítjük, még gyertyázzuk is. V asárnap reggel, hagyományosan pász- kaszentelésre megyünk a nyírbátori katolikus templomba. Ám, még ezt megelőzően a négyéves kislányunkkal, Tímeával együtt felkutatjuk az udvarunkat, miféle ajándékokat is hozott a nyuszi. Többnyire csokitojást és -nyulat rejtenek a bokrok, de tavaly például fülbevalót is „találtunk”. Hétfő a locsolásé, négy öt helyre lecsökkent a ,já- Dankó Rita rat”. tanárnő. Nyíregyháza A barátom a nagykállói csapatban futballo- zik, én pedig valamennyi hazai meccsüket megnézem, merthogy imádom a focit (és a páromat is). Nem lesz ez másképp vasárnap délután sem, amikor is szívből szurkolok majd a kállóiak győzelméért. A mérkőzés után felkerekedünk, s az ünnep további részét már együtt töltjük a barátommal. Hajdúszoboszló, avagy Szilvásvárad lesz az úticél. Fekete Zsolt István SZÁLLODAPORTÁS, NYÍRBÁTOR Kérdezett és fényképezett: Lefler György A szombati ünnepi buli után, ami nekem munkát jelent, vasárnap pihenek. Ez délelőtt inkább az édes semmittevést jelentené, míg délután egy kiadós sóstói sétát a családdal. Főként az állatparkban szeretnénk elidőzni. Hétfő reggel az első dolgom a nagylányaim, Viki és Henriett, no és a feleségem meglocsolása, majd az anyósom, anyám és nagymama következik. Jó időt várok! Kugler Henry MŰSORVEZETŐ, NYÍREGYHÁZA Gyarmati Alexandra óvodás, Nyíregyháza S zünet van az oviban, nappal a nagyiéknál vagyok. Együtt fogunk süteményezni, én kis po- gikat csinálok. Tojást is festünk majd: pirosat, narancssárgát és fehéret. Vasárnap elmegyünk Sóstóra, megnézzük az aranyos állatokat. Anyuval várjuk majd a vendégeket, apu és a tesóm meglocsol kölnivel, és a két nagyapám is. Tojást kapnak érte. Az óvodában is biztosan meglocsolnak majd a fiúk. tsjJBBp ___________| Kelet«* húsúét __
