Kelet-Magyarország, 1999. április (56. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-03 / 78. szám
1999. április 3., szombat 9. oldal Az egyház állandóan megújul Húsvét misztériuma egy év híján immár kétezer éve • Kettős jubileumra készülünk l 1 A dátum ismeretlen, de az államalapítás századának első felében épülhetett megyénk legrégibb temploma, hiszen László király 1092-ben itt tartotta a szabolcsi zsinatot Elek Emii felvételei Balogh József Húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe: Krisztus meghalt értünk a kereszten és harmadnapon feltámadott, hogy nekünk is életet ajándékozzon. Ez húsvét misztériuma egy év híján immár kétezer éve. Ezt ünnepeljük az ezredforduló évében, kétezerben is. Dr. Veres Andrással, a Magyar Püspöki Kar titkárával arról beszélgettünk: hogyan készül erre a kétezredik évfordulóra a katolikus egyház? — Mindenekelőtt mi is komolyan vesszük azt, amit a szentatya szándéka szerint az egyház László király mellszobra a szabolcsi templom kertjében legfőbb vezetése előkészületként meghatározott. Ez az ezredfordulót megelőző három év — a Krisztus, a Szentlélek és az Atya éve — számunkra Is lelki programot ad. A lelki imádságos tölteten túl igyekszünk olyan rendezvényeket is szervezni, amelyek az evangélium hirdetésével hatékonyabbá, figyelem felkel- tőbbé tehetik az egyház jelenlétét a világban. Erre a püspöki konferencia létrehozott egy bizottságot, amelynek vezetője Paskai bíboros úr. — Az ő vezetésével a bizottság rendszeresen ülésezik és terveket készít, hogy 2000-ben milyen konkrét egyházi megmozdulások, események hívják fel a figyelmet Jézus Krisztus 2000. évfordulójára, ezáltal arra, milyen üzenetet hozott a világnak Jézus Krisztus és mit hirdet az egyház. Mi magyarok természetesen a millenniumra is készülünk, éppen ezért szeretnénk ennek a kettős jubileumnak a sajátosan magyar vonatkozásait az egyházi eseményekkel még figyelem felkeltőbbé, hatékonyabbá tenni. □ Az egyház kétezer éves fennállásától függetlenül a megújulás folyamatát éli, ezt jelzik az egyházmegyei zsinatok. (Megyénkben éppen ez év októberében lesz ilyen). Mi teszi napi feladattá a megújulást? — Sokan ismerik azt a mondást, hogy ecclesia semper refor- manda, az egyház állandóan megújul. Ez nemcsak azért fontos, mert millenniumi ünnepek előtt állunk, hanem azért is mert, mindig új generációk jönnek, az élet, a társadalom, amelyben az egyház küldetését teljesíti, alakul, változik. Ez szükségszerűvé teszi a megújulást. Bár az egyház tanítása változatlan és maradandó, hiszen az evangéliumot nem kell alakítani, formálni, hogy a mai ember számára aktualizáljuk, mégis állandóan keresni keU, hol tud a mai világnak nagyobb segítséget adni az egyház. Ezeket az utakat kell keresni az egyházmegyei zsinatokon. □ A zsinatok egyik célja a világiak bevonása az egyház életébe. Kevés a pap, vagy ez a megújulás része? — Nagyon helytelen lenne olyanfajta értelmezése a világiak aktivizálásának, mintha erre csak azért lenne szükség, mert kevés a pap, s civileket kell a helyükbe áüitani. Nem pusztán erről van szó. Egészen más a hivatása egy papnak és más a civilnek az egyházon belül. Az ötvenes évek előtt „túlzottan klerikalizált” egyházkép alakult ki a legtöbb emberben. Ez azért alakulhatott így, mert voltak bőséggel szerzetesek, papok, akik döntő részt maguk szervezték a hívők közösségét. Gondoljunk a legkülönbözőbb mozgalmakra — a Kalász, a Kálót, a Kolping —, sokféle olyan rendezvényt tartott az egyház, ami mozgósította a hívő embereket, a civileket is. Akkor erre jutottak egyházi hivatásban élő személyek. Ma sajnos már kevesebben vannak. De úgy gondolom, éppen a második vatikáni zsinat szándéka fejeződik ki abban, hogy a civileket aktívabbá tesszük a mindennapi egyházi életben, így védik megélt valósággá, hogy az egyház a megkereszteltek közössége, nem pedig a papok és püspökök testületé. O Várható-e ezektől a zsinatoktól, illetve a 2000. évtől, hogy vallásosabb lesz Magyarország? — Azzal az illúzióval szakítani kell, hogy a háború előtti tömegegyházban gondolkodjunk, hiszen elmúlt közben néhány évtized, amelynek minden tehertételét ismerjük mindnyájan. Arra viszont nagy remény van, hogy akik ma vallásosak, azok tudatosan vállalják a kereszténységüket és ezt a mindennapi életben, otthon a családban, munkahelyükön, a társadalomban nem titkolják, nem félve, magánszférának tekintve élik meg, hanem nyilvánosan is fölvállalják. Hétfőn mindenki piknikre megy Ilyenkor a nők is felteszik a kalapot • Az amerikai házaspár megyénkben húsvétol Kovács Éva Közvetlenek, kedvesek, vidámak. Dr. Linda Joffe és Patrick Spooner a Bessenyei György Tanárképző Főiskola angol nyelvi lektorai. Házasok, mindketten amerikaiak. Linda, a feleség floridai, aki az egyetemen amerikai irodalmat tanított, s most könyvet ír arról, müyen kapcsolat fedezhető fel az amerikai kultúra és kedvenc sportja, a baseball között. Erről a témáról különös szeretettel beszél. Azt mondja, az amerikaiak számára ez nem csupán sport, hanem életforma, kultúrákat összekötő kapocs, náluk a base- ballnak épp olyan szimbolikus szerepe van, mint a költészetben az évszakoknak. Férje korábban Detroitban élt, angol nyelvtanár, akinek már versei is megjelentek. A versek a zaklatottá vált világról, a különböző országokban szerzett élményekről szólnak, de mostanában filozófiával is szívesen foglalkozik. Kis túlzással azt mondhatnánk, fiatalságuk ellenére bejárták a fél vüágot. Tanítottak már a Karib-szigeteken, Thaiföldön, dolgoztak Angliában és Spanyol- országban is. S hogy miért választották ezt az életmódot? Szinte egyszerre mondják: szeretnek új országokat, más kultúrákat megismerni, érdekli őket, milyen egy övéktől eltérő gondolkodás, mentalitás. Az eltelt évek alatt bőven szereztek tapasztalatot. Ma már nevetve emlékeznek arra, milyen sok bosszúságot Patrick Spooner és Linda Joffe okozott számukra, hogy Dominikában naponta akár tíz órán keresztül sem volt áram, de ha eljött a baseballmeccs ideje, rögtön kigyúltak a fények... Magyarországon nagyon jól érzik magukat. Nem udvariasságból, meggyőződésből mondják, érdekes, gyönyörű ország a miénk, s számukra igen kedves meglepetés, mennyire kedvelik a magyarok a művészetet, s milyen szoros kapcsolatot ápolnak vele. A diák — legyen angol, spanyol vagy magyar — a tanár szemével nézve csak akkor és any- nyit tanul, amennyit nagyon Martyn Péter felvétele muszáj, a szokás — mondhatni — nemzetközi. A főiskolán jól érzik magukat, kedves kollégákat, munkatársakat ismertek itt meg. Érdekesnek tartják, hogy más országokhoz képest milyen felgyorsult, olykor siető nálunk az élet. Amerikai szemmel nézve Lindának a magyarok közvetlensége, Nyíregyháza emberi arca, családias hangulata tetszik nagyon, s boldogan meséli, mekkora meglepetés volt számára, amikor ügyintézés közben három hónap múltán is megismerték őt a MATÁV ügyfélszolgálati irodájában. Patrick szeme Detroithoz szokott, imádja a nyüzsgést, a nagyvárosokat, ő tehát azt furcsállja, hogy Nyíregyházán nem lehet „eltűnni”, minden belátható. Abban azonban azonos a véleményük, hogy téves a megállapítás, miszerint búskomorak, pesszimisták a magyarok. Mint mondják, ők csupa vidám emberrel találkoztak eddig... Az ünnepeket természetesen mindketten szeretik. A húsvét különösen kedves számukra, s ma már bőven van összehasonlítási alapjuk arra, miképpen ünnepelnek ilyenkor más országok népei. Szavaikból kiderül: Amerikában főképp a nagypéntek, illetve a húsvéthétfő az igazi ünnep, az emberek legszebb ruhájukban a templomba mennek, s ha soha máskor, de ezeken a napokon a nők is felteszik fejükre a kalapot. — A gyerekeket meg azzal „büntetik”, hogy templom után sem öltözhetnek át, egész nap ünneplőben kell lenniük...— teszi hozzá nagy derültséget kiváltva Patrick. Amerikában is főétel ilyenkor a sonka, bár nem főzve, inkább sütve eszik, s létezik a húsvéti nyúl is. Húsvéthétfőn mindenki kivonul a szabadba, a családok, barátok hangulatos piknikre indulnak, a Fehér Ház kertjébe ezen a napon hívja tojáskereső programra az elnök a gyerekeket. S hogy miképp tölti Magyarországon az idei húsvéti ünnepeket az amerikai Linda és Patrick? Barátokhoz mennek, sétálnak, pihennek, és lélekben köszöntik az otthoniakat... KÖLTŐK AZ ÜNNEPRŐL Juhász Gyula A Föltámadott Latrok között, a gyászos, csonka péntek, Hasadt kárpitja a mogorva égnek, Az ecet és epe, a szörnyű lándzsa Már messze, régen elmaradt utána. Kín és halál csak kusza, kurta álom, És élni, élni jó e szép világon. Mögötte áldott harminchárom éve, Előtte: az öröm mély messzesége. És negyven napra, hogy az égbe tartott, Úgy hívták, vonták még a földi partok Oly idegenül tündökölt a menny még, S oly szédítőnek tűnt a végtelenség. Folyton lenézett, búcsút mondva halkan, És fájó szívvel szállt a szűz magasban. S a ragyogó azúron át a lelke A Genezáret kékségét kereste. Barkaszentelésből hazatérő asszonyok az egykori Szabolcs megyében. Polgáron, 1929 Ébner Sándor felvétele Kosztolányi Dezső Húsvét Már kék selyembe pompázik az égbolt, tócsákba fürdenek alant a fák, a földön itt-ott van csak még fehér folt, a légen édes szellő szárnyal át. Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe viszik a zavaros szagos vizet, a lány piros tojást tesz el merengve, a boltokat emberraj tölti meg. S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör, megrészegül az illaton a föld, s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt — kelet felől egy sírnak mélyiből, elrúgva a követ, fényes sebekkel száll, száll magasba, föl az isten-ember Ady Endre Az elmaradt szomorúság Szép Húsvét jött most, cifra és derült, Uram-Istenem, ez se sikerült: Egy kalendáriumi szomorúság. Húsvétot vártam, mely jön fagyoson S melyből száz emlék lélkembe oson És megfagyasztja egész életemet. És szép Húsvét jött, cifra és derült, Uram-Istenem, ez se sikerült: Egy nagy, megvigasztaló szomorúság. Emim húsvét
