Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-06 / 55. szám
1999. március 6., szombat Belet« HÉTVÉGE 8. oldal KÖZELKÉP A professzor virágai Marik Sándor Frisnyák Sándor professzort nyílt szívű, barátságos embernek ismerem. Bármikor ültünk le beszélgetni, az ő nyugalma rám is átsugárzott. Most is így volt, amikor örömmel mutatta a napokban megjelent általa szerkesztett A Felvidék történeti földrajza címet viselő vaskos tanulmány- kötetet. Láthatóan szeretettel vette kézbe. Ám kivételesen egy kis keserűség is volt a hangjában: mindössze háromszáz példányban jelenhetett meg, máris hiánycikk, ezerrel több is elfogyott volna belőle. Dr. Frisnyák Sándor — Most csupán ennyire volt pénz; támogatáshoz jutni — netán előre, még a nyomdaszámlák fizetése előtt — ritka szerencse. Nehéz a helyzete annak, aki a tudomány művelésére adta a fejét. Nem elég, hogy valaki oktat, ír, a pénzt is meg kell szerezni sok mindenhez. Sőt, a tiszteletpéldányokat berakom a kis Trabantomba, és viszem Debrecenbe, Miskolcra, Pestre, mert így megspórolhatjuk a postaköltséget —- avat be hétköznapi gondjaiba a tanárképző főiskola földrajz tanszékének vezetője. Hatvanöt évesen is fiatalos Frisnyák Sándor, tele tervekkel. Sikeres habilitáci- óját követően egy esztendeje egyetemi tanári címet visel. (Ritka dolog: a nyíregyházi tanárképző főiskolán rajta kívül mindössze öten mondhatják el ezt magukról.) — Én ennek a gyakorlati oldalát értékelem főképpen, mert így hetvenéves koromig dolgozhatok, tehát élhetek a hobbimnak, ami — szerencsére — azonos a munkámmal — összegez. — Fel vagyok készülve arra, hogy majd a tanszékvezetői beosztás nélkül kicsit szabadabban mélyedhetek el szűkebb szakterületem dolgaiban. A vezetői munkával járó adminisztráció mindig nagyon sok időt köt le. A szakma szeretetéről óhatatlanul váltunk át a példaképre, Marjalaki Kiss Lajosra, akitől Frisnyák Sándor Miskolcon a polgáriban a földrajzot és a történelmet tanulta. Portréja ma is ott függ a tanszékvezetői szoba falán; méltóságteljes, szigorú és mégis bizalomkeltő idős úr tekint ránk a fényképről. — Legalább harminc esztendeig így nézett 'ki — mondja tanáráról a hajdani tanítvány. — Mindenben példát mutatott. Sok könyvet, tanulmányt írt, s mi, kisdiákok csodálattal forgattuk ezeket „A mi tanárunk írta”... Később pályakezdő pada- gógusként volt szerencsém vele együtt dolgozni is. Talán kedvelt... Én mindenképpen. Ha Miskolcon járok és szerét ejthetem, mindig viszek egy szál virágot a sírjára az avasi református temetőbe. — Ha már a nagy elődökre emlékezünk — folytatja — van egy másik sír is, történetesen a nyíregyházi temetőben. Magda Pál jeles földrajztudós, szakírótól 1843-ban búcsúztak hozzátartozói, tisztelői. Életében tizenkilenc könyvet írt, közülük a Magyar Országnak és a határ őrző katonaság vidékinek leg újabb statisztikai és geogra- hiai leírása. Pest, 1819 című olyan alapmű, amelyet ma is haszonnal forgathatnak a kutatók. Magda legalább olyan jól és részletesen írta le a korabeli Magyarországot, mint a népszerű Fényes Elek, de neve kevéssé ismert. Nos, Magda Pál sírjára aligha érdemes virágot vinni. Szemétkupac árnyéka takarja. Szeretném azt elintézni, hogy ne így legyen. A könyv borítója Az alma megy, a telep megmarad Mintegy hétezer család megélhetése függ a feldolgozó cég piaci kapcsolataitól Nyéki Zsolt Még a szakmabeliek táborának jelentős részét is meglepte a hír: az anarcsi FAT Kft. tulajdonosai úgy döntöttek, felhagynak minden olyan élelmiszeripari termelő tevékenységgel, amely a sűrítmény, illetve az üdítőital- gyártásához kapcsolódik. Márpedig a cég éppen erről, vagyis almasűrítményéről és ivólevéről volt többek között híres. A FAT két üzemére: a nyíregyházi lényerőjére, valamint az anarcsi telephelyére szakmai berkekből került vevő, utóbbira a vásárosnaményi WINK Kft.-vel kötöttek adásvételi szerződést. — A FAT Kft. tulajdonosi körét többségében szövetkezetek, valamint a belőlük kivált gazdasági társaságok, magánszemélyek alkotják. Együttes elhatározás szerint a változó gazdasági feltételekre, illetve környezetre tekintettel, a társaság profiltisztításra szánta el magát — szolgál tényekkel Kovács Géza, a FAT Kft. ügyvezető igazgatója. A cég jövőjéről is elárul néhány dolgot: ezután főleg kereskedelmi és szolgáltató tevékenységgel foglalkoznak majd, ezt korábbi lépéseikkel már előkészítették. A nyíregyházi almatárolót üzemeltető Eurofruct Kft.-ben 72 százalékos tulajdont szereztünk, de az ott található kereskedelmi egységek, kisvállalkozók szerződéseit nem bolygatjuk meg, sőt további beruházásokkal az egységek bővítésére törekszünk. Fenntartjuk a közraktárvámot is, fejlesztéseink révén pedig igyekszünk felvenni a versenyt a multinacionális cégekkel — sorolja a teendőket az ügyvezető. Komoly változás az is, hogy a FAT üdítője, a Jona márkanévre hallgató ivólécsalád is eltűnik a magyar boltok polcairól, de Oroszországban változatlan tartalommal, névvel, kiszerelésben tovább gyártja majd az orosz partnerrel közösen alakított társaság. A szakember úgy véli: helyi termékként könnyebben elhelyezhető az egyébként ismert gazdasági válsággal küszködő célpiacon az áru. Az almatermesztők számára az megnyugtató, hogy szakmai befektető vásárolta meg az almafeldolgozót, mert így az ipari alma piaca továbbra is biztosított. Az anarcsi telep eladása viszont sok embert érint. Először is azt az 56 alkalmazottat, aki ott dolgozott: közülük első körben senkit nem vett át az új tulajdonos, ezért nekik fel kellett mondani. Igaz, korrekt, a törvény paragrafusait messzemenőkig tiszteletben tartó módon járt el a munkaadó. Érintett azonban az anarcsi önkormányzat is, leginkább a helyi iparűzési adó vált kétségessé — sóhajthat nagyot Kali- nák József, a település polgár- mestere. A hivatal költségvetésében 1997-ben 10 millió forinttal éreztette jelenlétét a FAT, tavaly is 7-8 millióval járult hozzá a helyi büdzséhez az üzem, az összes, helyben kivetett adó 90 százalékát adva ezzel. Pedig azt is tudja mindenki: a vevőben, a vásárosnaményi WINK Kft.-ben komoly, megbízható, évek során már bizalmat szerző céget tisztelhetünk. A német tulajdonos, Anton Wink neről. Ha a kft. beszállítói köréhez hozzáadjuk a FAT mintegy 3 ezres termelőjét, akkor az almatermesztők 7 ezres létszáma mindenképpen a legnagyobb gazdasági súlyú megyei cégek sorába emeli a WINK-et. Az adásvételi szerződés éppen ezért foglalkozik kiemelten a beszállítói körrel, s ezért jelentette meg lapunkban többször is hirdetését az új tulajdonos: a FAT korábbi szállítóitól a jövőben (napokon belül már köthető) szerződés alapján megvásárolja a léalmát. Más kérdés viszont az anarcsi telephely sorsa. Itt — az üdítőital gyártását kivéve — folytatódik a termelés, a technológiát bizonyos mértékben átalakítják, az eredeti elképzelések szerint modernizálják. Az elbocsátott munkások helyébe már vettek fel embereket, részben a korábbi alkalmazottak köréből, de új szakembereket is hozott az új gazda. Azt WINK Kft.: arccal a piac felé Az új gazdára talált anarcsi telephely Ez a sok jó most háromszorosan üthet vissza: a központi költségvetés idén új rendezőelv alapján határozza meg a személyi jövedelemadóból az önkormányzatoknak visszajuttatandó részt. Egész pontosan adóerő-képességet állapít meg, ehhez bázisként az adott településen termelő tevékenységet folytató vállalkozások által bevallott 1997. évi árbevételt vette. Mivel ez Anarcson kiugróan magas volt az említett évben, idén 6,7 millió forinttal csökkentették a visszaosztott részt. Ebben az évben erre jön, illetve nem jön az iparűzési adó, ugyanis a FAT Kft. az anarcsi telephelyéről kiköltözve, immár kisvárdai székhellyel működik. S nem tudni még, mennyi munkanélküli jelentkezik be az elbocsátott dolgozókból — enged bepillantást gondjaiba a polgármester. vét 1994. június 1-től ismerik igazán a beregi városban, ekkor kezdte meg fejlesztéseit a korábbi Zöldért-telepen. Az elmúlt évek során a cég nemcsak megyei, hanem országos mércével mérve is gyorsan tekintélyt szerzett magának, s tavaly már közel 50 ezer tonna alma feldolgozásával a sűrítmény legnagyobb hazai gyártójává nőtte ki magát. Csaknem 4 ezer termelővel áll kapcsolatban, vagyis ennyi család megélhetése függ kisebb- nagyobb mértékben a naményi cég működésétől, piaci sikereitől. — A tulajdonos a kapacitás bővítését tervezte, s fejlesztési elképzeléseivel összhangban állt az anarcsi telephely megvásárlása — hangzik az üzleti megfontolásokon alapuló, egyszerű kommentálás Szigeti Zoltán, a WINK Kft. ügyvezető igazgatója részéA szerző felvételei határozottan leszögezik: nem vesznek át kevesebb ipari minőségű almát, mint eddig, s a telephely sűrítményvonalán is nagyjából annyian dolgoznak majd, mint a korábbi években. A telep tehát megmarad, csak az üzemeltető lesz más. Ebben az üzleti tranzakcióban az mindenképpen biztató, hogy a német cég értékesnek tartja a szabolcsi, szatmári és beregi almát, erre alapozza újabb, gyaníthatóan több száz milliós beruházásait. A WINK közvetlen üzleti kapcsolatokkal rendelkezik, vagyis partnereinek közvetítő nélkül értékesíti a sűrítményt, ez pedig jelentős előnyhöz juttatja a piaci versenyben. S ekkora termelői bázissal az országos elsőség megerősítésén túl a szakma európai berkeiben is jobban megismerik Vásárosnamény nevét. Értékeink Tiszavasváriban, a szentmi- hályi részen található a műemlék jellegű református templom. A korábban palánkkal kerített templomkertet szabálytalan négyszöget alkotó téglakerítés övezi, két sarkán egy-egy 5 méter átmérőjű, külső oldalán kulcsos lőréssel ellátott, boltozott, fazsindellyel fedett toronyszerű építménnyel. Ezeket a helybeliek „kásamáté- nak” nevezik, a kazamata szó elferdített alakjával. A templomépület déli oldala középkori eredetű, az északi az 1788-1789. évi bővítés eredménye, erre utal az 1789- ből származó feliratos kőtábla a bejárat homlokzatán Elek Emil felvétele
