Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-27 / 72. szám
1999. március 27., szombat Kelet«» HÉTVÉGE 8. oldal KÖZELKÉP A zongoraművész orvos Györke László Dr. Spenik Vladimir Vasmegyeren háziorvos. Munkácson született, most negyvenéves, tiz éve él Magyarországon. Ötéves korában kiderült róla, abszolút hallása van. Ilyen rendkívüli képességgel — azt hihetnénk — csakis a zenei pálya jöhet számításba. Úgy is indult. — Ajánlólevéllel kerültem tizennégy éves koromban a moszkvai Csajkovszkij Dr. Spenik Vladimír Konzervatóriumba, azaz a zeneakadémiára. Ezt megelőzően ukrajnai versenyt nyertem. De Moszkva messze volt és idegen számomra a környezet, ezért aztán egy hónap elteltével hazahozott a honvágy. Akkor eldöntöttem, hogy orvos leszek. Tanulmányi eredményem addig is jó volt, a moszkvai „kirándulás” után tudatosan készültem a pályára, pontosabban a felvételi vizsgákra. Persze a zene szenvedélyes szeretete megmaradt és arra sarkallt, hogy ne hagyjam abba. Mint ungvári orvostanhallgató, ötödik évfolyam után beneveztem a zenélő egyetemi hallgatók országos versenyére, melyet Vilniusban rendeztek. Nagy élmény volt, hiszen az akkori hatalmas birodalomban én egy kis várost, egy kis egyetemet képviseltem és Rachmaninov cisz-moll prelűdjével megnyertem a vetélkedőt. A lírikus zenét szereti, s szinte természetes, hogy Csajkovszkij b-moll zongora- versenye a kedvencei közé tartozik. — Sokszor és sokféle környezetben eljátszottam már a Csajkovszkij-koncertet. Többek között a Szabolcsi Szimfonikusokkal, Budapesten a Kongresszusi Központban is. Egy másik — különösen érdekes — változat, amikor a szimfonikus zenekari kíséretet CD szolgáltatja. Ez különösen nehéz „műfaj”, hiszen nem hozzám igazodik a zenekar, hanem én igazodom a CD- hez. Viszont a közönséget az ellenkezőjéről kell meggyőznöm, hiszen csak így nyújtja az élő zene illúzióját a dolog. A felvételt egyébként David Same amerikai zongora- művész készíttette el. Ezzel lehetővé vált, hogy a zongoraversenyt olyan termekben is előadják, ahol egy szimfonikus zenekart képtelenség elhelyezni. Három éve Nyíregyházán, a művelődési központban is kuriózumnak számított ez a fajta előadásmód. Ezt megelőzően, ’94-ben Chicagóban a Szent István-templomban már előadtam így a zongoraversenyt. Nagy élmény volt, hogy ugyanazon a hangszeren játszhattam, amin Kocsis Zoltán két héttel korábban. Most pedig a június 12-ei zenélő orvosok koncertjére készülök, amely Nyíregyházán, a zeneiskola hangversenytermében lesz. — Sajnos arra háziorvosi teendőim mellett nem jut idő, hogy új darabokat tanuljak meg olyan szinten, amellyel pódiumra állhatok. Bár nagyon könnyen tanulok, a hangverseny azonban más. Csak akkor szabad közönség elé állni, ha tökéletes az interpretáció. Spenik Vladimir másik szenvedélye a tenisz. Az országos amatőr ranglistán a 26., Lippai Istvánnal az oldalán párosban viszont a 14. Sőt, nemrég Nyíregyházán a Magyar János emlékversenyt megnyerték. Felkészülés az június 12-ei hangversenyre Éjjeli (polgár)őrjárat — a földön Az első regionális akciót több is követi majd • A bűnmegelőzés a cél Kovács Bertalan sokszor össze-összeverődnek több mint gyanús alakok. Amióta azonban a kisvárdai állomás kívül-belül újjászületett, a világos és főleg tiszta helyiségek eredeti szerepkörüknek megfelelően működnek. A restiben sincs két-három vendégnél több, az állomáson pedig egy árva lelket A kisvárdai Mészáros Károly egy szombat éjszakára nagy csendben (képzavar ide, vagy oda) összetrombitált harminc embert a környékről. Mondhatni, az ő esetében ez nem nagy kunszt, hiszen testnevelő tanár és jeles sportszervező lévén összehozott ő ennél már jóval nagyobb tömeget is. Ezúttal azonban nem a testmozgás volt fókuszban, de még csak nem is iskolaigazgatói minőségben szólt az egybegyűltekhez. Mészáros úr ugyanis azon túl, hogy egy ideje elnökli a helyi polgárőr-egyesületet, a rend civil strázsáinak december végén megalakult regionális tanácsát is vezeti. ▼ ♦ T Az ominózus éjjel — közvetlenül az első térségi akció előtt — alkalmi csapatunk folyamatos és ütemes bővülése miatt kezdjük kinőni az igazgatói irodát. Vannak, akik professzionális fociA „bevetés" előtt taktikai értekezletet tartottak a rend hivatásos és nyitány tévés sárdagasztását kísérik figyelemmel, egy kisebb csoportban viszont nem túl régi polgárőrös sztorikat elevenítenek fel. ▼ ♦ T A stáb lassan teljes lesz, a helyieken kívül Berkesztől Mezőladá- nyig számos faluból érkezik egycivil Őrei A szerző felvétele sem látunk. A rajtunk kívüli lé- lekszámot tekintve hasonló kép fogad bennünket később a kisál- lomáson is, de ami az állapotokat illeti... Nos, a legenyhébb jelző is: balkáni. Ezen persze a járőröző polgárőrök sem változtathatnak, mint ahogyan úgy tűnik: a polgárőri ellenőrzési pontok közül lassan ki is lehet venni a hivatalosan hármas úti Suli-buli Volt abban valami sorsszerű, hogy a viszonylag eldugott volt 4-es számú tanoda (az les iskolával való összevonás óta éppen a vár- dai polgárőrparancsnok igazgatja!) egy ideig % igen kedvelt célpontja volt a betörőknek. Tipikusan igaz volt az iskolára a „Szegény embert még az ág is húzza” bölcselet, hiszen az épület — egyébként időszerű és megérdemelt — felújítása helyett a kőművesek és más mesteremberek nem győzték javítgatni a rendszeresen, ám hívatlanul érkező alkalmi látogatók nyomait. Megfújtak már az iskolából értékes technikai eszközöket, sőt még a másnapra előkészített ünnepi elemózsia(!) nyersanyagát is. (Hja, a megélhetési bűnözés!?) Az már nem derül ki, hogy mit vittek volna el azok a fiatalok, akik az iskola környékén csoportosultak a késő esti órában. Ez szúrt szemet a hétvégi bevetésen lévőknek. Mivel a gyülekezéshez való jogot már rég törvénybe iktatták, nem lett volna törvényes az összeverődés miatt eljárni velük szemben. A kisvártatva, de persze nem véletlenül visszaérkező polgárőrök jól számítottak: a fiúk immár nem csupán disku- ráltak, hanem — miután tisztának vélték a levegőt — a tettek mezejére léptek. Ám nemcsak ők, hanem a még éppen időben érkező portyázók is! megállónak nevezett (kis)állo- mást. Ugyanis itt már nagyobb kárt nem lehet okozni, a fűtés hiánya miatt pedig még a hajléktalanok éjjeli menedékhelyének sem alkalmas. Elkeseredettségünket Bakó Ferenc ladányi pol- gár(őr)mester sztorija oldja. ▼ ♦ T Éjjeli őrjáratunk lassan a végéhez közeledik. Az akció utáni értékeléskor elhangzik, a több mint hatvan tagot számláló kisvárdai egyesület a jövőben is szervez majd térségi portyákat. „Ebugatták" Mezőladányban már egyesületük megalakulásának másnapján fogást könyvelhettek el a polgárőrök. Az itt is persona non grata-nak számító, rossz szándékkal érkező idegenek angolosnak szánt távozás közben tűntek fel a járőröknek. A betörők balszerencséjére egy helyi labdazsonglőr igazolása is a szintén lopott reklámszatyorban maradt, így bizonyítékot is szolgáltattak maguk ellen. Az egyik környékbeli faluból jött rosszfiúk bűnlajstromukat több magánlakásba történő behatolással is szaporították. Mi több, az egyik portán — hogy a házőrző ugatása ne árulja el őket — a kutyát nemes egyszerűséggel felakasztották. Nem rajtunk múlott, hogy megúsztak kaland nélkül az éjszakát. Az eredménytelenséget azonban most senki nem bánta. Közös akcióban a rend-, valamint a polgárőrök b a. illusztrációja Vas-akarat Egyik — ugyancsak éjszakai — portyájukon a (pol- gár)őrjárat tagjai az egykor szebb és gazdagabb napokat megért, mára gyakorlatilag megszűnt kisvárdai Vulkán Öntödei Vállalatnál furcsa dolgot tapasztaltak. Glédá- ba hordva több mint száz főzőlapot, valamint ötven speciális borítólemezt számoltak össze. Ez, mármint az öntöttvas lapok megléte egy vasipari cég esetében természetes, ám az már kevésbé, hogy az áru a gyárkerítésen kívül várt elszállításra, kvázi „várta” az alapos és gondos előkészítő munkát már elvégző tolvajokat. Hiába, mert végül a polgárőrök értek a tetthelyre hamarabb. egy gépkocsi. A harminc polgárőrön kívül megérkezik fél tucat rendőr is, így semmi akadálya nincs, hogy megalakuljanak az egyestés akciócsoportok. Valamennyi team vegyes összetételű, s jut mindegyik kocsiba mobiltelefon meg rendőr is. A krónikás a „maradékkal”, ám egyáltalán nem tapasztalatlan emberekkel indul portyára. Velünk tart egyebek között a kisvárdai főutca szerencseembere, Lábistyák János, aki a totó-, lottó-, valamint sorsjegyárusi munkája mellett elvégzi a várdai polgárőrök egyesületének titkári teendőit is. Persze, az „utca (közismert) emberének” is van a tarsolyában egy történet. (A tavaszelői éjszakán az utca már kihalt, van hát idő feleleveníteni.) ▼ ♦ ▼ Csapatunk mindeközben az egyik vonattal egy időben fut be a kisvárdai nagyállomásra. Az mindenki előtt ismert, hogy a sínpárok melletti állomásokon Értékeink Csengersima közepén a hosszan elnyúló tó víztükrében megkettőzve látszik a félszigeten magasodó fehér falú kis templom. A templom alaprajza kései román stílust mutat. Romos állapotából a XVIII. században építették újjá. Fából készült kis előcsarnoka 1761-es évszámot mutat, s belső deszkamennyezete is ebben az évben készült. A festett táblák egy része hasonló a Gyügyén láthatókhoz. A tudatos műemlékvédelemnek köszönhetően a templom újra teljes pompájában ragyog Elek Emil felvétele
