Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-27 / 72. szám

1999. március 27., szombat 9. oldal Kondor Béla grafikái Isteni tehetség, tragikus életsors, rövidre szabott idő. „Ajándéka"— ahogyan Nagy László nevezte a kondori örökséget — más­fél ezer képzőművészeti produktum: fest­mény, egyedi és sokszorosító grafika, fotó, és a velük egyenértékű, több kötetnyi vers és egyéb írás. Angyal, ördög, költő című ciklu­sában Kondor Béla (1931-1972) így fogal­mazza meg ars poeticáját: „Jelet hagyni, hogy voltunk és elbuktunk, de lényünkben és jelekben a magyarázat. A tanulság. Mű­vészet lehet csak. ” A jeles alkotó művei még egy hétig megtekinthetők a nyíregyházi Vá­rosi Galériában. Romantikus tanulmány MÚZSA Illyés Gyula verse Én könnyen állom... Én könnyen állom, ami fenyeget, amíg veled. Tán vágyom is rá. Benned van, amit elveszthetek. Karolnám ott is, a sír fenekén, ami enyém. Önző vagyok? Irigy? Csak a halál önző, nem én. Vagy bölcsebb. Vagy szavunknak odaát értelme más és menedék lesz úgy is ott, ha rám omol a ház. S ahogy szeretnem kín s bú nélküled s álom veled: pár kell már annak a halálhoz is, aki szeret---------------­(Illyés Gyula: Abbahagyott versek című kötete 1971-ben jelent meg a Mikrokoz­mosz füzetek sorozatban. Szemelvényün­ket e könyvből választottuk.) Gyászlobogók Kisvárdán Százöt éve halt meg Kossuth Lajos • A kisváros búcsúja a nemzet nagy fiától Kossuth Lajos mauzóleuma a Kerepesi úti temetőben 1894. március 20-án éjfél előtt egy órával, hosszas betegeskedés után, 92 éves korában, tüdőgyul­ladás következtében örökre le­hunyta szemét Kossuth Lajos. Az ország népe napok óta tudta, hogy a 45 éve emigrációban élő volt kormányzó menthetetlen, a haláleset bekövetkezte mégis meglepő és megrendítő volt. A helyi hetilap március 25-i vezércikke mi másról is szólt volna, mint erről a fájdalmas eseményről: „Négy napja immá­ron, hogy ravatalon fekszik a mi halottunk, és véges-végig Nagy- Magyarországon az ő nevét rebe- gi minden ajak, az ő halottfehér arczát látja minden szem, s az ő dicső emlékezete tölt be minden szívet.” A halálhír március 21-én szer­da reggel jutott el Kisvárdára, délelőtt már számtalan gyászlo­bogó szárnyalása adta tovább az üzenetet, hogy nagy halottja van a nemzetnek. Ezzel egy időben a kisvárdai Casinó Egylet is rendkívüli köz* gyűlést tartott, melyen az egye­sület elnöke előterjesztette a kö­vetkező indítványokat: „Mondja ki a rendkívüli közgyűlés: hogy nagy hazánkfia, Kossuth Lajos elhunyta miatt a hazát ért meg­mérhetetlen veszteség felett, fáj­dalma és részvétének kifejezése végett jegyzőkönyvében gyászla­pot nyit és azt jegyzőkönyvileg megörökíti.” Határozatot hoztak arról is, hogy az elhunyt arcképének egy díszes példányát az egylet részé­re megszerzik. Felhívták a hely­beli felekezetet, hogy 28-án 10 órától az elhunyt emlékére isten­tiszteleteket tartsanak. Megke­resték az elöljáróságot, intézked­jék arról, hogy a szertartás ideje alatt 10 órától 12 óráig az üzletek zárva legyenek, s ez idő alatt a piacon lévő lámpák fekete fátyol­lal bevonva világítsanak, s hogy a gyászlobogót április 1-jén estig, a Budapesten végbemenő teme­tési szertartás befejeztéig tartsák az épületeken kitűzve. Amikor március 28-án Turinban megkez­dődnek a temetés szertartásai, a kis vidéki település is megtartja megemlékezéseit. Már kora reg­gel ünnepi volt a hangulat, a fő­utca tisztára söpörve várta a fe­kete ruhába öltözöttek hadát. Egyes kereskedők fekete drapé­riával és szalagokkal vonták be az üzletük ajtaját, kirakatát. Az ipartestület helyisége előtt (a régi posta épületénél) gyüleke­zett a tűzoltótestület, az ipartes­Archív felvétel tület és az iparos ifjúság. Ami­kor 10 órakor a harangok meg­szólaltak, négyszázan voltak már itt. Megindultak a római katoli­kus templom felé. Elöl a tűzol­tók, fátyollal bevont vörös zász­lóval, mögöttük az ipartestület teljes számban megjelent tagsá­ga, s végül a gyászfátyollal be­vont nemzeti zászlót vivő ifjú­ság. A menet két oldalát égő templomi gyertyákkal vonuló hí­vők szegélyezték. Mire a menet a templomhoz ért, a Casinó is ott volt teljes létszámban. Mivel az egyházi megemlékezés rendeleti­leg tiltva volt, „az elhaltak lelki üdvéért” hangzott el gyászmise. A közönség azonban: „csak úgy hallgatta, a szivekben csak olyan volt a fájdalmas érzés, mintha Kossuth Lajosért mondatott vol­na a mise, s a mise végén kivo­nulók csak úgy látták a gyászt mindenütt, mintha a gyászlobo­gó lett volna tűzve a róm. katoli­kus templomon.” Amikor a ref. templom ha­rangjai is megszólaltak, akkora volt a tömeg, hogy Rácz István lelkész a már bent lévőket kiszó­lította a szabad ég alá, s ott mondta el miséjét, melyben egy­szer sem hangzott el az elhunyt neve, de mindenki tudta, hogy miért nem. Ugyanebben az idő­ben az izraelita zsinagógában is megemlékezést tartottak. Az épület „zsúfolásig telt meg a gyá­szolók sokaságával, mely megha- tottan énekelte a zsoltárokat és megilletődéssel hallgatta az ez alkalomra Liebermann által írt szép héber könyörgést.” A gyásznap ezzel véget is ért. Este az ipartestület gyűlést tar­tott, itt arról döntöttek, hogy a budapesti ravatalra koszorút he­lyeznek és a következő szövegű táviratot küldtek Kossuth fiá­nak, Ferencnek: „A nemzeti gyász e szomorú napján mélyen érzett őszinte részvétünk szava száll a nemzet halottjának kettős gyászba borult családjához. Eny­hülés a mi lelkűnknek, ha a részvét szavait elrebegjük, kí­vánjuk a jó Istentől, adjon eny­hülést Önöknek is, akik velünk együtt öröklik az örökké ragyo­gó eszmét, de kétszeresen örök­lik a soha el nem múló név di­csőségét.” Kossuth Lajost a Nemzeti Mú­zeumnál elhelyezett ravatalról áprüis 1-jén helyezték a Kerepe­si úti temetőben Deák és Batth­yányi sírhalma közé. Néző István A KM VENDEGE Tananyag lett az egyetemen Nagy István Attila Nagyhalászban született, ott járt általános iskolába. Gimná­ziumi érettségi után tanítói ok­levelet, egyetemi diplomát, majd „summa cum laude” ered­ménnyel bölcsészdoktori foko­zatot szerzett. A neveléstudo­mány, az iskolaügy közismert szakembere. Szakmai pályafutása alatt volt tanyasi, falusi tanító, álta­lános iskolai igazgató, főiskolai óraadó tanár, megyei tanulmá­nyi felügyelő. Közel húsz évet töltött a megyei tanács művelő­dési osztályán az oktatás­felügyeleti csoportban. Ez idő alatt nemcsak segítette, elemez­te és a hivatal részére értékelte az iskolákban folyó munkát, hanem kísérleteket, vizsgálato­kat vezetett, előadásokat tar­tott, pályázatokat, tanulmányo­kat írt, szakmai anyagokat lek­torált, rendezvényeket szerve­zett. Házi irattárában őrzi az Oktatási Minisztériumtól, a Magyar Tudományos Akadé­mia Kutató Csoportjától, az Or­szágos Pedagógiai Intézettől, fo­lyóiratok, szakmai lapok szer­kesztőségétől kapott felkérések, megbízások, köszönőlevelek dokumentumait. Nem nosztalgiázó típus. A hatvanadik évében is igen aktí­van dolgozik. Vass Lajosné dr. — Erzsiké — a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Tudomá­nyos Közalapítvány és a Stú­dium Nyelvoktatási Közalapít­vány Kuratóriumának a titká­ra. Nem titkolja: ezt a munkát meg kellett és folyamatosan kell tanulni. A Tudományos Közalapítvány és a Stúdium Nyelvoktatási Közalapítvány Kuratóriuma is felkészült, a té­mához értő szakemberekből áll. Ezért sikerül közel tíz éve eredményesen működtetni az alapítványt. A Tudományos Közalapítvány bázisa a Nyír­egyházán működő négy felsőfo­kú oktatási intézmény. A Stú­dium esetében pedig az alapítványhoz csatlako­zó huszonkét települé­si önkormányzat és tizenegy intézmény, szervezet. O Tíz éve nyugdí­jas, miért nem élvezi a megszolgált pihe­nést? — Szeretem azokat a területeket, ame­lyekkel foglalkozom. De akkor sem ülnék tét­lenül, ha nyugdíjas len­nék, mert rengeteg olyan dokumentum van a birto­komban, ame­lyekkel foglal­kozni kel- le­kifejtettem, hogy szükséges az oktatási intézmények önállósá­ga, mert alkotói energiákat sza­badít fel. A hetvenes években dolgoztam egy tantervelméleti bizottságban, de a Magyar Tu­dományos Akadémia pedagó­giai bizottságá­ban is. Ezek­ben tanul­tam meg, hogy a t a n - tervké­szítés igé­nyes, nagy f e 1 k é - szültséget igénylő te- vékeny- ség, ame­lyet nem le­het, de nem is szabad el­bagatellizál­ni. Vass Lajosné dr. Balázs Attila felvétele ne. Több tanulmányom maradt félbe, azokat is szeretném megírni. Örülök, hogy az 1990- ben megjelent Az iskola auto­nómiája című könyvem tana­nyag lett egy egyetemen. Ebben még a rendszerváltás előtti ta­pasztalataimra támaszkodva O A Nemzeti Alaptantervről éveken át folyt a vita, amíg el nem fogadták. Éppen most zaj­lik a módosítása. — Nem örültem a bevezeté­sének, mert több dolog is el­lentmond egymásnak. Úgy gon­dolom, hogy először a képzés rendszerét kellene megváltoz­tatni, mert most még nem arra oktatják a tanárokat, amire ne­kik majd az iskolákban a diá­kokat tanítani kell. Teljesen elhibázott a helyi tantervek túlsúlyának a megte­remtése, mert a tantervkészítés nem könnyű dolog. Ezért ezt azokra bízni, akik nem rendel­keznek elméleti felkészültség­gel, veszélyes. Arról nem be­szélve, hogy a helyi tantervek­nek és a különféle segédletek­nek szinkronban kell lenniük egymással. Ez nincs így, s eb­ből a szempontból nem megol­dás a sokféle tankönyv, hiszen egyik sem az alapján a prog­ram alapján készült, amit az adott iskola kidolgozott. Ter­mészetesen a helyi sajátossá­goknak helyük van az iskola oktatási-nevelési programjá­ban, de nem szabad magukra hagyni az intézményeket. Szük­séges a kontroll, hiszen az isko­lák nem mindegyike van abban a helyzetben, hogy segítség nél­kül oldja meg a feladatát. O Vissza a régi, felügyeleti rendszerhez? — Szó sincs róla! De ami most van, az nem más, mint ál- demokratizmus! Az elmúlt évti­zedekben eredményesen műkö­dött egy iskolarendszer, ame­lyiket időről időre megvizsgál­tak a szakemberek a hatékony­ságát illetően. Ez most hiány­zik, pedig sok minden kiderül­hetne. Szociológiai szempontból: a tehetősebb szülők felismerték, hogy csak különórákkal, egy „második iskolarendszer” mű­ködtetésével képesek sikereket elérni. S akik ezt nem tehetik meg? A gyerekek ott marad­nak, ahová születtek. E&ibím HÉTVÉSS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents