Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-24 / 69. szám
1999. március 24., szerda MvíW ÉLETÜNK ÓSZÉN 9. oldal Őszi Napfény évforduló A nagykállói Őszi Napfény nyugdíjasklub alighogy befejezte a klub születésének évfordulójával kapcsolatos ünnepségeket, máris itt volt a másik ünnepség, a nőnap. A huszadik évforduló ünnepség alkalmával tudtuk meg a klub vezetőjétől, hogy itt mindenkinek egyforma rangja van, nyugdíjas. A városi polgármester is örömmel állapította meg és juttatta kifejezésre, hogy egy igen jól összekovácsolódott családias formában működő kis közösség a miénk. Ezért tőle és a ház igazgatójától is tehetségeken belül adható anyagi és erkölcsi támogatást mindenkor biztosítják a klub eredményes működéséhez. E mozgalmas életből egyenesen következik, hogy a hosszú évek során a klub tagjai e kicsiny kis ország számtalan nevezetességét, másrészt őket is megismerhették és megszerethették, mert örömmel és tiszta szívvel vitték magukkal, önként vagy meghívásra azt a kedves kis műsort, amit maguk szerkesztettek és tanultak meg. Az évforduló, ünnepség az egykori ifjúsági könyvtáros Ilonka néni által előadott szavalatával, közös énekléssel ért véget, melyet vidám szórakozás követett. Közben a két alapító tagot a polgármester külön köszöntötte és megajándékozta. A nőnapi ünnepségen a klubvezető a férfitagok nevében köszöntötte a jelenlévő hölgyeket. Míg a férfiak egy-egy szál virág átadásával kívántak még nagyon sok boldog nőnapot, a nők pedig farsangi fánkkal vendégelték meg a jelenlévőket. Befejezésül a szokásnak megfelelően közösen énekelték az Elszaladtak az évek felettünk. Természetesen a vidám szórakozás ekkor sem maradhatott el. Vajda Albert klubvezető Ötvenöt év együtt Nagy nap március 24-e a kótaji Balázsi Antal és felesége, Szentpéteri Julianna életében. 1944-ben e napon fogadtak egymásnak örök hűséget. Ötvenöt boldog év telt el azóta, mely ha küzdelmes is volt, soha sem hiányzott belőle az egymást segítő, becsülő és kitartó szeretet, a példamutatás. Az élet mindennapi „igája” alatt megfáradva ugyan, ha sebeket ejtettek, begyógyították, ha elcsüggedtek, biztatták egymást, a türelmetlenség és a harag fölé jóságuk emelkedett. Házasságuk, érzelmeik és gondolataik csendes kicserélése, két embernek egy életen át tartó beszélgetése. Hittel vallják: „a szeretet, a megértés, a harmónia megteremtése a közös célunk, és nem egymás ellen, egymásért vagyunk, összetartozunk.” Szívünk minden melegével köszöntjük őket, lányuk, két unokájuk és unokavejük. Hajzer Julianna Életet az Éveknek Tíz esztendeje annak, hogy az Életet az Éveknek Nyugdíjasklubok és Idősek Országos Szövetsége megalakult. Eme szervezetnek természetesen Nyíregyházán is vannak tagjai, akik fontosnak tartják, hogy rendszeresen találkozzanak, gondolatot, eszmét cseréljenek. Megyénkben mintegy negyven klub létezik, közöttük olyan is, amelyik nem hogy tíz, de már huszonöt éve gyűjti egycsokorba az időseket. Kiemelkedő hagyományőrző tevékenységet folytatnak, rendszeresen részt vesznek országos versenyeken, bemutatókon is. Március első napjaiban — éppen az évfordulóra emlékezve — Budapesten központi ünnepségen emlékeztek meg az alapítókról, az egykori és mostani tagokról, s vázolták a jövő terveit, gondolatait is. Szó esett arról, hogy az idei esztendő az idősek nemzetközi éve, s hogy mi a feladata az Idősügyi Tanácsnak, mit tehet, illetve szeretne tenni az aktív éveket maguk mögött tudó öregekért. Örvendetes tényként említették, hogy hazánkban rövidesen megindul az idősgyógyászati szakképzés, az időskori — geriátriai — szakápolóképzés, s így biztosított lehet az idősek sajátos problémáinak egészségügyi bajainak speciális gyógyítása, illetve rehabilitációja is. Orosz Istvánná megyei nyugdíjas képviselet vezetője Az oldalt összeállította: Kovács Éva Szabályok és szolgálati idő Kizárólag a befizetett nyugdíj járulék lehet az alap • Változatlan szabályok Nyíregyháza (KM) — A nyugdíj alapja változatlanul a szolgálati idő. Lényeges szerepe van abban, mennyi lesz, milyen lesz az öregkorban havonta megítélt járandóság, a nyugdíj. Éppen ezért jó tudni, miképpen változik e téren a szabály, válto- zik-e egyáltalán. Nem változott, változatlanul érvényes, hogy szolgálati időnek számít az 1997. december 31-e után biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban eltöltött minden olyan idő, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették. Szolgálati idő a biztosítási időnek az a tartama, amelyre a munkáltató a biztosított keresetéből, jövedelméből a nyugdíjjárulékot levonta, de annak befizetését egészben vagy részben elmulasztotta. Az sem számít, hogy sikerült-e behajtani a befizetetlen járulékot. Ha pedig a nyugdíjjárulék befizetésének ténye a rendelkezésre álló okiratok, igazolások alapján nem bizonyítható, a nyugdíjjárulék levonását, megfizetését vélelmezni kell. Az idevágó törvény alapelvként rögzíti, hogy az 1997. december 31-ig hatályos rendelkezések alapján megszerzett jogosultságot nem lehet megszüntetni, illetve korlátozni, az 1998. január 1-je előtt megszerzett szolgálati időt az 1997. december 31- én hatályos jogszabályok szerint kell szolgálati időként figyelembe venni. Az egyetemi, főiskolai tanulmányok ideje 1997. december 31- ét követően nem számít bele a szolgálati időbe, kivéve a rokkantsági nyugdíjra jogosultságot. Nem tekinthető szolgálati időnek a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama sem, csak ha erre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették. A szolgálati idő igazolásának és a számítás módjának szabályai alapvetően nem változnak. Nem változtak a nyugdíjnövelésre vonatkozó jogszabályok se. Ennek értelmében növekszik a nyugdíja annak a nyugdíjigénylőnek, aki 38 év szolgálati idővel rendelkezik, és 62 évesen nem megy nyugdíjba, hanem legalább egy év — 365 naptári nap — további szolgálati időt szerez. A növelés mértéke minden harminc nap után az öregségi nyugdíj 0,3 százaléka. A kedvezmény azt is megilleti, aki az egy év eltelte után baleseti rokkantnyugdíjas lesz. Mint már említettük, az öregségi nyugdíj — baleseti rokkantsági nyugdíj — a növeléssel meghaladja a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet is. Több évtizednyi munka, de főképpen a befizetett járulék jelenti a nyugdíjt Martyn Péter felvétele Batyusbalon mulattak Petiiben Táncolnak a batyusbalon Amatőr felvétel A nyugdíjas-egyesület szervezésében rendeztük meg első ba- tyusbálunkat a nyugdíjasok részére tavaly februárban. Mivel nagyon jól sikerült, elhatároztuk, hagyományt teremtünk, s ezentúl minden évben megrendezzük. Ebben az évben február 15-re tettük a bál időpontját. Sajnos, a nagy hó kicsit áthúzta számításunkat, miatta kevesebben voltak, de reméljük jövőre ilyen akadály nem lesz. A gondozási központ dolgozói adtak műsort számunkra, ami igen szép gesztus volt, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk. Meghívott vendégünk, s egyben a bál fővédnöke Pataki László polgármester volt, a talpalávalót pedig Tamás György alpolgármester és zenekara szolgáltatta. A batyuból a terített asztalra kerültek a finomabbnál finomabb sütemények és háziborok. Mindenki nagyon jól érezte magát, a résztvevők kedvükre ropták a táncot, nótázgattak, felidézve a régi dalokat, amiket fiatal korukban és együtt énekeltek a fonóban, aratáskor és a szüreti bálokon. Újra húszévek lettek ezen az estén, s hazafelé menet már nem is volt olyan nagy az a hó, mert az élmények mesélése közben észre sem vették. A bál befejeztével megalakítottuk az egyesülettel közösen működő nyugdíjasklubot. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, s annak a néhány vállalkozónak is, akik hozzájárultak hogy sikeresen zajlott le rendezvényünk. Demeter Ferencné elnök Megfagyott virág Dankó Mihály .A. meggyötört arcú asszony könnyeit törölgetve, sirdogál: — Megbántam, ezerszer megbántam, de mit tegyek! — tárja szét a kezét. Lendül a jobb, de a bal félszegen billen le. — Látja, nyomorék lettem... — akad el a hangja. — Annyira bíztam benne, hittem neki... Aztán, hogy kicsit lecsülapo- dik, mesélni kezd: tíz éve halt meg a férje, harmincévi házasság után ment el az ember. Sokat szenvedett szegény, Isten nyugosztalja. Mikor magára maradt, sokat sírt, nagyon el volt keseredve. Megharagudott a sorsra, a temetőben, a férje síija mellett lelt csak nyugalmat. Aztán az egyik nap találkozott Andrással. Nagyon meglepődött, bár tudta, hogy ő is özvegy. Valahogy eddig észre sem vette. Pedig, de nagy szerelem volt az övék! Csak hát a szülők sem örültek, meg valahogy elkanyarodott egymástól az életútjuk. Sokáig bánkódott a fess legény után, de ahogy megismerkedett férjével, a seb hamar begyógyult. Most pedig itt állt előtte. Szomorúság ült a szemében, látszott elhagyatott. Panaszkodott, gyereke messze van, maga főz, mos. Szó szót követett, következőleg már kölcsönösen keresték egymás társaságát. Jólesett kipanaszkodni magukat, no meg az ifjúság szép emlékeit felidézni. A fia és a lánya nem nézte jó szemmel. Gyakran nyaggat- ták: anyu, mit mond a falu, majd rajtatok köszörülik a nyelvüket. Sok ám az irigy, hisz András, így hatvanon túl is jó kiállású, stram férfi. Lett volna neki ajánlkozó, de csak legyintett. Most azonban őt is megperzselte az egykori emlék. Még le sem telt a gyászév, hozzáköltözött a férfi. Nagy volt a haddelhadd, de nem érdekelte semmi. Újra tudott mosolyogni. A temetőbe most is kijárt, de már sokkal ritkábban. Nehezen vallotta be magának, a nagy érzelmek teljesen felkorbácsolták. Nagyon örültek egymásnak, csak a gyerekek miatt volt néha vita. Amikor eljöttek az unokákkal, András mindig félrevonult. A te dolgod, hajtogatta, de látszott, hogy zavarja a hangoskodás. Addig, addig zsörtölődött, hogy azok lassan elmaradtak. Érezték, hogy nem kívánt személyek az ősi, atyai házban. S ahogy kimondja a szavakat, újra zokogásba, tör ki: — Én meg nem tettem ellene semmit, vak voltam. Hagytam, hogy uralkodjon rajtam, sőt még a gyerekeimet hibáztattam. Bezzeg ő, soha sem ment üres kézzel a lányához látogatóba. Nem volt sok idő a gondolkodásra, állatokat tartottunk, keményen dolgoztunk. Aztán hirtelen estem le a lábamról. Agyvérzés, állapították meg az orvosok, a fél oldalam lebénult. Egy hónap után kimondták a végső szót, az állapotom végleges. No, Andrásnak sem kellett több, már a kórházban hangoskodott, hogy ő nem lesz senki szárazdajkája. Menjek, ahova akarok, de nem ápol engem. Azt hittem az ég szakadt rám, megfagyott minden körülöttem. Nem is akartam meggyógyulni. A fiam és a lányom vigasztalt. Nagyon szégyelltem magam előttük. Én eldobtam őket magamtól, most meg... IVIire hazamehettem, már elköltözött, sok mindent elvitt magával. Most folyik a válóperünk...
