Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-10 / 58. szám

1999. március 10., szerda Keleti háttér 3. oldal A félelem hidege CSERVENYÁK KATALIN Imádom a tavaszt. Imádom első virágainak illatát, színeit, a nap aranyló sugarait, az ég tündöklő kékjét. Már ősz óta várom. Számolgatom a na­pokat, mint egy óvodás: mennyit kell még aludni, hogy végre megkönnyebbülhessünk a tél terheitől. A nehéz, meleg ruháktól, a fűtési költségektől, a kényszerű bezártság­tól, a szobafogságtól. Mert a tavasz a szabadságot is jelenti egyben. Hisz a virágok szirmaival együtt ki­nyílik a világ, az élettér. Ismét a lakás részé­vé válik a balkon, a terasz, a kert. Metszőol­lók csettegésének hangját, első tüzek csik- landó füstjét hozza a szél. Friss földillattal telik meg a levegő a gereblyék húzta finom barázdák nyomán. Nagyot nyújtózik a kert, s a repedésekben jácint, nárcisz, tulipán ke­resi az utat a fény felé. Az idei tavasz az első, amit nem akarok. Legszívesebben két kézzel tolnám magam előtt, mint az erőszakos betolakodót. Eddig csak fájdalmat, verítéket és kárt hozott. Ér­zéketlen tuskóként gázol át értékeinken, emberi életek munkáján, vizet tolva maga előtt. A rombolásból nem volt már ennyi is elég? Nem volt elég, hogy szenteste gyer­tya helyett fáklyát gyújtottunk a gátakon; hogy tavaszt köszöntő örömünnep helyett hótorlaszokat lapátoltunk? Nem tudom, mit akar még tőlünk a természet. Mit keli még bizonyítanunk? Mit kell még elveszítenünk ahhoz, hogy végre megkönyörüljön raj­tunk? Csak azt tudom: most hidegre, fagyra vá­gyom. Jégre és szélre. Hogy dermessze meg a vizet. De ki mondta, hogy tavasz van? Hisz fá­zunk. Jéggé meredve állunk. A félelem hi­dege borzongatja bőrünket. VÍZ, VÍZ, VÍZ Most a legújabb gond: ho­vá engedjük azt a tömérdek belvizet? Ferter János karikatúrája jjL'iSü . • I □ Lakossági fórum Március 11 -én, csü­törtökön 17 órától Póka Imre önkormányza­ti képviselő tart lakossági fórumot a vajdabo­kori művelődési házban, melynek vendége Nagy Péter, a Városüzemeltetési Iroda veze­tője. □ Vetélkedő a forradalomról A Moz­gáskorlátozottak Megyei Egyesületének nyír­egyházi csoportja március 12-én 14.30-tól a Körte u. 19-21. alatti klubhelyiségben vetél­kedőt rendez az 1848-49-es szabadságharc témaköréből. □ Örmény rendezvény Örmények zenél­nek március 13-án szombaton 18 órától Nyíregyházán a Kürt utcai zeneiskolában. Énekel Moldován Stefánia érdemes művész, és Csák József érdemes művész, zongorán kísér Avanesian Szonya zongoraművész. A rendezvényt a Nyíregyházi Örmény Kisebb­ségi Önkormányzat szervezi. Magyar vándor Brüsszelben Véletlen találkozó Orbán Viktorral • Kormánytámogatás a kis- és középvállalkozóknak A nyíregyházi iparos váratlan brüsszeli találkozása a miniszterel­nökkel Amatőr felvétel Galambos Béla Nyíregyháza, Brüsszel (KM) — Jó érzés volt magyarnak len­ni Brüsszelben, amikor egy eredményes tárgyalás után, a város patinás főterén él­jenző kintiek gyűrűjében hirtelen a magyar miniszter- elnökkel találkoztunk. így újságolta lelkesen Gér esi Jó­zsef nyíregyházi hidraulika ké­szítő-javító mester, meglehető­sen fárasztó kétnapos brüsszeli útjának legváratlanabb élmé­nyét. A nemrég alakult Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Iparo­sok és Kisvállalkozók Szövet­ségének elnöke a múlt héten vett részt ezen a brüsszeli prog­ramon. Ezúttal azonban nem fent említett minőségében, hanem mint az Országos Fém­ipari Ipartestület alelnöke kapott meghívást — az elnök Szűcs György társaságában — az Európai Fémipari Unió (angol rövidítése: EMU) elnökségi ülé­sére. Arról, hogy nem hiába tették meg ezt a nagy utat, Géresi Jó­zsef ekként számolt be lapunk­nak: — Örömmel mondhatom, hogy március 4-én a magyar va­sasok szövetségét az Európai Fémipari Unió — a fémipar nemzeti vállalkozói szövetségei­nek európai egyesülete — társult tagként felvette soraiba, egyelő­re megfigyelői státusban. Részt vettünk az EMU elnökségi ülé­sén, amely a szervezet aznap dél­utáni konferenciáját előzte meg. A tagországok — Hollandia, Lu­xemburg, Németország, Svájc, Belgium — fémipari szövetségei egybehangzóan döntöttek Ma­gyarország hasonló szervezeté­nek a felvételéről. A rendes tag­ságunk előkészítését — a szabá­lyoknak megfelelően két tagor­szágnak kell a mentori feladatot vállalnia — Ausztria és Hollan­dia vállalta. Mindkét országba meghívást is kapott szerveze­tünk. A hazai vasasok számára e nemzetközi tagsági viszonyból származó előnyöket firtató kérdésünkre Géresi József el­mondta: — Részt vehetünk egy közös­ségi oktatási programban. A Leonardo-program keretében magyar vasas iparosok mehet­nek valamelyik tagországba ta­nulmányútra. Ez afféle vándor­út, de mondhatnánk mesterkur­zusnak is nyelvet értő iparo­saink számára nyugat-európai ipari vállalkozásokhoz. Olyan szakmai üzletember-találkozó­kon lesz ezután mód részt venni, ahol konkrét gazdasági együtt­működésekre nyílik alkalom a mieink számára. Végül, a szerve­zethez való csatlakozás megnyit­ja a lehetőséget a kisebb hazai vasas iparosok előtt arra, hogy saját vállalkozásuk — meglehe­tősen költséges — nemzetközi minőségbiztosítási tanúsíttatása nélkül is beszállítói kapcsolato­kat építhessenek ki az EMU-tag külföldi vállalkozásokkal. — A nagy találkozás igazi cse­mege volt a fárasztó nap után. Már alkonyodott, amikor a mindössze másfél órába sűríthe­tő városnéző sétánk a belga fővá­ros híres főterére vezetett. A vá­rosháza előtt nagy tömeg, s belő­le a legnagyobb meglepetésünk­re fülünknek kellemesen csengő magyar szavak. Köztük az ide­genben különösen jóleső: Éljen Magyarország! hallatszottak. Kö­zelebb furakodtunk, s egyszerre csak szembe találkoztunk a ma­gyar miniszterelnökkel, akivel még szót is váltottunk. Orbán Viktort kértük, a kormány prog­ramjának megfelelően támogas­sa a kis- és középvállalkozókat. A kormányfői válasszal minden­képpen elégedettek lehettünk. Más ez az EMU Ez az EMU nem azonos az Eu­rópai Monetáris Unióval. En­nek célja, hogy az önálló fém­ipart európai szinten repre­zentálja, és annak érdekeit minden alkalmas eszközzel biztosítsa. Főbb feladatai többek kö­zött: képviseletet nyújt a nem­zetközi szervezetekben, meg­szervezi a hozzá tartozó ipa­rok dokumentációinak cseré­jét, képviseli a tagszövetség­hez — esetünkben a magyar fémipari ipartestülethez — csatlakozott üzemek gazdasá­gi érdekeit, támogatja a fiatal vállalkozók cseréjét. Apánk igaz álma Páll Géza .^^.pám sokszor repült álmá­ban. Mi, gyerekek ámulattal hallgattuk, milyen csodálatos érzés lehet repülni, házak, fo­lyók, búzamezők, égő tűzcsó- vák fölött, jéghegyek sapkáit majdnem súrolva. Sokat me­sélt az álombéli repüléseiről, olykor már kissé közönyösen hallgattuk az ismétlődő álom­képeket. Később, nagyobbacs­ka korunkban talán egy kicsit kételkedtünk is, hátha apánk a mi szórakoztatásunkra, meg- hökkentésünkre találja ki a re­pülési kalandjait. Talán azért, még jobban nézzünk fel rá. Hol van már az az idő, s mi­lyen szívesen hallgatnánk, s kétkedés nélkül el is hinnénk jó apánk olykor hajmeresztő, olykor bennünket is az egekig emelő éjszakai történeteit. De arra is jól emlékszem, később, amikor mi gyerekek — ha nem is úgy, ahogyan ő tette álmá­ban — kirepültünk a családi fészekből, s legfeljebb heti vagy hónapos vendégekké vál­tunk a szülői házban, apánk már alig-alig emlegette az álombéli repüléseit. Talán megszakadtak a rendkívüli ál­mok, talán röstellkedett előho­zakodni velük, hátha már fel­nőtt fejjel megmosolyognánk a folytonos kalandozásait a vég­telen levegő-égben. Amikor pe­dig a legkisebb, a harmadik gyermek is saját, önálló ott­honra lelt, jó háromszáz kilo­méterre a szülőktől, apám már csak a levelében emlékeztetett bennünket néha, most már in­kább panaszos hangvétellel. Sajnos lassan elmaradoznak a szép álmai. Sokért nem adná pedig, ha újra repülhetne ál­mában, mint rég fiatalabb ko­rában, amikor mi még aprócs­ka gyermekek voltunk. Később, amikor anyánk ér­tesített, jöjjünk azonnal, ha még életben akarjuk látni apánkat, ő a két világ között küszködve, az agyvérzés béní­tó fogságában, még megpró­bálkozott néhány szóval,- de már alig értettük. Ott ültünk, virrasztottunk az ágya mellett napokig, de egyre kevesebb szó hagyta el a száját. Ha még egyáltalán kitisztulhatott az elméje bizonyosan a nagy re­pülésre gondolt, amelyből már soha nem fog felébredni. És csendesen, amíg mi a fárad­ságtól néhány percre el­szunnyadtunk, elment. Elre­pült? Mi, azóta felnőtt és lassan idős emberré váló örök gyer­mekek, azóta is várjuk, hátha mégis hagyott ránk apánk va­lamit a génjeiből, hátha mi is átéljük legalább álmainkban, milyen érzés az embernek ha mint a madár felszáll a magas­ban és semmi sem állja útját. S mi tagadás, ilyen az emberi önzés, olykor jómagam is egy kis irigységgel gondolok apánkra, miért csak ő része­sülhetett a repülés egyik leg- csodásabb élményében, hogy a tulajdon karját megmozgat­va felrepülhetett a magasba, mi pedig miért nem kapjuk meg ezt az ajándékot. Aztán szégyenkezve rovom meg a kapzsi másik énem, hisz apánk is úgy kapta, ki tudja milyen úton-módon e csodála­tos álombéli képességet, de to­vábbadni már nemigen volt hatalma. De titokban még nem mond­tam le róla, hátha egyszer mégis eljön a nagy pillanat. Mert ki tudja miért, az ember örök vágya marad, hogy egy­szer felemelkedjen a magasba. Ha másként nem lehet, álmá­ban. Megóvni a vadállományt Figyelem az orvvadászat visszaszorítására Nyíregyháza (KM - F. A.) — A hét elején Ignácz István dandár-' tábornok, a megyei rendőr-főka­pitányság vezetője és Móra Ist­ván, az Országos Magyar Va­dászkamara megyei területi szervezetének vezetője együtt­működési megállapodást írtak alá. Az együttműködés célja a vad­állomány óvása, az ezzel össze­függő jogsértések megelőzése, a vadászat gyakorlásához szüksé­ges feltételek biztosítása, továb­bá a lőfegyverek megszerzésére, tartására, kezelésére vonatkozó szabályok betartása. Mindezek mellett nagyobb figyelemmel tudja a két szervezet az orvvadá­szat visszaszorítását a környezet és a természet védelmét elősegí­teni. Mindkét fél vállalja, hogy el­lenőrzi a vadász lőfegyver tartá­sára jogosultak és a vadászkama­rai tagok nyilvántartását, továb­bá minden év végén egy közös ér­tekezleten értékelik az együttmű­ködésben foglaltak végrehajtását, annak eredményességét. Megszépült könyvtár A Magyar Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert pénzből megszépült a tiszalöki gyermek- könyvtár. A több ezer kötet könyv mellett új bútorokat is kapott az Olvasóterem Elek Emil felvétele ÉMHlHt * m m *

Next

/
Thumbnails
Contents