Kelet-Magyarország, 1999. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-06 / 4. szám

1999. január 6., szerda Kelet*» HÁTTÉR 3. oldal Vasutasok vakvágányon Fullajtár András Egységben az erő — mondja a népi böl­csesség. Nos, ez a megállapítás nem mond­ható el a vasúti dolgozók sztrájkjára. Előbb három ágazati szakszervezet fogott össze egy jelentős bérfejlesztés érdekében és sztrájkkal riogatták a munkáltatót. Az első ki­sebb megmozdulás eredményt ugyan nem hozott, de annál nagyobb kárt okozott a MÁV-nak, nem utolsósorban az utazóknak. Aztán két szakszervezettel konszenzus született, míg a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete nem fogadta el az ajánlatot és hétfőn éjjel kezdetét vette az általuk meghirdetett sztrájk, aminek hatására ha­zánkban összeomlott a vasúti közlekedés. A tévében láthattuk, hogy az ország nyilvá­nossága előtt kis híján hajba kapott a két „behódolt" szakszervezet vezetője a még „gáton" lévővel. A nem éppen diplomatikus szóváltás során olyan érzésem volt, hogy ezek az emberek már nem is a dolgozók ér­dekeit védik, hanem a saját véleményük mellett állnak ki és pozíciójuk fenntartásáért harcolnak. Úgy tűnik, semmi közük ahhoz, hogy a másik két szakszervezetből egyre többen csatlakoznak VDSZSZ-hez. Így „fejnélküli" lett a sztrájk. Tatabányán például egy vesz­teglő szerelvényen lévő kamiont fosztottak ki ismeretlenek. Egyre több konfliktus van a sztrájkolók, a nem sztrájkolok, valamint a munkáltató között. A MÁV Rt. sztrájktörőket alkalmaz, vagy nem engedik munkába állni a rendelkező szolgálattevőket. Kál-Kápolnán jobb híján az állomásfőnök vette át a szol­gálatot. Tette ezt úgy, hogy 13 éve nem lá­tott el forgalmi szolgálattevői feladatot! Pé­csen egy forgalmi szolgálattevő munkába állt, majd „meggondolta" magát, és mégis csatlakozott a sztrájkolókhoz. Ezzel az indu­ló és érkező vonatoknál alapos káoszt oko­zott. Azon csodálkozom, hogy eddig még komolyabb vasúti balesetet nem idéztek elő a követelőzők. /\ káosz még tart. Nem tudni mi lesz a vé­ge, de egy már biztos. Már eddig is túl sok kárt és bosszúságot okoztak a lakosságnak is, akik közül nagyon sokan sztrájkolhatná­nak hasonló okok miatt... Helyzetkép árdrágítás után Ferter János rajza □ Nyilvános főpróba Újabb bemutatóra készül a nyíregyházi Móricz Zsigmond Szín­ház. Az ifjúság édes madara című produkció nyilvános főpróbája január 7-én 19 órakor kezdődik a Krúdy kamarában. □ Előzetes felvételi A nyíregyházi Köl­csey Gimnáziumba január 8-ig várják az isko­lát választó nyolcadikosok jelentkezését. □ Önkéntes véradás Szerdán a tiszaber- celi egészségházban 9-13 óra között, az aja­ki művelődési házban pedig 9-15 óra között várják a segítőkész önkéntes véradókat. □ Internet-ismeretek Számítógép-kezelő tanfolyamot indít szövegszerkesztő és Inter­net-ismeretekkel hamarosan Nyíregyházán az lmok Team Oktató Bt. Az intézmény szer­vezésében egyébként 21 ifjú titkárnő szer­zett a napokban szakképesítést. A barátság eljátszható Beszélgetés Hegyes Máriával, az APEH megyei igazgatójával Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Új, kibő­vült feladatkörrel és új igaz­gatóval vágott neki az Adó-, és Pénzügyi Ellenőrzési Hi­vatal Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatósága az új esztendőnek. Hegyes Mária (39) személyében szakmailag felkészült első számú vezetőt neveztek ki a megyei adóhivatal élére: a nyíregyházi kölcseys érettségit követően, a KLTE bölcsész karán német-tör­ténelem szakon végzett, majd a Miskolci Egyetem közgazdász karán szerezte második diplomá­ját. Ezt egészíti ki okleveles könyvvizsgálói képesítése. □ Igazán meggyőző lista. Lesz folytatás? — Egyelőre ennyi. Bár azt hi­szem az angol hamarosan hiá­nyozni fog. □ Az EU-csatlakozásra céloz? — Igen. A közigazgatási szfé­rában, így az APEH-on belül is készülődünk Európába. A csatla­kozás időpontjáig tartó folyamat során is szükség lesz az uniós nyelvek — angol, francia — valamelyikére. A franciák példá­ul már ez évben tartanak adózá­si kurzusokat, amelyekre ér­telemszerűen azoknak van re­ményük kijutni, akik franciául jól beszélnek. Szerencsére ilyen emberünk is van. No nem veze­tő, hanem fiatal, szinte pályakez­dő. □ Hát igen, néhány év, s a 40-es korosztályt, ha nem szedi össze magát, a huszonévesek úgy hagyják majd faképnél, mint a huzat. — Úgy legyen! Megérdemlik, akik idejekorán elkényelmesed- tek. Én nagyon szeretem a fiata­lokat, szurkolok nekik, segítem őket. Egyébként hosszú ideig ta­nítottam középiskolában, amit 6 éve hagytam abba, amikor elvé­geztem a közgazdász kart Mis­kolcon. Eztán kerültem cégek­hez, különböző beosztásokba. Először gazdasági ügyintéző, majd főkönyvelő, azután pénzü­Hegyes Mária gyi osztályvezető voltam, végül egy német tulajdonú cégnél gaz­dasági igazgató. □ Most viszont már az APEH a realitás. Milyen új koncepciókkal állt munkába, tervez-e személyi változásokat? — A hivatal folyamatos, biztonságos működése az elsőd­leges. Most a legnagyobb felada­tot a Járuléki Igazgatóság mega­lakulása jelenti. A tb-járulékok kezelésével kapcsolatos — be­vallási, fizetési, ellenőrzési és végrehajtási — tennivalókat ja­nuártól átvette az APEH, vele együtt pedig 137 munkatársat is. Személyi döntést eddig én nem hoztam, senki nem távozott a hi­vatalból mióta itt vagyok. Úgy gondolom mindenkinek meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy bebizonyítsa: az esetleges új elvárásokhoz is tud alkalmaz­kodni. A jövőben személyzeti munkával is foglalkozni kívá­nok, mert az új munkatársak kiválasztásánál új szempontokat is érvényesíteni szeretnék. Pél­dául a pályakezdőknek kívánok a korábbinál nagyobb lehetősé­get adni az APEH személyi állo­mányának fejlesztése során. A megfelelő felsőfokú végzettség­gel, ráadásul nyelvtudással je­Balázs Attila felvétele lentkező fiataloknak jó esélyük van. □ Az újak mellett, az APEH to­vábbra is végzi eredeti, adózással kapcsolatos feladatait. E téren szó van-e valamilyen szemlélet- váltásról? — Néhány évvel ezelőtt került a köztudatba az úgynevezett „polgárbarát” adóhivatal fogal­ma. Erre én azt mondom, hogy nem lenne rossz dolog ezt meg­tartani, csak... Nem úgy kell ér­telmezni, ahogy ez sokaknak „sikerült”! Az egyik fontos do­log, hogy az adót mindenkinek be kell fizetni! Legyen az kis összeg vagy nagy, az adókötele­zettség mindenkire egyaránt ér­vényes. — A polgárbarátságnak sem­mi köze az adókötelezettség telje­sítéséhez, a bírságok elengedésé­hez. Ezzel szemben legyen az ügyintézésünk kulturáltabb, ha­tékonyabb. Ne küldözgessük az ügyfelet ide-oda, hanem próbál­juk meg ügyeit a legrugalmasab­ban elintézni. Még azt is kije­lenthetem, hogy az első adózói hibák szankciómentesen kijavít­hatok. Ám visszatérő esetekben a barátságosság már háttérbe kell szoruljon, hiszen a költség- vetés bevételeit be kell szedni. Új díjak Nyíregyháza (KM — K. D.) — Befejeződött az egyez­tetés az illetékes minisz­tériumok között, így ez év január elsejétől új ha­tósági díjak érvényesek a közlekedés területén. A fontosabbak változásokról Dalmayné Szerző Ildikó, a Közlekedési Főfelügyelet gazdasági igazgatója tájékoz­tatta lapunkat. — A legtöbbeket érintő díjról szólok csupán, a teljes­ség igénye nélkül, hiszen az összest tételesen felsorolni igen terjedelmes lenne. Jó hír, hogy a pályaalkalmassá­gi vizsgálatok díjai a koráb­biakkal egyezőek, a többiek viszont az inflációt követik. A közlekedés biztonságos lebonyolításában az ember áll a fontossági sorrend élén, kezdjük tehát a járműveze­tői vizsgadíjakkal. Közúti jármű vezetésére jogosító képzésben az elméleti tudás bizonyításáért 1600 forintot, a rutin vizsgáért 1200-at, a forgalmi vizsgáért 2900-at, az utánképzésnél alapul vehető pótvizsgáért 320-at kell fizet­ni. A vízijármúvekre érvé­nyes jogosítványok közül a sport- és kedvtelés célú hajó­vezetői képesítés megszerzé­sének hatósági díja a belvízi vitorlás és kishajóknál 3800 forint január elsejétől. A közlekedés tárgyi eszkö­ze ugyancsak kiemelt fontos­ságú. A forgalomba helyezés előtti és az időszakos músza: ki vizsgálat díja motorkerék­párnál 1500, személygépjár­műnél 3400, tehergépkocsi­nál, autóbusznál 4000 forint, a környezetvédelmi felül­vizsgálatot tanúsító igazoló­lap kiadásáért, érvényesíté­séért 200 forintot kell fizetni. Szeretném felhívni a köz­lekedési hatósággal kapcso­latba kerülő ügyfelek figyel­mét, hogy a szokottnál na­gyobb érdeklődéssel forgas­sák a Magyar Közlöny 1998. december 23-i számát, mely­ben megtalálják szakterüle­tük valamennyi változását. Ütött az utolsó óra tudom, talán a mélylé­lektan választ adna a kérdésre, honnan ered egyes emberek szinte beteges vágya az órák iránt. Jártam olyan lakásban, ahol minden szobában ketye­gett vagy éppen zenélt, tikta- kozott — a folytatást az olvasó­ra bízom — legalább öt-hat óra. Volt amelyik járt, sőt pon­tosanjárt, volt amelyik már ja­víthatatlan, néma, mozdulatlan társként ott díszelgett a falon, vagy a szekrény tetején. A gaz­dája nem tudott megválni tőle. De úgy tűnik, nem kell ah­hoz túlságosan óramániásnak lenni, hogy valakinek a szívébe belopja magát az emberiség egyik csodálatos, ám ma már mindenki számára kézenfekvő találmánya. Különösen ha a szoba díszének számító óracso­dát a nagymamától kapja az ember, amolyan előrehozott örökségként. Főbenjáró bűn lenne visszautasítani. A szó- banforgó órát, mellyel kedves ismerősömet lepte meg a nagymama, bizonyosan a szak­emberek, az óragyűjtők legigé­nyesebbjei is megirigyelnék. Először is épp százéves és azó­ta alig kellett óráshoz vinni. Csodálatosan üti az órákat, sőt a félórákat is, persze azokat más-más hangon és hangszín­nel. Maga az óra is egy gyö­nyörű látványosság, majdnem másfél méteres, művészien fa­ragott házban lakik, amely kü­lönleges hangzást ad az óra­mű pontossággal bekövetkező kongásnak. A házgyári lakásban külön fél szoba illeti meg a gyönyörű órát. Eleinte valósággal a cso­dájára jártak az ismerősök, ba­rátok, rokonok, szomszédok. Ez utóbbiak azonban mostaná­ban elmaradoznak, sőt tünte­tőleg takarékosan bánnak a köszönéssel is. Amint ez várha­tó volt, kiderült, az óra. Kezd elviselhetetlen lakótárssá válni. A szomszédok szerint olyan hangosan üti az órákat, félórá­kat, hogy a halott is felébred­ne rájuk. Tehetetlen dühükben, az éj­szaka különböző időpontjaiban a legszebb álmukból felébresz­tett szomszédok öklükkel ver­ték a falat, viszonzásul annyit, ahányat a toronyórának is ne­vezett óra ütött. S mivel ez nemigen vezetett eredményre, a leginkább szenvedő szomszé­dék taktikát változtattak. Úgy tűnt, helyreáll a béke a szom­szédok között. Sőt, amikor az óra gazdái üdülni mentek, az ügybuzgó szomszéd a virágok locsolását is elvállalta. Minden simán ment, a házigazdák jól üdültek, de az otthonuk már nagyon hiányzott. Siettek is a kisszobába, ahol az óra ott állt, némán, és mozdulatlanul. A szomszéd a bíróságon eskü alatt vallotta, ő nem csinált semmi rosszat az órával. Még jó, hogy az óra nem tudott be­szélni. Uj üzletház Közel negyven luxuslakás, irodák, és áruház kap majd helyet a nyíregyházi Dózsa György utcán már körvo­nalaiban látszó épületegyüttesben Balázs Attila felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents