Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-05 / 285. szám
1998. december 5., szombat Kefe!«» HÉTVÉGE 8. oldal KÖZELKÉP Az igazi kincs Balogh József Hivatala miatt az egész megye ismeri, hiszen a Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője, de több, mint három évtizede a köz- igazgatás minden lépcsőfokát bejárta. Azt viszont kevesen tudják róla, hogy 243 ország pénzét ismeri, eredeti kiadásban őriz több évszázada kiadott könyveket, olyan felkészült a heraldikában, hogy akár eredeti szakmájának is tekinthetnénk. És akkor még nem mondtunk el mindent dr. Fekete Zoltánról. — Sokan csupán a kreatív tevékenységet nevezik hobbinak. Én úgy érzem, minden olyan tevékenység hobbi, ami az ember kedvtelését és a jó közérzetét is szolgálja. Erről szoktam baráti társaságban mondani, hogy én csak társaságban szoktam unatkozni, egyedül soha. Tulajdonképpen kora gyerekkorom óta — noha nem voltam mindig jó tanuló — nagyon szerettem a könyveket. Amikor anyagi helyzetem lehetővé tette, igyekeztem egy olyan kis saját könyvtárat összehozni, amely szakmai érdeklődésemnek megfelel. — Az ember sok mindennel találkozik életében. Van akiből horgász, van akiből vadász lesz. Engem a numizmatika szele érintett meg. Nem a kincsképző funkciója, hanem maga az érem ragadott meg. Már az ókorban a rómaiak olyan arcképeket ábrázoltak pénzeiken, ami kétezer év után is felismerhető. Ez indított el olyan irányba, hogy elkezdtem komolyabban érdeklődni a numizmatika ifánt. Megfelelő társakra találva — a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei éremgyűjtőkre gondolok —, elhatároztuk művészekkel együtt, hogy megpróbálunk mi is valami maradandót alkotni. Ezért 1985-től folyamatosan évente adunk ki érmeket. Volt ebben egy kis dac is, kísérletezés is. Arra viszont büszke vagyok, hogy 1987-ben — nem az első érmünk volt — Nyíregyháza várossá válásának 150. évfordulója alkalmából megjeleníttettük a megyeszékhely eredeti, 1837-es címerét és a mai napig ez a város címere. Egy régi, becses könyv Balázs Attila felvételei — 1986-ban a szabolcsi földvárban járva felötlött bennünk, hogy ez a hely alkalmas és érdemes arra, hogy megörökítsük. Kiadtuk a Szabolcsi földvár érmünket, ami 1992-ben, amikor a szabolcsi Zsinat 900 éves évfordulója volt, a hivatalos emlékérem rangjára emelkedett. Kitaláltuk — és ebben múzeumigazgató barátom is támogatott — a Hét vezér éremsort, ami tulajdonképpen kilenc éremből áll. Van egy nyitó érmünk, az Emese álma és egy záróérem, Árpád. — Hobbi is, kötelesség is, öröm is, hogy immár több mint harminc éve oktatok. Nyíregyházán a tanácsi továbbképző intézetbe kezdtem, később a miskolci egyetem Állam- és Jogtudományi Karán voltam több esetben meghívott előadó. — Mindez olyan tevékenység (még a numizmatika is), ami valahol visszaköszön a hivatali munkában is. Néha címeralkotásra kér fel egy település (több város címerének a leírását is elvállalta Fekete Zoltán nem hivatali kötelezettségként, hanem fel- készültsége alapján, A szerk.), hiszen itt a színeknek is jelentősége van, a vonalkázás nem ötletszerűen történik. Szeretek kirándulni, országot járni, világot látni. Megadatott az a szerencse, hogy ebben az évben feleségemmel együtt a tengeren túlon jártunk nem hivatalos úton. Ezzel összefügg, hogy az ember üyenkor fényképeket készít. Most is csináltam pár száz darabot, de kedvenc kirándulóhelyem a Kárpátok. Ajándékot lassan bontsunk Sok mindentől félünk, de ilyenkor megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk egyedül Nagy István Attila December elsején megkezdődött a karácsonyi forgatag a nyíregyházi Kossuth téren. A sátrakban az idén is nagy a kínálat az értékestől a bóvliig. A járókelők keresgélnek; töprengenek: mi kerüljön az ablakba kitett csizmákba, vagy néhány hét múlva a fenyőfa alá. Öröm, de gond is az ajándékozás. A Kettesben a paraszti hagyományban kevés- kább a divatos. Ilyenkor a legény sé volt szokásos. Az ajándékosz- olyan tárggyal lepte meg a kedmegvalósitásnak nemcsak a pénztárca szab határt, hanem nagyon gyakran az ötlettelenség is, hiszen csak az tud igazán jó ajándékot vásárolni, aki ismeri Bálint Lea diáklány: Csak az kap ajándékot, aki nagyon fontos a számomra. Ha csak lehet, legalább egy hónappal előtte már foglalkozom a gondolattal. Nem szívesen vásárolok az utolsó pillanatban, mert akkor úgy tűnne, mintha utoljára hagynám, mintha nem lenne fontos az az ember, akinek ajándékot veszek. Olyan ajándékot találok ki, amire az illetőnek szüksége van, de valamilyen ok miatt nem biztos, hogy megvenné magának. Nemcsak az ajándék kiválasztása a fontos, hanem az is, hogyan adom át, milyen csomagolásban, mert szerintem a részletekben van a lényeg. A gondosan becsomagolt ajándékot illik lassan kibontani, hiszen a csomagolásban számtalan szere- tetperc van. Az az idillikus, ha az ajándékozás, a felkészülés és az átadás egyaránt ünnepélyes érzésben telik. vesét, amelyet nem lehetett használni, mert annyira elvékonyította a díszítés. A Mikulás: □ Milyen érzés hivatásos ajándékosztónak lenni? — Kicsit fárasztó, de nagyon jó. Mindenért kárpótol az, ahogyan a gyerekek megrohamoznak. Ha az ember szereti őket, akkor nem lehet fáradt. □ A Mikulásnak vannak gyerekei? — Kettő is. Nekik olyan ajándékot viszek, amit kértek. Ha nem sikerül, akkor várniuk kell néhány hetet, s karácsonykor ott lehet a' fa alatt. Mert az ajándék akkor szerez örömöt, ha az ember azt kapja, amit szeretne. □ Hogyan fogadják a gyerekek a találkozást a Mikulással? — Vannak igazán bátor gyerekek, néhányan meghúzzák a szakállamat, kipróbálják, igazi-e, s amikor kiderül a valódisága, még verseket is kapok. □ A szétzilálódott közösségnek újfajta egyesítése jelenik meg az ajándékosztás polgári szokásának a kialakításában? — Ebben szerepet játszott a lelkiismeret-furdalás is, hiszen, ha egész évben nem törődünk azokkal, akik körülvesznek bennünket, legalább ilyenkor megszabadulunk egy kicsit a lelki tehertől. Voltak névnapok, mert a születésnapokat nem ünnepelték meg. A lényeg itt is az volt, hogy együtt ünnepeljenek, iszogassanak, beszélgessenek. O Készülsz ajándékkal? — Hogyne, ettől nem igen lehetne már megszabadulni, mert nagyon erős hagyománnyá vált. S kár is lenne érte. Szokira János görögkatolikus lelkész: Nem azért ajándékozunk, mert jók vagyunk és van valamink, hanem mert a másiknak szüksége van arra, hogy szeressék. Az ember nemcsak a tárgyat adja át a másiknak, hanem a leikéből, a szívéből is átnyújt valamit. Aki a jót teheti, s nem teszi, az bűnt követ el — mondja a Szent írás. Az ember azért nyújt át ajándékot, mert előtte már kapott valamit: az Isten megajándékozta az élettel, a hittel. Sok mindentől félünk, de ilyenkor megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk egyedül. azt, akinek örömet szeretne szerezni. Mint minden gesztusnak, az ajándékozásnak is története van. Áz ember nem régóta gondol arra, hogy tárgyakkal kellene meglepnie azt, aki közel áll hozzá. Páll István muzeológus: — A jeles napok ajándékozási szokásairól azt lehet mondani, hogy ez tás a polgári világban gyökerezik, hiszen a parasztoknak nem volt pénzük ajándékokra, ületve egymás megbecsülésének más formáit „gyakorolták”: együtt ülhetett a család az ünnepi asztal mellett. A paraszti hagyományban a szerelmi ajándékozás volt inSzitha Mária tanárnő: Gyermekkoromban Mikuláskor izgatottan vártuk a reggelt, amikor megnézhettük az ajándékokat. Talán az a legemlékezetesebb karácsonyom, amikor 1945-ben megtaláltuk azt a kis műanyag karácsonyfát, ami a születésem utáni napon ott állt édesapám huszti garzonlakásában. Ünnepeltek a család megmaradt tagjai, azok, akik túlvészelték a háborút. Negyvenötben semmink sem volt, a puszta földön feküdtünk. Csak az a kis műanyag fenyőfánk volt, amely- lyel először engemet ünnepeltek a szüleim. Abban reménykedtünk, hogy egy új élet születik, amely emberi, amelyben érdemes élni. Melyiket válasszam? Martyn Péter felvételei Értékeink Vásárosnamény központjában, a Szabadság tér 1. szám alatt található ez a szép épület, amely az 1910- es években épült. Építése a Fiedlander kereskedő és birtokos családnak köszönhető. A kornak megfelelően eklektikus stílusban épült. Bereg központjában jó néhány hasonló ház is található. Az épület a háború után több közigazgatási funkció székhelye volt, járási hivatal, városi tanács működött a falain belül. Most a bíróság épülete. Érdemes megtekinteni arányos arculatát Elek Emü felvétele
