Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-05 / 285. szám

1998. december 5., szombat Kefe!«» HÉTVÉGE 8. oldal KÖZELKÉP Az igazi kincs Balogh József Hivatala miatt az egész megye ismeri, hi­szen a Megyei Közigazgatási Hivatal veze­tője, de több, mint három évtizede a köz- igazgatás minden lépcsőfokát bejárta. Azt viszont kevesen tudják róla, hogy 243 or­szág pénzét ismeri, eredeti kiadásban őriz több évszázada kiadott könyveket, olyan felkészült a heraldikában, hogy akár ere­deti szakmájának is tekinthetnénk. És ak­kor még nem mondtunk el mindent dr. Fe­kete Zoltánról. — Sokan csupán a kreatív tevékenysé­get nevezik hobbinak. Én úgy érzem, min­den olyan tevékenység hobbi, ami az em­ber kedvtelését és a jó közérzetét is szolgál­ja. Erről szoktam baráti társaságban mon­dani, hogy én csak társaságban szoktam unatkozni, egyedül soha. Tulajdonképpen kora gyerekkorom óta — noha nem voltam mindig jó tanuló — nagyon szerettem a könyveket. Amikor anyagi helyzetem le­hetővé tette, igyekeztem egy olyan kis sa­ját könyvtárat összehozni, amely szakmai érdeklődésemnek megfelel. — Az ember sok mindennel találkozik életében. Van akiből horgász, van akiből vadász lesz. Engem a numizmatika szele érintett meg. Nem a kincsképző funkciója, hanem maga az érem ragadott meg. Már az ókorban a rómaiak olyan arcképeket ábrá­zoltak pénzeiken, ami kétezer év után is felismerhető. Ez indított el olyan irányba, hogy elkezdtem komolyabban érdeklődni a numizmatika ifánt. Megfelelő társakra ta­lálva — a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei éremgyűjtőkre gondolok —, elhatároztuk művészekkel együtt, hogy megpróbálunk mi is valami maradandót alkotni. Ezért 1985-től folyamatosan évente adunk ki ér­meket. Volt ebben egy kis dac is, kísérlete­zés is. Arra viszont büszke vagyok, hogy 1987-ben — nem az első érmünk volt — Nyíregyháza várossá válásának 150. évfor­dulója alkalmából megjeleníttettük a me­gyeszékhely eredeti, 1837-es címerét és a mai napig ez a város címere. Egy régi, becses könyv Balázs Attila felvételei — 1986-ban a szabolcsi földvárban járva felötlött bennünk, hogy ez a hely alkalmas és érdemes arra, hogy megörökítsük. Kiad­tuk a Szabolcsi földvár érmünket, ami 1992-ben, amikor a szabolcsi Zsinat 900 éves évfordulója volt, a hivatalos emléké­rem rangjára emelkedett. Kitaláltuk — és ebben múzeumigazgató barátom is támo­gatott — a Hét vezér éremsort, ami tulaj­donképpen kilenc éremből áll. Van egy nyitó érmünk, az Emese álma és egy záró­érem, Árpád. — Hobbi is, kötelesség is, öröm is, hogy immár több mint harminc éve oktatok. Nyíregyházán a tanácsi továbbképző inté­zetbe kezdtem, később a miskolci egyetem Állam- és Jogtudományi Karán voltam több esetben meghívott előadó. — Mindez olyan tevékenység (még a nu­mizmatika is), ami valahol visszaköszön a hivatali munkában is. Néha címeralkotás­ra kér fel egy település (több város címeré­nek a leírását is elvállalta Fekete Zoltán nem hivatali kötelezettségként, hanem fel- készültsége alapján, A szerk.), hiszen itt a színeknek is jelentősége van, a vonalkázás nem ötletszerűen történik. Szeretek kirán­dulni, országot járni, világot látni. Mega­datott az a szerencse, hogy ebben az évben feleségemmel együtt a tengeren túlon jár­tunk nem hivatalos úton. Ezzel összefügg, hogy az ember üyenkor fényképeket ké­szít. Most is csináltam pár száz darabot, de kedvenc kirándulóhelyem a Kárpátok. Ajándékot lassan bontsunk Sok mindentől félünk, de ilyenkor megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk egyedül Nagy István Attila December elsején meg­kezdődött a karácsonyi forgatag a nyíregyházi Kos­suth téren. A sátrakban az idén is nagy a kínálat az értékestől a bóvliig. A járókelők keresgélnek; töpren­genek: mi kerüljön az ablakba kitett csizmákba, vagy néhány hét múlva a fenyőfa alá. Öröm, de gond is az ajándékozás. A Kettesben a paraszti hagyományban kevés- kább a divatos. Ilyenkor a legény sé volt szokásos. Az ajándékosz- olyan tárggyal lepte meg a ked­megvalósitásnak nemcsak a pénztárca szab határt, hanem nagyon gyakran az ötlettelenség is, hiszen csak az tud igazán jó ajándékot vásárolni, aki ismeri Bálint Lea diáklány: Csak az kap ajándékot, aki nagyon fontos a szá­momra. Ha csak lehet, lega­lább egy hónappal előtte már foglalkozom a gondo­lattal. Nem szívesen vásáro­lok az utolsó pillanatban, mert akkor úgy tűnne, mintha utoljára hagynám, mintha nem lenne fontos az az ember, akinek ajándékot veszek. Olyan ajándékot találok ki, amire az illetőnek szük­sége van, de valamilyen ok miatt nem biztos, hogy megvenné magának. Nem­csak az ajándék kiválasztá­sa a fontos, hanem az is, ho­gyan adom át, milyen cso­magolásban, mert szerin­tem a részletekben van a lé­nyeg. A gondosan becsoma­golt ajándékot illik lassan kibontani, hiszen a csoma­golásban számtalan szere- tetperc van. Az az idillikus, ha az ajándékozás, a felké­szülés és az átadás egyaránt ünnepélyes érzésben telik. vesét, amelyet nem lehetett hasz­nálni, mert annyira elvékonyí­totta a díszítés. A Mikulás: □ Milyen érzés hivatásos ajándékosztónak lenni? — Kicsit fárasztó, de na­gyon jó. Mindenért kárpó­tol az, ahogyan a gyerekek megrohamoznak. Ha az em­ber szereti őket, akkor nem lehet fáradt. □ A Mikulásnak vannak gyerekei? — Kettő is. Nekik olyan ajándékot viszek, amit kér­tek. Ha nem sikerül, akkor várniuk kell néhány hetet, s karácsonykor ott lehet a' fa alatt. Mert az ajándék akkor szerez örömöt, ha az ember azt kapja, amit szeretne. □ Hogyan fogadják a gye­rekek a találkozást a Miku­lással? — Vannak igazán bátor gyerekek, néhányan meg­húzzák a szakállamat, ki­próbálják, igazi-e, s amikor kiderül a valódisága, még verseket is kapok. □ A szétzilálódott közösségnek újfajta egyesítése jelenik meg az ajándékosztás polgári szokásá­nak a kialakításában? — Ebben szerepet játszott a lelkiismeret-furdalás is, hiszen, ha egész évben nem törődünk azokkal, akik körülvesznek ben­nünket, legalább ilyenkor meg­szabadulunk egy kicsit a lelki te­hertől. Voltak névnapok, mert a szü­letésnapokat nem ünnepelték meg. A lényeg itt is az volt, hogy együtt ünnepeljenek, iszogassa­nak, beszélgessenek. O Készülsz ajándékkal? — Hogyne, ettől nem igen le­hetne már megszabadulni, mert nagyon erős hagyománnyá vált. S kár is lenne érte. Szokira János görögkatolikus lelkész: Nem azért ajándékozunk, mert jók vagyunk és van vala­mink, hanem mert a másik­nak szüksége van arra, hogy szeressék. Az ember nem­csak a tárgyat adja át a másik­nak, hanem a leikéből, a szívé­ből is átnyújt valamit. Aki a jót teheti, s nem teszi, az bűnt követ el — mondja a Szent írás. Az ember azért nyújt át ajándékot, mert előtte már ka­pott valamit: az Isten meg­ajándékozta az élettel, a hittel. Sok mindentől félünk, de ilyenkor megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk egyedül. azt, akinek örömet szeretne sze­rezni. Mint minden gesztusnak, az ajándékozásnak is története van. Áz ember nem régóta gondol ar­ra, hogy tárgyakkal kellene meg­lepnie azt, aki közel áll hozzá. Páll István muzeológus: — A jeles napok ajándékozási szoká­sairól azt lehet mondani, hogy ez tás a polgári világban gyökere­zik, hiszen a parasztoknak nem volt pénzük ajándékokra, ületve egymás megbecsülésének más formáit „gyakorolták”: együtt ül­hetett a család az ünnepi asztal mellett. A paraszti hagyományban a szerelmi ajándékozás volt in­Szitha Mária tanárnő: Gyermekkoromban Miku­láskor izgatottan vártuk a reg­gelt, amikor megnézhettük az ajándékokat. Talán az a legemlékezetesebb karácso­nyom, amikor 1945-ben megta­láltuk azt a kis műanyag kará­csonyfát, ami a születésem utáni napon ott állt édesapám huszti garzonlakásában. Ün­nepeltek a család megmaradt tagjai, azok, akik túlvészelték a háborút. Negyvenötben sem­mink sem volt, a puszta földön feküdtünk. Csak az a kis mű­anyag fenyőfánk volt, amely- lyel először engemet ünnepel­tek a szüleim. Abban remény­kedtünk, hogy egy új élet szü­letik, amely emberi, amelyben érdemes élni. Melyiket válasszam? Martyn Péter felvételei Értékeink Vásárosnamény köz­pontjában, a Szabad­ság tér 1. szám alatt található ez a szép épület, amely az 1910- es években épült. Épí­tése a Fiedlander ke­reskedő és birtokos családnak köszönhető. A kornak megfelelően eklektikus stílusban épült. Bereg központjá­ban jó néhány hasonló ház is található. Az épület a háború után több közigazgatási funkció székhelye volt, járási hivatal, városi tanács működött a fa­lain belül. Most a bíró­ság épülete. Érdemes megtekinteni arányos arculatát Elek Emü felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents