Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-05 / 285. szám

1998. december 5., szombat ZÚ^iM HÉTVÉGE 9. oldal liilHÍWWiÉI|)iiI WirWwTFTTITM Havasi Tamás grafikái Az ifjú alkotó műveivel már találkozhat­tak tisztelt olvasóink e lap hasábjain. A nyíregyházi tanárképző főiskola rajz tan­székének tanársegéde legutóbb Nyírbátor­ban, az Alkotóház és Képzőművészeti Stú­dió galériájában tette közszemlére „lap­jait”. Grafikái egységesek — olvashatjuk műveiről egy szakmai értékelésben —> szín­vonalban következetesek. Műfajukon belül hangsúlyos kompozíciók. Létrehozójuk halkszavü és szerény, munkáiban a műfaj és a művészet iránt alázatos. Talán ezért is érdemes odafigyelni munkásságára. Szerintem igen MÚZSA Pálfy Julianna verse Még egyre csak.. keresek valamit. Óriások csókját, angyalok ölelését, tündérek lábnyomát kertem virágágyában. Mária könnyét hajnali leveleken, csepp vízben a tengert, szél zúgását, a Föld sóhaját. Szemed tükrében egy másik világot. Szavak mögött a „talán igazat”. Szegénységben, nyomorban isteni elrendeltetést. Gyermekeimben őseim arcát. Testem fogságában rejtező parányi örökkévalót. Még egyre csak keresek, de egy ideje már sejtem: alattomosan a nyomomban jár a meleg-mélybarna elringató halál... Nagykarácsony, kiskarácsony 2. Családi előkészületek a szeretet ünnepére • Másfél évszázada díszítik a fenyőt Margócsy József Már benne vagyunk az adventi időszakban: Nyíregyházán is felállítot­ták a mindenki karácsony­fáját. Ennek szokása a hírhedt nagy gazdasági válság idején vált álta­lánossá hazánkban. 1930-ban, de­cember 24-én délelőtt volt az első ünnepélyes felállítása a Kossuth- szobor előtt. A hatalmas fa mel­lett 1400 szeretetcsomagot osztot­tak ki. (Nyírvidék, 1930. dec. 24.) A későbbi polgármesteri jelentés már csak 1200 csomagról számol be. Majd nemsokára már más, „intimebb” formákat vezettek be a nagycsaládos, nyomorban lé­vők megajándékozására, mert előzőleg az összeírt személyek 15-20 százaléka nem jött el a túl­ságosan zajos, szinte dicsekedő jótékonysági alkalomra. Örökzöld A karácsonyfa ma már a csalá­dok körében is elmaradhatatlan, még egyedül élő emberek is szükségesnek látják, hogy lega­lább egy kicsiny fácska, vagy csak egy nagyobb fenyőág jelké­pezze az ünnepet. Az örökzöld növények körébe tartozó fenyőfé­lék a folyamatos életet jelképezik a karácsonyi szimbólumrend­ben. A lexikonok szerint hajdaná­ban Nyugat-Európában mára XVII. században ismerik: eleinte csak egy cserépben, asztalra he­lyezett formában, hazánkban a XIX. század elejétől, főleg jobb­módú családok körében. Másfél évszázada már általános a fa dí­szítése, gyertyákkal való kivilágí­tása — mind többféle csillogó dí­szekkel együtt. A hagyományőr­ző családokban a fa díszítése a családfő feladata, a díszeket fo­lyamatosan őrzik, gyarapítják. Olykor hadifogságos karácso­Gyertyák egymás után belül történt, az ajándékozás még nem szokás. Egyes források szerint Luther kapcsolta össze az ünnepet a gyermekek megajándé­kozásával, hogy ti. akkor emlé­kezetesebb marad bennük Krisz­tus születésének évfordulós ün­nepe. Ebből alakult ki a család­ban egymás megajándékozása, hamarosan kiterjesztve a cseléd­ségre, az alkalmazottakra is, vál­tozatos formákban: ünnepi va- csoráztatástól az ún. remunerá- cióig, a 13. havi fizetésig. Parasz­ti családoknál csak századunk második felében már egyre elter­jedtebb körben, általános szokás az ajándékozás. Az ajándékozás egyébként, mint a szeretet minden megnyi­latkozási formája, csak akkor igazi, ha az örömkeltés az indí­ték, s így a meglepetés formájá­ban valósul meg. A gyerekek is így szeretik, akkor is, amikor már nem hisznek a jézuskázás- ban, de örülnek a meglepetés­nek. Elidegenedett világunkban különösen jó lenne, ha szeretné­nek a meglepett emberek ajándé­kot kapni, de ugyanígy adni is, és nem mondanának le ennek a kétoldalú ügyletnek örömfakasz­tó, szívet-lelket melegítő hatásá­ról. Mindenki karácsonyfája Nyíregyházán Elek Emil felvétele nyok primitív emlékeit is felrak­ják (pléhből kanyarított hold­csillag formák és hasonlók), egy­kori játék pamutbabák, lombfű- rész figurák is megőrződnek. És az új családot alapító felnőtt ma­gával viszi néhányát saját csalá­di karácsonyfájára. Luther után Mivel a régebbi időkben a kará­csony ünneplése a templomokon A szakirodalom szerint már a középkorban szokásos ilyenkor fenyőágakból koszorút fonni és azt a lakásban felfüggeszteni. Alig másfél évszázada helyeznek rá négy gyertyát, utalásként a karácsony előtti négy vasárnap­ra: ezért is hívják adventi koszo­rúnak. A gyertyák vasárnapon­ként, egymásután nagyobb számban gyúlnak ki. A negyedik vasárnapon már mind a négy ég. Napjainkban már egyre elterjed­tebb ez a szokás: jó dolog. Hiszen ez is segítheti a készítőt, a szem­lélőt, hogy megteljék testestül- lelkestül a szeretet közelgő ünne­pének sugárzó örömével. A KM VENDÉGE A tábornok főkapitány nyugodott bele. Kérvényt írt az akkori miniszterhelyetteshez, hogy az országban bárhol szí­vesen vállal szolgálatot a főis­kola elvégzése után, nem feltét­lenül ragaszkodik Borsod me­gyéhez. Aztán két év eltelte után csak megkeresték a borso­diak és biztatták: tanuljon nyűgöd tan, mert szá­mítanak rá. Gazdasági nyomozóként kezdte pálya­futását, majd a miskolci rendőrkapi­tányság vizsgá­lati osztályá­nak alosz­ben jött el, amikor kinevezték a Borsod megyei rendőr-főkapi­tányság bűnügyi helyettesévé. Képzett munkatársaival több kiemelt bűncselekmény felderí­tésében jeleskedett. Parancsno­kai többek között azzal ismer­ték el sikeres munkáját, hogy ezredesi rangot kapott. Ak­kor ő volt az ország legfi­atalabb ezredese. Ez választóvíz volt az életében, hiszen ötévi bűnügyi helyettesi munka után jött az újabb felkérés, az ORFK bűnügyi főigaz­gatói beosztásra. E posztot 1996. szeptem­ber 1-től 1998. jú­lius 15-ig töltöt­te be. Fullaitár András Október elsejétől dr. Ignácz István dandártábornok, rendőr­ségi főtanácsos személyében új főkapitánya van megyénknek. Szakmai berkekben jól ismert személyiség, hiszen a mostani kinevezése előtt közel két éven keresztül az Országos Rendőr­főkapitányság második embere volt, bűnügyi főigazgatóként. Az északi, Borsod megyéből Budapestre, majd onnan me­gyénkbe, keletre vezetett az út­ja. Mondhatnánk úgy is: majd­nem hazatért. — Valójában egyenes és tisz­tességes ez az útvonal, ami mö­göttem van, egészen a kezde­tektől — jegyezte meg moso­lyogva, de határozottan. Rázsonysápberencsen szüle­tett 1955. február 2-án. Ott járt általános iskolába, majd Abaúj- szántón a mezőgazdasági szak- középiskolában folytatta tanul­mányait. Itt érlelődött meg benne a gondolat, hogy a rend­őri pályát választja. Ennek egy­szerű oka volt. Az indíttatást az édesapjától és nagybátyjától kapta, akik rendőrök voltak nyugdíjba vonulásukig. A középiskola befejezését kö­vetően a tartalékos tisztképző iskolába került. A sikeres vizs­gát követően 20 évesen a rend­őrtiszti főiskola bűnügyi szaká­ra jelentkezett. A felvételije si­került, de Borsod megye jelez­te: végzősként hely hiányában nem tudja fogadni. Ebbe nem Dr. Ignácz István tályvezetője, később osztályve­zetője lett. Az itt eltöltött öt év­re így emlékszik: — Egyet megtanultam, az ak­ták tömegében a lehető legrövi­debb időn belül dönteni kell. Ezt most is vallom... A következő állomás 1992­Elek Emil felvétele Életében a következő for­dulat a kormányváltás után következett be: rendelkezési állományba került. Nem sok ideje volt meditálni a jövőn, mert jött az újabb ajánlat: ha elfogadja, akkor várja a megüresedett Szabolcs-Szat­már-Bereg megyei főkapitányi szék. Erről így beszélt: — Megtiszteltetés számomra, hogy Szabolcs megye főkapitá­nya lehetek, nem bántam meg, hogy igent mondtam. Két hó­nap távlatából elmondhatom, szorgalmasak és tisztességesek a munkatársaim, a sajnálatos árvíz meg vállközelbe hozott bennünket. Eddig mindig má­sodik számú vezető voltam, így újszerű feladatot jelent szá­momra a főkapitányi kineve­zés. Viszont megjegyzem, ha olyan helyet kínálnak, ahol va­lakit felállítanak miattam, ne­met mondtam volna. (Ismert, hogy Szabadfi Árpádot még Ig­nácz István felkérése előtt „felvitték” Budapestre a társa­dalombiztosítás elleni bűnözés vezetőjének.) Azért tudni kell, hogy Ignácz István az eredeti mezőgazdász szakmájához hű maradt. Sza­bad idejében szívesen kertész­kedik a család gyümölcsösé­ben, s nagy élmény számára, amikor a méheit babusgatja. Borsodban lakik továbbra is családjával, az alig hatvan kilo­méter nem jelent számára tá­volságot. Egyébként is mozgé­kony ember, gyakran felbuk­kan a kapitányságokon, őrsö­kön. Ahogy mondta: egy főka­pitánynak nem az a feladata, hogy kiszignáljon és a postát rendezze, hanem együtt kell él­nie a teljes állománnyal. — Addig akarok itt marad­ni, amíg bíznak bennem, kí­váncsiak rám, és a vezetőim al­kalmasnak tartanak arra, hogy ezt a feladatot ellássam. Nem egy évre terveztem az életemet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyé­ben. Nem mindenki muzsikus, aki hegedűvel mászkál Elek Emil felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents