Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-31 / 305. szám
1998. december 31., csütörtök 14. oldal Fészek a magasban Nyéki Zsolt Az év egyik legnagyobb élményét az a riport adta, amelyhez az anyagot a Tiszaúj- városi erőmű 250 méteres kéményén gyűjAmatőr felvétel főttem. Nem kis drukkal néztem fel a hatalmas építményre, míg a salewások kezeslábasába bújtam. Szomorú történetek övezik ezt a kéményt, de kedves történettel is szolgáltak az állványon dolgozó fiúk. Megmutatták azokat a mélyedéseket, amelyeket az évekkel ezelőtt szerencsétlenül járt mentőhelikopter rotorlapátjai ütöttek a betonfalba. A nagy repedéseket akkor azonnal kijavították, de a kisebbek megmaradtak. Ezekbe védett madarak, kékvércsék raktak fészket, s bár a teljes felújítás miatt kilakoltatás várt rájuk, a fiókák jó kezekbe kerültek. Rossz után jó — jutott eszembe a magasztos gondolat ott, a magasban. Hol vagyok? Balázs Attila December közepén kapom a feladatot: készítsem el az olvasók által már jól ismert középiskolai oldal soron következő képanyagát a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. Telefonálok, időpontot egyeztetek, s miután mindent leszerveztem, üzenetet hagytam, indulok Na- ményba. A titkárságon kedvesen hellyel kínálnak, kérik legyek türelemmel, a vezetés éppen a tűzriadót tárgyalja — mondják, miután bemutatkozom. Furcsálom, hisz úgy volt, hogy az igazgató úr vár, de tíz perc után minden kétely elszáll, bebocsátást nyerek. Az ütő akkor áll meg bennem, amikor az úriember közli velem, az igazgató már hosszabb ideje táppénzen van, de mondjam el nyugodtan mit szeretnék, ha tud segít. Elmondom. Az igazgatóhelyettes csodálkozik, kikerekedett szemmel néz rám, látszik, tényleg fogalma sincs jövetelem céljáról. Ugyan látott már az újságban ilyen oldalt, várja is egy kollégámat, de teljesen más ügyben — derül ki harmadik, egyre kellemetlenebb nekifutásomból. Ezután szélesre húzza szakálla feletti mosolyát, és azt kérdi, hová akartam menni. Miután megmondom és jól kinevettük magunkat, átkísér az ipari szakközépiskolából a vele összeépített gimnáziumba. Ott már régen vártak rám. BUEK! Balázs Attila felvétele Sztori '98 «Sztori '98 Avagy: ami az újságíró noteszában maradt, s most kikívánkozik belőle Mobil és üdvözlet Fullajtár András Általában nem jókedvű emberek járnak a bíróságra, mégis akadnak ott is derűs, komikus pillanatok, miként a rendőrök életében. A kölcsönadott mobil Egy rablási ügyet tárgyalt másodfokon a megyei bíróság büntetőtanácsa. Az első rendű vádlott szabadlábon védekezett. Az utolsó tárgyalásra, egyben Ítélet- hirdetésre is jókedvűen érkezett. Vígan pörgette ujjai között márkás kocsijának slusszkulcsát. Védőügyvédje révén biztos volt, hogy felmentik. Bizonyíték ide vagy oda, ő bizony ártatlan — vallotta magáról... „A Magyar Köztársaság nevében 5 év 6 hónap fegyházbüntetésre ítélem és a büntetés azonnali foganatbavételét rendelem el...” — hallatszott a bíró hangja. Az addig magabiztos vádlottat korbácsütésként érte a bíróság jogerős Ítéletének kihirdetése. De igazán akkor omlott össze, amikor három nyomozó előlépett és megbilincselték. Amikor meglepetéséből némileg magához tért, kérdezte a bírót, hogy most mi lesz a kocsijával, ki fogja hazavinni? Kérjen a védőjétől segítséget — hangzott a válasz. Mire körbenézett a védőügyvédjének már csak hátát látta, amint kiment a teremből... Nem vagyok bűnpártoló, de abban a helyzetben úgy éreztem segítenem kell. Elővettem a mobiltelefonomat és odaadtam neki, hogy hazatelefonáljon. Hálásan megköszönte... Tiszteletem tábornok úr! A múlt év őszén, amikor Ignácz István dandártábornokot kinevezték megyénk rendőrfőkapitányának, az első napjai azzal teltek, hogy levizitelt a társhatóságoknál. A megyei bíróságról ment visszafelé a kapitányságra, amikor a könyvtár épülete előtt egy jól megtermett férfi, imbolygó, de határozott léptekkel elindult feléje. A láthatóan pityókás egyén közeledése óvatosságra intette a tábornokot és a társaságában lévő Fára Csaba őrnagyot. Amikor testközelbe értek... — Tiszteletem tábornok úr, üdvözlöm megyénkben és sok sikert kívánok — üdvözölte a borízű hang. — Ez jólesett, — könnyebbült meg egy sóhajtással a tábornok — de nem gondoltam volna, hogy máris ennyien ismernek —- tette hozzá... , UJv. Megsétáltattak Marik Sándor Portugáliában világkiállítást rendeztek az idén. Én tudósíthattam róla a Kelet-Magyar- országot Lisszabonból. Kalandos út volt, hideg zuhannyal indult: bőröndöm nem érkezett meg. Aránylag hamar kiderült, Zü- richben az átszállás- "" kor egy másik gépre tették. Vigasz faltak: ha 24 óra alatt nem tudják utánam hozni, kapok gyorssegélyt tiszta alsóneműre, a kártérítésről itthon beszélhetünk. „Úriember” módjára indulhattam a felfedezésre: mindössze egy fényképezőgépből, toliból, jegyzetfüzetből állt a csomagom. Első utam — este 9-kor — az Expo sajtóközpontjába vezetett, hogy hozzájussak akkreditációs igazolványomhoz. Azonnal kaptam öt kilónyi sajtóanyagot, de mint mondták, külföldiként az igazgatóságra kell majd nen- nem — reggel — a belépőmért. Adtak egy térképet is, bejelölve, hová. Meg is mutatták az irányt, ott van a szomszédban, csak kívül a kerítésen. Ha már kinn voltam az expón, megnéztem az esti programokat, hajnali kettőig hűségesen cipeltem stencile- zett kincseimet. Korán reggel a megadott címen egy építésvezetőséget találtam. Előnyösen útbaigazítottak: gyalog negyedórányira találom. Ugyanez még kétszer ismétlődött. Jó hat kilométernyi gyaloglás után a tengerpartról visszaértem a városközpontba. — Oh, miszter Merájk! Már tegnapra vártuk — csicsergett az ügyeletes, és nyújtotta a minden kiskaput nyitó mágneskártyát. Attól kezdve ment minden, mint a karikacsapás. Megérkezett világkörüli körútjáról a csomagom, üdítővel vártak a magyar pavilonban, előre állhattam ott, ahol százméteres sorok kígyóztak. Amit láttam, tapasztaltam, azt már a nyáron olvashatták a Kelet-ben. Ők nemcsak tüzet oltanak... Györke László A tűzoltók — a közhiedelemmel ellentétben — nemcsak tüzet oltanak. Sőt! Az alábbi történet sem tűzzel kapcsolatos. Vass László, a nyíregyházi hivatásos tűzoltóság zászlósa tizenhét esztendei szolgálati idejének egyik emlékezetes sztoriját mondja el. Gáz van — Gyakran hívják a tűzoltókat olyan esetben, mikor inkább lakatosra lenne szükség: például a huzat bevágja az ajtót, az illető meg kívül marad. Ez különösen emeletes házaknál izgalmas. Egyik alkalommal az ötödik emeleten történt meg a dolog egy csendes vasárnap délután. Létrával kimentünk, hogy az ablakon át bemászunk. Persze, el kellett haladni néhány ablak előtt. A lakásokban lévők közül volt, aki annyira megijedt, mikor megjelentem az ablakában, hogy elájult. Más alkalommal egy hölgy telefonált az éjszaka kellős közepén, hogy a szomszédból gázszag árad. Már a rendőrség is ott volt. Többször is csengettünk, semmi. Intézkedni kellene, de a rendőr tétovázik. Na, az egyik kollégának negyvenötös lába volt, egy ügyes rúgással „kinyitotta” az ajtót. Akkor támadt csak bent nagy riadalom, egy férfi Ádám- kosztümben szaladt ki a fürdőszobából. Csak később derült ki, amikor már felvertük a fél házat, hogy a gázszag nem is innen, hanem a éppen attól a hölgytől szivárog, aki telefonált. Dráma a fürdőszobában — Éppen focivébé, vagy EB volt, na ezt most meg nem mondom, mert engem ez a sportág nem érdekel igazán. Szólt a telefon, hogy a négyes kocsma közelében az egyik lakásban egy hölgynek beszorult a keze a fürdőszoba bűzelzárójába. Mondom a fiúknak, nézzék nyugodtan a meccset, majd én biciklivel kimegyek. Vittem magammal a forsze-bal- tát, tudja ez egy olyan speciális szerszám, amelyik negyvenhat műveletet tud. — Ahogy megérkeztem, már Balázs Attila felvétele ott volt a mentő, a rendőrség. A hölgy már vagy három-négy órája térdepelt a fürdőszoba közepén. Szép fürdőszoba volt, nem akartam benne kárt tenni, hát megpróbáltam óvatosan kiemelni a rácsot. Nemsokára megjött a kocsmából a nő élettársa. A forsze-balta ott hevert a padlón, nem patentoltam vissza. Mondom az embernek, ne nyúljon hozzá, mert veszélyes szerszám. De ő mindenáron „intézkedni” akart. Na, mikor a szerszám visszacsúszott, az ok- vetetlenkedő élettárs keze kicsattant. Mikor az meglátta, hogy folyik a vére, elájult. Már vitték is a mentők. A nő azonban még mindig ott térdepelt, jajgatott, hogy már zsibbad az egész karja. — Ahogy elvitték a mentők az embert, megjött a nő öccse. Ugyancsak a négyes kocsmából. A fürdőkádat át akarta lépni, de nem vette észre, hogy benne van a gyerekkád. Megcsúszott, tarkóját beverte a kádba, elvesztette az eszméletét. Vihette ezt is a mentő. Végül is sikerült kiemelni a nő kezét a ráccsal együtt. Egyszerű esetnek indult, aztán három sebesülés is történt. Kandi kamera A hétfő reggel különösen, de a hét minden napja így kezdődik fotórovatunk egyik szobájában. A képdigitalizáló előtti tumultuózus jelenetek résztvevői mind-mind képeket válogatnak rovataik anyagaihoz. A reggeli értekezlet után itt folytatódik a nap. Képünkön balról Kováts Dénes vár türelmesen kávéját kavargatva, Györke László gömyedezik egy képszöveg fölött, Balázs Attila tesz úgy mintha telefonálna, Mán László önjelölt szakreferens hátulról skubiz- za amint Máthé Csabának Elek Emil mutatja az aktuális kínálatot Martyn Péter felvétele i'Mm Lazítani! §%%/
