Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-30 / 304. szám

1998. december 30., szerda Kelet«» HÁTTÉR 3. oldal Kállai János Valószínűleg, mint már sokszor, ismét csak velem, azaz nyelvi, értelmezési felké­szültségemmel lehet baj, Egy latin eredetű, elterjedt, sokféle jelentésárnyalatú szóval, a diszkrimináció be- és elfogadásával akad gondom. Pedig a „pozitív" jelzővel kiegé­szülve a „kizárás/megkülönböztetés" főne­vünk a legújabb politikai frazeológia része lett. Kormánykoalíciós és ellenzéki promi­nensek egyaránt élnek vele — persze egé­szen másképp közelítve a lényeghez. De visszatérvén személyes problémám­hoz: nekem se egyik, se másik magyarázat­ban nem tetszik a „diszkrimi". Nem, mert bár nóvumként tetszeleg a retorikában, mégsem az. Aki annak véli, annak megsú­gom: feltalálta a meleg vizet. Merthogy: a pozitív diszkrimináció — saját sorsalakulá­som momentumai bizonyítják — volt, van és úgy tűnik: lesz is. (Nem tévesztendő össze a Lenin élt, él, élni fog-szindrómával!) A jó szándékú arányteremtés érdekében tett megkülönböztetés, előnyhöz juttatás az „átkosban" — a tájékozatlanabbak kedvé­ért: az egypártrendszerben — igencsak működött. Eszembe jut az érettségim utáni, gimnáziumi tanévzáró Debrecenben. Kitű­nően maturáltam, negyedikre felküzdöttem magam a szuperosztály élmezőnyébe. KISZ- ajánlólevelet az egyetemre nem kaptam. Én nem.'Átvehették viszont a munkás-paraszt származású gyengébbek, nehogy már ezen múljon a bejutásuk. Bekerültek. Azonnal. Jómagam — a felvételin az akkor elérhető 20-ból 1 9,5 pontot „csináltam" — egy évre rá. Előfelvettként. Vagyis: engem, mert „egyéb" besorolású famíliából kerültem ki negatív módon diszkriminálták. Hát, többek között ezért is (!) viszolygok mindenféle ma­nipulációtól pluszok és mínuszok dolgában. G ondolataimhoz, ha úgy érzik, túl per­szonálisak, tegyék hozzá életü(n)k tényeit: a hétköznapi, a poltikai, a gazdasági, a művé­szeti, az oktatási szférából. Fura következte­tésekre juthatnak. Előnyök és arányok □ Szünetelő ügyfélfogadás A Mozgás- korlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Egyesülete értesíti ügyfeleit, hogy 1999. február 16-ig a megyei egyesület szék­házában (Nyíregyháza, Körte u. 21.) az ügy- félfogadás szünetel. A szünet utáni első ügy- félfogadási nap 1999. február 17. lesz. Kérik az ügyfelek megértését. Nyírbátor és térsé­gében élő tagjait érinti, hogy a helyi csoport ügyfélfogadása 1999. február 22-ig szüne­tel. □ Hétvégi galéria A nyíregyházi Városi. Galéria ünnepi nyitva tartása: szilveszter és újév napján zárva, viszont január 2-3-án szombaton és vasárnap nyitva lesz. □ Múzeumi szünnapok A Jósa András Múzeum december 30-án még zárva tart, de december 31 -én fogadja a látogatókat 9-től 14 óráig. A január 1. ismét szünnap. Levegő után kapkod a beteg Korunk ellensége az asztma • Környezetszennyezés, különféle porok okozhatják a bajt Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Az aszt­ma nem más, mint rohamok­ban jelentkező nehéz légzés, fulladás. Keletkezése két ok miatt leggyakoribb: egyik, amikor külső tényezők, má­sik, amikor a szervezet saját, belső anyagai okozzák a bajt. A tünet félelmetes. Zihál, liheg, levegő után kapkod, szinte fuldo­kol a beteg. Számuk egyre gyako­ribb. Nem véletlen, hogy idén elő­ször immár az asztma világnapját is megrendezték. Az ellene folyta­tott harc azért is nehéz, mert a fo­kozódó környezetszennyezéssel, a levegőben található mindenféle káros anyagokkal nagyon nehéz felvenni a harcot. Nehéz légzés és fulladás — Szabolcs-Szatmár-Beregben három tüdőosztály és tizenegy tüdőgondozó működik. Az aszt­ma kezelése, kivizsgálása az 1-es osztály feladata, itt van a járóbe­teg-szakrendelés és az asztmaki­vizsgálás is — mondja dr. Wink­ler Ilona szakfőorvos. A szakren­delésen légzésfunkciós és aller- gológiai vizsgálatok is zajlanak, s a nyíregyházi kórház mellett Mátészalkán és Kisvárdán is van asztmaambulancia. Az asztma egyre nagyobb számban, egyre fiatalabb korban tapasztalható. A rohamokban je­lentkező nehéz légzés és fulladás a kívülállónak félelmetes, a be­teg számára megerőltető szenve­dés lehet. A tüsszögés, orrviszke­A levegő szennyezettségének folyamatos mérése és ellenőrzése napi feladat az ANTSZ laborjában Martyn Péter felvétele tés csak a kisebb bajokat jelen­tik. Az asztma terjedésének kü­lönféle szakaszai vannak. Kora tavasszal, májusban és június elején a különböző virágzások, augusztusban a parlagfű okozza a legtöbb megbetegedést. Kivált­hat azonban asztmát dohányfüst, kellemes vagy kellemetlen illat, valamint a stressz is. Különleges kúra — A betegség nem csak kelle­metlen, de kitartó is, hiszen a tu­domány mai állása szerint nem lehet meggyógyítani, mindössze a tüneteit kezelni, a rohamokat megelőzni. Legfontosabb, hogy a kórt már a korai stádiumban fel­fedezzék, s a gyógyszerbeállítás az orvos által mihamarabb meg­történjen. A szükséges gyógysze­rek kilencven százalékát támo­gatja az Országos Egészségbizto­sítási Pénztár, a beteg a fennma­radó tíz százalékot fizeti. Örven­detes tény, hogy ma már a mi megyénkben is alkalmazzák az úgynevezett hiposzintetizálás- nak nevezett különleges kúrát, amelynek során nem gyógyszer­szedésre fogják a pácienseket, hanem magát a „bajkeverőt” vi­szik megfelelő feltételekkel a szervezetbe, ezzel Is növelve an­nak ellenállóképességét. Igyekeznek megelőzni — A világban ma már ugyanak­kor számos olyan megoldást is alkalmaznak az orvosok, amely nem a meglévő bajt gyógyítja, az asztmás rohamokat csillapít­ja, hanem annak kialakulását igyekszik megelőzni. Ez ma a legfontosabb. Hosszabb lesz a szünet Tiszátok (KM) — A tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskolában meghosz- szabbltják a téli szünetet. A gázrekonstrukció elhúzódása miatt a téli pihenő az intéz­ményben egy héttel hosszabb lesz. A téli szünetet követő el­ső tanítási nap ezért január 11- ére esik. Az elmaradt munka­napok pótlásáról a középiskola vezetése később gondoskodik. nra t i feji: i , | ,< • Csendélet a koldussal középkorú, félkarú koldus nem hangoskodott, nem nyúj­togatta a kezét a járókelők fe­lé. Csak állt, botjára támasz­kodva, némán, mint egy szo­bor. Az jutott eszembe, ideális modell lehetne egy festőnek. Aztán szégyenkezve mentem tovább. Ami nekem vagy más utcai járókelőnek csak egy le­hangoló látvány, olykor szeret­nénk elfordítani a fejünket, az alamizsnára szoruló embernek nagyon is élő, mindennapos valóság. Legalábbis az igazi, valódi koldusoknak, akik nem amolyan álruhás kéregetők, akikről szintén sokat hall az ember. Aztán amíg a koldussorson töprengve egy pillanatra hátra­néztem, láttam, egy aprócska gyerek szalad a még mindig eleven szoborként álló koldus­hoz. Az anyukája igyekezett visszatartani a csöppséget, de az egy hirtelen mozdulattar kis kezével belekotort a tányérba, amiben néhány forint árválko­dott. Az anyuka szégyenkezve ráncigálta el a gyereket, s hogy enyhítse a gyermek ártat­lan vétkét, hirtelen előkotort egy húszast és odadobta a kol­dus elé. A kéregető ember e jelenet hatására se mozdult, az arcizma sem rezdült, állt rendü­letlenül tovább. Szemét a tá­volba pásztázta, mintha teljes közönnyel szemlélte volna a saját koldusi szereplését. Hogy valójában mit gondolt éppen abban a pillanatban, ezt egye­dül ő tudta, s ezt a titkot nemi­gen fogja megtudni senki más. Egy pillanatra megfogott az a szokatlan epizód, s azon kezdtem töprengeni, hogyan is vagyon manapság a koldulás­sal, a koldus dilemmával. Jó ér­zéssel megyünk-e tovább ha koldust látunk, aki mindegy hogy nyújtogatja-e felénk a ke zét vagy sem, kiáltozik vagy sem, mégis jobban rászorul a segítségre, a néhány forintra, mint mi. Vajon hányunkat fog el egy kis bűntudat, ha közönyösen, vagy jobb esetben együttérző­en továbbmegyünk és nem adunk a szegénynek egyetlen fillért sem. Talán mégis adnunk kellene? De ilyenkor azzal nyugtatjuk magunkat, hátha nem is igazi koldus, vagy ha igen, úgyis viszi a pénzt a kocsmába. Olykor a sokunkat leginkább lefegyverző védekezési reflex hatására ballagunk tovább, nem nyúlunk a pénztárcánk­hoz, mert valamennyi koldus­nak úgysem adhatunk. Annyi pénzünk nincs. így hát nem adunk egyiküknek sem. ^Jem tudom mi a helyes, kö­vetendő, a saját lelkiismere­tünk számára is megnyugtató magatartás. Közben arra leszek figyelmes, az anyukájával sétá­ló apróság is felteszi a kérdést a mamájának. Valahogy így hangzott: Mond anyu, azért adtál a koldus bácsinak egy húszast, mert apu azt mondta, ha nem kap rövidesen mun­kát, mi is koldusbotra jutunk? A választ elmosta az utcai tö­meg zaja. Ünnep Nyírgyulajon Összegyűlt a falu apraja-nagyja Nyírgyulaj (KM) — Hagyo­mányt teremtett az idei karácso­nyon Nyírgyulaj új önkormány­zata. Tagjai úgy döntöttek, eb­ben az évben közel egymillió fo­rintot szánnak a szeretet ünne­pének méltó megünneplésére. A képviselő-testület döntése értel­mében minden helybeli család ötszáz forint értékű vásárlási utalványt, valamint egy doboz szaloncukrot kapott ajándékba. Amatőr felvétel Dicséretes lépés a testület azon döntése is, mely szerint tagjai le­mondtak a nekik járó ajándékról a rászorulók javára. Az általános iskola előtt felál­lították a mindenki karácsonyfá­ját, összegyűlt a falu apraja nagyja. A szeretet ünnepének köszöntéséhez a nyírgyulaji is­kolásokon kívül a helyi egyház, illetve a nyírbátori zeneiskola növendékei is hozzájárultak. Aranylakodalom Szép ünnepen szép esemény részese volt Gégény József és felesége, Pápai Irén. A pár ötven évvel ezelőtt karácsony másnapján fogadott örök hűséget egymás­nak, s most, a kerek évfordulón, azaz december 26-én ismétel­ték meg az esküt. A polgári majd az egyházi szertartás után családi körben folytatódott az ünneplés: két gyerek és három unoka köszöntötte az aranylakodalmas házaspárt Amatőr felvétel A pénzügyi botrányok éve volt Ferter János rajza

Next

/
Thumbnails
Contents