Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
1998. december 24., csütörtök Keleti KARÁCSONY '98 3. oldal Angyal Sándor j'JŐV fJJJ fj j'J- J* Különös várakozás Először azt hitte Mariska néni, hogy nem jól hall. Aztán, amikor teljes valóságában felfogta a szavak értelmét, a szívéhez kapott: Jaj Istenem, akkor most hogy lesz?" Pedig már valamennyi függönyt leszedett, hófehérre mosott, kikeményített és újból visszarakott. Megvette az élesztőt is a boltban, meg a nejlonzacskóban árult szaloncukrot, kisautót, könyvet, két pár kesztyűt, ezeket gondosan eltette a szekrény polcára. Jani, a falubeli mindenes is mára ígérte a kis fenyőt, hát akkor most hogy is lesz? Mert a rádió bemondta: nem mennek a vonatok s ez most őt annyira szíven ütötte, hogy már kereste is a nyugtatót. Hiszen mindent olyan szépen eltervezett. Őt most nem érdekli, hogy mi van az amerikai elnökkel, meg hogy hányadik helyen állnak a rangsorban a miniszterek, min veszekednek éppen a Parlamentben. Őt most az érdekli, hogy a hat tyúkja közül melyiket fogja meg, melyiket lehet majd jól megtölteni az ünnepi ebédhez. Aztán a diót is megtörte már, kőttes kalácsot süt, mert az ő családjában ez a szokás. Már megszedte a kis zöldleveleket is a kert védett részéről. A tányérokat is mind átmosta, fényesre dörzsölte, a friss ágyhuzatot is kikészítette, mert ugye, ha vendég jön, akkor ropogós, friss ágyneműben illik altatni. Most meg mondják, nem mennek a vonatok, hát akkor, hogy jönnek haza Laciék Lő- rincről a két gyerekkel? Megírták már három hete, nyugodjon meg kedves édesanyám, ha a jó Isten megsegít bennünket, az idén is lemegyünk karácsonykor. Dehát, ha nem járnak a vonatok? Lacinak meg nincs autója, arra nem telik, hiszen ő csak egy lakatos abban a nagy gyárban. Most, hogy hallgatja a rádiót, mondanak ott mindent, autópályáról, csempészekről, gázolóról, meg mindenféle rémületről —, de hát őt most csak a vonat érdekli, hogy befut-e majd az állomásra huszonnegyedikén délután. Még a könny is kijött a szemén, amikor egyszer csak azt hallotta, hogy január 4-ig mégis mennek a vonatok. Mariska néni összekulcsolta a két kezét és hálát adott a jó Istennek, hogy mégiscsak megsegítette őt az idei karácsonyra. □ Zenés éhitat A nyíregyházi evangélikus nagytemplomban december 25-én 1 7 órától karácsonyi zenés áhítatot tartanak. Közreműködik a gyülekezet ének-, és zenekara, orgonái Jávori Pál. □ Ebéd hajléktalanoknak Ötvenről hetvenre emelte a téli időszakra a népkonyhái ebédadagok számát a nyíregyházi Családsegítő és Hajléktalanellátó Szolgálat. A hajléktalan emberek az Árpád út 41 /b alatt a nappali melegedőben naponta 11 órától ebédelhetnek. Ugyanitt reggelente 8-9 óra között zsíros kenyeret és teát kaphatnak. Sikeres esztendő után Aki a jövőt hálózza Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Ez az esztendő méltán nevezhető az elismerések évének a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Számítóközpontjának vezetője Bódi Antal és a nevével már országszerte összeforrt, internetes szolgáltató közhasznú társaság, a Szab-I-Net számára. „A befutás időszaka még csak ezután következik”, igazit ki szerényen az idei három értékes elismerést (január: Nemzetközi Ifjúsági Kamara díja; június: Kelet-Nyugat Expo PRIMOM díja, szeptember: NYÍRTECH ’98 vásárdíja) követően december elején még a megyei MTESZ Kabay János-dijával is kitüntetett Szab- I-Net Kht. ügyvezető. Ezt a negyedik elismerést — amelyre majdnem olyan büszke, mint két kislányára — a főiskolán végzett oktatói, és évek óta folytatott innovációs tevékenysége, valamint a Szervezés Tudományi Társaság, megyei szervezetének elnökségében végzett munkája alapján ítélték oda a fáradhatatlan szervezőnek. Ő viszont a januárihoz hasonlóan ezt a személyre szóló kitüntetését is sokkal inkább a vele dolgozó kollektívának, mint önmagának tulajdonítja. Bódi Antal(35) matematikaszámítástechnika szakon végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, s 1990-ben jött Nyíregyházára, hogy részt vegyen a tanárképző főiskola számítástechnika szakának elindításában. Az időközben anyagtudományi mérnök-fizikus oklevelet is szerzett fiatalember 1992- ben kezdte meg Nyíregyházán, az addigra itt már kiépült kábeltelevízióra alapozott internetszolgáltatás kialakítását. Mára sikerült elérni, hogy ezen e területen Nyíregyháza mintaként szolgál az ország számára. Mondhatni „zászlóshajó” szerepet tölt be Magyarországon Szabolcs-Szatmár-Bereg, amelynek eredményeit szeretnék mások is megvalósítani. — A feltételek szerencsés együttállására volt szükség, hogy ilyen fejlődést tudjunk produkálni — vélekedik Bódi Antal. — A kiváló minőségben létrejött nyíregyházi kábeltelevíziós hálózat alkalmas volt a mi szolgáltatásunk eljuttatására is a felhasználókhoz. Ráadásul a város és megye vezetése idejekorán fölismerte, hogy ez egy korszerű, jó dolog, amelyre szükség lesz. Nincs tehát szégyenkezni valónk, mert a fővárost leszámítva jelenleg élen járunk a „háló” kiépítésében. Eddig közel 200 kommunikációs pontot alakítottak ki a megye önkormányzatainak úgynevezett nagy területű hálózatában. Ilyen szervezettséget az országban még sehol sem tudtak felmutatni. — A munkánk igazi elismerését jövőre kapjuk meg — mondja a Kabay-díjas. — Mégpedig azzal, hogy Nyíregyházán rendezik meg a szakma legnagyobb seregszemléjét jelentő Network Shop- t. A továbbfejlődéshez azonban, akármennyire is szolgál modellként másoknak, már kevés a Szab-I-Net. Jelentős beruházásokra képes, tőkeerős cégre lesz a jövőben szükség. Az információ létkérdéssé válik az elkövetkező években mindenki számára, a jövő internet nélkül aligha képzelhető el. „Az információs társadalomban az emberi tudás lesz a legfőbb mozgatóerő, nekünk pedig erre érdemes alapozni országunk sikeres jövőjét. A minap az interneten szörfözve egy 14 éves mátészalkai gyerek honlapjára bukkantam. A kisfiú önmagáról négy nyelven ad, s vár is információt. Hát lehet más az ember, mint optimista?” Bódi Antal Extrák a kínálatban Kállai János Nyíregyháza (KM) — Gondokkal kezdődött Sóstón az idei év. E kijelentéssel indítja a beszélgetést minden cicomázás nélkül Páll István, a Sóstói Múzeumfalu igazgatója. — Anyagi helyzetünk szinte kilátástalannak tűnt, mondhatnám: a csőd szélén álltunk. A közönség mentett meg bennünket a bajoktól. Az irántunk tanúsított szimpátiába bejátszhatott az is, hogy 1997-ben elnyertük az év múzeuma címet. Ez növelte az emberek bizalmát. Jöttek szépen a látogatók: 86 ezren (tizenhatezres növekedés ’97-hez képest!). A belépődíjak bevételéből a legszükségesebb kiadásainkra futotta. Sikerként könyvelem el: több éves ráhangoló, előkészítő és propagandatevékenységünk eredménye most érett be. — Tervbe vett rendezvényeinket mind megtartottuk. Közülük az egyik legjobbnak érzem a templomi koncertsorozatunkat. Ez valódi extra a város kulturális kínálatában. Olyan sztárokat tudtunk elhozni Nyíregyházára, mint Gregor József, Sebestyén Márta, Gulyás Dénes. — Jómagam is kaptam elismerést: áprilisban a Műemlékvédelemért emlékérmet vehettem át, ami — meggyőződésem — nem a személyemnek, hanem a dolgozóimmal együtt végzett munkámnak szólt. — Bővültek külkapcsola- taink. Sikerült egyhetes tanulmányútra kijutnunk Franciaországba, ahol egy elzászi település, Mulhouse szabadtéri múzeumában szerezhettünk szakmai tapasztalatokat. A Nemzetközi Múzeumi Szervezet — az ICOM — meghívására októberben Ausztráliába, Melbourne-be utazhattam. — A kint töltött három hét alatt részt vettem a szervezet közgyűlésén, különböző — murológiai, régészeti, antropológiai — tanácskozásokon, és sok-sok, egzotikus élményekkel teli szakmai kiránduláson. Tízen képviseltük Magyarország muzeológusait, köztük én egyedül mint vidéki intézményvezető. Számomra feledhetetlen élmény volt úgy együtt, az egész! — Szintén sikerként tartom számon: elkészült egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét bemutató útikönyv kéziratanyaga, melynek a főszerkesztője vagyok; az anyag jelentős részt magam írtam. Reményeim szerint: tavaszra megszülethet a sokak érdeklődésére számot tartható kiadvány. — Lehet, kissé különösnek hangzik, de 1998 számomra pozitív „tényei” közé sorolom, hogy végre, másfél hétre elPáll István múzeumigazgató Balázs Attila felvételei mehettem a családommal Görögországba. Ilyesfajta kikapcsolódásra, együttlétre, pihenésre már nagyon vágytam. — Mindezek után, meglepő lenne, ha a jövőt sötéten látnám. Alapvetően optimista természet vagyok. Érzem, valami megmozdult a szabadtéri bemutatóhelyünk körül. Úgy tűnik, lesz rá pénz, hogy a múzeumfalu tervek szerinti építését 1999-ben befejezzük, ami azt jelenti: „letelepítjük” az ide szánt és megőrzendő objektumok mindegyikét. Igaz, megfordult a fejünkben a területi terjeszkedés gondolata is, de ehhez hiányoznak az anyagiak. Tehát a jövő évtől már „csak” a folyamatos renoválás, a karbantartás, a belső fejlesztések, az újabbnál újabb ötletek jelentik majd a feladatainkat. Azt hiszem, sohasem fogunk unatkozni. Nívó-díj a riporternek fönt fog a kezébe. Néhány perc emberrel készítettem már in- alatt kell idegen emberekkel terjút. Büszke vagyok rá, hogy olyan kontaktust kialakítania, Los Angelesben találkozhattam Szondi Erika Az esztendő komoly szakmai sikert hozott Zsoldos Barnának. Az évszázad árvízének tudósításáért december 1-én Hajdú Istvántól, a Magyar Rádió elnökétől vehette át a rádiós szakma legnagyobb elismerését, a Nívó-díjat azért a munkáért, amelyet novemberben éjjel-nappal végzett a hallgatók korrekt tájékoztatása érdekében. — Hivatalosan 1989-től vagyok a Magyar Rádió munkatársa, ám a rádiózás iránti szerelem jóval korábban kezdődött. 1974-ben a Nyíregyházi Stúdió tudósítói pályázatot hirdetett, s akkor engem is meghallgattak. Azóta nem tudok elszakadni a mikrofontól. Külsősként dolgoztam az írott sajtóban is. — A rádiós újságíró nagy felelősséget vállal, amikor mikrohogy az interjúalany bizalmasának tekintse és feltárja akár legmélyebb titkait is. A legegyszerűbb emberektől a legnevesebb professzorokig sok ezer Szűcs Róbert felvétele Harsányi és Oláh professzorokkal, amikor Nobel-díjat kaptak. Ám ugyanolyan büszke vagyok azokra a riportokra is, amelyeket Szatmár legeldugottabb apró településein az egyszerű, ám gondolkodásában és érzéseiben nagyszerű emberekkel készítettem. — A mikrofon egy különös szerető. Aki megismeri, rájön nem lehet nélküle élni. Ugyanakkor kérlelhetetlen, kegyetlen is. Azt hiszem a mikrofonláz soha nem múlik el egyetlen riporterből sem, mert erre szükség van a koncentráláshoz, összpontosításhoz. — Számomra kötelesség, hogy együtt éljek, együtt lélegezzem Szatmárral és Bereggel. Ismerem ezt a vidéket, minden apró zugát, történetét, gazdaságát, kultúráját, néprajzát és ami a legfontosabb, sok-sok lakóját. Ezek az emberek fáradhatatlanul dolgoztak a gáton novemberben is. Küzdöttek, életükért, értékeikért. Egy pü- lanatra sem veszítették el a reményt, hogy képesek győzni az ár felett. — Gazdag lesz a mostani karácsony, mert a szívem ünnepel. Súlyos műtéten átesett feleségem hála istennek meggyógyult, lányom pedig szíve alatt hordja kis unokámat. Mindenkinek Ferter János karikatúrája
