Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
1998. december 24., csütörtök 4. oldal Juhász Gyula Karácsonyi ének Szelíd, szép betlehemi gyermek: Az angyalok nem énekelnek S üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol: Sok börtön és kórház világot És annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és bölcs királyok: Sok farkas és holló kóvályog S nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derű? Utassy József Karácsony Holdra ül az Életfavágó, szalonnát süt csillagparázson. — Hova, hova Három Királyok?! — Betlehembe. Itt a Karácsony. — Siessetek csak, menjetek csak, kísérjen utatokon csillag, köszöntsétek fiamat illőn, a Megváltót, kit Mária ringat! — Urunk, Teremtőnk, Istenünk! Viszünk aranyat, tömjént, mirhát, és vinnénk mi a félvilágot, ha bírnánk, Urunk, ha bírnánk. — Jól van, jól van, Három Királyok, menjetek csak Isten hírével, mert hideg lesz, nagyon hideg, farkasordító hideg éjjel. Karácsonyfa Kis szombámba varázsolva áll egy fényes karácsonyfa. Tetejében ezüst torony, hol maga az Isten honol. Színészek az ünnep szépségéről Usztics Penészleken kantáit Balogh Géza Karácsony, húsvét, pünkösd... Van olyan ember, akinek legalább ilyenkor meg ne sajdulna a szíve, hogy jaj, de jó lenne otthon, a szülőfaluban, a rokonok, a régi barátok között ünnepelni? Biztosan van, de a többség azért alighanem kocsiba ül, vonatra, buszra száll, és repül a régi fészek felé. És vannak, akik nem várnak az ünnepekre. Usztics Mátyás, az ismert színész-író-rendező sem. Neki Penészlek jelenti a szülőföldet. — Amitől soha nem tud elszakadni az ember — egészíti ki az iméntieket otthon, Penészleken. — És nem is akar. Pontosabban fogalmazva, most már nem is akar. Volt idő, amikor minden erőmmel városivá, pestivé akartam válni. Nem sikerült. Hála a jó istennek nem sikerült. □ Miért olyan nagy öröm ez? — Mert borzasztó szegénnyé váltam volna. Én nem nézem le a városi kultúrát, de azt sem tűröm el, hogy bárhol lesajnálják mondjuk az én falum kultúráját. Ez a kis nyírségi község, — ami egyébként az én időmben korántsem volt ilyen kicsi, akkor kétszer annyian voltunk, mint ma — annyi, de annyi élménnyel látott el minket, gyermekeket, amennyiről a városi lurkó álmodni se álmodhatott. □ Meddig élt Penészleken? — Hároméves voltam, amikor a szüleim Pestre költöztek. Édesapám kéményseprőmesterként dolgozott, a jobb megélhetés miatt választották a várost. Tehát tulajdonképpen én Pesten csepeUsztics Mátyás redtem fel, de az igazi élményt a penészleki nyarak jelentették. Meg nem csak a nyarak, hanem a telek, meg az őszök, a tavaszok, hiszen mi nemcsak nyáron jöttünk haza a nagyszülőkhöz, a rokonokhoz. Édesapámnak, édesanyámnak hál’ istennek ma is itt élnek az édestestvérei, úgyhogy nekem a szüleim halála A szerző felvétele után sem kellett elszakadni Penészlektől. □ Mi fogja meg a távolra repült embert a kis falvakban? — A közösség. Az, hogy itt érzi még az ember, hogy fontos vagyok a másik ember számára. Nem is muszáj, hogy rokon legyen az illető. Elég, ha csak szomszéd, vagy régi játszótárs. Most jövök a nagybátyámtól, Usztics Gyulától. Hogyan mondjam...? Délelőtt legalább tízen rányitották az ajtót, hogy megkérdezzék: hogy van Gyula bátyám? S már mentek is. Nem kell ott órákat diskurálni, hogy bizonyítsuk, milyen fontos nekem a másik sorsa. Ez a családi, baráti melegség a legnagyobb hiány a városokban. □ Most kint harangoznak, ismerős még a penészleki harang hangja? — Ismerős. Hogyne lenne ismerős. □ Mikor lépte át utoljára a templom küszöbét? — Két hete. Akkor tartottuk halálának évfordulóján az édesapám gyászmiséjét. □ Penészlek görögkatolikus falu. Jelentett-e valamit ez a visz- szajáró kisfiúnak? — Rengeteget. Én nem vagyok vallástörténész ugyan, de nem tévedek talán nagyot, ha azt mondom, a görögkatolikusoknak talán a legerősebb a hitük. És ők jobban megtartják az ősi szokásokat, így az énekeket is. Ó, azok a penészleki karácsonyok! Az én időmben még a csillaggal is jártak kántálni a gyermekek. Én is. A falusi pajtásaimmal, akik egyáltalán nem éreztették velem, hogy ők sokkal jobban kiigazodnak a karácsonyi szokásokban. □ Emlékszik még a régi karácsonyi énekekre? — Mire gondol? A mennyből az angyalra...? Ez is szép, de akkor mit mondjak azokra, amelyeket azóta se hallottam sehol másutt. Maga el tudja énekelni azt, hogy Velünk az isten, értsétek meg nemzetek és térjetek meg...? Vagy azt, hogy Jézus ágyán nincsen paplan, sír az ártatlan... □ Ön hol tölti a karácsonyt? — Otthon a családommal. Édesanyánk Székesfehérváron él, ott lesz ő is Velünk. S remélem nem csak ő, a testvérek, rokonok is ránk nyitják az ajtót. Gosztola Adél: Engem könnyű meglepni Nyíregyháza (KM - N. I. A.) — A karácsonyi készülődésre kevés idejük van a nyíregyházi színészeknek, hiszen két bemutató előkészületei is zajlanak. A próbaszünetben kettejüket kérdeztük. Egyre izgatottabb vagyok, ahogy közeledik az ünnep, igyekszem úgy beosztani az időmet, hogy mindenkire jusson. Sajnos, a rokonság szétszóródott az országban, így nagyon nehéz mindenkit felkeresni. A karácsony egy részét a szüleimmel szeretném eltölteni Celldömöl- kön, mert nyáron láttam őket utoljára. A karácsony a legkedvesebb ünnepem, jó dolog, hogy ilyenkor nincsenek gondok, fontosak vagyunk egymás számára. Éjféli misére megyek, az egész bensőséges és boldog. Fontos, hogy azok az emberek vesznek körül, akiket szeretek, s ők is szeretnek engem. Ez nagy nyugalommal tölt el. Van egy tiz évvel fiatalabb húgom. Amíg édesanyánk díszítette a fenyőfát, mi sétáltunk. Sohasem felejtem el azt az ámulatot, amit mindketten éreztünk, amikor hazaértünk. Sohasem szeretek butaságot venni, csak olyat, amit nemigen venne meg magának a megajándékozott. Édesanyámnak nagyon nehéz kiválasztani, ezért neki mindig valami különlegeset veszek. A húgom ízlését igyekszem az ajándékkal formálni. Engem könnyű meglepni, mert mindennek tudok örülni. Mezei Zoltán: Ébredés érkezéskor Nagyon harmonikus családban nőttem fel. Ezért a karácsony számomra azt jelenti, hogy a mindennapos rohanást mindenki félreteszi, és jól érzi magát a másik társaságában. — Ez a béke az, ami mindig is vonzott, és ma is betölti a lel- kemet ilyenkor. Olyan ünnep ez, ahol ott van a méz és a dió, ismerősök a szertartások. Az otthon számomra a Vajdaságot, Szabadkát jelenti, ahová most is visszamegyek, ha végetér a színházban a kis házi ünnepség. — Nyíregyházához sok szállal kötődöm, hiszen második éve vagyok a színházban, s az esztendő nagy részét itt töltöm. Amikor még szentül meg voltam győződve, hogy a Jézuska hozza a fenyőfát és az ajándékokat, akkor türelmetlenül faggattam az édesanyámat. Ő megnyugtatott, hogy feküdjek le, amikor megérkezik a Jézuska, felébreszt majd, s akkor megláthatom az ajándékaimat. így is történt. Talán óvodás lehettem akkor, de olyan erős volt ez az élmény, hogy azóta is megmaradt, és megteremti a kará- csonyvárás érzelmi alapját. Martyn Péter felvételei geleit» KARÁCSONY 98 ____________ Tél Szabados István rajza I
