Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-12 / 291. szám
1998. december 12., szombat 8. oldal KÖZELKÉP Az énekes sebész Sípos Béla Orvos legyek, vagy színész? Netán operaénekes? A tizennyolc esztendős fiatalember hamleti döntés előtt állt. Az akkori fiatalember ma negyvenöt éves. Dr. Szabó Gyula, sebész, érsebész, a megyei kórház II. sebészeti osztályának osztályvezető főorvos helyettese. — Nagyon szerettem volna színész lenni, ám elhitettem magammal, hogy nem vesznek fel a színművészetire. Debrecenbe, az orvostudományi egyetemre jelentDr. Szabó Gyula keztem, de most is azt mondom: ha oda nem vesznek fel, egy évvel később biztos, hogy a szinművészetin kötök ki. A felvételi után az utóbbi szóba sem jöhetett, fél pont híján maximálisát teljesített. A kollokviumok, a szigorlatok nem jelentettek akadályt, mindemellett ötödévesen Egerben az első helyre énekelte magát az egyetemi és főiskolai országos kulturális fesztiválon. — Ez egy óriási válságot jelentett az életemben: hogyan tovább. Már majdnem a kezemben volt az orvosi diploma, amikor meginogtam. Ezt csak fokozta egy újabb siker: 1977-ben a Ki mit tud? országos döntőjébe kerültem. A választás? Még ebben az évben munkába áütam a Jósa András kórházban. Húsz év távlatából is érződik, nagyon nehéz döntést hozott akkor. — Ha most megkérdezik, mit csinálnék másként egy új életben, szemrebbenés nélkül válaszolom: a színművészetire jelentkeznék. Holott szeretem a szakmámat, minden műtétre felkészülök, minden beavatkozás előtt konkrét műtéti tervet készítek. Mégis, úgy érzem hiány van bennem, hiányzik a zene, a művészet. Ezt úgy hidalom át, hogy amikor csak tehetem, énekelek. A műtőben a csendet szereti. Egy hajnali, ügyeleti műtétkor pedig egyenesen vágni lehet a csendet. Amikor operád, ő maga is keveset beszél, csak a legszükségeOrvosi és zenei szakirodalom Balázs Attila felvételei sebbet. Itt nincs taps, nincs közönség, az orvos nem színész. — Hál’istennek, a műtőben soha sincs stressz, nem izgulok. Ebből a szempontból szerencsés volt a választásom. Nem jelent gondot a feszült, többórás koncentráció. Előfordult már, hogy egy hosszú műtét vége felé, amikor zártuk a beteg hasát, az asszisztenciával együtt dalra fakadtunk. Ez borzasztóan jő érzés, ami egyik műtéttől a másikig kísér. Operát énekel, mindemellett verset mond, előadói estet szervez. Ugyanakkor maximálisan helytáll választott szakmájában. — Évről évre több a betegünk, növekszik a műtétek száma. Nincs olyan nap, hogy ne legyen nagy helyreállító érműtétünk, vagy7 többórás hasi beavatkozásunk. Ha összeszámolom, biztosan túl vagyok már az ötezredik műtéten. Azt hiszem már abba a korba kerültem, amikor szívesebben végeznék nagyobb műtéteket, mondjuk nagy kóros értágulatot, vagy gyomorkivételt, de ehhez az kellene, hogy ne fáradjon el az ember az ügyeletben, a kisebb dolgokban. Nemegyszer végig operáljuk az éjszakát, azután másnap reggel kezdődik az új nap. Felesége szakmabeli, altatós asszisztens. Két lányuk pedig — vajon mit is csinálhatnának — a Cantemusban és a Pro Musica- ban énekelnek. Az ő életükben még semmi sem dőlt el... Markunkban az egész világ A mobiltelefonálás is olcsóvá tehető, ha nem (mi) álljuk a számlát Kovács Bertalan A recept rendkívül egyszerű: végy egy mobiltelefont! De nehogy a saját nevedre vedd, hiszen ebben az esetben neked kell majd állni az esetleg húzós számlát is! Ha azonban találsz egy olyan — lehetőleg hajléktalan, pontosabban vagyontalan — személyt, akinek a nevére, esetleg a személyi igazolványára megvásárolhatod a technika eme (korunkban, s kis hazánkban is) oly divatos találmányát: már nyert ügyed van. A csalafinta telefonügyletben — a látszat ellenére — nem a mobiltelefonért mobilizált manu- szok a balekok, hiszen ők nem telefonnád markukban, hanem 4- 5 ezer forinttal a zsebükben lépnek ki a sztoriból. (A készülék árát és a későbbi számlát anyagi helyzetükből fakadóan egyébként nem lehet behajtani rajtuk, függetlenül attól, hogy papíron ők a tulajdonosok.) Az ügyeskedők tehát a mobütelefonokat árusító üzletek dolgozóit igyekeznek palira venni, s ez esetenként sikerül is. Egy a maga és cége inkognitó- ját megőrizni kívánó üzletvezető egy ideig nem csupán memóriájába, hanem külön dossziéba gyűjtötte össze a legérdekesebb eseteit. Ebből a termésből szemezgettük ki a legtanulságosabb, „legédesebb” sztorikat. Éjjeli őr extrafizetéssel Sokszor előfordul, hogy egyetlen telefonért egész delegáció érkezik. Egy alkalommal is így történt: az álvásárlót ketten is kísérték. (Ók voltak a „szakemberek”, akik megmondták, elmagyarázták az üzletben, hogy tulajdonképpen milyen típusú készüléket is akar vásárolni — a harmadik úriember.) Az ilyenkor kötelezően lebonyolított jövedelemellenőrzés, a hivatalosan hitelképességi vizsgálatnak nevezett eljárás során kiderült: a — valójában már régen nem létező — X. számú építőipari vállalatnál meglehetősen jól fizetik a dolgozó embert. ÁUítólagosan telefonra vágyó hősünknek ugyanis éjjeli őrként a „bekeresete” (persze saját bevallása szerint) 160-180 ezer forint — havonta. Telefont mégsem vehetett, hiszen annyira nyilvánvaló volt a sumákság. Mindenki telefonál A rádiótelefonos vállalkozások persze igyekeznek megelőzni, s főleg később sem tetézni az esetleg mégis bekövetkezett bajt. Elek Emil felvétele A jámbor, s maroktelefonnal — egyelőre(!) — nem bíró polgár ezen közben azon tűnődik, vajon mitől olyan nagy üzlet más névéHol az ország vége? A messziről jött embert mindenütt tisztelet övezi. Ezt felismerve — no meg azért, mert megyénkben bizonyára olcsóbbak a telefonos álvásárlók — gyakran előfordul, hogy Budapestről ruccannak le némelyek mobilért. Nemrégiben egy meglehetősen feltűnő öltözékü — a rossznyelvek határozottan áUítják: a legősibbnek vélt mesterséget folytató — fővárosi hölgy kísért be az ominózus üzletbe egy átlagos megjelenésű polgárt, akiről hamar kiderült: egy Kisvárdához közeli falu lakója. Ez önmagában persze nem lett volna gyanús, az azonban már igen, hogy egyszerre két telefont (közöttük a cég több mint 60 ezer forint értékű csücsmodeUjét!) is szeretett volna megvenni. Mindezt úgy — derült ki egyhamar —, hogy négyen élnek havi 50 ezer forintos jövedelemből. A tranzakció ezúttal (is) kútba esett. Emiatti féktelen dühében még a vásárlók könyvébe is beírt az ifjú hölgy (az átverési kísérlet idején az autójában türelmesen várakozó) barátja. Sőt, távozóban még azt is megjegyezték, célozva az udvariatlan ki nem szolgálás- ra: — Úgy látszik Budapestnél véget ér az ország! re telefont venni? Ha ugyanis figyelembe vesszük, hogy egy kártyával 10 ezer forintnál többet nemigen lehet „potyázni” — ez Árulkodó betűk Viszonylag gyakran előforduló számlafizetés alóli ki- bújási trükk a személyi igazolvány áUitólagos eltűnése. Az okmány akkor (is) szokott szőrén-szálán eltűnni, amikor a rádiótelefonálás borsos számlája felbukkan. Az érintett ekkor úgy tesz, mintha soha az életben nem hallott volna a mobil- telefonról — legkevésbé a sajátjáról! Ilyen esetben azonban írásszakértő bevonásával könnyűszerrel és perdöntőén ki lehet deríteni: vajon valóban a flepni tulajdonosa, avagy egy másik személy (megszerezve az igazolványt) vásárolta-e az ominózus készüléket? Ezért is tanácsos, ha a legfontosabb személyi okmányunk meglétét legalább naponta eUenőrízzük. önmagában nem igazán csábító. Ezt a hasznot azonban tovább lehet fokozni! Mint a szakember elmagyarázta: 5 ezer forintos befektetéssel (nagyjából átlagosan ennyibe kerül az álvevők fel-, illetve kibérelése) az ingyenbeszélgetéseken túl maga telefon jelenti az értéket. Az igaz, hogy a kártyák miatt egy picit meg kell babrálni, de ha ez megvan, akkor indulhatnak a mobilok a határainkon túlra. Ugyanis tőlünk keletre és délre egy megpiszkált maroktelefonért cserébe a készülék újkori árának duplája üti a bizniszeid markát. S mégis, annak dacára, hogy a mobilok egy része valóban kézről kézre, afféle örökmozgóként jár: mégsem létezik a perpetum mobüe! Ezért például egy magánszemély egy akción belül egy cégtől csak egyetlen készüléket vehet. Az óvintézkedések között említhető az is, hogy a speciálisan kompu- terizált rendszerfigyelő-hálóza- ton keresztül kiszűrhetők azok, akik néhány nap alatt 10 ezer forint körüli beszélgetést bonyolítanak le. Ilyenkor az ügyfél telefonját — egy hóközi számla kiküldésével párhuzamosan — egyirányúsítják, tehát a bőbeszédűséget egyébiránt érthetően díjazó maroktelefonos cég ügyfele hívást fogadhat ugyan, de nem kezdeményezhet. A forgalom csak akkor kétirányúsodik ismét, ha az előfizető rendezi a hóközi számláját. Ami egy új készülékhez kell. Értékeink Megyénk egyik legszebb műemléke Berkeszen a Vayak egykori kastélya. Az egyemeletes, U alakú, középrészen manzárdtetős nyolcoszlopos erkélyű műemlék épületet 1815-ben Vay József és fia, Ábrahám építette. A 34 szobát régi bútorok, festmények, régiségek, szőnyegek, festmények díszítették. A második világháború idején megrongálódott épületet 1951-ben állították helyre, azóta gyermekváros, otthon, iUetve nevelőotthon. Az épületbelsőből a vörösmárvány lépcsőház érdemel megkülönböztetett figyelmet. A kastély 15 hektáros védett parkjának régi szépségeiből mára alig maradt valami. A parkban álló családi sírbolt (kápolna) 1850-ben épült Elek Emil felvétele Kdeit» HÉTVÉGE
