Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-12 / 291. szám

1998. december 12., szombat 8. oldal KÖZELKÉP Az énekes sebész Sípos Béla Orvos legyek, vagy színész? Netán operaé­nekes? A tizennyolc esztendős fiatalember hamleti döntés előtt állt. Az akkori fiata­lember ma negyvenöt éves. Dr. Szabó Gyu­la, sebész, érsebész, a megyei kórház II. se­bészeti osztályának osztályvezető főorvos helyettese. — Nagyon szerettem volna színész len­ni, ám elhitettem magammal, hogy nem vesznek fel a színművészetire. Debrecen­be, az orvostudományi egyetemre jelent­Dr. Szabó Gyula keztem, de most is azt mondom: ha oda nem vesznek fel, egy évvel később biztos, hogy a szinművészetin kötök ki. A felvételi után az utóbbi szóba sem jö­hetett, fél pont híján maximálisát teljesí­tett. A kollokviumok, a szigorlatok nem je­lentettek akadályt, mindemellett ötödéve­sen Egerben az első helyre énekelte magát az egyetemi és főiskolai országos kulturá­lis fesztiválon. — Ez egy óriási válságot jelentett az éle­temben: hogyan tovább. Már majdnem a kezemben volt az orvosi diploma, amikor meginogtam. Ezt csak fokozta egy újabb si­ker: 1977-ben a Ki mit tud? országos döntő­jébe kerültem. A választás? Még ebben az évben munkába áütam a Jósa András kór­házban. Húsz év távlatából is érződik, nagyon nehéz döntést hozott akkor. — Ha most megkérdezik, mit csinálnék másként egy új életben, szemrebbenés nél­kül válaszolom: a színművészetire jelent­keznék. Holott szeretem a szakmámat, minden műtétre felkészülök, minden bea­vatkozás előtt konkrét műtéti tervet készí­tek. Mégis, úgy érzem hiány van bennem, hiányzik a zene, a művészet. Ezt úgy hida­lom át, hogy amikor csak tehetem, éneke­lek. A műtőben a csendet szereti. Egy haj­nali, ügyeleti műtétkor pedig egyenesen vágni lehet a csendet. Amikor operád, ő maga is keveset beszél, csak a legszüksége­Orvosi és zenei szakirodalom Balázs Attila felvételei sebbet. Itt nincs taps, nincs közönség, az orvos nem színész. — Hál’istennek, a műtőben soha sincs stressz, nem izgulok. Ebből a szempontból szerencsés volt a választásom. Nem jelent gondot a feszült, többórás koncentráció. Előfordult már, hogy egy hosszú műtét vé­ge felé, amikor zártuk a beteg hasát, az asszisztenciával együtt dalra fakadtunk. Ez borzasztóan jő érzés, ami egyik műtét­től a másikig kísér. Operát énekel, mindemellett verset mond, előadói estet szervez. Ugyanakkor maximálisan helytáll választott szakmájá­ban. — Évről évre több a betegünk, növek­szik a műtétek száma. Nincs olyan nap, hogy ne legyen nagy helyreállító érműté­tünk, vagy7 többórás hasi beavatkozásunk. Ha összeszámolom, biztosan túl vagyok már az ötezredik műtéten. Azt hiszem már abba a korba kerültem, amikor szíveseb­ben végeznék nagyobb műtéteket, mond­juk nagy kóros értágulatot, vagy gyomor­kivételt, de ehhez az kellene, hogy ne fá­radjon el az ember az ügyeletben, a kisebb dolgokban. Nemegyszer végig operáljuk az éjszakát, azután másnap reggel kezdődik az új nap. Felesége szakmabeli, altatós asszisztens. Két lányuk pedig — vajon mit is csinálhat­nának — a Cantemusban és a Pro Musica- ban énekelnek. Az ő életükben még semmi sem dőlt el... Markunkban az egész világ A mobiltelefonálás is olcsóvá tehető, ha nem (mi) álljuk a számlát Kovács Bertalan A recept rendkívül egyszerű: végy egy mobiltelefont! De nehogy a saját nevedre vedd, hiszen ebben az eset­ben neked kell majd állni az esetleg húzós számlát is! Ha azonban találsz egy olyan — lehetőleg hajléktalan, pontosab­ban vagyontalan — személyt, akinek a nevére, esetleg a szemé­lyi igazolványára megvásárolha­tod a technika eme (korunkban, s kis hazánkban is) oly divatos találmányát: már nyert ügyed van. A csalafinta telefonügyletben — a látszat ellenére — nem a mo­biltelefonért mobilizált manu- szok a balekok, hiszen ők nem telefonnád markukban, hanem 4- 5 ezer forinttal a zsebükben lép­nek ki a sztoriból. (A készülék árát és a későbbi számlát anyagi helyzetükből fakadóan egyéb­ként nem lehet behajtani rajtuk, függetlenül attól, hogy papíron ők a tulajdonosok.) Az ügyeske­dők tehát a mobütelefonokat árusító üzletek dolgozóit igye­keznek palira venni, s ez eseten­ként sikerül is. Egy a maga és cége inkognitó- ját megőrizni kívánó üzletvezető egy ideig nem csupán memóriá­jába, hanem külön dossziéba gyűjtötte össze a legérdekesebb eseteit. Ebből a termésből sze­mezgettük ki a legtanulságo­sabb, „legédesebb” sztorikat. Éjjeli őr ­extrafizetéssel Sokszor előfordul, hogy egyetlen telefonért egész de­legáció érkezik. Egy alka­lommal is így történt: az ál­vásárlót ketten is kísérték. (Ók voltak a „szakembe­rek”, akik megmondták, el­magyarázták az üzletben, hogy tulajdonképpen mi­lyen típusú készüléket is akar vásárolni — a harma­dik úriember.) Az ilyenkor kötelezően lebonyolított jövedelemelle­nőrzés, a hivatalosan hitel­képességi vizsgálatnak ne­vezett eljárás során kide­rült: a — valójában már ré­gen nem létező — X. számú építőipari vállalatnál meg­lehetősen jól fizetik a dolgo­zó embert. ÁUítólagosan te­lefonra vágyó hősünknek ugyanis éjjeli őrként a „bekeresete” (persze saját bevallása szerint) 160-180 ezer forint — havonta. Tele­font mégsem vehetett, hi­szen annyira nyilvánvaló volt a sumákság. Mindenki telefonál A rádiótelefonos vállalkozá­sok persze igyekeznek megelőz­ni, s főleg később sem tetézni az esetleg mégis bekövetkezett bajt. Elek Emil felvétele A jámbor, s maroktelefonnal — egyelőre(!) — nem bíró polgár ezen közben azon tűnődik, vajon mitől olyan nagy üzlet más névé­Hol az ország vége? A messziről jött embert min­denütt tisztelet övezi. Ezt felis­merve — no meg azért, mert megyénkben bizonyára olcsób­bak a telefonos álvásárlók — gyakran előfordul, hogy Buda­pestről ruccannak le némelyek mobilért. Nemrégiben egy meglehetősen feltűnő öltözékü — a rossznyelvek határozottan áUítják: a legősibbnek vélt mesterséget folytató — főváro­si hölgy kísért be az ominózus üzletbe egy átlagos megjelené­sű polgárt, akiről hamar kide­rült: egy Kisvárdához közeli falu lakója. Ez önmagában persze nem lett volna gyanús, az azonban már igen, hogy egyszerre két telefont (közöt­tük a cég több mint 60 ezer fo­rint értékű csücsmodeUjét!) is szeretett volna megvenni. Mindezt úgy — derült ki egy­hamar —, hogy négyen élnek havi 50 ezer forintos jövede­lemből. A tranzakció ezúttal (is) kútba esett. Emiatti féktelen dühében még a vásárlók köny­vébe is beírt az ifjú hölgy (az átverési kísérlet idején az au­tójában türelmesen várakozó) barátja. Sőt, távozóban még azt is megjegyezték, célozva az udvariatlan ki nem szolgálás- ra: — Úgy látszik Budapestnél véget ér az ország! re telefont venni? Ha ugyanis fi­gyelembe vesszük, hogy egy kár­tyával 10 ezer forintnál többet nemigen lehet „potyázni” — ez Árulkodó betűk Viszonylag gyakran előfor­duló számlafizetés alóli ki- bújási trükk a személyi iga­zolvány áUitólagos eltűné­se. Az okmány akkor (is) szokott szőrén-szálán eltűn­ni, amikor a rádiótelefoná­lás borsos számlája felbuk­kan. Az érintett ekkor úgy tesz, mintha soha az életben nem hallott volna a mobil- telefonról — legkevésbé a sajátjáról! Ilyen esetben azonban írásszakértő bevonásával könnyűszerrel és perdöntő­én ki lehet deríteni: vajon valóban a flepni tulajdono­sa, avagy egy másik sze­mély (megszerezve az iga­zolványt) vásárolta-e az ominózus készüléket? Ezért is tanácsos, ha a legfonto­sabb személyi okmányunk meglétét legalább naponta eUenőrízzük. önmagában nem igazán csábító. Ezt a hasznot azonban tovább le­het fokozni! Mint a szakember elmagyarázta: 5 ezer forintos be­fektetéssel (nagyjából átlagosan ennyibe kerül az álvevők fel-, il­letve kibérelése) az ingyenbe­szélgetéseken túl maga telefon jelenti az értéket. Az igaz, hogy a kártyák miatt egy picit meg kell babrálni, de ha ez megvan, ak­kor indulhatnak a mobilok a ha­tárainkon túlra. Ugyanis tőlünk keletre és délre egy megpiszkált maroktelefonért cserébe a készü­lék újkori árának duplája üti a bizniszeid markát. S mégis, annak dacára, hogy a mobilok egy része valóban kéz­ről kézre, afféle örökmozgóként jár: mégsem létezik a perpetum mobüe! Ezért például egy magánszemély egy akción belül egy cégtől csak egyetlen készüléket vehet. Az óvintézkedések között említhető az is, hogy a speciálisan kompu- terizált rendszerfigyelő-hálóza- ton keresztül kiszűrhetők azok, akik néhány nap alatt 10 ezer fo­rint körüli beszélgetést bonyolí­tanak le. Ilyenkor az ügyfél tele­fonját — egy hóközi számla ki­küldésével párhuzamosan — egyirányúsítják, tehát a bőbeszé­dűséget egyébiránt érthetően dí­jazó maroktelefonos cég ügyfele hívást fogadhat ugyan, de nem kezdeményezhet. A forgalom csak akkor kétirányúsodik is­mét, ha az előfizető rendezi a hó­közi számláját. Ami egy új készülékhez kell. Értékeink Megyénk egyik legszebb mű­emléke Berkeszen a Vayak egykori kastélya. Az egyeme­letes, U alakú, középrészen manzárdtetős nyolcoszlopos erkélyű műemlék épületet 1815-ben Vay József és fia, Áb­rahám építette. A 34 szobát ré­gi bútorok, festmények, régi­ségek, szőnyegek, festmények díszítették. A második világ­háború idején megrongálódott épületet 1951-ben állították helyre, azóta gyermekváros, otthon, iUetve nevelőotthon. Az épületbelsőből a vörösmár­vány lépcsőház érdemel meg­különböztetett figyelmet. A kastély 15 hektáros védett parkjának régi szépségeiből mára alig maradt valami. A parkban álló családi sírbolt (kápolna) 1850-ben épült Elek Emil felvétele Kdeit» HÉTVÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents