Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-12 / 291. szám
1998. december 12., szombat Met# HÉTVÉGE 9. oldal KM-TÁRLAT Péli Tamás A cigányság genezise (részletek) A nagyecsedi Berey József Helytörténeti Gyűjtemény és Galériában látható a zenész, muzsikus cigány családban született Péli Tamás emlékkiállítása. Az őstehetségű alkotó, szakítva a familiáris hagyományokkal, korán a képzőművészet felé fordult. Fiatalon eldöntötte: festőművész lesz. A későbbiekben Amszterdamban, a Holland Királyi Művészeti Akadémián szerzett diplomát. Élete fő művét, A cigányság genezise című, monumentális falfestményét — melyet egy éven át „keltett életre” — elkészülte után a tiszadobi gyermekvárosnak ajándékozta. Szűcs Róbert felvételei MÚZSA Antal Attila Takarj be tekinteteddel Talán ma hazajutok — mondtad a telefonba s most itt várlak e hó-ragyás peronon mely arcom percenként elfelejti s újratanulja míg tömött ködökbe tolat a töltésen az este s már csak az utolsó vonat hozhat — nézem az órám — az utolsó pedig rettegek napok óta holtakkal álmodom s egy képtől (kataraktázva dől a vérem) semmivé lett önérzetem utolsó gönce is: szemérmem — ezért üzentem írtam kértem: gyere haza takarj be meleg tekinteteddel ebben a múlni sehogy sem akaró télben! Jogászból lett színidirektor Tasnádi Csaba hisz a romantika mai továbbélésében Nagy István Attila '’‘H Tasnádi Csaba Budapesten a nagyhírű Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett 1978-ban. Az osztályból öten jutottak be a jogi egyetemre. Csaba azért ment a jogi karra, mert az első helyen megjelölt Színház- és Filmművészeti Főiskolára nem sikerült bejutni. Pedig ellenállhatatlan vonzalmat érzett a színjátszás iránt. Amatőr színjátszóként sok mindent csináltak, nagyon fontosnak tartotta már akkor is a szakkörben végzett munkát. Elvégezte a jogot, 84-ben diplomázott. Közben megmaradt az amatőr színjátszó szenvedély is, nagyon hitt az amatőr színjátszásban. — Szerettem volna magamat rendezőként is kipróbálni, ezért a volt gimnáziumomban alapítottam egy amatőr csoportot. Negyedéves koromban felvételiztem a bölcsészkarra, esztétika szakra, ahová fel is vettek. Három évig jogászként dolgoztam egy vállalatnál. Egy idő után már nem éreztem jól magam. Abbahagytam a jogászkodást, s elmentem asszisztensnek különböző filmekhez és színházakba. 1987-90-ig rendezőasszisztensként dolgoztam. □Az álmoktól nem lehet olyan könnyen megszabadulni. — 1990-ben felvettek a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői szakára, Ádám Ottó osztályába. Tanáraim voltak többek között — Békés András, Petrovics Emil, Szinte Gábor, Ungvári Tamás. 1993-ban kaptam meg az oklevelet. Végzősként a Szinetár Miklós irányítása alatt működő operettszínház rendezője lettem. Elsőként a Leányvásárt állítottam színpadra. Amíg ott dolgoztam, az ország különböző színházaiban is rendeztem, így Nyíregyházán is. Főiskolásként Feydeau: Bolha a fülbe című darabját rendeztem. Tavaly óta a Szentendrei teátrum igazgatói posztját töltöm be. Ez nyári színház, de színházve- zetői tapasztalatokat is szereztem: gazdasági, művészi jellegűeket egyaránt. Az idén ősszel felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, a tanulmányok végén doktori fokozatot szeretnék szerezni. Ez az úgyne- vezettt DLA szakképzés, amely megfelel az EU-csatlakozás feltételeinek is. Úgy gondolom, hogy sohasem késő újabb és újabb dolgokat tanulni, szeretem a kihívásokat. A szlnházvezetés mint tevékenység elkezdett izgatni. Az eltelt két év azt bizonyította, hogy van bennem érzék irántam. □ Sokan úgy számolnak Önnel, mint a Móricz Zsigmond Színház új igazgatójával. Milyen színházat képzel el itt, Nyíregyházán? — A színház mibenlétét meghatározza az a közeg, amelyben létrejön egy-egy előadás, a közönség, a település színházi hagyományai. Amit eddig rendeztem, lehet igazodási pont, mert jó visszhangja volt a szakmán belül is és a városban is. A társulat nagyon jó, művészi értékekben gazdag munka folyt eddig is. Alapvető változtatásokra nincsen szükség, folytatni kell a nézőközpontú tevékenységet, nem feladva azt, amit kísérletezésnek nevezhetnénk. Ez ne legyen önmagáért való, hanem tartsa szem előtt a nézők kiszolgálását. Nagyon törekednék a felfokozott teatralitásra. Hiszek a romantika mai továbbélésében. A színházzal sok mindent történt, de egy dolog nem változott: az élő ember sorsának átgondolása, az érzelmileg való azonosulás nyomán létrejövő katarzis tartotta életben. Nem hiszem, hogy a színháznak politizálnia kellene, másképpen kell megmozgatni az embereket. A színház apeUáljon gyermeki lényünkre, a játékosságra, az érzelmi viharokat kívánó gyermeki lényünkre, a beleélő képességünkre. Meg kell mozgatni a nézők fantáziáját. Olyan kapkodó és rohanó az életünk, hogy a színháznak kellene lennie annak az ünnepi szertartásjellegú pár órának, ahol az érzelmeké az úr. Tasnádi Csaba élete eddig nagyon szerencsésen alakult, mert amikor klikkekbe kellett volna keverednie, nem ért rá. Vagy azért, mert folyamatosan dolgozott, illetve azokban az időkben születtek egymás után a gyerekek. Az egyik tíz, a másik kilenc éves. Orvos felesége az utóbbi időben kapott állásajánlatot a megyéből. így, ha a pályázat kiírásakor úgy dönt, hogy részt vesz a „küzdelemben”, akkor talán még az is előfordulhat, hogy a család leköltözik Nyíregyházára. — De nem szeretnék ennek a mostani igazgatói pályázatnak elébe menni, nem intéztem semmit, nem kerestem sem szakmai, sem politikai kapcsolatokat. Antall József emléke Dr. Antall József Öt esztendeje, 1993. december 12-én hunyt el dr. Antall József, a magyarországi rendszer- változást követő, első szabadon választott miniszterelnök. Hatvanegy éves volt. A fiatal Antall József, aki bölcsész diplomát szerzett, édesapja nyomdokain ismerkedett a politikával. Lakásuk az újjászerveződő Kisgazdapárt egyik központja volt. 1956-ban iskolája forradalmi bizottságának elnöke lett, emiatt később hátrányok érték. Az állampárt végnapjaiban kapcsolódott be újra a politikai életbe, a Magyar Demokrata Fórum egyik vezetője, majd elnöke lett. Az 1990. évi szabad választásokon pártja győzött, s megalakította — kereszténydemokraták és a kisgazdák bevonásával — hárompárti, koalíciós kormányát. Miniszterelnöksége idején Magyarországon kibontakozott a plurális demokrácia, az ország elindult a szociális piacgazdaság felé. Hazánk csatlakozott az európai integrációhoz, társult tagja lett az Európai Közösségnek, tagja az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Magyar földről kivonultak a szovjet csapatok, megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST. Kormányfőként több alkalommal volt megyénk vendége. A KM VENDÉGE A szőke folyó „gazdája" Nyéki Zsolt Nevét az egész ország megismerte, államtitkárok, miniszterek és legfőbb közjogi méltóságok elsőként hozzá fordultak, ha korrekt és pontos információkra voltak kíváncsiak az évszázad árvizéről. E hírnévnek érthetően nem örül, közszereplése azonban tőle független, elkerülhetetlen tény kérdése volt. — Budapesten születtem, de ez a háború számlájára írható, mert egyébként tősgyökeres szabolcsi vagyok: Szabolcs községben nőttem fel — említi már-már restelkedve anyakönyvi kivonatának fővárosi bejegyzését Fazekas László, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója. Olyannyira ragaszkodott gyökereihez, hogy a nyíregyházi Kossuth gimnázium után is csak az egyetemi tanulmányok idejére tér vissza Budapestre. A Műszaki Egyetem vízépítő szakán megszerzett diplomával a zsebében siet haza, s azonnal alkalmazza a megyei vízügy. — Építésvezetőként kezdtem a „nagybetűst”, 1964-ben. Hát, nem most volt — mosolyodik el egy pillanatra a szakmai gárda egyik legidősebb tagja —, de szerencsésnek mondhatom magam. Olyan időszakban ke rültem ide, amikor volt pénz a fejlesztésekre, szinte nincs a szakasznak olyan gátőrháza, zsilipé, szivattyútelepe, amely ne őrizné kezem nyomát. Ez nem érdem, egyszerűen konjunktúra volt és mi tettük a dolgunkat — emlékszik a termékeny korszakra. Az elismerés sem marad el: 1971-től árteendők ellátásával. Ekkor éreztem csak igazán, milyen szerencsés vagyok, hogy mindig ott lehettem, ahol a legfontosabb dolgok történtek, hogy annyi tapasztalatot szerezhettem a gyakorlatban. Ez magabiztosságot adott a döntések meghozatalánál teszi le a voksát a kellő rutin mellett, amire igazan nagy szüksége volt a mögöttünk hagyott időszakban. A Tisza Fazekas László vízvédelmi osztályvezető, 1983- tól termelési igazgatóhelyettesként irányítja a munkát, s 1991- ben bízzák meg az igazgatói Martyn Péter felvétele ugyanis történelmet írt: ha emlékeztünk, eddig a nagy ’70-es árvízről esett szó, de ez most már a múlt, idén novembertől a ’98-as árvíz a szomorú „leg”. Pedig az előbbinél emberek ezreit kellett kitelepíteni, falvakat öntött el a víz, ezt most megúsztuk. Hogyan? Kellő időben meghozott döntésekkel és szervezett, önfeláldozó munkával — ad választ a kérdésre Fazekas László. A ’70-es árvíznél még az utolsó pillanatban is nehezen hitték el az emberek, hogy a folyó áttörhet a gátakon. Most is hihetetlennek tűntek az előrejelzések, de szerencsére akiknek kellett, azok időben és jól cselekedtek. Mindig oda került a homokzsák, ahol azokra leginkább szükség volt, így fordulhatott elő, hogy a Tisza néhol a töltésnél is magasabban höm- pölygött. Ezért nem aludtak napokig a gátaknál dolgozó emberek, az igazgatónak is öt egymást követő éjszakán csak percei maradtak a pihenésre. A főnökei már megparancsolták: aludjon pár órát, de mindig jött egy telefon. Eddig magam sem képzeltem, hogy ilyen terhelést is kibír a szervezet — jegyzi meg, majd hozzáteszi: fontos a nyugodt családi háttér, a hozzátartozók türelme, segítsége, enélkül jó teljesítményt nem lehet produkálni. Szerencsés emberként Fazekas László elmondhatja magáról: nemcsak a gátakon, hanem otthon is kitűnő volt a csapatmunka. Martyn Péter felvétele
