Kelet-Magyarország, 1998. november (55. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-21 / 273. szám

Foto Hammel Angyal Sándor Ha igaz, hogy életünk egy pilla­nat csupán az emberiség törté­netében, az újság pedig a pilla­nat művészete, akkor erre többszörösen rácáfol Hammel József, aki a közelmúltban ün­nepelte 80. születésnapját. Ha valaki nem tudná, az évtizedek során többszázezresre növeke­dett olvasótáborunkból, talán elég emlékeztetésül ennyi: ő a „Foto Hammel”. Az ő élete, s főleg munkája úgy cáfol a fenti tételre, hogy egészségben szép időt él meg s munkája — ki tudja hány tíze­zer filmkocka, különböző orgá­numokban megjelent doku­mentumkép — sokáig őrzi e hányatott sorsú régió felgyor­sult változásait, ha olykor már sárgultan is. Karcagról, egy népes család­ból indult, amolyan szerencsét próbáló legénykeként. Miután a helybéli fényképésznél vajmi keveset leshetett el a szakma titkaiból, inkább amolyan küldd ki-hívd be inas volt, mi­hamar Pesten kötött ki. Jele­sebb mestertől tanulta meg az időzítés, a blendenyílás, az élesre állítás, az előhívó és a fi­xír folyadék titkait. Majd egy­szer csak Debrecenben buk- kaii fel, Berzéki mester Piac ut­cai „fénykép szalonjában”. Ez volt a szegényebbek fotográfus műhelye, ahol cselédlányok, katonafiúk ültek mereven a lencse előtt, hogy megörökítse őket a celluloid, és a kép hátul­jára üdvözletei, szerelmi üze­netet írjanak kedvesüknek. Aztán a nagy dráma: katona volt éppen Debrecenben, ami­kor 1944. június 2. napján az emlékezetes bombázás az egész családját a romok alá temette a Barna utcai ház­ban. Két kezé­vel maga emelte ki el- távoz'ottait: apját, anyjá és húgát s te­mette el sok­sok hasonló gyászolóval együtt. Majd jött a ráadás 44 hónapoi fogság, ahol lele- j Már ott is barkácsolt fényképe­zőgéppel dolgozott, a fogolytár­saktól nyelveket tanult, egy pillanatig nem hagyta el ma­gát. Hazatérve nem volt helye a szakmában, így korrektor­nak (a kefelevonaton ta­lálható helyesírási hi­bák kijavítójának) sze­gődött el a debrece­ni nyomdába, ahol abban az időben a nyíregyházi és a mátészalkai lapot is nyomták. Nyíregy­házára 1952-ben te­lepült át, ugyan­csak kor- rektor­Martyn Péter felvétele ményessége, soha nem nyugvó nak az akkori Néplaphoz („Egy természete tartotta életben, ideig átjártam, de ez fárasztó volt, s az akkori főszerkesztő Siklósi Norbert a saját szolgá­lati lakását adta át neki, hogy segítsen a családomon.”). Az­tán, amikor kiderült, hogy va­lójában itt egy ízig-vérig fény­képész javítgatja a betűhibá­kat, Hammel József előlépett, „Foto Hammel” lett. Sokáig egy Ljubitel típusú géppel fényképezett, a képet hol Deb­recenbe, hol Budapestre küld­ték, ahol klisézték (lemezre rögzítették) s majd ha visszaér­kezett, akkor kerülhetett az új­ságba. Egyszerre volt a sport- és a fotorovat vezetője sok-sok éven át. Jellegzetes alakjára so­kan emlékeznek még, amint kis székével a stadionban ücsö­rög a háló mögött, várva az ör­vendetes gólokra. Aztán, ami­kor főfoglalkozású fotoriporter lett, megörökítette a világhata­lom vezetőit éppúgy, mint a táncdalénekes sztárokat, a vi­lágbajnok öttusázót, és „ladi­kolt” életveszélyben a hetvenes tavaszi árvíznél, képkrónikása volt a mezőgazdaság nagy vál­tozásainak, az iparosításnak, a körutak építésének. (E kor do­kumentumait átadta a levéltár­nak.) Immár 20 éve vonult nyug­díjba s él csupán a szép család­jának (3 gyerek, 6 unoka: 3 fiú, 3 lány) és Ungvár sétányi laká­sában, hű társa, segítségre szo­ruló feleségének. A „Foto Hammel”, Hammel József ma, nyolc évtized után is fiatalosan friss. Aki látja, nem tartaná többnek hatvanöt­nél sem. A pillanat művésze tiltakozik a „művész” kifejezés ellen, ő csak egy csendes úti­társ ezen a földön, mindenféle nagy kitüntetések, elismerések nélkül. Kollégái, s egykori, mai tisztelői is így gondolnak rá, kívánnak neki egészséget, to­vábbi nyugodt éveket. 1998. november 21., szombat 9. oldal Légvárak I. KM-archív Vári Fábián László: Kikericsek József-nap, rügybontó idő, építő szándék-villanás. Talpra ránt, ingemre vért borít egy kokárdagránát-robbanás. Ó, hogy ebből is más okul! (Lesből jött időváltozás?) Már megint Bécs felől borul, és Bécs felől borul már megint. Hüvelyében a kard odabent, vérében a zászló idekint. A sóhaj egy csillagra kerül, egy tépett ing leng a csillagon. Az én ingem leng ott a csillagon, s ím, kivont kardok közt állok. Talpam alól a föld kiszakad, elvesztem szememről a világot. És ibolyák lilája lapít, ahol a hóhér elhalad. Rég nem ibolya, kikerics. Ökörnyál, október, Arad. Nagykarácsony, kiskarácsony 1. Kezdődik az advent • Kisugárzó szeretet • Ajándékaink között főszereplő az édesség nüM' YÁUí.A <í Lobosóczki József képei .A-z új épületbe költözésének huszadik évfordulóját ünneplő, nyíregyházi Bánki Donát Műszaki Középiskola a jubileum­ra rendezvénysorozattal készült. Ennek keretében láthatta a közönség az iskola volt diákjának — Lobosóczki Józsefnek — a tárlatát. Az amatőr festő és grafikus 1987-ben érettségizett a Bánkiban; gépla­katos szakot végzett. Jelenleg — feleségé­vel és kislányával — Gégényben él. Cím­festésből, alkalmi megbízásokból, alkotá­sainak értékesítéséből tartja el családját. A magát Huszár István tanítványának valló festő az utóbbi időben lépett na­gyobb nyilvánosság elé. Több önálló kiál­lítsa volt, legutóbb az érdeklődők Kisvár­dán, a művelődési központban tekinthet­ték meg kompozícióit. Anyaság Margócsy József Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-é már a kalácsom? Ha kisült már: ide vele, Hadd egyem meg melegében! Csak a gyerekek versikéjében ez a sorrend: hiszen előbbi a nagy- karácsony, azaz december 25- ének a napja, s majd csak egy hét múlva jön az újév, elseje, vagyis a kiskarácsony. Ebben az évben is közeledik már a december a régi naptárak­ban telelő, máshol karácsony ha­va elnevezéssel. Az a hónap, amelyik szinte egész hosszában a karácsonyi szeretet sugárzása alatt afféle előkészületi időszak. Ebben a hónapban van a Miku­lás napja, december 6-án Miklós szent püspök emléknapjához kapcsolódva; újabban azonban már nem hivatalos ünnepe az egyházi naptárnak. Tipikusan gyermeket megajándékozó alka­lommá vált, főszerepet az édessé­gek játszanak, kevésbé a hasz­nos ajándékok. Ezeket ébredés­kor a gyerekek cipőjükben, eset­leg a mellett, vagy a reggeliző asztalon találják a hagyomány- őrző családokban. Máshol, előző este valamelyik felnőtt beöltözik Mikulásnak, s mielőtt kiosztja puttonyából, kosarából a finom­ságokat, nevelő célzatú versiké­ket olvas fel, utalva a sóvárgó gyerkőcök magatartására, da­coskodására, éppenséggel megdi­csérendő tulajdonságaira. Újab­ban már bérelni is lehet Miku­lást, olykor sajnálatosan kétes sikerrel. Karácsony ünnepének helyét az egyházi évrenben az 1077-1085 közötti pápa, VII. Gergely hatá­rozta meg. Azóta Krisztus szüle­tésének napja előtt négy adventi vasárnap vezeti be az egyházi esztendőt. 1998-ban most novem­JßfmmtM jC--------autticSfljflfi .uimfwi i.LAnzf.TALsa^_ bér 29-én kezdődik és december 24-ig tart, karácsony vigíliájáig. Az advent a latin adventusból származik, jelentése eljövetel, a Jézus születésére, eljövetelére várakozást fejezi ki. 24-e este: az eljövetel előtti virrasztás alkal­ma, latinul vigilia, köznyelvünk­ben vilia. Ennek csúcspontja az éjféli istentisztelet, mise. Maga a karácsony szó a XV. század köze­pétől honos nyelvünkben, szláv jövevényszóként. A szeretet ünnepe ajándékozás­sal, az pedig vásárlással kapcso­lódik. A kereskedők olykor egy­mással versengve speciálisan de­korált, elegáns kirakataikban ajánlották áruikat. A lapokban többszörösére szaporodtak a hir­detések ünnepi árukról, alkalmi árleszállításról. Újabban már nagy decemberi kirakodóvásáro­kat láthatunk, szerencsénkre egyre inkább elfogadható, alkal­mi sátorsorokba rendezett körül­mények között, Nyíregyházán éppenséggel a Kossuth téren és környékén. A régi nőegyletek, asztaltársa­ságok előzetes gyűjtésének fel­ajánlások eredményeként ké­szülnek a sokgyerekes, illetve özvegyen gyermeket nevelő csa­ládok pénzzel, vagy élelmisze­rekből, ruhákból összeállított csomagokkal történő alkalmi megajándékozására. A régi nagy, országos lapok kiadóhivatalai, pl. a Pesti Hír­lap, az Est-lapok esetében díszes kiállítású képes, terjedelmes könyveket ajándékoztak előfize­tőiknek, színvonalas irodalmi, ismeretterjesztő olvasnivalóval, kalendáriummal. 1931-ben lape­lődünk, a Nyírvidék is így- aján­dékozta meg hűséges olvasóit. Vagy 175 éve az evangélikus családokat a tanítók ostyakodás formájában látták el sárgásszínű ostyából, szivarszerűen henger­ré alakított formákkal: egyik faj­táját truberkának nevezték. Ezt a karácsonyi vacsorán a kolbá- szos káposztaleves, a mákos gu­ba (bobályka) és egyéb finom­ságok mellé — záró ropogtatás céljára birsalmasajttal együtt tálalták. E század első felében még találkozunk e szokással, bár a tanítókat már megtiltották an­nak sütését, házhoz hordását, mert az ostyához mindenféle be­tegség, főleg a hideglelés elleni védelem babonás hiedelme ra­gadt. Karácsonyi hangulat Elek Emill illusztrációja úfetef m HÉTUÉGE A S?.j 'S'IOjol - L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents