Kelet-Magyarország, 1998. november (55. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-21 / 273. szám

1998. november 21., szombat ESMW HÉTVÉGE 8. oldal i A zene bűvölete Csányi Ottó Szűcs Róbert felvétele Szondi Erika Irigylésre méltó ember Csányi Ottó a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola ének-zene szakos tanára, az Ádám Je­nő Pedagóguskórus karnagya. Kezé­nek egyetlen mozdulatával 70-80 embert irányít, amikor kórusát diri­gálja. S ha ehhez még azt is tudjuk, hogy a kórus­ban ott énekel gyógypedagógus felesége, ta­nárnő lánya és tanárjelölt fia is, akkor vég­képp azt gondolhatjuk, Csányi tanár úr ha­tározott, erős, vezető egyéniség. — Dirigálni csak a színpadon szoktam — mondja mosolyogva. — Ott is csak azért, hogy a zene, az önkifejezés e csodálatos eszköze valóban harmóniában szólaljon meg. Egész munkámat, életemet átszövi a zene szeretete. Fáradthatatlannak érzem magam, a mai napig szívesen és élvezettel tanítok. Tanítványaimat erőmhöz mérten segítem mind pedagógusként, mind pedig magánemberként. Ügy érzem, ők is szíve­sen fordulnak hozzám gondjaikkal. Büszke vagyok arra, hogy még a fiúkat is megéne­keltetem. Szeretem a kötetlen, vidám, élet­közeli órákat, s örülök, hogy sokan tanul­nak tovább zenei területen. Az idén gimná­ziumunkban egy művészeti osztály is in­dult, amelynek egyik felében emelt óra­számbán taníthatom ezt a szép tantárgyat. Az intézményben működik egy nagy lét­számú leánykar és a Happy Nation vegyes kamarakórus. Rendszeres résztvevői va­gyunk a gimnáziumi és a városi rendezvé­nyeknek. Elek Emil illusztrációja — Komolyabb és nagyobb lélegzetű fel­adat a nagy múltra visszatekintő Ádám Je­nő Pedagóguskórus vezetése. Évente orszá­gos kórustalálkozókon veszünk részt és gyakran szerepelünk külföldön is. A kör­nyező országokon kívül felléptünk már Finnországban, Németországban, Hollan­diában és Görögországban is. A tél köze­ledtével karácsonyi hangverseny soroza­tunkra készülünk. Az idén hat település templomában énekelünk. Munkám során kiélhetem zeneszerzői kíváncsiságomat is, vegyeskari feldolgozásaim, saját szerzemé­nyeim szerepelnek a kórusok repertoárjá­ban. Legjelentősebb zeneszerzői munkám a Tóth Tibor által rendezett Jancsi és Julis­ka című mesemusical volt, amelyben Oláh András költő-tanár verseihez írtam zenét. Külön öröm, hogy a zenei alapokat Sza­bolcs fiam készítette. A darabnak már sok gyermek tapsolhatott Mátészalkán és Deb­recenben is. — Zenei és színpadi munkám egy új te­rületen is összekapcsolódott, amikor két évvel ezelőtt a Mátészalkán működő fel­nőtt amatőr színtársulat előadásában be­mutattuk a Szabin nők elrablása című ze­nés bohózatot, amelyben Rettegi Fridolin színigazgató szerepét játszhattam. Nem is tudom, hogy a próbákat vagy az előadáso­kat élveztem-e jobban, mert hatalmas él­mény volt együtt mókázni, bohóckodni olyan emberekkel, akiknek szintén nem a színészet az elsőszámú mestersége. — Életem, munkám a zene bűvöletében telik. S hogy azt tehetem, amit szeretek, ezért hálás vagyok családomnak, s minda­zoknak, akik támogatnak. Parfüm, enyveskezekben Tanult a Kriminálisból • Praktikákban nincs hiány • Szégyentabló Lefler György A rendőrségi autó kék fénye és szirénája tört utat a pén­tek délutáni zsúfoltságban Nyíregyházán, a Metropol üzletház földszinti bejáratá­hoz. A két rendőr a kocsiból kiugorva máris a Július Meinl-ben ter­mett. A vásárlók nem sokkal ké­sőbb már a bajokozót, egy „izom­gyereket” láthattak a rendőrök kíséretében kivonulni. Megbilin­cselve, persze. Görbe tükörben — Sajnos, elég gyakori a lopás — kesergett Takács Józsefné üz­letvezető, aki a 38 éves kereske­dői pályája alatt sok kis „irodai beszélgetést” élt át. — Az utóbbi időkben alaposan megszaporod­tak az effajta hátrahívások, a — hogy is mondjuk csak? — pénz­tárnál való nem fizetés miatti jegyzőkönyvezések. A boltban naponta közel három ezer vásár­ló fordul meg, s a gyanús külsejű „vevőink” figyelése nem könnyű feladat. A mostani esetnél feltűnt, hogy az illető már harmadszor járt a nap folyamán nálunk, ám fizetnivalója egyszer sem akadt. A pénztáros megkérte, hogy fá­radjon hátra vele, amikor a férfi futásnak eredt. Egy nyugdíjas bácsi szegődött a nyomába, s az ajtó előtt a dulakodásban kiesett a tolvaj kabátjából a lopott ko­nyak, s összetört. A férfiaink ek­kora már odaértek, s elkapták a tettest. A telefon után egy percre a rendőrök is itt voltak. Sok min­dent nem kap az illető, mivel nem érte el az összeg az ötezer forintot, de ha meg is haladja, nagy büntetés akkor sem jár ér­te. — Főleg a hajléktalanok, csa­vargók, s alkalmi csoportok dézsmálják az árukészletet, de — nem is régen — egy jól szituált nyugdíjas asszony is megpróbált fizetés nélkül távozni. Hárome­zer forint körüli volt a portéka. Azóta, persze felénk sem jön. Ha­mar kipróbálta a Kriminálisban „adott” tippet az egyik vásár­lónk. Az elemeit cigarettát köve­teltük tőle, de nem jártunk ered­ménnyel. Az esti kosármosásnál akadtunk rá: a csomag a kosár aljára volt ragasztva. Előfordult olyan is, hogy egy asszony két parfümmel a lába között araszolt színes, bő szoknyáiban a pénz­tárhoz. — ,A vállalat értekezletein mindig téma a lopás, különösen az ünnepek előtt — mondta a Jé- éé C+C Raktáráruház vezetője, Raizer György. —- A kisebb bol­tokban könnyebben meg tudják fogni a tolvajokat. Főként a koz­metikumok, a kávé, az ital a slá­ger. Mi tagadás, közöttük bizony olykor előfordulnak kiskereske­dők is, kellő finesszel, ügyes ál­cákkal. A lopott áruk nem kis ré­sze a Tokaji úti piacon talál is­mét vevőre. A trükköket hadd ne részletezzem! A zsúfolt bolt jó lehetőség — Nem hinné el, hogy a bolti lopásra kik is rávetemednek! — kezdte Chrenkó Erzsébet, a Ross- mann drogéria vezetője. — A mi árukészletünk eleve vonzza az enyveskezűeket, s bizony próbál­koznak is. A drága parfümökért, krémekért sajnálják kiadni az egyébként valóban nem kevés pénzt. Volt, akit két éven át fi­kalmazottjait bízta meg e feladat­tal. Ők civil ruhában, „vásárló­ként” tartózkodnak az üzletben, s rendszeres a rotáció, vagyis folyton cserélik egymást az or­szág Rossmann drogériáiban. Ennek eredményességét mi is ta­pasztaljuk, tudomásunk szerint a legtöbb ügyet mi adjuk a pol­gármesteri hivatalnak, illetve a Balázs Attila illusztrációi rendőrségnek. Ez attól függ, hogy ötezer forint alatti, avagy fölötti lopásról van szó. Szó van róla, hogy a német tu­lajdonos esetleg drasztikusabb megoldásokhoz folyamodik, mi­ként ez náluk meg is valósult. A tolvajok fényképét kifüggesztik az üzletben. Az efféle tablók az­tán megteszik a maguk hatását. Persze, nem biztos, hogy nálunk ezt meg lehetne tenni. Rendőri szemmel — Az ünnepek előtt meg­szaporodnak a bolti lopások is — mondta Czimre József rendőr alezredes, a nyír­egyházi rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője. Célszerű lenne, ha erre az időre a butikok tulajdono­sai pluszdolgozót vennének fel, hiszen az esetleges lo­pás könnyebben megakadá­lyozható. A város frekven- táltabb helyein állandó a járőrszolgálat, ezt erre az időszakra megerősítik. Több akciót tartanak majd a piacon, miként civil ru­hás nyomozók is „ünnepi vásárlóként” vigyázzák a rendet. Számok A nemzetközi kereskedelmi „szigor” a forgalom 0,8-1 százalékát még eltűri vesz­teségként, mi is ekörül jár­hatunk. Nálunk ez havi 200 ezer és félmillió forint kö­zött mozog. Szóval, ennyire taksálható az összeg, amely részben a mi hibánkból is eredhet á nem kellő figye­lem miatt. A biztonsági őr alkalmazása a tapasztalata­ink szerint nem sokat ér. Mi a mágnesezés bevezeté­sét követendőbbnek tart­juk. A „figyelésekkel” addig is nagyon csínján kell bán­ni, én magam sem szeret­nék úgy vásárolni, hogy az eladó szeme szinte rám ta­pad. A pénztárnál gyeltünk, amíg sikerült rajtakap­ni a lopáson. A legmagasabb összegű, egyszeri alkalommal el­követett lopás közel 70 ezer fo­rint körüli volt. Az illető szinte egy egész pultnyi árut takarított le, valószínű, a táskájába seper­ve. Az egyenruhás őrök nem hoz­tak, hoznak jó eredményt, így a cég azt találta ki, hogy saját al­Értékeink December 12-én lesz hat esz­tendeje annak, hogy Kisvár­dán felavatták megyénk — a nyíregyházi bujtosi csarnok utáni — második legna­gyobb sportcsarnokát. Az impozáns, monumentális, s szemre is tetszetős épületet Kulcsár Attila tervezte. A lé­tesítmény küzdőtere közel 1300 négyzetméter, míg a né­zőtéren több mint 600-an fog­lalhatnak helyet — ülve. A kisvárdai tornacsarnok — amellett, hogy itt rendezi edzéseit és hazai mérkőzése­it a KSE NB I-es női kézilab­dacsapata — Rétköz centru­mának tömegsportját is szol­gálja, sőt az egyik általános iskola diákjai számára is itt tartják a testnevelésórákat és sportjellegű foglalkozáso­kat Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents