Kelet-Magyarország, 1998. november (55. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-21 / 273. szám

1998. november 21., szombat 7. oldal □ Ötéves a Margaréta A nyíregyházi Margaréta Gyermek Táncegyüttes jubileumi műsorában gyönyörködhetnek a néptánc kedvelői november 22-én 17 órától a nyír­egyházi városi művelődési központ hangver­senytermében. □ Jubilál a Banchierj A nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színházban vasárnap este hét órától a 10 éves Banchieri kamarakórus jubi­leumi koncertjét hallgathatja meg a közön­ség (színházi bérletszünet). □ Születésnap A Stílus Irodalmi Társaság november 22-én 17 órától az Aranymadár cí­mű irodalmi estjét mutatja be a nyíregyházi városi művelődési központ kamaratermé­ben, negyedik születésnapja alkalmából. Programajánló Színházműsor Szombaton este hét órától a Krétakör című darabot tekinthetik meg az E. Kovács-bérlet tulajdonosai a Móricz Zsigmond Színházban. Életmód az Örökösföldön A nyíregyházi — örökösföldi — Móra Ferenc Általános Is­kolában szombaton délelőtt tíztől délután négy óráig életmód napi rendezvényeken vehetnek részt az érdeklődők. Bábelőadás a Kölyökvárban Vasárnap délelőtt 10 órától Nyíregyházán, a Kölyök­várban a Tündöklő tarisnya című darabot nézhetik meg a gyerekek a Mesekert Báb­színház előadásában. Gyerünk a moziba be A nyíregyházi Krúdy Moziban szombaton és vasárnap a következő filmeket láthatja a közönség. A Dr. Dolittle című színes, amerikai filmvíg­játékot este nyolctól és tiz órától vetítik. A Nászok ásza című színes, amerikai filmvíg­játékot délután kettőtől, négytől és hat órá­tól játsszák. A Grease című, világsikerű filmet — Olivi- ai Newton-John és John Travolta fősze­replésével — november 26-tól tűzi műso­rára a Krúdy mozi KM-reprodukció Festmények tárlata Tarr János festőmű­vész képeiből rendeznek kiállítást Nyír­egyházán a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubban. A tárlatot Zsoldos Barnabás nyit­ja meg november 24-én, kedden 16.30 óra­kor. Akvarellek a vajai múzeumban A vajai Vay Ádám Múzeum kiállítótermében Ba­logh Ildikó, mátészalkai festőművész akva­relljeinek és olajképeinek tárlatát tekint­heti meg a közönség. Közös tárlat Budapesten Pálfy Julianna és Pálfy István (Putyu) közös tárlatát a bu­dapesti Karda Galériában (XIII. kér. Rad­nóti u. 15 / B) kereshetik fel az érdeklődők — december 2-ig. Pálfy Putyu A trójai ló meghívására (1997) című festménye KM-reprodukció Filmes csemegék Borbányán A Borbá­nyai Művelődési Házban az 1945 utáni ma­gyar filmművészet legjobb alkotásaiból in­dítanak sorozatot. Az első előadást — me­lyen Radványi Géza Valahol Európában cí­mű alkotását vetítik — november 23-án, hétfőn, este hat órától tartják. Bevezető gondolatokat mond: Karádi Zsolt filmeszté­ta. Szobrászok a galériában Az ember túlélési lehetőségeinek legszilárdabb alapja a szuverenitás megőrzése Papp D. Tibor „Varietas delectat" — mond­ja a latin ítész, azaz minél többféle művészi, szobrászi elképzelés, formai megoldás, plasztikai ötlet, materiális novum tárul a néző elé, an­nál nagyobb a valószínűsé­ge, hogy a művek szemlélése során a revelativ pillanat be­következik. Benedek József: Forrás A városi galériában megjelenő Magyar Szobrász Társaság 1994- ben alakult. Célja a kiállítási, be­mutatkozási lehetőségek növelé­se, s egyben annak a demonstrá­lása, hogy sok jó ember kis he­lyen is elfér. Ugyanis a jelen ki­állításon nagyon sok jó szobrász tartotta érdemesnek elküldeni művét. A két szintet megtöltő tárlaton 48 mű látható. Mind a plasztikai nyelv, mind a mögöttük felsejlő gondolatözön arra utal, hogy ez a társaság a szabadságot tartja a legnagyobb értéknek. A megfo­gott tárgy, az irányított kéz — le­gyen még oly zseniális — nem tudja közvetíteni az alkotó aka­ratot, ha nem áll mögötte a sza­bad teremtő szubjektum. A szándékosan szellős rende­zésű tárlat azt a hitet táplálja, hogy az ember túlélési lehetősé­geinek alapja a szuverenitás megőrzése. Nem csupán a mond­vacsinált eredetiség, amely akár egy tégladarab installálásában is megmutatkozhat, vagy bonyolult jel-kavalkádban földhözragadtan (Drozsnyik) vagy egy beáztatott, majd furfangosan megtekert gle- dicsiában, amelyik a csomagolás közben eltörött és így hevenyé­szett ragasztása, kénytelen kel­letlen, a mű részévé vált (Orosz Péter). Haraszty István két fém golyót küldött, amely magneti- kus erővel tapad fallikus poszta- menséhez, s ha részesül a 220 V erotikus serkentésében kéjesen riszálja magát. A felső emeleten Gádor Mag­da vallomása fogad, melynek cí­me Kapcsolat, s e kapcsolatnak a minősége leolvasható a szobor­ról. Vizsolyi János Ritmikus el­em-e a szándékosan tagadott, de vágyott, klasszikus bronzszobrá­szat példája. Szlaukó László Idol­ja ősi formákat mutat fel, mint két figyelmeztető ujj. Frappán­san hat a fehér falon Nagy Gábor Mihály Függő fekete faktúrája. Kérdéseket ébreszt a nézőben Be­nedek József kőszobra, elgondol­kodtató, lehet-e Marcell Du­champ Forrás című művészettör­téneti alapvetése után újra For­rást fakasztani. Nagy Lajos Imre Adria című üvegalkotása, amely a művész korábbi női formából alkotott szobraira utal, igazán a kora reg­geli órákban él, csak akkor még nincs látogató. Ligeti Erika nar­ratív alkotása A Pegazus útján folcsillantja azokat a szobrászi erényeket, amelyeket többszöri művésztelepi tartózkodása alkal­mával megcsodálhattunk. Kicsi­ben is monumentális Hadik Gyu­la Magány című szobra. Meglepi a nézőt a szűkszavú, súlyos ki­emelés. Budahelyi Tibor Egyen­súly című esztergált faszobra a két irányba mutató törekvések kényszerű egymáshoz ragasztá­sával az ellentétek eliminációját példázzák. Kőből szabadult Nagy Sándor szobra, de talán a fehér falhoz közelebb még szabadabb lenne. Úgy látszik, hogy ennek a kiál­lításnak ez a kulcsszava; a sza­badság — a művészi és a befog­adói egyaránt. Hogy Nyíregyhá­zán láthatjuk, az köszönhető Orosz Péternek és a Varoßi Galé­riának. Mint ahogy a fentiekben jelez­tük a szokásostól eltérő látás­mód, a szokatlan művészeti tech­nika, a megdöbbentő helyen al­kalmazott anyagok felkeltik a néző érdeklődését, és olykor-oly­kor gyönyörködtetnek, remél­jük, hogy jelen kiállítás is több lesz, mint múló élmény. Deák Ágnes: Lépte nyomán Elek Emil felvételei A máig bennünk élő Csokonai Ő volt honjában a legbújdosóbb magyar • A poéta kétszázhuszonöt éve született Szilvási Csaba Csokonai Vitéz Mihály az Al­föld, azon belül is tágabb pátriánk, a szomszédvár, Debrecen szülötte. A kollégi­umban nőtt nagy, terebélyes szellemmé, hogy elgyönyör­ködtessen bennünket a lei­kéből lelkedzett csodákban. A mi fajtánk, a mi vérünk. Ver­seinek olyan édes illata van, mint egy alföldi, tavaszi boldog rétnek, egy tiszántúli szénaka- szálásos, virágos, magyar mező­nek. Ő a mi úrasztali serlegünk, beletöltve az egész természet, amely rövid élete alatt oly bőség­gel zuhogott rá, mint a napfény. Számára az ember a költészet legfőbb tárgya. Ő, akit az élet akár egy cseresznyefalevelet rág­csáló hernyó alakjában is képes lenyűgözni, a saját bőrén érzi, hogy a nemes ércek a fenékre szállnak, az otromba tökök pedig a felszínen úszkálnak. Sorsa azt példázza, hogy mi, magyarok nem vagyunk méltók a Nagyhoz. Magyarországon született, ahol a nyomtatott betűt nagyobb ellen­ségnek tekintik, mint Perzsiá­ban. Alkonyi óráiban a magyar sivatagban ő is a kulturálatlan- ság vadállatainak rémes bömbö- lését hallja. Mit is várhatott vol­na, ha még Kölcsey is parasztos­nak, Kazinczy pedig nem több­nek, mint érdekesnek, furcsának találta. Csizmája rossz volt, bele­ment a hóié. Hallott ő a világ gyönyörű helyeiről, tudta, hogy naponta hajók indulnak Kairó, India és Japán felé, de ő a Péter- fián cammogott, kötésig a sár­ban. Fojtogatta őt is a dudva, a muhar és a gaz. De mégis átpil­lantott a századokon. Tört, robo­gott előre. Az átkos magyar való­ság pedig csak cammogott a nyo­mában. Ő pedig szállt, szállt, egy­re magasabbra. Míg odaért, hogy megértette, legjobb az embernek egyedül lenni. Hidegen, maga­san, fagyosan, fenn. Tudta, érez­te, hogy az értelem magyar föl­dön nagy átok. Embernek lenni itt különösen nehéz, apostolnak még nehezebb. Főleg, ha ez az apostol ráadásul még költő, pik­tor és muzsikus is egyszerre. Olyan művészféle. Ezért vált Csokonai a társadalmi ember el­érhetetlen belső vágyának, társa- dalomtalanságának hirdetőjévé. Ő, aki ember és polgár szeretett volna lenni a szó legnemesebb értelmében, az értelem és az Íz­lés arisztokratájává vált. Nekünk, átlagembereknek jó­lesik nagy erőkben, nagy mun­kákban hinnünk. Akik ezt a hi­tet táplálják bennünk, azok a na­„Ki poéta nevet érdemel, annak ollydn oszlopot emel Fébus, a poéták atyja, Hogy betűi azon oszlopnak Semmi veszély közt el nem kopnak. ” (Csokonai) gyök, a dicsők. Goethéről azt tartják, hogy egyszerre tizenkét nagyság volt. Csokonai is rend­kívül sokoldalú művész. A végte­len változatosság, az ezerszínű tarkaság énekese. Édes, sava­nyú, keserű és sós ízek, vigado- zás, mulatozás, öröm és bánat, gyötrelem és siralom kevered­nek a műveiben. Kandi vérrel járt Pán nyomában, megleste a fürdőző lányokat, erotika, má­mor és a múzsák táncolnak a so­rai között. Társai a kollégium­ban sokszínűsége miatt Cimba­lomnak hívták, mert tudták, versnek, muzsikának minden csínja-bínja a kisujjában van. Csokonait belső ünnepélyes­ség, csordultig töltő meghatott­ság önti el a világ legegyszerűbb dolgaitól. Elénk tudja varázsolni egy rokokó kert minden rafinált szépségét és a természet egysze­rű kendőzetlen csodáit. Bele tud­ja magát élni egy szegény pa­rasztlány helyzetébe. Megénekli a napszakokat, a hónapokat, az évszakokat, az élő és élettelen természetet. Az állatmesék mo­dorában, az egerek és békák har­cának formájában ábrázolja a korabeli nemesség nevetséges politikai csatározásait, a hazafi­askodást, az álmagyarkodást. Őt magát ugyanakkor a tiszta haza- szeretet, a nemzeti hagyomá­nyok és szokások ápolása jellem­zi. Otthon van az idillben, az elé­giában, a komikus eposzban, a vígjátékban és a tragikomédiá­ban. Tempefői című vígjátéká­nak alcíme Az is bolond, aki po­étává lesz Magyarországon, egész sorsának mottója. Csokonait az antik kultúra fö­lényes ismerete jellemzi. A met­rum hullámain a távoli múltba és a messzi jövőbe utazik. így öt­vöződik benne hagyomány és modernség. Materialista ember. A természet örök körforgásának törvényét önmagára nézve is ér­vényesnek érzi. Csokonai Vitéz Mihály költő volt. A legnagyobbak közül való Álmodott, vigadott, sínylett, sirt, gyönyörűséget okozott, megríka- tott és ösztönzött. Hitt abban, hogy egyszer majd milliószor több szépség és jóság lesz a föl­dön, hogy a szeretet lelke a vilá­got áthatja és az ember az em­bert megöleli. Kétszáhuszonöt éve, 1773. no­vember 17-én született, ma mégis előbb, mint életében volt. Olvas­suk őt, hogy mi is emberibb, élőbb életet éljünk általa. Csokonai Vitéz Mihály KM-archív Mútlf HÉTVÉGE Dcsai Karoly: Siralmak könyve

Next

/
Thumbnails
Contents