Kelet-Magyarország, 1998. október (55. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-24 / 249. szám
17. oldal 1998. október 24., szombat A rakenroll fater Harasztosi Pál felvétele Kállai János Nem, nyájas olvasó! A címben nincs elírás: a Wanted című szaklap így, rakenroll faternek aposztrofálta Farkas Tibor (52) elektroműszerészt, akit viszont mindenki Schultznak ismer, disc jockeynek (dj), rocktörténésznek, rádiósnak, kiállításren- edzőnek, lemezboltosnak. □ Miként alakult az életpályád, milyen vargabetűkkel érkeztél meg immár véglegesen a rockszakmába? — Budapesti gyerek vagyok; Nyíregyházára 1954-ben került a családom. Itt jártam iskolába, a Kossuth gimnáziumban érettségiztem. Műszaki rajzoló szerettem volna lenni vagy grafikus, de ez befuccsolt. Műszerész szakmát szereztem. Debrecenben kezdtem dolgozni, de valahogy nem érdekelt az egész... □ Csupán ezért hagytad abba rövid idő után a szerelőmunkát? — Nem. Az egyik kezem néha erősen remegett; az utolsó csavarok emiatt leestek, elölről kellett kezdeni a babrát. Persze, az igazi ok: engem már 1968-ban is csak a zene, a rock érdekelt! Visszajöttem Nyíregyházára; dj-papírt szereztem a TIT-ben. Vi- kár Sanyi bácsi vizsgáztatott. A könnyűzene fejlődésének bemutatása volt a tételem... Ha úgy vesszük: harminc éve lemez- lovaskodom. Jelenleg vállalkozó vagyok: műsorokat szervezhetek, rendezhetek, vezethetek, adhatok-vehetek. Rocktörténeti kiállítást először én csináltam a megyei könyvtárban. □ Úgy tudom: jó ideje rádiózol... — Tíz éve kezdtem „bedolgozni” a nyíregyházi stúdióba, 1994-ben indult a Jonatán-korszakom, *96-tól a PB Rádióban tevékenykedem. Korábban sem tétlenkedtem: a megye majd’ minden településére eljutottam rock-előadásaimmal. Magam sohasem zenéltem, viszont a bandák fellépései között a koncerteken mindig önálló műsort adtam a dj-cuccaimmal. □ A civil foglalkozásodat eszerint sohasem gyakoroltad? — De. 1973-ban megnősültem. Változtatni kellett a vagabund életmódon. A BEAG- ban helyezkedtem el. Programozó, majd termelési osztályvezető lettem. Húsz évig hűséges a céghez. ’92-ben jöttem el. Lemezboltot nyitottam; ma már nem működik. □ Hatalmas rockgyűjteményednek híre van... — Kétezer „fekete” lemezem van, 300 CD-m. Sok-sok szalagom; 1968-tól a New Musical Express szaklap évfolyamai. Meg rengeteg zenei tárgyú könyv. Szükségem van a forrásokra, mert éppen könyvet írok: KOROCK — ez a munkacíme. 50 fejezet Nyíregyháza rockhistóriájából. A miénkből. Amiről még sohasem írtak. A zene hullámhosszán Elek Emil felvétele Csak azt a pecsétet ne! Szőke Judit Az út jobbra kanyarodik, de mi balra megyünk! — hangzott a parancsnoki ukáz a rádióadóból. Reflektor le, az autók halk egymásutánban csusszannak a deszkakerítés mellé. Az informátor tegnap este hozta a hírt, hol rejtegetnek a gazdák ukrán napszámosokat. Éjszaka az idegenrendészeti- sek ellenőrizték a hallottakat: valóban volt az elhagyatott, romos épületekben mozgás. Hajnali négykor, amikor még a falusi kakasoknak is korai a csillagos ég felé a kukorékolás, a munkaügyi felügyelőség ellenőreivel érkeztünk a helyszínre. Diszkréten kattant az autózár, a rendőrök rutinos tekintettel mérik fel a terepet: jól körülzárható, nincsenek menekülési utak. Át a kerítésen. Az állig érő gazba csak én gabalyodok bele. (Hátborzongató érzés, mikor lehagynak. Igaz, én kértem őket, viselkedjenek úgy, mintha itt sem lennék, nem szeretnék láb alatt lenni. Na, de ez még a világos irodában volt. Ám nem merek majrézni.) A verandán végigsikló elemlámpa fénynél semmi gyanús. A roskadó ablakkeretek tanúsága szerint nem túl élénk, vidám itt az élet. A magas, kisportolt főnök határozott mozdulattal berúgja a korhadt ajtót. Csak a porladó fa jajdul egyet. Behatolás. Mindenki tudja a dolgát, ki itt, ki ott pásztázza végig a lámpával a szebb időket látott szobákat. Láthatóan nemrég még aludtak a priccseken. De már hűlt helyük. Kissé csalódottan bár, viszont kötelességtudóan világítanak be minden zegzugot. Körbejárjuk az egész udvart, majd ahogy jöttünk, távozunk. A következő címen hatalmas A hívatlan hajnali látogatók ház áll. masszívan kerítve, több zárral, csengővel. Nincs szükség rá, ugatnak a kutyák. Itt nem kell „kopogni” sem. A gazda csíkos pizsamában tárja ki az ajtót, gyújt villanyt: mit akarnak? Köszönés, bemutatkozás, közlés a polgártárs felé: átvizsgálás következik! Miután megtudjuk, meddig ér a dühödt eb lánca (volt már a kutyával vívott vad közelharcra példa!), készségesen nyitogat, maga ajánlja fel, nézzünk be a pajtába, a melléképületekbe. Termény, szőnyeg, limlomok. Mögöttük csak a pókháló és ijedt kacsák. A legalább 150 négyzetméteres ház inkább hasonlít raktárhoz, szárítóhoz, sem mint egy arisztokratikus otthonhoz, ahol még a házaspár is külön alszik: a nagylány a folyosón aludt. A garázsba, az autóhoz futott ki a személyiért, a mama az egyik, a papa a másik szobában csinált magának fekhelyet. Az összes létező talpalatnyi helyen a pincétől a padlásig káposztahegyek. A család pucolja. Az almát is ők szedték le úgy két-három hete. Ja, mind a kétezer fáról. Nem sok termett az idén, csak 300 mázsa. Azt meg a szűk család „lekapdosta”. A főleg pszichés célokat szolgáló, riadalmat okozó Police feliratú világító sárga mellény betűi mérgesen villannak a rétközi hajnalodásba: gyanús a túlzott állampolgári (ön)fegyelem és az eltúlzott udvariasság. Nyilván ideért a füles. A tapasztalt rendőrök a hangszínből, az arcizmok rándulásából tudnak olvasni. Itt azonban csupán a sejtés marad. No meg a gyors elköszönés: elnézést a zavarásért (majd némi szokatlan nyomatékkai), viszontlátásra! Hozzászoktak már errefelé az emberek a rendőri akciókhoz! Nemrég a gázolajtartály-üzletág- gal foglalkozókra jártak rossz idők. Volt olyan udvar, mely alatt tízezer literes tároló rejtezett. J ü J Már a forró kávét isszuk. Úgynevezett meghallgatási jegyzőkönyvekben lapozok. Kérdések a külföldi „betolakodó” számára: állampolgársága, anyanyelve, milyen nyelvű tolmácsot igényel, beutazásának célja. Ezen rubrikánál az szokott állni: munka- vállalás. A tartózkodásának minősége rovat állandó szereplője a szó: turista. A leíró szakasz kifogástalanul formált szavai mögött sorsok bújnak meg. A minitörténetek arról szólnak, hogy a főleg Kárpátaljáról vonatozó, stoppoA szerző felvételei ló, szívességből vagy pénzért ide autózók másoktól hallották, „hogy itt jól lehet keresni”. Ezért „olyan különböző személyeknél laktak, akiknek a nevét mind a mai napig nem tudják”. Volt, aki földes pincét jelölt meg szállásul — „ezért 50 forintot kellett fizetni éjszakánként, ám elismervényt nem kaptam.” Embertelen körülményekről szól minden — különben panaszmentes — beszámoló. Vagy 100-110 forintos órabérben dolgoznak, vagy 1000 forintos napszámért. A munkaidő reggeltől estig tart. Az indok nyilvánvaló: „azért vagyok kénytelen Magyarországon munkát keresni, mert otthon nem tudunk megélni”. A hatóság rendre a következő döntést hozza az illegális munka- vállalóra (a munkaadót kemény pénzbírsággal sújtja, de az egy másik történet): „További itt-tar- tózkodása nem indokolt, sérti az ország közrendjét és közbiztonságát, valamint gazdasági érdekeit. Javaslom kiutasítását.” Pecsét. Ez az, amire azok a szerencsétlen nők, akik hogy a családjuk ne haljon éhen, bármit elvállalnak, amiért fizetnek, még a legrosszabb álmukban sem szeretnek gondolni. Dolgoznak annyiért, amennyiért magyar munkaerőt nem kapni, s megveszik az élelmiszert. Vállalják nemcsak azt, hogy tíznaponta a kishatárátlépővel térülnek-for- dulnak, hanem még a lebukási kockázattal is számolnak. Aztán ha a rendőrnő szól: pakolni!, esedeznek: csak azt a pecsétet ne tessék! Mert az azt jelenti, hogy egy, esetleg két évig Prosaj. Vengrija! Nyet zarobotka! Nyet hleba! Ök nem ukránok, de látástól vakulásig dolgoznak Értékeink A volt Andrássy-kastély mellett sok látnivalóban gyönyörködhet a turista Tiszadobon. Gyönyörű régi épületek sorjáznak a zegzugos utcákon. Akár egy falumúzeum is lehetne némelyik utca, az itt élők megfontolt célszerűséggel és szépérzékkel formálták környezetüket. A település főutcájának érdekes látnivalója a magtár, amelyet a helybeliek Tubus-toronynak neveznek. A múlt század közepén épült, az Andrássy családé volt. A 15 méter magas építmény jellegzetes, furcsa látvány. Bizonyára sok galamb lakhatott a padlásterében, ezek — tubi, tubu — becenevéről kapta az épület a nevét Elek Emil felvétele
