Kelet-Magyarország, 1998. október (55. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-10 / 238. szám
17. oldal Gyógyít és alkot Dr. Fábián Antal egyik müvével A szerző felvétele Galambos Béla Afféle reneszánsz típusú ember dr. Fábián Antal (43) a Nyíregyházán 18 éve „szolgáló” szülész-nőgyógyász orvos, a Megyei Kórház Szülészeti Osztályának adjunktusa. Szabad idejében („gyönyörűek a hajnalok”) képeket fest, az utóbbi két évtizedben mintegy nyolcvan alkotás került ki a keze alól. Eddig hat kiállítása volt, most készül a hetedikre, amelyen hasonló beállítottságú pályatársaival közösen vesz részt alma materében, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. J Honnan e képesség, s az alkotási láz? — Ehhez egy olyan álmodozó, csodálatos tanár kellett, mint amilyenhez nekem volt szerencsém kisiskolásként Hajdúböszörményben. Az akkor országosan is párját ritkító szakkörében ismertette meg néhá- nyunkkal a képzőművészetet, tanította meg a rajzolás titkait és oltott be az alkotás azóta sem gyöngülő, katartikus élményével. O Mégis orvosi pályára ment. — Az a készség, ami a művészetekhez elengedhetetlen, az orvoslásnál is nagyon jól kamatoztatható. Nem véletlen, hogy ezen a pályán olyan sok a művész vénájú, az intuitív típus. Ezekből az emberekből bármi lehetett volna, végül mégis az orvosi pályán kötöttek ki, mert alapvetően humanisták. Szeretik az embereket, ahogy a jó művészet is mindig emberközpontú volt. Egyébként apám egy praktikus ember volt, biztos kenyérkereső foglalkozást szánt nekem. □ Gondolom teljesült az édesapja álma? — Nem panaszkodom. Ahhoz az életvitelhez, amely számomra fontos, meg tudom teremteni a feltételeket. A belső harmóniámhoz nem kellenek a külsőségek. Egy valódi irodalmi mű, például egy Csehov-no- vella elolvasása, vagy az egyiptomi, etruszk, trák kultúrák tanulmányozása semmi mással össze nem hasonlítható élményt jelentenek számomra. És ott van az alkotás öröme-kényszere, ami egy olyan hajtóerő, egyben szellemi kielégülés, amit akár boldogságnak is nevezhetnénk. ü E szerint semmit nem bánt meg? — Legkevésbé sem. Az orvoslás során annyi szép élményben van részem, annyi csodás emberrel találkoztam eddig is, oly sok családi boldogságot éltem át. hogy ezt képtelen lennék bármiért elhagyni. O Ha kívánhatna valamit, mi lenne az? — Egészség és energia fizikai, lelki értelemben egyaránt, hogy ezután se tévedjek el. Meg legyenek azok a motivációk, amitől jól érzem magam, s a magam mércéje szerint képes legyek megfelelni hivatásomnak épp úgy, mint alkotói énemnek. Tulipános láda a kisvárdai Rétközi Múzeumban Elek Emil felvétele Pétiké beszélni tanított Mert ellopták a nagyapja szájából a nótát, a viccet, a kacagást a gégészeten Martyn Péter felvétele öklendezésig kínoztam magam. Ki akarom mondani a nevét! Jobban vágytam erre a szóra, mint bármire az életemben. Elnéztem mosolygós arcocskáját, elégedettségtől cuppogó száját, ahogy próbálja az apró hangokat. Rohantam a logopédushoz, hogy segítsen, én beszélni akarok. Ba-ba-ba, pa-pa-pa hangzott a kiságyból. Pa-pe-pi, pa-pe-pi — szenvedtem a tükör előtt. Végül sikerült. Nyelőcsövem engedelmeskedett. Rekedten, ijesztően, a lehetetlenségnek vélt mélységből előtört a legszebb szó: Peti. Azóta mindennap együtt sétálunk. Mesélek neki a faluról, ahol élünk. Együtt festünk majd színes csíkokat a falra. Megígértem neki, hogy együtt járunk majd udvarolni a lányokhoz. Jókat veszekszem az asszonnyal azon, miért kell az én unokámnak megenni a sárgarépa-főzeléket, amikor nem is szereti. Peti megtanított beszélni. Szondi Erika „A beszéd maga a civilizáció... A szó. még az ellentmondó is, összekapcsolja az embereket... A szótlanság elszigetel. ” (Thomas Mann) Rekedt, mély hang szólított meg az utcán. Alig hittem a fülemnek, amikor megláttam tulajdonosát, Karcsi bácsit, akiről hét évvel ezelőtt kiderült, súlyos betegség miatt operálni kell a gégéjét. A későn felfedezett daganat miatt gégeeltávolítást hajtottak rajta végre az orvosok. A műtéti kínokból gyógyulva találkoztunk még néhányszor. Akkor meggyötört, élete értelmét veszített, testi-lelki válságokban vergődő elkeseredett szempár meredt rám. Suttogásnak sem nevezhető tátogásával adta tudtomra, úgy érzi minden elveszett. A daganat nagy úr. Őt legyőzte. Küzdeni sem akart ellene. Fájdalmát sem mesélhette el senkinek, mert a beszédhez nélkülözhetetlen szervétől, a gégéjétől fosztották meg. — Inkább a karomat vágták volna le! írta akkor ceruzához nem szokott keze az állandóan magánál hordott papírra a szavakat. Aztán már nem is írt. Úgy érezte nem érdemes. Néhányszor elment a foniáterhez és a logopédushoz, hogy megtanuljon egy új beszédet, ám egy idő után feladjén, híres viccmesélőként tartották számon kollégái. Olyan ízesen tudta elmondani tréfáit, hogy a legkomolyabb ügyfél is a hasát fogta. Ha munka után cimboráival betért a kocsmába, senki sem tudta olyan szépen elénekelni, hogy Csak egy kislány van a világon..., mint ő. Aztán egyik napról a másikra ellopták a szájából a nótát, a viccet, a kacagást. Úgy érezte, hogy annak a „kislánynak” is csak keserűséget adhat, aki harminc éven át mellette állt jóban, rosszban. Hiába biztatta fia is, hogy ő majd kitanulja apja szakmáját. Nem segített semmi. Néhány hónapig még rótta reszketeg betűit a füzetbe, aztán már ezt sem akarta. Időnként, ha tükörbe mert pillantani, undorodva vizsgálta nyakán a rettenetes lyukat. Gyűlölte magasra gombolt ingét, a Hang a nyelőcsőből A rosszindulatú gégedaganatok eltávolításának egyik műtéti megoldása a gégekiirtás. Műtét után a beteg a nyakra kivarrt légcsövön át lélegzik, a hangképzés feltételei azonban nincsenek meg. A hangjától megfosztott beteg társadalmi érintkezésének helyreállításához nélkülözhetetlen egy új hangképzési mechanizmus elsajátítása. A gége eltávolítáA rekedtség az első jel A WHO-nak adatokat közlő országok között a gégerák halálozási statisztikáit elemezve kiderült, a kilencvenes évekre Magyarország a legrosszabb helyre csúszott. 1992-ben a százezer lakosra vonatkoztatott gégerák-halálozás Magyarországon 13,8, Lengyelországban 9,2, Romániában 8,5, Ausztriában 4,08, Finnországban 1,08. Ez a negatív statisztika azóta sem javul. Ennek oka, hogy csak késői stádiumban jelentkezik a beteg orvosnál. A dohányzás, az alkohol, a por, a szerves oldószerek veszélyeztető tényezők a gégerák kialakulásában. Elgondolkodtató az is, hogy míg néhány évtizeddel ezelőtt csak idős korban jelentkezett ez a betegség, napjainkra már a 30-40 év közötti korosztályt is veszélyezteti. A fül-orr-gégész szakorvosok szerint lényegesen eredményesebb lehetne a kezelés, ha a betegek időben jelentkeznének tüneteikkel az orvosnál. Három hétnél tovább tartó rekedtség, hosszan fennálló nyelési fájdalom esetén mindenképpen szakorvoshoz kell fordulni. sa, a beszédképességhez szükséges három tényező közül kettőtől megfosztja a beteget: nevezetesen a tüdőkből kiáramló és a hangképzéshez okvetlenül szükséges légoszloptól és a hangot létrehozó hangszalagoktól. Csak az artikulációs szerv marad sértetlen. A gége nélküli beszéd alapja a nyelőcsőhangképzés. Nyelőcsőhangképzéskor a nyelőcső középső és felső része alkotja a légáramlást tápláló új légzsákot, bemenete pedig a póthangszalag kialakulásával póthangrést alkot. A beszéd tehát a póthangrésen formálódott nyelőcsőhang artikulációjával jön létre. ta. Poklokat járó lelke csak halni vágyott. Pedig azelőtt nagyon szeretett élni. Szobafestő-mázolóként emberek között dolgozott mindig. Nótázott a létra tetefolyton cserére szoruló gézlapot. Gyűlölte az orvosokat, a barátok biztatását. Már az az egy pohár bor is keserű volt szájában fia esküvőjén. — Néhány hónap múlva meglátogatott engem a Jó Isten — meséli Karcsi bácsi rekedtes hangján a folytatást. — A fiamék egyik este bejelentették, unokám születik. Körbe fordult velem a világ. Az elkeseredés helyét átvette lasssan a bizakodás — beszélnem kell az unokámhoz. Annak a kis embernek sok mindent meg kell tanítanom. Csak én tudom elmagyarázni neki, hogyan kell kikeverni a színeket. Csak én tudom, hogyan kell a létrával járni, mintha a lábam folytatása lenne. Aztán megszületett Peti. Új értelmet nyert számomra a százszor-ezerszer ismételt szótag: pa, pe, pi pó... Nyeltem a levegőt, álltam a szoba közepén és Értékeink Kótaj egyik büszkesége a volt Ibrányi-Fráter-kúria. Több mint kétszáz éve, 1780 körül épült, copf stílusú műemlék épület. Földszintes, manzárdtetős, oromzatos középrizalittal, abban az Ibrányi-cimerrel. Az ablakokat szép vasrácsok zárják. A Fráter-kúria irodalom- történeti érdekessége, hogy már a századfordulón, még Jókai életében ehhez az épülethez kapcsolták az „Egy magyar nábob" című regény első fejezetének cselekményét. A regény főhőse, Kárpáthy János alakjában az itt is megforduló tiszafüredi különc, Józsa Gyuri és a ház egykori gazdája, a rokon Ibrányi Ferenc minden csínyre kész figuráját ötvözte egybe az író Elek Emil felvétele 1998. október 10., szombat
