Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-05 / 208. szám

Máthé Csaba Ismerik a repülés érzését? Na nem a leve­gőben, hanem a földön, mondjuk az autó­pályán. Aki a héten kipróbálta az M3-as au­tópálya vadonatúj szakaszát, ilyen érzés fogja el. Billiárdsima az út, alig van forga­lom, legfeljebb a Gyöngyös utáni részen. Az új szakasz legalább félórával hozza köze­lebb Budapestet, ennyivel gyorsítja meg a keleti részen lakók közlekedését. Csak ne lennének azok a kapuk, tudják, azok a szép nagyok, fehérre és kékre festve, amelyeket már az autópályadíj szedésére építettek. Korábban egy nagyon rövid idő­szak alatt hihettük, a kapukat feleslegesen építették, utána már csak az volt a kérdés: milyen mértékű lesz a díj és a pénzes vagy a matricás díjbeszedést favorizálja a kor­mány? Ahogy saját magunk számolgattuk, a kilométerenkénti 5-6 forint még megérné, ami egy oda-visszaút alkalmával kb. 1400 forintot jelentene. De hol van már ettől a valóság? Jelenleg már 11-13 forintos kilo­méterenkénti árat rebesgetnek, ami mind­járt 3 ezer forintra emelné egy oda-visszaút árát. Ennyiért valószínűleg én is nemet mondanék, s vállalnám a régi 3-as utat, a borzadályt, mert a Füzesabony és a Gyön­gyös közötti szakaszt nehéz másképp jelle­mezni a zsúfoltság és a rengeteg baleset miatt. Ha autóstársaim is ugyanígy döntené­nek, akkor jöhet a jól bevált forgatókönyv, amit már máshol hasonló szituációban már kipróbáltak: a térségbeliek különböző fóru­mokon tiltakoznának a magas autópályadíj mellett, a régi 3-as melletti települések lakói esetleg forgalomlassításba kezdenének, az autópályát üzemeltető társaság folyamato­san azt bizonygatná, hogy ez a díj még a szükséges karbantartási munkálatokra sem elég, miközben minden változatlan marad­na. És akkor még nem beszéltem azokról a dilemmákról, hogy kapu, vagy matrica? Most lehet mutogatni visszafelé, a koráb­bi kormány döntött a kapu mellett, fel is építették, ott állnak már, de nem kell senki­nek, mert a jelenlegi „szervek" a matricát fa­vorizálják jobban. Olyat, mint amit az oszt­rákok vezettek be. Ez talán jobb módszer­nek ígérkezik, csak tudják mitől félnek a magyarok: nem tudnak olyan matricát gyártani, amit találékony honfitársaink nem másolnának le és ne adnának fél áron egy héten belül. Persze mi lassan már immuni­sak leszünk arra a kifejezésre, ha egy újon­nan megjelenő okiratra vagy papírra azt mondják, szinte elképzelhetetlen, hogy le- koppintsák. Erre, mint egy jelszóra, jóné- hány embernek „megindul" az agya a szá­mítógépe előtt... Ugye, milyenek vagyunk? Eddig azon sír­tunk, hogy miért nem jön közelebb az au­tópálya, most amikor Budapestig szinte a feleút autópálya, az a bajunk, miért akar­nak pályadljat szedni? Persze ha ugyanezt már két éve bevezették volna az M7-es au­tópályán, akkor most kissé rezignáltan azt mondanánk, ha már ennyire be akarják ve­zetni a díjat, akkor legyen. De így most ra­gaszthatjuk a matricát, vagy ha úgy dönte­nek készíthetjük a két darab Bartókot. Nyéki Zsolt Hát kérem, Trianonban az or­szággal együtt megcsonkították a vasutat is, úgy vágták el a síne­ket, hogy a megmaradt végeken azóta is csak kóvályog az ember — hallgattam még gyerekkorom­ban egy nyugdíjas bakter csen­des, akkoriban nem éppen ve­szélytelen monológját. Hogy ke­serűsége nem egészen alaptalan, arra csak később jöttem rá, ami- kör saját bőrömön tapasztaltam, micsoda különbség megyén in­nen és túl vonatozni. Bár 1991-ben minőségi ugrást hozott az InterCity járatok indí­tása, a gyorsabb és kényelme­sebb utazási lehetőség sokáig csak a megyeszékhelyig ért el. A határ menti részekről „tömeg­közlekedve” sokszor majdnem annyi időbe került eljutni Nyír­egyházára, mint onnan a fővá­rosba. Valamivel könnyebb hely­zetben vannak immár a szatmári települések lakói, hiszen hétfői próbaútja után szeptember 1-től naponta oda s vissza kétszer me­netrend szerint jár Fehérgyar­matig az InterCityhez csatlakozó InterPici. Az ember Ízlelgeti a nevet, ami előbb kissé komikus­nak tűnik, de néhányszor elmor­molva rájön: rövid, kifejező, talá­ló. Hiszen csak egyetlen, 36 személyes motorvonat robog át Mátészalkán, Nyírbátoron, Kál- lósemjénen és Nagykállón, s a nagy testvéréhez, az IC-hez iga­zodik indulásával, érkezésével. A MÁV Rt. szombathelyi jár­műjavítójában (darabonként 70 millió forintért) átalakított mo­torvonat utastere pazar, ez első pillantásra megállapítható: kár­pitozott ülések, hosszanti cso­magtartó süllyesztett fénycsö­vekkel, csúszásmentes burkolá- sú padló szolgálják a kényelmet, a légkondicionálás pedig valósá­gos áldás a nyári kánikula ide­jén. A hogyan mellett a másik fontos kérdés az idő, vagyis az, Elindul a vonat hogy előbb jut-e el céljához az utazó. A válasz igen, hiszen a MÁV súlyos pénzeket költött a vonal rekonstrukciójára, s né­hány állomás is megszépült. Nyíregyháza és Nyírbátor közöt­ti szakasz például 1887-ben(!) épült, s akkor a 60 kilométeres sebességű vonatokat is elbírta. Mi, az ükunokák javarészt már csak negyvennel döcöghettünk rajta, míg egyes részeken a bal­esetveszély miatt a tízes tempó jelentette a csúcsot. Ugye, nem kell kommentálni... A Pici érkezése felgyorsította az évtizedek óta esedékes kar­bantartást, de így is csak megkö­zelítjük elődeinket a megenge­dett óránkénti 50 kilométeres se­bességgel. Új köntöst kapott vi­szont a bátori állomás, itt száll­tak le először rövid időre a hétfői próbajárat illusztris vendégei: a MÁV Rt. vezetői, az érintett tele­pülések polgármesterei, ország- gyűlési képviselők. Akik később Mátészalkán megtapasztalhat­ták, hogyan is vesz egy gvorsraj- tot a Bz-400-as, majd a Fehér- gyarmaton elköltött ebéd után fordultak is vissza. A Pici igazi debütálására, kedden, szeptem­ber 1-én került sor, amikor a fize­tő utasok foglalták el a helyeket. A délelőtti járaton vidám csa­pat élvezi a jó időt, a kényelme­sebb környezetet, de leginkább (mint hamar kiderül) az elma­radt tanévnyitót. — A nyíregyházi Wesselényi­ben tanulunk, de az iskola nyír­teleki Arzenál Rt.-nél kihelyezett tagozatára járunk. Vakriasztás­ra jöttünk, így most hazame­gyünk, s mivel ezt a vonatot ér­tük el, erre ugrottunk fel — mondja Nódasi Zoltán, aki Nyír­bátorba igyekszik. Nem volt te­hát tudatos a fiúk választása, de a különbséget a maguk módján nyugtázzák: Kényelmesebb, igé­nyesebb, tisztább, szárazabb és biztonságosabb — pengetnek reklámos húrokat a méltatásnál. Egyedül Zoli tudott az InterPici indításáról (jó vicc, édesapja a vasútnál dolgozik), de a többiek­kel együtt csak véletlenszerűen használja majd ki ezt a lehetősé­get. Nem ártana, ha a régi sze­mélyt is gyakrabban takaríta­nák, mert az piszkos, ragacsos — veszi át a szót Fehér György, s áz újabb kifogásokból az is kiderül, az ülések télen szinte meggyul­ladnak alattuk a szabályozhatat­lan fűtés miatt. A fiúk egyöntetű véleménye: többen lesznek azok, akik nem az InterCity miatt utaznak ezen a járaton. Nem cáfolásként, de elragad­tatva beszél a Picinkről a percek­kel korábban még IC utas Szabó Eszter, aki ugyan ritkán fordul meg e tájon, de lelkesedése — mint a nevetve elmesélt történe­téből kitűnik — mégis teljesen érthető. Budapesten egyetemi hallgató az egyébként dunaújvá­rosi ifjú hölgy, s néhány éve meglátogatta szálkái barátnőjét. Nos, első alkalommal, amikor Nyíregyházán átszállt, arra gon­dolt: ez az ötven kilométer már nem lehet olyan sok idő. Aztán majdnem két órát zötykölődött akkor ráadásképpen a három­órás útra. Azóta inkább ő invi­tálta évfolyamtársát, de most is­mét rajta a sor. Hallottam arról, hogy itt is elindul az InterPici, kimondottan ezért halasztottam szeptemberre az indulást, s most nem ért csalódás — derül fény szavaiból arra, hogy a jó infor­mációkhoz érdemes igazítani a döntést. A végek rossz közlekedési kö­rülményei tehát ha lassan is, de javulnak, bár a bevezetőben em­lített veszteségek valóban meg­nehezítik a vidéki városok, tele­pülések közötti kapcsolattartást. A szakemberek szerint a főváros irányába most is jó vonalak jut­tatják el az utazót, a kisebb fal­vak, községek lakóinak azonban továbbra is komoly szervezésbe kerül, ha nagy útra készülnek. Pici-pihenő Mátészalkán A szerző felvételei Értékeink A Máriapócs melletti Pócspetri település is büszkélkedhet né­hány szép, régi épülettel. A római katolikus templomba azoknak érdemes betérni, akik a szép barokk tárgyakat kedve­lik. A képünkön látható Irinyi- kastélyt késő barokkra emlé­keztető stílusban építették. Az épület nevezetes történelmi dátummal rendelkezik, 1948 június 3-án az egyházi iskolák államosítása elleni tiltakozás színhelye volt. A további szo­morú események ismeretesek... A tetszetős épületet 1992-ben újították fel. Jelenleg községháza Martyn Péter felvétele 1998. szeptember 5., szombat 17. oldal Ragaszt­gathatunk Egy Picivel közelebb a végek Néhány szakaszon megközelítettük a múlt századi tempót

Next

/
Thumbnails
Contents