Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-26 / 226. szám
1998. szeptember 26.. szombat Kováts Dénes Egyre több pénzintézetet, intézményt, telephelyet őriznek biztonsági őrök, létüket-a vagyon elleni bűncselekmények nem kis száma indokolja. Olykor kutyákkal, máskor felfegyverkezve látjuk őket, jelenlétüknek kétségkívül van elriasztó hatása. Ugyanakkor arra is akad példa, hogy a banditákat még a vagyonőrök sem riasztják el, sőt, az őr is áldozattá válik, olykor még fegyverétől is megszabadítják.... A vagyonvédelmi vállalkozások 1990 után alakultak meg sorra, a társadalmi-gazdasági változások következményeként. Akkoriban még többnyire képzetlen biztonsági őröket alkalmaztak, nem véletlenül vetődött fel évekkel ezelőtt a szakmásítás gondolata. A szabályozásban az első igazi előrelépést az 1994. évi rendőrségi törvény megalkotása hozta, majd kormányrendelet, sor került az őrök oktatására is. Az idei vagyonvédelmi törvény nemcsak e tevékenység szabályozásáról szól, de előírta szakmai kamara létrehozását is — alakulása folyamatban van. Rendszeresen téma és feladat a személy- és vagyonőrök oktatása, továbbképzése, miképp a fegyveresek esetében a támadás során tanúsított magatartás. Ez annál inkább aktuális, mert az utóbbi időben mind több pénz- szállító autót, illetve intézményt ér rablótámadás — s bizony nem ritkán a zsákmány mellett az őr fegyverét is magukkal viszik a támadók. Az is felvetődött: fölösÉrtékeink Több látnivaló is akad Tisza- csécsén. Figyelmet érdemel a jellegzetes középkori eredetű, orsós szerkezetű település közepén álló templom és a mögötte felmagasló harangtorony. Bizonyára a gyermek Móricz Zsigmond is sokszor megcsodálta a két építményt. Létesülésük idején, 1820 táján a Felső-Tiszán bizonyos gazdasági konjuktúra következtében a falvak többségében tellett arra, hogy téglából emeljenek harangtornyot, de a fatornyok egy része szerencsére a szegényebb falvakban megmaradt. Csécsén a „szoknya" ereszének megoldása, a szarufa és esővető tátogó szájra emlékeztető kiképzése az ismeretlen ácsmester fantáziáját dicséri Elek Emil felvétele Vagyonvédők és a fegyverek Az elméleti és fizikai képzés nagyon fontos, de a technikai védelem is Kié a főszerep? Nagy István Attila Jaj, úgy unom a politikát — hangzik el az István király című első magyar rockoperá- fcan. Éppen abban az időszakban, amikor a hatalom megragadásáért folyik a küzdelem István és ellenlábasai között. A fenti mondat talán példaértékű lehet, hiszen a magyar közéletet az elmúlt századokban — ritka kivételektől eltekintve — mindig is áthatotta a politika. Persze, nincs arról szó, hogy teljességgel felesleges lenne, hiszen az nem más, mint a nézetek, a szándékok és az érdekek érvényesítésének folyamata. Csakhogy Magyarországon ez a küzdelem csaknem mindig a vitapartner kiszorításának, gyakran a megsemmisítésének a szándékával is párosult. Bismarck mondta annak idején, hogy mindig a győztesnek van igaza. Azt már én teszem hozzá (remélem, nem sértődik meg miatta), hogy főképpen azért, mert az ő kezében vannak meg azok az eszközök, amelyeknek a segítségével igazáról meg tudja győzni az embereket. Az igazság egy kicsit hasonlít a slágerre, ha gyakran hallja az Tiber, előbb-utóbb megkedveli. Hosszúra sikerült a bevezető töprengés, de talán nem feleslegesen. A rendszerváltás óta a harmadik kormány próbálkozik azzal, hogy hosszú távon is megnyerje a választók bizalmát. Eddig kettőnek nem sikerült. Az Antall-kormány azzal kezdte, hogy felsorolta, milyen nehéz és súlyos örökséget kellett átvennie. Nem úgy vannak a dolgok, ahogyan az átadók mondták, nyilatkozták. Súlyos a gazdasági helyzet, válság van az élet minden területén. A legfőbb feladat ennek az elhárítása, megszüntetése. A Horn-kormány első száz napja azzal telt, hogy kiderüljön: mennyi hiba van azokban a számításokban, amelyeket az előző kormány átadott. A legnehezebb feladat ezeknek a kijavítása. Annak érdekében, hogy a gazdaság növekedési pályára kerüljön, megkezdődjön az állampolgárok életszínvonalának érezhető javulása. Az Orbán-kabinet egymás után hozza a tudomásunkra, milyen nehéz örökséget vettek át. Ahogy telnek a napok, úgy derül ki, hogy tíz-, húsz-, százmilliárdokra rúg az az ígérvény, amelyet a Horn-kormány adott, anélkül, hogy a fedezetről gondoskodott volna. Lehet, hogy ez így megy majd az idők végezetéig. Jaj, úgy unom a politikát —jobban szeretnék dolgozni, művelni a kertet, színházba járni. Főszerepet játszani a saját életemben. Nyitnikék Balázs Attila felvétele leges fegyvert adni az őrnek, úgysem használja, viszont elveszik tőle... — A dolog nem ilyen egyszerű — vélekedik Harmati Gábor, a Securitas Hungária Vagyonvédelmi Rt. debreceni irodavezetője, aki maga is előadó volt e témában a minapi nyíregyházi tanácskozáson. — Ha őt, vagy az általa őrzött javakat közvetlen támadás éri, s nincs más mód elhárítására, igenis használhatja, s használnia kell fegyverét. Igaz, egyúttal, s villámgyorsan mérlegelnie is kell a körülményeket. igy azt: nehogy ő okozzon ártatlan embernek sérülést. Nem véletlen, hogy a fegyveres őrök számára különösen fontos az oktatás, a gyakorlás, melyek során arra törekszenek, hogy felkészítsék őket a fegyver helyes használatára. Harmati Gábor tud olyan esetekről — még ha nem is kaptak akkora nyilvánosságot, mint a „sikeres” támadások —, amikor a biztonsági őr hatékonyan védett ki támadást. Azt azonban tudni kell, hogy a támadó van előnyben, hiszen ő többnyire hosszasan készül fel a fegyveres támadásra, míg az őrzéssel megbízott személyt — bármennyire figyelmes is — a rablás bizonyos szempontból váratlanul éri. Azt is nehéz felmérnie, valóban fegyverrel, vagy csak annak látszó tárggyal lép-e fel a támadó. Vitathatatlan a tény, hogy a bankok, pénzváltók jelentős része eredetileg nem erre a funkcióra épült, s nem mindig úgy vannak kialakítva, hogy eleve kizárhassák a támadás ‘lehetőségét. Olykor a védelmi technika sem Balázs Attila felvételei tökéletes, illetve nem teljes körű. Néhány négyzetméteres helyiségben szinte kivédhetetlen a közeli támadás. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az eredménnyel végződött rablások túlnyomó többségében a biztonsági előírások be nem tartása, a „védők” figyelmetlensége is hozzájárult az értékek elvesztéséhez. A kiútról, az eredményes elhárításról Harmati Gábor a következőképpen -vélekedik: — Elengedhetetlenül fontos a vagyonőrök továbbképzése, felkészítése a váratlan szituációk megoldására, miképp a megfelelő személyek kiválasztása. Javítani kellene jogvédettségükön, jogállásukon is. Nem utolsó sorban pedig arra kell törekedni, hogy korszerű, s működőképes technikai berendezések védjék a veszélyeztetett intézményeket. A képzés fontosságát emeli ki Köteles István, a Rossi Security ügyvezetője is, aki kevesli azt az időt, amit a vagyonvédők oktatására fordítanak. Véleménye szerint az lenne a megoldás — a szakmásítás jegyében — ha nem Az elméleti mellett a fizikai képzés is fontos KM-illusztráció 2-300 órás tanfolyam elvégzésével jutna igazolványhoz a biztonsági őr, hasznosabb lenne ugyanis ugyanolyan szakmunkásképző iskolát végigjáratni, mint amit a kőművesek, szakácsok, (stb.) végeznek el, azaz személy- és biztonsági őr szakmunkás-bizonyítványt kapnának a jövőbeli őrök. Az is érzékelhető, hogy a kvalifikáltabbak kevésbé hibáznak, jobban felmérik a helyzetet. A felkészültséghez — mondják többen is — önmagában egy tanfolyam kevés. Több kell, a képzés mellett az, hogy mindenki komolyan vegye a feladatát. Ha nem számít arra az őr, hogy az általa védett objektumot, személyiekéit, vagy őt magát támadás éri, ha csupán felületesen egyfajta monotonsággal áll őrhelyén, akkor valóban kisebb az esélye annak, hogy tökéletesen lássa el feladatát. Hisz — valljuk be — unalmas is lehet nap mint nap ácsorogni egy pénzváltónál, bankfiókban, telephelyen. De ő éppen azért van ott, hogy a nem kívánatos eseményeket megelőzze, elhárítsa. Volt, aki — miután kirabolták az általa őrzött intézményt — azt mondta: nem gondolt arra, hogy megjelennek a támadók. Pedig rendszeresen erre kellene gondolnia, figyelnie a gyanús alakokat, a rendszeresen környéken ácsorgókat, bóklászó- kát. A megkérdezett biztonsági cégek vezetői egybehangzóan állítják: igenis szükség van a fegyveres őrökre, hisz van elriasztó hatásuk, s nem egyszer fordult már elő, hogy kivédték, elhárították a lopást, rablást. S ha kell — teszik hozzá többen — használni kell a fegyvert. Más kérdés, hogy a megbízók — az objektumok tulajdonosai, bérlői — sem tesznek meg mindent a teljes körű védelemért, a pénztárosok sem kellően felkészítettek, a személy- és vagyonőrök jogállása, jogvédettsége sem megfelelő. 17. oldal
