Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-18 / 167. szám
1998. július 18., szombat S’ RÁADÁS 18. oldal Juhász Gyula Anna minden Anna, te vagy utam És életem és sorsom. Anna, örökre te vagy. Akibe botlom! Fehér volt még a lelkem S nyári éjek ha jöttek, Álmodtam túl könyveken Anna, felőled! Valakiről, örömről, Bánatról: szerelemről, Álmodtam túl könnyeken Anna, szemedről! Anna, te gonosz voltál, Anna. te megaláztál. Anna, te voltál minden, Reám te vártál! Jöhetnek már sereggel Szerelmek, szüzek, szépek. Anna, én rád gondolok És tőled félek! Te vagy nekem a sorsom, Te vagy nekem a minden, Te ragyogsz, túl sírokon A bűneimben! Varga József famunkái Második alkalommal rendezték meg az ópályiak világtalálkozóját a napokban. E jeles alkalomból nyílt tárlat Varga József fafaragó népi iparművész munkáiból az Ópályiak Baráti Köre klubházában. Az alkotó — ötven éve helybéli lakos — eredeti szakmája asztalos. Egy munkatársa, unszolására kezdett el komolyabban — művészi igénnyel — faragni. ízléses, gondos kidolgozású kompozícióival már több kiállításon szerepelt: pl. Nagykállóban, Jármiban, megyénk számos településén. Augusztus 20- án minden évben részese a budai Várban megrendezett Mesterségek Ünnepének. Szűcs Róbert felvételei Volt egyszer egy csapat... Addig élt a bujtosi pálya, amíg a Hardware ott „lakott” • Gyorssegélyre várnak Koncz Tibor Lipök Antal ül és mesél. A fut- ballról. a barátságról. Csak mondja, az ötvenéves színházi szabóból ömlik a szó. No igen, kedvenc témájáról, mi több: szívszerelméről napestig tud(na) beszélni. Mikor is kezdődött? Jól emlékszik (lehet, azt elfelejteni), 1988- ban bizonyos Lukovics László és Tóth Zoltán urak egyre gondoltak: kell egy csapat! Akár a filmbéli mosodás. Minarik Ede. S lön. A széles baráti társaság oszlopos tagjai sorra bólintanak. Barkóczi László, Kiss Zoltán, Mán László, Sziki Gyula, na meg a Vránszki-testvérek, Péter, valamint Zsolt. És persze sokan mások. Sebtiben, szinte órák alatt összeáll tehát a kompánia. A SZÜV-ben, számítógépek között bogarászó Lukovics pedig szállítja a legendás klubnevet: Nyíregyházi Hardware. Hamarosan Lipők Antal is csatlakozik a társulathoz. Amolyan mindenesként (mint, Minarik...). — Azok voltak a szép idők. Én, szakosztályvezető voltam, Vránszki Peti, edzőként dolgozott. Attól kezdve szárnyalt a gárda. Ez volt az a stáb, amely a legtovább húzta, mialatt zsinórban nyertük a bajnokságokat. Bejutottunk az országos Flexum Kupa döntőjébe: a magyar-angol válogatott meccs előtt játszhattunk. Bár, elvéreztünk, de nem mindenkinek adatik meg, ami nekünk, hogy a Népstadionban lépjen pályára. Még Mádi Zoltán akkori polgármester is elkísért minket. Apropó pálya! „Idehaza” a bujtosi stadionban székel az egylet. Az akkortájt már (fő)mecénásként segítő Sziki Gyula szerződést köt Hegedűs Csabával, a SZÉSE elnökével. A paktum értelmében a Hardware ingyen használhatja a létesítményt, cserébe gondoskodik a pusztulófélben lévő „stadka" karbantartásáról. S 1989-ben, a fordulat évében járunk, midőn megindul a serény munka. Naná, hogy Lipők Antal szervezi a hadműveletet. — Elszánhattunk vagy húsz teherautónyi törmeléket, kipucoltuk a teljesen lerobbant öltöA sikerek színhelye a Bujtos madártávlatból — és a Hardware még a csúcson, Olaszországban Foto: Csutkái és archív zőépületet, ahol se meleg víz, se villany nem volt. Az ósdi fa kapufák helyett vasból csináltattunk újat, emellett több mázsa földet terítettünk szét, s újragyeptégláztuk a pálya egy részét. Mindezt saját pénzből. Esténként szalonnasütés, birkapörkölt főzés a műsorszám. Summa summárum: idilli minden. A még mindig összetartó Hardware-család végigtáncolja több játékos esküvőjét. Telnek- múlnak az évek, gyerekeket nemzenek a korosodó, urambo- csá pocakosodó focisták. Az együttes a járási bajnokságból észrevétlenül felküzdi magát a megyei első osztályba. Nem lehet véletlen, hogy bárhol tájoljon is a Hardware, a legvadabb vidéki „katlanokban” sem ócsárolják a srácokat. Sőt. a népek díjazzák, hogy a nyíregyházi alakulat — olykor erre is akad példa — személygépkocsikkal utazik meccselni. A hazai mérkőzéseken béke honol: a Bujtoson soha nem vernek meg senkit, minő csoda, a játékvezetőket is legfeljebb szóban bántják. Az még belefér. Aztán... Lassan jelentkeznek a bomlás jelei. Lipők Antal szerint egyre több szó esik a „lóvéról”... — Színtiszta amatőr módon működött a csapat, emiatt a növekvő anyagi terheket nem tudtuk kezelni. Képtelenek voltunk nagy pénzeket fizetni, ezért a jobb játékosok fokozatosan elszivárogtak. A várostól jószerivel semmilyen segítséget nem kaptunk, nyugodtan írja le: nagy szégyen Nyíregyházára nézve, hogy addig élt a bujtosi pálya, amíg mi ott éltünk. Azóta, hogy eljöttünk onnan, derékig ér a fű, amit lehetett elloptak a sporttelepről. Bezzeg, a mi időnkben vasárnaponként két-háromszáz embert szórakoztattunk ott. Ma már a Hardware név sincs. A csapat jogutódja a Nyíregyházi Kertváros 1996-ban az áldatlan állapotok elől a Vasút-pá- lyára menekült. Ám mostanság semmi sem a régi... Az új fiúk nem hajtanák ügy, mint a nagy öregek (Barkóczi, Kiss Zoli, Vránszki Zsolt jelenleg is beltagnak számít). Fiatalok, mindig rohannak valahová. Leginkább „dohányt” keresni. Míg egykoron saját zsebből állták a cechet, momentán erre várni illúzió. Eme pillanatban talán legmélyebb a válság. A Hardware idén lenne tízesztendős, miközben a „másodszülőtt”, Kertváros az utolsókat rúgja. Ha nem érkezik gyorssegély, alighanem ezen sorok lesznek á memento... Magyardolgozat 1. Háromnegyedes dolgozat Petőfi lírai költészete Petőfi Sándor, a világhírű nagy magyar költő mint lírikus is kiváló helyet foglal el ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, melyet oly gyönyörűen jellemzett leíró költeményeiben. Petőfi lírai költészetében legfontosabb a szubjektivitás, azonban Arany Jánosnál inkább az objektivitást látjuk túlsúlyra vergődni. Míg Petőfinél olyan szépen domborodik ki a naiv, népies hang, addig Arany Jánosnál a népies hang háttérbe szorul és helyét a nyelvszépség foglalja el, amely különben Petőfi gyönyörű költeményeiben is föllelhető. Petőfi lírai költeményeiben a következő szépségeket találjuk, úgymint: 1. népies egyszerűség, 2. nemzeti hazafiasság, 3. trópusok és figurák, 4. fiúi szeretet anyja iránt, 5. szerelmi költészet stb. Petőfi mindig a szubjektivitásra törekedett és célját a legnagyobb mértékben el is érte, mert költeményei utat találnak a iegegyszerűbb nép szívébe éppenúgy, valamint a paloták ragyogó és fényben úszó csarnokaiba is. Költeményeiben az aranykalászos, gyönyörű nagy magyar Alföldet látjuk megénekelve, melyet nála kívül senki olyan szépen jellemezni nem volt képes, mint ahogy maga is írja gyönyörű költeményében, mely így kezdődik: Szép vagy Alföld, legalább nekem szép... Mindazonáltal Petőfi nemcsak az Alföldet bírta jellemezni, de azonban a Tiszát is és a „jó öreg kocsmáros'-t, aki alatt saját atyja értendő. Egy másik költeményében méginkább kidomborította az egyszerűséget, midőn a juhász oly szamáron megy, melynek alacsonysága következtében a juhász lába a földig ér. Egyszer csak hallja, hogy haldoklik a juhász babája s haza siet azonnal, hogy még életben találja, de azonban csak halottat talál. Elkeseredésében mi telhetett a juhásztól, tehát botjával nagyot üt a szamár fejére. Mily csudaszépen látjuk itt ugyebár az egyszerűséget, mellyel a juhász a szamár fejére üt elkeseredésében. Vannak Petőfinek viszont költeményei, melyekben ő ellentétet állít be, például „Befordultam a konyhába. . .' című költeményében, midőn azt írja, hogy az ő égő pipája kialudott, míg ellenben alvó szíve meggyulladott. Míg előbb pipája égett, most szíve ég, mely viszont azelőtt aludott. Már ezen is láthatjuk az ellentétet. Ez Petőfi lírai költészete, mely az egész világ költői között nagy szerepet játszik ennek a gyönyörű, aranykalászos nemzet dicsőségére!! ... Skurek Ferenc VI. b. o. t. II. Egykettedes dolgozat Petőfi és a líra 1823 Szilveszter éjszakáján vagyunk! Odakúnn apró pi- hékben szállingózik a hó. De bezzeg nagy öröm dagasztja keblét a helybeli mészárosnak, kinek Kiskőrösön gyermeke született Szilveszter éjszakáján. Egészen kis csecsemő. Fekete szemeivel, melyek még gondtalanul bámulják a szegényes szoba nyirkos gerendáit, most anyjára pillant, s nem tudja levenni róla tekintetét... Az anya szeretetteljes bensőséggel hajol a gyermek fölé s az igazi anyákat jellemző gondossággal igazítja meg a bölcső kemény (?), de fehér vánkosait... Mit sejt ezen anya? Ezen anya nem sejti még, hogy a parányi bölcsőben egykor a nagy Petőfi Sándor piheni ártatlan gyermekálmait. Petőfi! Midőn e szót leírom, ezer emlék rajzik fel lelkesült agyamban! . Gyönyörű költemények zen- genek-bonganak, melyeket oly lelkesen, kipirult arccal olvasgattunk otthon szerető szüléink körében s az iskolában, ahol nagy- rabecsült tanárunk oly szépen magyarázta el a költemények rejtett szépségeit. S lelki szemeink előtt, míg a magyarázatot hallgattuk, mintegy álomkép vonult el a napsugaras Alföld, a kis tanya, a betyár, a juhász és a szamár. De ki győzné felsorolni? Petőfi lírai költészetében a szubjektív, az alanyi elem lelkesíti legjobban szívünket, míg Aranynál a komoly, objektív hang késztett férfias bölcselkedésre. Petőfi, mi nagy költőnk, mi büszkeségünk, egyik kezedben lanttal, másik kezedben csatabárddal, nyugodj békében a segesvári harctér elfeledett hantjai alatt korhadó sírhelyeden...! Goldfinger Rezső VI. b. o. t.
