Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-11 / 161. szám
17. oldal Kelet m Magyarország RÁADÁS 1998. július 11., szombat Galambos Béla „Ugy látszik, lehet bármilyen rendszer ebben az országban, nekem mindegyikben kijut a jóból: kereshetem az igazamat most is, akár 40 évvel ezelőtt". — így kesergett nem rég egy ismerősöm, aki feldúlt állapotban toppant szobámba. Gyula bátyámnak — legyen ez a neve — vadászat iránti lankadatlan szerelme, továbbá szókimondással párosuló igazságérzete miatt kellett megint a kálváriát járnia. Éppen az a társaság tiltotta el az öreget a vadászattól, amelynek megalakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett ez a nyakas magyar. Talán még a haja is abba fehéreden bele annak idején, hogy megszüntették lakóhelye környékén a vadásztársaságot. A jobb híján vállalt hontalan vadászévekből, s a halandók számára tilos otthoni csalitosokból híre ment nagy „lűdözések- ből" már nagyon elege volt, amikor jött a rendszerváltozás, majd megszületett az új vadászati törvény. Végre lehetőség nyílott a hőn áhított hazai társaság megalakítására. Örömmel vitte be a saját földterületét és hónapokig lázasan szervezte a környék földtulajdonosait. Végül aztán velük és az államtól visszakövetelt, majd megkapott területtel együtt, meglett a társaságalakításhoz szükséges „vadászmező” nagyság. Akkoriban még Gyula bátyám is biztos pontnak, támaszának érezte az eseményeket háttérből mozgató idegent s többi, földterülettel ugyan náluk nem rendelkező, viszont a szakszerű gazdálkodáshoz jelentős anyagi, szellemi támogatást ígérő vadászt. Csakhogy csütörtököt mondott az öreg emberismerete. ,A gazdálkodásból nem lett semmi", mérgelődött a nem oly rég még a keblén melengetettek által eltiltott. „Olyannyira nem, hogy nem is bírtam ki szó nélkül azokat az elképesztő szabálytalanságokat, amelyek a társaságunk élére megválasztott elnökünk uralkodása alatt megtörténtek." Először az apja szervezőmunkája honorálásaként vadőrként alkalmazott íQabb Gyulát „vezették meg." A havi fix, s a munkához szükséges gépjármű csak ígéret maradt. A vezérkar füttyentésére azonban mindaddig saját kocsiját kellett használnia a fiúnak, amíg végül meg nem elégelte az áldozathozatalt. Mikor felmondta az állást, kiderült, be sem volt jelentve a munkaviszonya. Fia balul végződött vadőrsége feletti keserűségét csak tetézték törvénytisztelő Gyulánknak azok a vadászetikát sárba tipró szabálytalanságok — fácántyúk-, szarvastehén lövés, tilalmi időben ejtett nyulak, puskás tivornyák —, amelyek éppen ahhoz az emberhez kötődtek, akinek a legpéldamutatóbbnak kellene lennie egy vadásztársaságban. Gyula bátyám persze nem hagyta szó nélkül mindezt, sőt, a kivizsgálásukat kérte a vadászmestertől. Ám csatát vesztett az igazság. A társaság fegyelmi bizottsága a galádságok ellen szavát felemelő tagját büntette meg vádaskodás címén egyéves eltiltással. „Hol az igazság?", kesergett fülem hallatára az öreg. Ám az elpanaszolt történetét, nem sokkal később visszaszívatták vele. Legalábbis azt üzente telefonon: „Még se írd meg! Eltörölték az eltiltásom. Vadászhatok!" Némi töprengés után döntöttem úgy, csak megírom Gyula történetét. A miértre adott válaszhoz Adyt citálom: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!" Horányi Zsuzsa Nem büszkélkedhetünk vele, azonban van egy terület, amelyben a világ élvonalába sorolják hazánkat, mégpedig az öngyilkosok számát illetően. Sokan állítják a magyarokról, hogy dekadensek, önsajnálók, pesszimistán tekintenek a világra, ha összecsapnak a hullámok a fejük felett, könnyen elvesztik a fejüket. Megyénkben az öngyilkosok száma jóval meghaladja az országos átlagot, jellemző, hogy a Dunán innen lévő régiókban sokkal többen vetnek véget életüknek önkezűleg, mint a Dunántúlon. A Jósa András kórházban jártamkor egy éjszaka öt öngyilkosjelöltet hoztak a mentők. Változatos az elkövetési mód, ebben az időszakban a permetszer került az első helyre, mint életet kioltó szer. Volt, aki a fagyállót, mig mások a gyógyszer-túladagolást választották. A családi, baráti segítségnek és nem utolsósorban az orvosok gondos, szakszerű gyógyításának köszönhetően több túlélővel is beszélhettem. Öt hete került a kórházba egy nyírségi községből az 58 éves Ü. Miklós, aki nem elégedett meg azzal, hogy permetszert ivott, ezt követően felakasztotta magát, de ezt a módot sem találta túlságosan gyorsnak, ivott egy kis benöröm volt számára minden nap, de a tétlenség nem neki való. Egyre jobban gyűlt benne a feszültség, míg oda jutott, hogy nem akar tovább ilyen helyzetben élni. A permetszer nem hatott elég gyorsan, az akasztás sem tűnt jó módszernek, minél hamarabb meg akart halni, kiszállni ebből a lehetetlen helyzetből. A kórházban aztán megjárta a poklok poklát, mikor észhez tért, még napokig lélegeztetőgépen tartották, olyan kínokat élt át, hogy még az ellenségének sem kíván hasonlót, az ágyhoz volt kötözve, moccanni sem tudott, a fájdalom pedig minden másodpercben gyötörte, nem akart szűnni kis időre sem. A halál szele megcsapta, nem sokan mondhatják el magukról, hogy tizennyolc újraélesztést követően is élnek. Úgy tűnik a megpróbáltatásokat követően megtalálta céljait, most már legalább kilencven évig szeretne élni, családja mindennapi örömeinek részesévé akar válni és négy unokája nevelésével akar foglalkozni. A 32 éves K. János sorsát is a gondjai pecsételték meg. Édesanyjával és öccsével él egy kisvárosban. Édesanyja nyugdíjas, az öccse jövedelempótló-támogatásban részesül, de ő már a támogatottak köréből is kiesett. Járta a Pszichiáterszemmel Megyénkben csökkent az utóbbi években az öngyilkos- sági kísérletek száma, de az arány eltolódott, a fiatalok körében többen vetnek véget önkezükkel életüknek — összegzi a tényeket dr. Erdélyi Ágnes pszichiáter. A nők körében gyakoribb az öngyilkossági kísérlet, azonban ritkábban végződik halállal. A nőket jobban köti az élethez a család és a gyerekek iránt érzett felelősség. Ezeket a kísérleteket figyelemfelkeltésnek szánják, üzenetnek: így már nem akarok élni, valamin változtassunk! A férfiak biztosabb módszerekkel próbálkoznak, a kísérletek gyakrabban végződnek halállal. Az öngyilkosságot megkísérlők nagy százaléka ittas, az alkoholnak nagy szerepe van az öngyilkosságok elkövetésében, az ittas ember könnyebben dobja el az életét, mintha cselekedetét józan fejjel mérlegelné. Az alkohol az egyik fő ok, de egy részüknek pszichiátriai betegsége van, míg sokan családi problémákkal küzdenek. A fiatalok körében megnövekedett az öngyilkos- sági kísérlet elkövetése, aminek valószínű az oka a bizonytalanság, a reményvesztett- ség, a céltalanság és a munka- nélküliség. Az a tapasztalatunk, hogy az esetek egy részében ismét megkísérlik az elkövetést. Ismételt öngyilkossági kísérletnél már gyakrabban küldik pszichiáterhez őket. A kórházban töltött idő alatt átgondolják a problémákat, talán megoldást is találnak rá. Említettem, hogy az öngyilkossági kísérletek száma csökken, ami valószínűleg annak tudható, hogy a depressziós betegek közül többen szakemberhez fordulnak és kezelik betegségüket. hivatalokat, de mindenütt elutasították, pedig három szakmával is rendelkezik. Ilyen körülmények között többször meg kellett gondolniuk, hova költenek minden egyes forintot. A feszültség és a sok negatív élmény olyannyira felhalmozódott, hogy arra a pontra jutott: már nem akar tovább élni. A permetszer volt kéznél, ebből ivott több mint egy decit, és onnantól semmire sem emlékszik, tíz napig kómában feküdt. Céljai továbbra sincsenek, nem látja tisztán a jövőt, szeretne munkát kapni, és akkor talán csökkennének a problémái. Éppen csak tudatához tért a 28 éves L. Péter, aki a gyógyszertúladagolást látta az egyedül üdvözítő útnak a halálba. Nem először akart véget vetni életének a fiatal férfi, de ma sem lát reményt arra, hogy megoldódnak nehézségei. Még azt sem tudja, a hónap közepétől hol fog lakni a családja, hiszen csak július 15-ig fizették ki az albérletüket. Felesége beteg, a szüleivel összeveszett, nincs munka és pénz sem, pedig 7 éves kisfiát szinte egyedül kell nevelnie. A negyvenen túl lévő H. Mária már elhagyhatta a kórházat, ő is a gyógyszer-túladagolásban látta a reményt. Boldognak hit házassága egy perc alatt romokba hevert, mikor megtudta, férje a munkatársnőjével nemcsak kol- legális viszonyban áll, titokban találkozgatnak, s már mindenki Statisztika Magyarországon 1996-ban 100 ezer lakosra vetítve az öngyilkosok száma: 33,7 fő, megyénkben 37,4 fő. A megyék közötti rangsorban Békés, Csongrád, Bács-Kis- kun, Hajdú és Szolnok után a hatodik helyet foglalja el Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. tudott róla, csak ő nem. Mária szinte feláldozta magát a családjáért, saját karrierjéről lemondott, hogy a férje munka mellett egyetemet végezhessen. A férj szépen haladt előre a ranglétrán, míg ő a gyerekeket nevelte, és a házimunka mellett megöregedett. Nem panaszkodott, boldognak érezte magát, talált munkát is. Nem igazán a szégyen és a megaláztatás miatt akarta eldobni az életet, úgy érezte nincs rá szüksége senkinek. A kórházban átértékelte életét: gyermekeinek igenis szükségük van anyára. zint is, hogy miharabb kioltsa az életét. Két hétig kómában feküdt, tizennyolcszor élesztettek újra az orvosok, több mint három hétig lélegeztetőgép segítségével kapta az oxigént. Már tudatánál volt, de még mindig csak a gép segítségével tudott lélegezni, a méreganyagok oly mértékben károsították tüdejét. Szomorúan számolt be életéről. Öt évvel ezelőtt lett munka- nélküli, azóta csak emészti magát és már elment a kedve az élettől is, mert nem talál sehol sem munkalehetőséget. A munkaadóknak elsősorban fiatalokra van szükségük, ki törődik az ötvenesekkel? Tétlenül tengődött otthon nap mint nap, hiába keresett munkát, ahogy mondja, még WC-tisztítónak sem kellett. Próbálkozott többször is elhelyezkedni, de mindenhonnan elutasították, reményét vesztette. A munkanélküliség rosszabb az unalomnál is. Amíg dolgozhatott l THrFFsrOTíZ Vadcsapások Vihar előtt Martyn Péter felvétele ■ ■■IlllMllklMWMMMWMHH———aWBW—a—limmiB! irfiTMlffllTTR I Hl Ilii Remeny nélkül Résiónkban sokan vetnek véset saiát életüknek