Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-23 / 120. szám
1998. MÁJUS 23., SZOMBAT BÚCSÚREND A tnáriapócsi búcsúk rendje 1998 Május 24.: Magányosok és egyedülállók búcsúja Május 31.: Pünkösd. A betegek búcsúja Július 19.: Illés próféta búcsúja (Az Exarchátus zarándoklata) Július 26.: Debrecen-Nyíregyháza római katolikus egyházmegye búcsúja Augusztus 16.: Az Istenszülő mennybevételének búcsúja (Nagyboldogasszony) Szeptember 6.: Az Istenszülő születésének búcsúja (Kisasszonynap) Szeptember 13.: A Szent Kereszt felmagasztalásának búcsúja Október 4.: Az Istenszülő oltalmának búcsúja Október 11.: Az egyházközségi képviselőtestületek küldötteinek búcsúja November 8.: Szent Mihály főangyal búcsúja (a bazilika búcsúja) November 22.: Az Istenszülő templomba vezetésének búcsúja A két nagybúcsú (augusztus 16. és szeptember 6.) istentiszteleti rendje: Szombat: 13.00: Gyászliturgia a zarándokok halottaiért 15.00: Vecsernye 16.00: Római katolikus litánia és szentmise 17.30: Görög katolikus szentliturgia 19.00: Processzió a temetőbe, a temetőkeresztnél gyász-istentiszteíet 19.00: Ószláv-nyelvű szentliturgia a belső tábori oltárnál 21.00: Paraklisz, akaftiszt, rózsafű- zér és elmélkedés a templomban 23.50: Gyertyás körmenet a templom körül, majd virrasztás a templomban A máriapócsi templom részlete KM-reprodukció Vasárnap 4.00: Az első szentliturgia ^ ,, 5.00: Oszláv-nyelvű szentliturgia 7.00: Utrenye (reggeli istentisztelet) 8.30: Római katolikus szentmise 10.00: Ünnepi görög katolikus szentliturgia és körmenet 14.00: Paraklisz A többi búcsú istentiszteleti rendje: Előesti alkonyati zsolozsma 18.15- től 6.00: Szentliturgia 7.00: Utrenye (reggeli istentisztelet) 8.00: Szentliturgia 10.00: Ünnepi szentliturgia és körmenet 12.00: Paraklisz. Hétköznapokon reggel 7.00-kor és este 17.30-kor kezdődnek a szentliturgiák. Élet a lélek ált Áldozócsütörtök és pünkösd nagy üzenetei fogalmazódnak meg a címben leírt rövid mondatban. Jézus mennybemenetele olyan élmény a feltámadás valóságával bátortalanul ismerkedő tanítványok számára, amely élmény immár nemcsak a földi élet eddig ismert kereteit szakítja szét, hanem világos utat mutat a mennyei élet eléréséhez is. A jövő vasárnap, május 31-én lesz pünkösd. Pünkösd a húsvéttól számított ötvenedik nap. Az ókori Izraelben a húsvét második napján kezdtek aratni. Minden nap egy kalászt, hetenként egy kévét számoltak, s így 7 hét (49 nap) elteltével ünnepelték meg a hetek, vagy másképpen a zsengék (az új termés, az új kenyér) ünnepét. Az Ószövetség elbeszélése szerint pünkösdkor volt a Sinai-hegyi kinyilatkoztatás, a Tízparancsolat isteni kijelentése. Ezért ezt az ünnepet a Tóraadás ünnepének is nevezik. A jeruzsále- mi Szentély fennállása idején zarándokünnep volt, a három zarándokünnep (húsvét, pünkösd, sátrak ünnepe) egyike. Manapság ilyenkor a zsinagógában ünnepélyesen felolvassák a Tízparancsolatot, a templomot és a lakást friss virággal, zöld ágakkal díszítik és tejes ételeket fogyasztanak. A keresztények pünkösdi ünnepe nem ószövetségi eredetű. (Az apostolok pünkösdkor kezdték hirdetni Jézus feltámadását). A világos útmutatás azonban nem azt jelenti, hogy a tanítványok merev csodálkozással, lelki káprázattal figyelik Jézus felemelkedésének útvonalát, mert az események ilyen értelmezése nem Isten akarata szerint való, és ő be is avatkozik az övéi életébe, figyelmeztetve őket a valóságra, lásd Ap. Csel. 1, 11 versét. Az útmutatás azt jelenti, hogy először is vissza kell térni a mindennapok valóságához, immár a kijelentés bizonyságát hordozva szívünkben, s e bizonyság hirdetése és megélése által (az egység és imádkozó közösség megélése a tanítványokkal, valamint Jézus anyjával és testvéreivel) cselekvő felelősséggel várni az ígéret beteljesedését. Majd pedig hitben megtapasztalni a kegyelem építő valóságát azáltal is, hogy a Júdás árulása miatt hiányossá vált tanítvá- nyi közösség Mátyás megválasztásával ismét teljes lesz. Ez minden igaz szolgálat alapköve az egyházban is. A hit valóságából élő református keresztyén áldott hivatása, amelyről azonban tudjuk azt, hogy csak a kezdet. Kiteljesedése csak akkor lehet, ha elfogadjuk a Krisztustól megígért ajándékot, a Szentlélek ajándékát. Az első pünkösd komoly figyelmeztetése, hogy a Szentlélek a közösségben adatik mindazoknak, akiket az Úr arra kiválasztott. A közösség — gyülekezet — nem lehet másodrangú, és elhanyagolt tényező a magát Krisztushoz tartozónak valló ember életében. A gyülekezet az a hely, ahol a vigasztaló íélek munkája először jelenik meg egyéni életünkben. A testvérek azok, akik első részesei a kegyelmes Isten nagy ajándékának, s egyben itt kell, hogy hitelessé váljon keresztyéni hitünk, elhivatásunk. Az első pünkösd eseménysora azt is egyértelműen tudomásunkra hozza, hogy a tanítványi közösség az előbb elmondottak által nem válik egy magábazárkózó, ön- ápolgató, vagy önző közösséggé. Épp ellenkezőleg, a Szentlélek ajándéka által van erejük, képességük és bátorságuk, hogy a rejtőzködők sejtelmes titokzatosságából kiszabaduljanak. Csak a beteljesülő jézusi ígéret által válhat valóssággá, hogy az evangéliumot minden nemzet számára saját nyelvén hirdető és elfogadó Isten népévé formálódjon a zsidó tanítványi közösség és a minden nemzetből megkeresztel- kedő mintegy háromezer lélek. A Szentlélek kitöltése tehát olyan esemény, amely nélkül nem juthatunk el a pünkösd napján Jeruzsálembe is feltett első kérdésig: Mi akar ez lenni? Ez a kérdés ösztönöz arra, hogy keressem, hallgassam és elfogadjam az evangélium hirdetése által azt, aki életem megváltója, hogy aztán őt elfogadva immár fel tudjam tenni a következő fontos kérdést: Mit tegyünk atyámfiai férfiak? E kérdés feltevése és megválaszolása nélkül sokféle szerepünk lehet Isten népe közelében, vagy közé vegyülve; lehetünk örök álmélkodók, lehetünk szüntelenül gúnyolódok, gáncsosko- dók, a tegnapot visszasírok, a holnapba menekülni akarók stb., csak egyek nem lehetünk, Krisztusban megújulni akaró, hit által e megújuláson munkálkodó egyháza és népe sem lehetünk az Úrnak. Márpedig Péter válasza: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! — nem forradalmi leszámolásra hív a Krisztus ellenségeivel, hanem Isten előtti alázatos leszámolásra azokkal a bűnökkel, amelyek arra a nemzedékre olyannyira jellemzőek voltak. Ez az evangéliumi üzenet szól hozzánk híveihez, gyülekezetekhez és egyházhoz is, hogy Isten szentlelke betöltsön, megújítson és megerősítsen minket hitben és szolgálatban. Balogh Tihamér esperes Megújult a sonkádi templom A 15. században épült sonkádi református templom helyreállítása, külső-belső restaurálása 1995-ben kezdődött el. Egyidejűleg kutatások is kezdődtek a templomban, melyet Balázsik Tamás és Simon Zoltán régészek, Szekér György építész-művészettörténész, G. Horváth Erzsébet, Kiss Margit, Törő Rozália falképrestaurátorok végeztek. Az új tetőszerkezet 1995. második felében készült el Szász Ernő ácsmester vezetésével. Az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ építészmérnöke Oltai Péter terve a teljes restaurálást irányozta elő. A szatmári református egyházmegye és az OMVH hivatal pályázatot nyújtott be az Európai Unió Műemlékvédelmi Szervezetéhez, ahonnan 40 ezer ECU támogatást sikerült elnyerni. Az OMVH 20 millió, a szatmári református egyházmegye félmillióval, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Ön- kormányzat százezer, az Országos Idegenforgalmi Hivatal ötszázezer, az önkormányzat ötvenezer forinttal és sok-sok fizikai, gépi munkával támogatta a felújítást. A munkálatokat a Műemlék Állami Gondnoksága — Ha- vassy Pál — irányította Szatmári István megyei területi felügyelő hathatós segítségével. A 15. században épült templom belső falain korabeli freskórajzok, a kőboltozat lenyomatai és az északi ablak nélküli falon valamikor befalazott szamárhátí- ves sekrestyeajtó, a karzat mellvédjén pedig ősi színes életfamotívumok találhatók. A szakemberek megállapították azt is, hogy az 1766-ból való kazettás famennyezett, valamint az 1795-ös karzat és padsorok a szószék koronájával együtt a felső-tiszavi- déki-erdőháti asztalos és festőműhelyek munkáját dicsérik. A már említett restaurátorok munkája nyomán az eredetinek hűen megfelelő formában minden megújult a templomon kívül, belül. A hálaadó istentiszteleten dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke hirdette az igét Ezsdrás 6,14 kvk., valamint Ezékiel 47, 1 kvk. versek alapján. A püspök elmondta igehirdetésében: ebben a templomban itthon volta sokat emlegetett Európa épületben, a formákban, faragásokban, elrendezésben, így az Európa különösen őrzendő műemlékkincsei között egyik legszebb templom lett. Ez a hajlék is közösséget formált, menedéket adott, nem véletlen a karzat életfamotívuma. Isten házából lehet erőt meríteni, feltöltekezni. A templomos élet tudja a körülötte élők életét gyógyítani. A kérdés, tud-e ez a hajlék gyógyító erővé lenni? A templomra kell találni, hogy egymásra találhassunk, utat lelhessünk a jövendőhöz. A püspöki tanítás utánra megjelent lelkészek köszöntötték egy-egy igével az ünneplő gyülekezetét. Erre az ünnepségre írt verset Udud István tanár költő, melyet elszavalt. Hady Antal Sonkád szülötte ismertette a templomfelújítás rövid történetét abból a kiadványból, melyet erre az alkalomra állított össze és jelentetett meg Sonkád és a sonkádi református egyház rövid története címmel. Az ünneplő gyülekezetét köszöntötték dr. Kávássy Sándor, az országgyűlés alelnöke, dr. Zilahi József megyei, a megyei közgyűlés elnöke, dr. Géczy Csaba az OMVH részéről, Bandies Zsigmond polgármester, dr. Bodnár Ákos egyházkerületi gondnok, dr. Arday András egyházmegyei gondnok. Az ünnepség végén a gyülekezet lelkésznője Szabóné Varga Szidónia szeretetven- dégségre hívott meg mindenkit. A sonkádi református templom Szatmár újabb kincse, remélhetőleg idegenforgalmi nevezetesség is lesz, hiszen ezt látni kell. Szalai László lelkész Napkelet • A hit világa
