Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-19 / 116. szám
AZ ÉSZAK-MAGYARORfZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ ÉS A KELET-MAGYARORSZÁG IFJÚSÁGI MELLÉKLETE E gy középiskola előcsarnokába lépek be, ahol a nagy nyüzsgés, hangos zene közepette paravánok által körbezárt területen tárlatot tekinthetek meg, huszonnégy „költői képpel”. A képek kiforrott technikával és stílussal igyekeznek kiegészíteni, megidézni a költészetet, több esetben magában az alkotásban szövegesen is megjelenítve egy-egy verset. egymástól teljesen függetlenül születtek felhívásra, a költészet napja alkalmából, és alkotóik már csak akkor nézték meg egymás munkáit, amikor a szabadon választott versek alapján elkészített műveiket összeadták a kiállítás megrendezéséhez. Furcsa, már- már misztikus egybeesés. Vajon ennyire mély belső gondolatokkal foglalkoznak a mai fiatalok? Mindenesetre az általános tapasztalat - de a felszín legalábbis - nem ezt mutatja. Kíváncsian ültem le beszélgetni a művek alkotóival.- A felhívás csak a képzőművészeti tagozatos osztályokban hangzott el. A többség még ezekben sem reagált, a megnyitóra is kevesen jöttek el. A többi osztályban még ennél is lehangolóbb a helyzet, és a felnőttek Tündéjével misztériumjátékszerűen kő Nikolettől hallom, aki a megnyitó keltek életre a kiállított jelmezek, beszédet is tartotta. - Nekünk jól jön Hamvas Béla száz évvel ezelőtti szü- még valami gondolati támasz az letéséről a Karnevál című regényének önkifejezéshez, és azt a versek adták hatására készült festményeink kiál- a kiállításhoz. Petőfi írta: „Ne fogjon / (Kiállítók\ / Aradi \ / László, \ JBáthori Brigitta\ j Czövek' János, \ / Gulyás Éva, \ j Horváth Bíbor, \ f Kócsák Adrienn, Ma-\ < tolcsi Beáta, Noszkó \ Nikoletta, Sztana Balázs, Tornyi Zsuzsa, Trieb Orsolya 2. és 3. éves tanulók.) „Én kevés dolgot tudok szavakban megfogalmazni. Pontosan e miatt jó nekem, ha rajzolhatok. Talán így elmondhatom azt, amit érzek.” (Báthori Brigitta, az Elfojtódás című kép alkotója) lításával emlékeztünk meg. A megnyitókon többnyire Tulipán Tamás összegezte saját zenei kompozíciójában a benyomásokat, Molnár Csaba pedig a technikai kivitelezésben segített.- Milyen volt a verseket „meg- képiesíteni"?- Sokkal közelebb hozott minket ez a munka az anyanyelvűnkhöz. Amit a szavakkal nem lehetett megfogalmazni, azt igyekeztünk az ecsettel kifejezni. Nagyon sokat tanultunk eközben nem csak technikailag, hanem bensőleg is, amit igazán nem lehet elmondani - vallja Tornyi Zsuzsa. Ezt csak az tapasztalhatja és értheti meg, aki maga is próbálkozik ilyesmivel. Nem illusztráció készítéséről van szó, hanem egy-egy mozzanat „képi értelmezéséről”. Nagyon szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy ilyen munkák által tanulhattunk meg dolgokat. Köszönjük a lehetőséget „Horvátbné Budaházy Éva” magyartanárnőnknek, a kiállítások megszervezőjének.- Mennyire tervszerűen dolgoztatok fel egy-egy verset?- Az éppen legjobban tetsző verssel foglalkoztunk. A képek viszont többnyire nem tervszerűen születnek. Elkezdi az ember, és kihozza magából azt, ami benne van, jelen esetben a vers hatására. Sokszor még a véletlen is közrejátszik, mint például annál a monotípia eljárással készült képemnél, ahol úgy véltem, a nyomatelőkészítés nem jól sikerült. Mérgemben le akartam szedni a festéket az üveglapról, de olyan eredménnyel, hogy aztán ez a „verslenyomat” került a kiállításra - mondja Horváth Bíbor. Czövek Jánost és Kócsák Adriennt egyaránt Vörösmarty A Rom című költeménye fogta meg. Munkájuk ennek köszönhetően összefonódott, bár gondolataik függetlenek voltak egymástól.- Tulajdonképpen saját érzéseinket, látomásainkat jelenítettük meg a versek révén, így egy kéü több mindent közöl: a költő és a kép alkotójának érzelemvilágát - ezeket már Noszsenki könnyelműen a húrok pengetési- hez.” Mi ezt tanulgatjuk most, hogy a képzőművészeti kifejezésmód gyakorlásához se fogjunk hozzá könnyelműen’ Héty Péter Fotó: Nagy Gábor „A szó meggyalázása nem új lelemény, de látványosabb és fájóbb, mint valaha. Tanúi vagyunk, hogyan használják a nyelvet maszlagolásra, hazugságra. Nem csoda, hogy sokan elfordulnak a sorskérdésektől, jő, ha játékba, fájó, na szótlanságba... Bánnom a szóval: odaadás és felelősség. Hiszem azt is, elvezet a pecsétek mögé, ahol éppen rám várnak a titkok. Vezet ahhoz, ami még nem létezik a világban. Vezet a szakadékok mentén, szüntelen a halál ajkain. ”(Nagy László sorait Tornyi Zsuzsa „grafikává írta") Gulyás Éva: Betlehemi királyok A kiállítás a „Tisztelet a magyar versnek” címet kapta a debreceni Med- gyessy Ferenc Gimnáziumban. A festmények, grafikák, nyomatok valami láthatatlan «priBa! 1 közös körében sem jobb. Tisztelet a kivételnek, kortársaink nagy többsége az irodalommal és a művészetekkel csak az órákon foglalkozik, mivel ott kötelező. Egyedül a diszkó és a szórakozás foglalkoztatja őket, így nem is nagyon találunk velük közös témát. Jó, hogy összehozott ez a kiállítás minket egy kicsit, bár igazán szerettünk volna a többiekhez is szólni. Az egybeesés a magyar költészetből is adódik, hiszen kedvenc költőink nem igazán optimisták a szó köznapi értelmében. Egyébként maga az ötlet, hogy versekhez készítsünk grafikákat, már magában is elmélyültebb gondolkodás felé visz - meséli Matolcsy Beáta és Trieb Orsolya.- Úgy hallottam, volt ennek a kiállításnak némi előzménye is...- Iskolánkban volt már hasonló jellegű rendezvény, és néhányan azokon is részt vettünk. Ilyen volt oéldául az a batikoltjelmez-kiállítás, amelynek megnyitóján Vörösmarty Csongor és „...a magyar nyelv \ egyetlen darabból álló \ terméskő, amelyen az 1 idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő naptár... Aki megfejti, isteni titkot bon- coland. ” (Sir John Bowring angol nyelvész egy magyar versgyűjtemény A bevezetőjében) M láncra fűzve az elmúlásról, a magányról szólnak, de nem lehangolóan, hanem egyfajta csendes letisztultsággal. Az alkotások
