Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-09 / 108. szám

1998. MÁJUS 9., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete Lápvilág és vadvizoirszág Amikor 1957 március első napján egyik percről a másikra elbocsátottak- állásom­ból, számos viszontagság után -Kocsord községbe kerültem az ottani általános is­kolába tanárnak. Száműzetésnek számító szellemmagányom — a sors jóvoltából — szellemélet paradicsomnak bizonyult. A néprajzkutató laboratóriuma a terep, véltem hallani életutamra bocsátó pro­fesszorom szavait, amikor a falu ártézi kútjánál már az első napokban a tejes­kannájukat öblögető nagyidejű emberek­kel beszélgethettem. A hajdani lápra terelődött a szó, miköz­ben az akkor nyolcvan körül járók kacag­va emlegették: „akkor volt jó világunk, hisz húst, hússal ettünk!” (Ugyanis kenyér nem volt, csak temérdek hal és csík!) A történelmi Szatmár megye délkeleti részén a Szamos folyó és a Kraszna csator­na között elterülő lápterület eredeti termé­szeti képét a mai nemzedék már csak egy- egy megrendítően szép történetből ismer­heti. Nem élnek már azok sem, akik még pákászok hajóin bejárhatták, csikászok ösvényein keresztül-kasul bekóborolhat­ták a víztükrökkel, égeresekkel, zsombé- kokkal tarkított irdatlan nagyságú lápot. Jókai Mór, Herman Ottó, Bársony István, Lovassy Sándor megragadó írásaiban mindnyájunk előtt kitárulkozik az Ecsedi- láp természeti birodalma, aztán Győrffy István, Luby Margit, Gunda Béla, Morvay Péter kutatásai nyomán a lápi emberek néprajza is. Hogyan alakult ki ez a lápvilág? A föld- történeti harmadkor folyamán süllyedés­nek indult Alföld mozgása mind a mai na­pig tart. A süllyedés azonban a geofizikai kutatások tanúsága szerint korántsem egyenletes: a peremvidékek nagyobb üte­mű elmozdulása úgynevezett peremi süllyedékeket hozott létre. Ezek közé so­rolhatjuk az Ecseddáp vidékét is. A táj ré­gi vízfolyásai, az Ős-Tisza, az Ős-Szamos az Ős-Túr és társai a süllyedés hatására el­hagyták eredeti, délnyugat felé tartó med­rüket, az új lejtésviszonyoknak megfelelő­en északra fordultak, és feltöltötték a ma­gas peremű Nyírség, meg a Szamos folyó bal partja között elterülő, mintegy 160 ezer hold nagyságú medencét. Ez mélyen fekvő árterület, talaja hordalékként rátele­pült vízzáró agyag. Az erdélyi Meszes­hegység vidékéről eredő Kraszna — a láp környéki nép nyelvében Karaszna — folyó a szatmári síkságra érve szétterült. A lefo­lyástalan víztömeget gyarapították aztán a Homoród, a Balkány-folyás és a nyíri vi­zek, a nagy tömegű víz északabbra, a Sza­mos, meg a Tisza törmelékkúpja és a Nyírség homokhátsága közt összeszűkült, és oly lassan vezetődött a Szamosba, hogy az egyik esztendő árvízmaradványát a kö­vetkező évi áradás is ott érte. így állandó­sult a mocsárvilág. „Olyan csuda is vót, hogy a Krasznán a víz felfelé folyt” tartja az emlékezet. Az említett természeti erők hatására ala­kult ki a sík láp és dús vízi növényzete, amely idővel a láptalajokon eltőzegese- dett. Mekkora lehetett a lápvilág és a vadvíz­ország? Mikovinyi Sámuel mérnök 1730- ban a láp hosszát 58,5, szélességét 33,5 ki­lométerben állapította meg. A későbbi fel­mérések 30-60 kilométer hosszúságúnak és 7-17 km szélességűnek tüntették fel a lápot. Az összefüggő víztükör 30-60 ezer, de a Kraszna egész árvízterülete 130-160 ezer holdnyi. A vízi világ partjain és szige­tein tömegesen előkerült bronzkori leletek bizonyítják, hogy a történelem hajnalán is voltak már itt emberi telepek. A végleges lecsapolást megelőző évtizedben tizenhét község határát ülte meg a roppant víztö­meg. A térség mocsárvilágában kiváló va­dász írónk, Bársony István szerint „a só­hajtó nád beszélgetett a susogó sással”. Nagymajtény után bujdosó kurucok, majd szegénylegények búvóhelye, s átmenetileg 1848/49-es honvédek, üldözött hazafiak menedéke, évszázadokig kondák, gulyák paradicsoma, a nép eltartója volt a láp. A lápon a lecsapolás előtt népes és vál­tozatos madár- és állatvilág élt. A víziszár­nyasok, emlősök, halak sokasága bizton­ságos búvóhelyet és kifogyhatatlan táplá­lékot talált a lápi rengetegben. Télen a lápkutak környékén a nádi sármány, a barkós cinege tanyázott. Kora tavasztól érkeztek a seregélyek, a szerkők, a csérek, a gémfélék, majd a gólyatöcs. Megjöttek a vadlibák, a récék tömegei. A kócsag, a gém, a daru tolla a lápszéli falvak népének keresett dísze lett. A borz, a vadmacska, a vidra, a róka, a nádi farkas sem volt isme­retlen. A csík, a csuka, a kárász, a ponty, a compó, a fejes domolykó, a sügér, a ke- le, a menyhal milliárdja nyüzsgött a lápi vízben. Az itt élő népet a halak és a víziszárnya­sok gazdag világa vonzotta. A náddal haj­lékát fedte, portáját kerítette, házát fűtöt­te. Fűzvesszőből, gyékényből különféle használati eszközöket készített. A téli idő­szak pedig a nádvágás ideje volt. A láp igaziásmerői, a pákászok és a csi­kászok a vízország természeti titkainak népi tudósai voltak. Herman Ottót és Jó­kait is sokat kalauzolták. A pákász a vízi­bogár kergetőzéséből, a vízipatkány lyuk­Szabó Antal, az utolsó lápi csíkász 1959- ben Kocsordon bemutatta régi felszerelé­sét A szerző felvétele ásó munkájából tudta, hogy mikor van dagadóban vagy sorvadóban a víztömeg. Minden felröppenő, tovaúszó madarat ne­vén nevezett, ismerte életmódját, szokása­it. Csúcsos nádkunyhóját lápszigeti „hegy­re” építette. Kevés cókmókját ebben tar­totta. Háza táján a lápi állatvilág kézhez szoktatott sokasága élt. Igazi ősvadász és őshalász volt. Tőrrel, bottal többet fogott, mint más a legdrágább puskával, halász szerszámmal. A legtöbb halat, de kivált csíkféléket tapogató szerszámaival való­sággal kiásta aszályos időben, mikor a víz összeszorult, csak az iszapos fenék nyúj­tott menedéket csíknak, compónak, ká­rásznak. Az ilyen helyek ismerete apáról fiúra szállt a pákászok nemzetségében. Ha az iszap fölött lévő vastag szövevényt megásták, jött az igazi aratás. A temérdek halféleségből jutott Szatmárnémeti, Mun­kács, Beregszász, Máramarossziget, Nagy- kálló, de még Bécs piacaira is. Etették disznóval, baromfival, még keretet is trá­gyáztak hallal-csikkal. A csíkász is a lápból élt. Idegenvezető és gazda is volt egyszemélyben. Lapos fenekű hajciijával, hosszú tolórúdjával, lápi botjá­val, kaszúrjával csíkkasaival járta a végte­len vízi világot. Szübó Antalnak, az éltes korú kocsordi csikasznak a szeme felcsillant, amikor a csíksát felől faggattam. A nyílt vízen nádi geze micébül, sásbul, miegyébbül gátot emelttünk. Szénát is kaszáltunk rá, meg ra­kott)'a ágakat is hordtunk oda csónakkal. Háro m-négy lépésenként kasokat raktunk bele. így osztán a csík belesompolygott. Az asszonyok kemencébe, cigánytepsibe, nádon sütötték, főztek hozzá jó savanyú levest. Ha víz vót, jó világ vót, ha nem vót, éi heztünk. Sok más adat is bizonyítja, hogy gyakori volt sí lápi emberek életében az ínséges észtén dó'. A láp a nagybirtokosoknak sem hozott t hasznot. Felvetődött tehát a lecsa­polás gondolata. Szatmár vármegye 1751- ben fordult először ebben az ügyben a Mária Terézia-kori országgyűléshez. Si­kertelenül. Hosszú idő múltán 1889-ben végre i megalakult az Ecsedi-láp lecsapolós és Szar nos bal parti árvízlevezető és belvíz- .szabál) ’ózó társulat. Péchy László igazgató így ír i i munkálatokról: Á Kraszna folyót Nagym ajténynál kivettük a medréből, s a láp ny írí oldali szélén vezetett 66 km hosszú csatornába fogtuk fel, s Vásárosna- ményná .1 a Tiszába torkoltattuk... A lecsapolás után néhány év alatt a csík- országból szántóföldi táj lett. Móricz Zsigmoi id arra jártában még így látja: Ér- vidék ti szta levegőjéből bekerültem az Ecsedi-h ip világába. Éppen kiszárították, s azokban az években termett először a nád és más, meg a végtelen területű ingová- nyok helyén rengetegre nőtt kukorica. Még ott rohadt a háló az eresz alatt, a hal­kas a szí nben, a kutya ott kapart egy-egy földdel Hefolyt csíkverem gödrében, de már nem volt víz. Megtörtént a képtelen csoda, miikor milliószámra feküdt a hal a száradó pocsolyában, kapával gereblyél- ték, s mik or hiába jöttek a madarak ezer­számra, mem találtak helyet, ahová fészket rakhassanak. ---- -.„.v- . A rétoltlali ember nótába is foglalta a láp lecsap« >lását. Elindult a földhányógép A nagy f íraszna életre lép. Kiszáras: ztják a négy rétet, Nem tere 'm több gyékényeket. Máié tere ‘m a nád helyén, Ott kapá Igát a sok szegény. Az eltelt., elröppent rendelt idő nótája már más dí illamú, de megérne annak eldú- dolása is eg y misét. Farkas József A KM VENDÉGE Akit a reklám „tatárja” kerget Sokszor kapott tapsot, váltott ki neve­tést a nyíregyházi tanárképző főiskolán tartott közönségtalálkozóján Reviczky Gábor, az utóbbi évek egyik leginkább foglalkoztatott színésze. Megjelenésében is eltér a hétköznapi emberektől, sőt, olykor groteszknek tűnik. Arcán gyak­ran jelenik meg jellegzetes vigyora, ame­lyet a reklámokból jól ismerünk. Egy- egy jó poén kedvéért még arra is hajlan­dó, hogy nevetségessé tegye magát. Ta­gadhatatlan viszont, hogy remek humo­ra van, képes lekötni hallgatóit. — Azt hiszem, már az iskolában el­dőlt, hogy színész leszek. Az osztály bo­hóca voltam. A színművészeti főiskola felvételi vizsgájáról viszont egyből kirúg­tak. Tatabányán laktam, és szerencsére az ottani irodalmi színpad befoga­dott. Remek darabokat vittünk színre — kezdi az önmagát bemutató beszélge­tést. — A főiskolán aztán Gálvölgyi János­sal és Sáfár Anikó\al Kazimir Károly osztályába kerültem. Sokat köszönhet­tünk neki, sok más színházi szakember­től eltérően nem csorbította az egyénisé­get. A legtöbb rendező, tanár először összetöri az egyéniséget és azután építi ki az újat. így aztán néha sok az egyfor­ma fazon. Égyébként sem könnyű oly­kor a rendezőkkel, mert mindenféle pre­koncepcióval jönnek elő...A nézőtéren meg sok az önmegvalósító diák. Nem mindig könnyű pódiumra állni. Aztán a filmek kerülnek szóba. Kevés­bé ismert például, hogy mostanában több külföldi filmben is játszott. Neve jól ismert például az izraeli és az angol filmesek köré­ben, a közel­múltban példá- JR ul egy Máltán f|| forgatott filmben kalózt alakított. % Évek óta tartó eredményes kap­csolata van Tímár Péter rende- zővel, s en- I nek köszön- ■ hetően sok || jó magyar jj film sikeré- Jl h e z Zimmer Feri. Kiderül az is, hogy Reviczky Gábor nemcsak színházi ember, ha­nem vállalkozó is. Résztulajdonosa annak a vállalko­zásnak, amelyik a Zimmer Ferit készí­Magyar- orszá- g o n 5 0 0 ezer néző­Reviczky Gábor járulhatott hozzá. A legutóbbiak közül A miniszter félrelép, a Csinibaba és a Harasztosi Pál felvétele szám esetén mondható egy film sikeres­nek, gazdaságosnak. A Zimmer Feri 300 ezernél tart, i nézettsége most is igen ma­gas. Ennek e llenére néhány forgalmazó, filmszínház levette a műsoráról — értet­lenkedik. A beszélgetés közben kiderül az is, hogy készül imár a következő filmjük, a Csuportkép.... A reklámfillmekről ejtünk szót, hiszen naponta több alkalommal is találkozha­tunk a képernyőn valamelyik reklámjá­val. Tagadhat atlanul színészi alakítások. — Korábba n az egyik jeles színművész gyakorta hangoztatta: egy művész szá­mára snassz d> olog reklámban mutogatni magát. A rendszerváltás után aztán őt láthattuk az el ső reklámfilmben. Voltam olyan reklámfilm meghallgatáson, amelyre 34 szí nész ment el. Egyébként: hálás lehet minden művész, ha egy ilyen kétéves szerzői dést kötnek vele, mint a Postabank velei ti. Ezeket a tatárkergette, vetélkedős rekk imszerepeket csak színész tudja eljátszani. Egyébként sem hálátlan dolog ez, hiszen ennek köszönhetően sok rabszolgamunkát nem kell elvállal­nom. Ezeket a szerepeket Geszti Péter ír­ja. Reviczky Gábor alighanem boldog ember. Sikeres sz’.ínész, anyagi gondjai sincsenek. Magám Hete harmonikus, ami­óta vidéken, Kiskunlacházán él. Szívesen kertészkedik, baromfit tart. És talán a legfontosabb: két aprócska gyermek vár­ja otthon. M __ ' s § H 131

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents