Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-04 / 80. szám
P iros pulóveres nyurga lány ül velem szemben. Hadar. Mindenen nevet, de vannak sötét gondolatai is. Kicsit zavarban van. Kamasz. Gimnazista. 10. f-es a debreceni Kossuth gimnáziumban. Kortársaitól mégis különbözik. Hogy miben? Verseket ír, gitározik, színjátszócsoportba jár, rajzol, röplabdázik, énekelni tanul, érdeklik a nyelvek. Ő Hagymási Júlia. Megismerésében barátnője, Fekete Ilona segít. AZ UNIVERZUMON AT J ulinak a közelmúltban jelent meg első verseskötete Gouranga címmel. Hogy miért ezt a címet adta neki? Egyszerűen megtetszett neki a szó jelentése: Légy boldog! Majd írt egy verset ezzel a címmmel. Aztán rajztanárnője, Brúgós Zenóbia, aki Péli Zsófia tanárnővel együtt a versek olvasójává vált, a szó hangzása miatt ezt javasolta a kötet címének. A könyv kiadásában a Soros-alapítvány segített. Juli Ilona és osztálytársai unszolására hívta fel az alapítványt, ahol szinte a véletlenek összejátszásának köszönhetően éppen akadt olyan pályázat, Menekülés Ha egy reggelre a Nap részeg lenne, és a Hajnalnak habotázva ekképp felelne:- Csókolom, ma nem ragyogok! Akkor ölbe kapnám és megszöktetném a Napot. amely könyvkiadással kapcsolatos volt. A kéziratot egy hét alatt állították össze és küldték el. Nyertek. Nyert Juli és a neki drukkoló barátok. A m hősnőnknél semmi nem megy gikszer nélkül, jóllehet Fortuna kegyeltje. így esett meg vele, hogy Keszthelyen egy telefonfülkében felejtette ütött-kopott, versekkel teli kis füzetét, az egyetlen példányt. Mikorra hazatért Debrecenbe, egy férfi már elküldte a füzetben szereplő címre a verseket. Azóta is leveleznek egymással. Az ország másik felében lakó fizikatanár örül, hogy megmenthette a „nagy alkotót”. Juli szerint jó tudni, hogy vannak ilyen emberek. V olt olyan időszak, amikor félt megmutatni verseit másoknak, magyarázza Ilona a barátnőjéről. Aztán a tizenhat évesek komolyságával hozzáteszi: „Tudod, egy osztálytársunk szerint a vers nem olyan, amit az ember bárkinek megmutat. Mert a leikéből fakad. S az ember nem teregeti ki a lelkét mindenkinek.” Ám Julinak is igaza volt, mikor előrukkolt zöngeményeivel. Bár most úgy látja, kicsit korai volt ez a „verskiadásdo- log”. Ugyanis a mostani költeményei sokkal jobbak a korábbi, „kezdetleges” versikéknél. Barátnője szerint újabban rövidebbeket ír. Egy-egy gondolatot ragad meg. A régiek hosz- szabbak, és jobban kifejtenek egy adott témakört. Ezelőtt a halál-gondolat többször előfordult verseiben. Most már vidámabb hangulatokat is megörökít. L assan előkerül az új írásokat tartalmazó versesfüzete, tele színes és ceruzarajzokkal, és természetesen versekkel. Mikor megkérem, hogy olvassa fel egyik költeményét, a fejéhez kap. Mindenki ezt kéri! - rikkantja. Juli látszólag nem szereplős fajta. Kiderül, ez nem így van, csak a saját verseit nem szívesen szavalja, főleg felkérésre. Mondja is, ha összejön egy nagyobbacska társaság, ő az, aki figyel és hallgat. Fontosnak tartja a csendet. M úzsája leginkább este leheli homlokára a csókját. Ilyenkor az akár félórán át is az agyában lüktető gondolatot papírra veti, mert különben nem tudna rendesen aludni. Megszületett alkotásait nem javítgatja. Jók azok, ahogy vannak. Vagy nem jók. Mesterének senkit sem tart. Az orosz irodalomhoz vonzódik, különösen Dosztojevszkijért rajong. Vannak, akik verseit hasonlatosnak tartják Pilinszky költeményeihez. De ő senkihez sem, és mégis egy kicsit mindenkihez akar hasonlítani. Kacskaringók Játszadoztam a vonalakkal. Rugdostam őket, tekergettem, Telerajzoltam velük a szobám falát. Aztán széttörtem és megettem a ceruzát. K önyvének megjelenése óta semmi nem változott. Hacsak any- nyi nem, hogy a környezetében élők nagy része elkezdett verseket költeni... Kiderült az is, hogy valaha édesanyja és nagypapája is írt verseket, mint ahogy oly sokan mások kamaszkorukban. Bevallom, én is. Hogy kiből lesz költő vagy költőnő? Erre igazából nincs recept. Hogy Juliból az lesz-e? Nem tudom. Tény, hogy még a matekzsenik is elismerik. Értékelik a munkáját, a tehetségét. Amivel még nincs teljesen tisztában. Egyszer érez magában valami mást, valami többet másoknál, máskor nem. Nincs ars poeticája, anélkül is jól elvan. H ogy még mivel foglalatoskodik a „lírázáson” kívül? Például gitározni tanul a Rocksuliban. Egy Beatles-nóta, az Across The Universe Juli esete a verssel és Szörnyeteg Lajossal első négy akkordja nem hagyta nyugodni. Áz járt a fejében, hogy neki ezt egyszer meg kell tanulnia. így kezdődött, nem túl régen. Gitár nélkül. Majd vett egyet, és ta valy nyáron már egy belgiumi táborban gyarapította tudását, sok barátot szerzett. Ma már el tudja játszani a Beatles-dallamot. Sőt nem csak azt. Gi tárőrületével Ilonát is bezsongatta, így együtt is szoktak zenélni. Meg fogyaté kos, gyen- génlá- tó barátaival. Ez heti két szeri el foglalt ságot ad. A suliban e g y I héten j két- I szer! r ö p - labdaedzés re jár. művéből a költői versenyt fogják előadni. Emellett a „Szörnyeteg Lajos jaj de álmos” című mesejátékot is színre viszik. Rövid hatásszünet után Juli kiböki: „Én vagyok Szörnyeteg Lajos!” Vihogás. Újra és újra. N yelveket is tanul. Angolt, németet, franciát és olaszt. Régóta rajzol. A verseihez is ő készített illusztrációkat, na meg Ilona, továbbá két osztálytársuk: Deák Dóra és Tóth Veronika. Az isiben Cím nélkül Mostanában a Csenddel és a Semmivel foglalkozom. Szeretem azt a mély Repedést a Falon. „Szörnyeteg Lajos”, avagy Juli, a gitárvirtuóz F él éve a Tabak Színház tagja. Mindig is szerette volna kipróbálni a színjátszást. Ezt egy héten kétszer műveli. A közeljövőben Lázár Ervin „Négyszögletű kerekerdő” című rajzszakkörbe is jár. (Na, de hányszor?) A Rocksuliban énekelni is tanul. A hogy azt a szót említem: szét- forgácsolódás, egyből felkapja a fejét. Mindenki ezt a kifejezést használja vele kapcsolatban. Ő ennek ellenére képtelen lemondani elfoglaltságairól. Mit elfoglaltságairól! Szenvedélyeiről. Juli szavaival élve: „Nem tehetem meg, hogy nem járok rajzolni, mert akkor is fogok otthon rajzolni. Nem tehetem meg, hogy nem járok színjátszókörbe, mert egyszerűen jó.” Szereti a Napot, a felhőket, a falat, a ceruzát is. Az emberek legtöbbször nem jó színben jelennek meg verseiben, pedig szeret bennünket. Imád embereket rajzolni irreális módon. I lona büszke arra, hogy ő Juli barátnője. Biztatja, mert a szerencsétlen mindig háttérbe húzódik. A „szerencsétlen” jelzővel Juli is egyetért. Mert ha valahová beteszi a lábát, ott biztosan eltörik egy-két pohár... H ogy mi lesz Juliból, ha nagy lesz? Még nem tudja. Legújabban a filozófia iránt érez vonzalmat. Korábban a színművészeti és a képzőművészeti főiskola tetszett neki. Még bármi lehet belőle. Vagy akárki. A legapróbb dolgokra is felfigyel. Észreveszi például, ha egy bogár a buszmegállóban a cipője alá mászik. S verset ír róla magának, és persze nekünk. Kiss Beáta Fotó: Czeglédi Zsolt Hupitörp Valójában semmi oka nincs annak, hogy a Hupikék Törpikék együttes közelesen megjelenő újabb CD-jének borítója a Jövünk címlapjára kerüljön, kivéve azt, hogy szép színes rajzzal állunk (ülünk) szemben, amit igazán kár lett volna befeketíteni. Ha már így alakult, mondjuk el, hogy a gyermekded lelkű gyermekek és felnőttek körében egyaránt népszerű csapat Hajrá, törpök! című lemezét húsvéti meglepetésnek szánta a kiadó. Az albumon a törpök négy saját szerzeményén kívül az Aqua, a Backstreet Boys, Ricky Martin, Scatman, a Hip Hop Boyz és Sipos F. Tamás egy-egy számának feldolgozása hangzik el a jól ismert törpváltozatban. ______________________________________________________ AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ ÉS A KELET-MAGYARORSZÁG IFJÚSÁGI MELLÉKLETE
