Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-04 / 80. szám

. „Thomas Mann antifasiszta író. Bár ő is német, de nem tud f Hitlerrel együttélni. Művei ráérősen hosszúak. A Mario és ] a varázsló cselekménye lassan jut el a tetőpontig, amiről az ?író tehet. Családja olaszországi üdüléséről a lehető legrész- il-letesebben beszél. Az egyik ilyen epizód, amikor az író kis­srácai szamárköhögnek. A szintén abban a szállodában szállásoló királyi pár félti saját gyerekeit, mert azt hiszik, a fertőzés hallás útján is terjed. Ezért a hotel szolgalelkű menedzsere a Mann famíliát egy mellékhelyiségbe köl­tözteti.” „Aranyköpések” gyűjteménye Hallás útján terjed E mulatságos sorokat a Kancsal múzsa; irodalom - diákszájon címmel, a deb­receni Dienes László Gimná­zium és Egészségügyi Szociális Szakképző Intézet március 23-án megnyílt kiállításán olvashatták az érdeklődők. A Molnár Sándor grafikáival illusztrált, páratlan kollekció S. Varjú Annának, az intéz­mény - ma már nyugdíjas - magyar-orosz szakos pedagó­gusának 30 éves gyűjtőmun­káját dicséri. A tárlatra a diá­koknak az irodalmi tanulmá­nyaik kapcsán ejtett bakijait rendezte egybe, számtalan más alkotó mellett Homérosz, Ajtmatov és Shakespeare mű­veivel illusztrálva. A tanárnő a több ezer példát csokorba kötő anyagot tanít­ványai szóbeli és írásbeli meg­nyilatkozásaikor jegyezte föl. Az „elszólások” irodalmi, nyelvtani, történelmi vagy akár hétköznapi jellegűek, hiszen a gyerekek által írt önéletrajzoktól kezdve bár­miből bőségesen meríthetett. A hatalmas példatárt korsza­kok, illetve írók, költők sze­rint csoportosította, és idő­rendi sorrendbe is állította. Aranymondás-gyűjteményé- ből már háromszor közölt szemelvényeket az Édes anya­nyelvűnk című folyóirat. A komoly szakmai elemzéssel kiegészített publikációk töb­bek között azt vizsgálták, hogy mennyire szivárognak be a diákok irodalmi gondol­kodásába az egészségügy vagy a sajtó zsargonjai. Tavaly, az iskola fennállásának 30. év­fordulója alkalmából a Die- nes-füzetek sorozatban meg­jelent A Dienes humora című válogatása. Az ország minden részébe eljutott kiadványnak nagyon jó a visszhangja. Grafikus barátjával természe­tesen szeretnék a teljes pa­lettát könyv formájában köz­zétenni (elképzelhető az is, hogy férje, Sebestyén Árpád nyelvészprofesszor alapos szakmai tanulmánnyal egészí­ti ki a munkát), egyelőre azonban nem találtak érdemi kiadóra. Az idő sürget, mert a füzet közkézen forog, s nem kizárt, hogy egyesek illetékte­lenül akarnák felhasználni. Idővel a diákok is gyűjteni kezdték - az ő elszólásait. Ebből nem lett „különösebb” anyag, ám amikor például összejönnek az érettségi ta­lálkozókon, azokat is fölol­vassák, és jól szórakoznak rajtuk. Megtörtént az is, hogy a „A Dienes humorá”-t a pal- lagi iskolában odavitte az egyik gyerek a korábban a Dienesben tanult könyvtáros­nak, mondván, ilyet még nem olvasott. A hölgy belelapo­zott, majd nagy meglepetést szerezve így válaszolt: „Mi az, hogy nem olvastam? Ezt itt például én írtam!” S. Varjú Anna más iskolák­ból is kapott aranymondá­sokat, kollégái is gyűjtöttek neki, ismerve a szenvedélyét. Sokat köszönhet a tanítvá­nyoknak, akik - amellett, hogy akaratukon kívül is min­dig szolgáltak valami bájos gyöngyszemmel -, nem vették zokon, ha soraik bekerültek a gyűjteménybe. Kivéve egy régi nebulóját, aki fogalmazásával („Balassi külhonban bújdo- sik, és egyszercsak egy daru repül el a feje fölött. Ez a daru egy népköltészeti motívum.”) a tanárnő „listájára” került, s kissé megorrolt. Talán még ma sem érti, mitől volt ez olyan vicces - hiszen a tanára mondta neki azt, hogy a daru népköltészeti motívum... Vass Attila „Az emberek akaratuk ellenére táncolnak, az egyikük két széken, vízszintesen megáll. Stb. A mutatványok tetőfoka Manónál éri el csúcspontját- A varázsló felfigyel a szo­morún bambuló pincérre. Kihúzza belőle titkos szerelmét, sőt megcsókoltatja Mariót magával, azaz hibernált állapot­ban csókra kényszeríti. A közönség már nem nevet, inkább teljesen ledöbben ennek láttán. De mikor a csók után a varázsló a sikertől mámorultan visszahozza Mariót alfá­ból, meglepő dolog történik. Mario kiküszöböli a csorbát: dühödtében előrántja a pisztolyát, és ledöfi Cipollát.” Grafü-tükör Társra vágyik Kedves „Meglepetés”! írása elemzése során olyan fiatal nőt ismertem meg, akinek érzelmi világa gazdagabb, mélyebb, amint azt a külvilág számára láttatni engedi. Környezete szeretetre méltó emberként ismeri, akinek jóindulatára, segítőkészségére számíthatnak. Érzelmeitől azonban nem hagyja sodortatni magát, nem válik kihasználhatóvá. Saját érdekeit az életben és kapcsolataiban is mindig szem előtt tartja. Ezt azonban úgy teszi, hogy ezzel senkit nem sért. Külsőségekre is súlyt helyező, átgondolt, gyakorlatias nő. Ez észrevehető a megjelenésében és a beszédében is. Kimondott gondolatai tartalommal bírnak, amit akarat­lanul is gesztikulációival varázsol színesebbé. A beszél­getésekben ön a befogadó, aki nyitott a külvilág informá­ciói felé, úgy, hogy közben szavakkal magáról nem, vagy csak keveset árul el. Bár életében a család és a barátok nagy teret töltenek be, ez mégis kevésnek tűnik az ön számára. Jelenlegi kapcsolatai nem elégítik ki igazán. Bizony előfor­dul, hogy lelke mélyén egyedül, magányosnak érzi magát. Ez valószínűleg egyike azon kis „titkocskáknak”, amiket őrizget. Vágyik egy társra, aki mellett megállapodhatna és családot alapíthatna. Nagyon szereti a gyermekeket. A munkája is fontos eleme életének, törekszik megfelelni az elvárásoknak. Igyekszik tudása legjavát nyújtani. Öröm­mel tölti el, ha ezen a területen is elismerést vív ki, akár anyagi, szellemi vagy érzelmi értelemben. A kedvező vissza­jelzésre, megerősítésre szüksége is van, hogy töretlen mun­kakedvét megőrizhesse. Jellemző önre, hogy nem szereti a befejezetlen dolgokat. Még ha tevékenységi folyamatában vannak is elbizonytalanodási, kimerülési időszakok, amibe belekezd, folyamatos ellenőrzés mellett be is fejezi. Büszkesége sem tűrné a feladás gondolatát. Tarmé Balku Magdolna grafológus (Várjuk leveleiteket az Észak-Magyarország címén: 3501 Miskolc, Pf 351.) ■"■“HIRDETÉS ——- — — ...------------------------------------­--— —— — A mobil és a gyöngébb nem Bármilyen kutakodásba kezd az ember, kiderül, hogy az egész ol­dalborda-legenda a férfiak gyönge önigazolási kísérlete. Nem kell tudományosan megközelíteni a nembéli különbségeket ahhoz, hogy rájöpnk: A pasikban a legje­lesebb tulajdonság az, hogy leg­többjük a nőkre hajt. Mi is. Habár nem egyébbel, mint egy ártatlan kérdéssel. Például: mi örömük van abban, hogy egymásra találtak a mobiltelefonnal? A válaszból kü­lönös dolgok (is) kiderültek. Gon­dolta-e volna valahány férfitársam, hogy a hölgyek a rádiótelefon moni­torjának segtségével bármikor ellenőrizhetik, nem mosódott-e el a szempillafestékük? Vagy azt, hogy az a bizonyos hatodik érzék, ami mibennünk egyáltalán nincs meg, őbennük annál Inkább: már a második csöngetés után megérzik, egy morc főnök lapul-e a vonal túl­só végén, vagy egy édesen csacso­gó barátnő? Félkomolyra fordítva most már a szót, közvélemény-kutatásunk eredményeit természetesen öröm­mel osztjuk meg önökkel. Női elő­fizetőink zöme fiatal, magasan képzett, és persze gyönyörű. Bár jó páran, hála a férfiakat megszé­gyenítő munkaképességüknek, komoly önálló jövede­lemmel ren­delkeznek, sokan mégis a szerel­müktől kapták ajándékba a Pannon telefonjukat: ami szerintük azt bizo­nyítja, hogy szívük választottja kita­lálta legtitkosabb óhajukat. Férfiszemmel nézve ez annyit jelent, hogy ha szert teszünk két fontos dologra, mármint egy Pan­nonra és egy vonzó, kedves, gyen­géd és okos lányra, akkor nagy baj már nem lehet. Bármikor felhív­hatjuk szerelmünket, s ő meg­mondja, hol rontottuk el... Ha nem ő válaszol, hanem a hangposta, ak­kor biztos éppen helyrehozza, amit aznap elrontottunk. Gálos Júlia, a huszonhat éves jogászlány így vélekedik barátjáról, a Pannon telefonról:- Nagyon utálom, amikor reggel csörög a vekker. Viszont amikor beülök az autómba és az Ericson elkezd pittyegni, jó érzés tölt el, mert tudom, hogy megint egy izgal­mas nap áll előttem. Nekem lét- fontosságú a telefon, hiszen így a szerelmem, a barátnőim, az ügy­feleim bármikor elérhetnek. Persze az is igaz, hogy néha szemtelen jó­szág, olyankor is csörögni meré­szel, amikor egyáltalán nem kéne. A legnagyobb vétke pedig az, hogy a számát tudja a mamám is, aki általában olyankor szokott érdek­lődni arról, elég melegen öltöz­tem-e, amikor éppen teljesen levet­kőznék... Koncz Zsuzsa azt mondja, hogy a Pannonjának két elemi funkciója van:- Egyfelől, minthogy nincs munkahelyem és így munkahelyi telefonom se, a médiának, a koncertszervezőknek ezt a szá­mot adom meg. Másfelől, mivel a késésre is hajlamos vagyok, és a barátaimat se szeretem megvá­rakoztatni, nagy boldogság, hogy elég belenyúlnom a táskámba, hív­ni azt, aki vár rám, s annyit mondani csak neki, hogy „bocsánat, már ott is vagyok, pár perc az egész”. Haász Veronika a férjétől kapta ajándékba a telefonját, amely - állítása szerint - alapvetően meg­változtatta az életét.- Négy gyermekünk van, de hamarosan jön ő is - mondja, miközben gyöngéden megsimogat­ja domborodó hasát. - Hol a ját­szótéren vagyunk, hol valamelyik nagymamánál, s persze legszí­vesebben az állatkertben. A férjem is lót-fut, hiszen háziorvos, és cso­dálatos, hogy bármikor fel tud hívni, s meg tudja beszélni velem, hogy hova jöjjön értünk autón. Minden sokkal egyszerűbb lett azóta, hogy van Pannonom, csak az a baj, hogy a gyerekek sokszor közelharcban küzdenek azért, melyikük vegye fel a csöngő telefont. Végül egy végtelenül derűs öreg hölgy gondolatait osztom meg önökkel. Soós néni nyolc évvel fia­talabb, mint századunk, de kacag­va bosszankodik hetvenéves lá­nyán, aki szerint roppant bonyolult készülék a rádiótelefon.- Amikor a dédunokámtól kap­tam egy ilyen Pannont, áperté bele­szerettem. Nézze, lelkem, én járó­kerettel közlekedek. Eddig csak az utca sarkáig mertem elsétálni. Ami­óta megkaptam a rádiótelefonomat, úgy érzem, hogy ötven évet fiata­lodtam. Visszakaptam a szabadsá­gomat, mert most ha bárhol rosz- szul érzem magam, felhívhatom egyik unokámat vagy déduno­kámat, és odaugranak értem... Csak az a baj, kedveském, hogy már kicsit szórakozott vagyok, néha elfelejtem, hova is tettem a tele­fonkát. Ilyenkor sincs nagy baj, mert felhívom rendes telefonon a Pannonom, és a „hang után” vetem magam. P. L. Á. (X) «utó* mm. ■■ ma Az előfizetők megoszlást Az előfizetők megoszlása a mobiltelefonálás foglalkozás szerint ■ . közvetlen okai szerint Az előfizetők megoszlása aszerint, hogy intim ügyeik megtárgyalásához mely telefont használják szívesebbeti

Next

/
Thumbnails
Contents