Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-18 / 91. szám

14

Napkelet • A KM hétvégi melléklete

tárlat

Zimányi Alajos művei

Mentőangyal

Kereszt a Tisza partján

Elek Emil felvételei

Valótlan fatörzs

A közelmúltban nyílt meg a vásáros- naményi művelődési házban Zimányi Alajos grafikusművész tárlata. Az alkotó — írja egyik méltatója — kifinomult, egységes építésű felületeket teremt kompozícióin, egyszersmind súlyos, vívódó sorsélményeket szólaltat meg. Metszéssel, festéknyomtatással, rétegezéssel készült lapjait gazdag vonalhalózat, a formák ritmikus rendszere borítja. Ezzel felidézi a növényvilág egyedeinek, az emberi test „erezetét”, a víz és a lélek egymáshoz hasonlatos hullámzásának örvénylését. Ember és természet közös szövedékben, egymást megkötő, megtartó kölcsönös erőtérben él Zimányi költői hangulatú, balladák atmoszféráját sugárzó alkotásain. Főleg sorozatai keltenek a szemlélőben erős érzelmi, gondolati inspirációkat.

Alma-kép

Injekciók egy életen át

Az elmúlt húsz év alatt számuk megkétszereződött • Megváltozott állapot

Nagy István Attila

Hirtelen azt vettem észre, hogy száz métert se tudok lefutni: kifulladok, a lábam remeg. Nagyon gyenge vagyok. Pedig mennyit futkároztam heccből, versenyre kilométereket, és a futballpályán mennyit kergettük a labdát, míg be nem esteledett, amíg nehéz sötét ülepedett a házak közé, és meggyulladtak az utcai higanygőz lámpák.

Minden ivásnál kimértem magamnak a vizet... egy korty... két korty... öt korty. Amikor a szomjúság már az elviselhetet- lenségig fokozódott, akkor ittam csak tíz kortyot. A csap alá hajoltam, csurgattam a tenyerembe a vizet, és vártam, hogy hideg legyen. A halántékomon idegesítően lüktetett egy ér. Alig kaptam levegőt. Ráhajoltam a tenyeremre, mintha gyermekkori forrás lenne, és egyre nagyobb kortyokban nyeltem a vizet. (Egy cukorbeteg fiatalember naplójából)

Dr. Szigligeti Péter diabetológus főorvos:

— A kezdődő cukorbetegségnek szinte az összes tünete benne van ebben a naplórészletben. A cukorbetegség népbetegségnek számít. Megyénk lakosságának 4,5-5 százaléka szenved ebben a betegségben. Húsz százalékuk a betegség egyensúlyban

^ A betegség egyensúlyban tartásához naponta többször megszúrja magát.

tartásához naponta többször megszúrja magát insulinnal. A betegség elterjedésére jellemző, hogy az elmúlt húsz év alatt a betegek száma csaknem megkétszereződött. Jelenleg minden harmadik családban valamelyik családtag cukorbeteg.

ü Ezek az adatok elgondolkodtatóak, a betegek számának ilyen fokú emelkedésével párhuzamosan fejlődött-e a kezelésf

— Igen, jelentősen. De még mielőtt erre részletesen válaszolnék, röviden tekintsük át, hogy a betegek kezelése milyen elveken nyugszik. Köztudott, hogy e betegség

nem gyógyítható, csak kezelhető, illetve egyensúlyban tartható. A kezelés hármas pilléren áll, mely elengedhetetlen minden cukorbeteg egyensúlyban tartásához. Ez a diéta, a mozgás és gyógyszeres kezelés. A gyógyszeres kezelés szerint a betegek két csoportra oszthatók. A szájon át szedett gyógyszerrel kezeltek és az insulinnal kezeltek. Ez utóbbiak anyagcserezavara gyermek- vagy fiatal felnőtt korban kezdődik. Ők életük végéig insulinkezelésre szorulnak.

A másik jelentős csoport felnőtt vagy idős korban betegszik meg, szájon át adott gyógyszerekkel kezelhető. Azonban ez sem végtelen, mert jelentős részük előbb vagy utóbb szintén insulinkezelésre szorul. Á

^ Patronos töltőtollhoz hasonló szerkezet, tűje rendkívül vékony, traumát nem okoz.

terápia az elmúlt húsz évben mind szakmailag, mind technikailag jelentősen fejlődött. Á napi egyszeri insulinadást felváltotta a jelenleg hagyományosnak tartott kétszeri. Az elmúlt évtizedben bevezették a modern, napi 4-5-szöri insulinadást, az intenzifikált kezelést. A hagyományos terápiánál a beadott insulin hatásidejéhez kell alkalmazkodni a betegnek, míg a modern kezelési sémánál a mindenkori életvitelhez és étrendhez igazodik. Ez kényelmesebb és rugalmasabb, mint az előző, annak ellenére, hogy többször kell a betegnek szúrnia magát.

Az első injekciót vegyes érzésekkel adtam be magamnak. Akaratos kíváncsiság volt bennem: milyen lesz, meg tudom-e tenni. Annyira irtóztam az injekciótól, hogy ha filmen láttam, még akkor is elfordultam. A győzelem mámora, amit érezni fogok, mindent megér, ezzel vigasztaltam és erősítgettem magam. Elfogódottan fogtam meg a combomat, felcsíptem a bőrt, és... megmerevedett a mozdulat a levegőben, de azután egy újabb akarathullám következett: nem éreztem semmit. Ügyetlenül fogtam a kezembe a fecskendőt, és lassan megtörtént, amitől féltem, rettegtem: beadtam az első injekciót! (Egy cukorbeteg fiatalember naplójából)

O Ön azt mondta, hogy technikailag is fejlődött az insulinkezelés. Számomra a napi többszöri szúrás nem a fejlődést jelenti.

— Valóban első hallásra ez így is van. Azok a régi cukorbetegek a megmondhatói, hogy mit jelent a fejlődés, akik otthoni főzéssel sterilizálták az üvegfecskendőket és a többször használatos fémtűket. Megjelentek a holttér nélküli, tűvel egybeépített egyszer használatos insulinadago- ló fecskendők, melyeknek megbízhatósága, pontossága, fájdalommentessége nagy előrelépést jelent a magukat naponta kétszer szúró betegeknek. Ezzel egy időben megyénkben is megjelent a NovoPen készülék. A köznyelv hibásan insulinbelövő- nek is nevezi, de nem erről van szó, az öninjekciózás a Pennel is hagyományos szúrással történik. A Pen, mint ezt a neve is jelzi, egy patronos töltőtollhoz hasonló szerkezet, tűje rendkívül vékony, szinte traumát sem okoz. A belehelyezett insulinnal telt patron a napi insulinigénytől függően több napra elegendő. Az msulinada- golás igen pontos a Pennel, nem kell bajlódni a betegnek az insulin felszívásával, hanem egyszerű, kattanó hangot adó beál- lítóval adagolják az insulint, ezért csökkentlátók és felső végtagjukban mozgás- korlátozottak is használhatják. A napi 45-szöri insulinadagolás szinte elképzelheLétezik egy olyan elmélet, amely szerint a vírusok provokálhatják a betegséget. ^ j

teilen nélküle. A Pent a beteg mint a töltőtollat magánál hordhatja, így szinte észrevétlenül, akár vendéglőben, munkahelyen, színházban is beadható az insulin.

□ Mi a betegek véleménye, és mennyire terjedtek el ezek a Pen készülékek cukorbetegek körében?

— Mind a mi tapasztalataink, mind a nemzetközi felmérések alapján a betegek

ILIA ILF—JEVGENYIJ PETROV:

A nagy kombinátor

(részlet)

Fél tizenkettőkor, északnyugat felől, Csma- rovka falu irányából egy fiatal, huszonnyolc éves férfi jött be Sztargorodba. Egy suhanc szaladt utána.

— Bácsi! — kiabálta vidáman. — Adj tíz kopejkát!

Ä fiatalember kivett zsebéből egy átmelegedett almát, és a suhancnak nyújtotta, de az nem tágított. Erre a gyalogos megállt, gúnyosan végigmérte a gyerkőcöt, és halkan megkérdezte:

— Talán a lakásom kulcsát is akarod, ahol a pénz hever?

A felsült fickó átlátta igényei teljes eredménytelenségét és eltakarodott. A fiatalember hazudott: nem volt sem pénze, sem lakása, ahol pénze heverhetett, sem kulcsa, amellyel a lakást kinyithatta volna. Még csak felöltője sem volt. A fiatalember derékba szabott, zöld kabátban jött be a városba. Izmos nyakán régi gyapjúsálat tekert körül többszörösen, lábán narancsszínű, antilopbetétes lakkcipő volt. Zokni a cipőkből hiányzott. Kezében egy barométert tartott.

— Ó, bajadérom, ti-ri-rim, ti-ri-ram! — kezdte dudorászni, a vásártérhez közeledve.

Itt sok dolga akadt. Befurakodott az ócs- kás árusok közé, maga elé állította a barométert és komoly hangon kiabálta:

— Kinek kell barométer? Barométer olcsón eladó! Küldöttségek és nőszervezetek részére árengedmény.

A váratlan kínálat sokáig nem szült keresletet. A háziasszony-küldöttségek jobban érdeklődtek a hiánycikkek iránt, és a textiles sátrak körül tolongtak. A barométer eladója mellett már két ízben elsétált a Sztargorod kormányzósági bűnügyi nyomozóhatóság detektívje. Minthogy azonban a műszer semmilyen tekintetben sem hasonlított a Vajközpontból előző nap ellopott írógéphez, a detektív megunta, hogy szemével tovább is mágnesezze a fiatalembert és odábbállt.

Mire dél lett, egy lakatos megvette a barométert három rubelért.

— Magától mér — mondta a fiatalember, átadva a szerszámot a vevőnek —, csak legyen mit mérni.

Miután a ravasz mérőeszközön túladott, a vidám fiatalember megebédelt az ízes Sarok vendéglőben, és elindult a város megtekintésére. Végigment a Szovjet utcán, kiért a Vöröskatona (azelőtt Nagy Puskin) utcára, átvágott a Szövetkezet utcán, és megint a Szovjet utcában találta magát. De ez már nem az a Szovjet utca volt, amelyen az előbb végigment: a város két Szovjet utcával büszkélkedett. A fiatalember csodálkozva folytatta útját, mígnem a Lénái események (hajdani Gyenyiszov) utcába ért. A 28-as számú, szép, kétemeletes villa előtt, amely Sz. Sz. Sz. R., O. Sz. F. Sz. K., a Sztargorodi Kormányzóság népjóléti osztályának 2-es sz. szociális menheíye felírást viselt, a fiatalember megállt, hogy tüzet kérjen az öreg házmestertől; aki a kapu melletti kőpadon üldögélt.

— Mondd csak, apuskám — kérdezte, miután rágyújtott —, vannak a városotokban eladó lányok?

A házmester csöppet sem csodálkozott.

— Van, akinek a kanca is menyasszony — felelte, szívesen beszélgetésbe elegyedve az idegennel.

— Több kérdésem nincs — mondta rá gyprsan a fiatalember.

És tüstént új kérdést tett fel:

— Egy ilyen házban sincs menyasszony?

— Ä mi aráinkat régóta lámpással keresik a másvilágon — viszonozta a házmester. — Ez itt állami szegényház: vénasszonyok kapnak benne teljes ellátást.

— Értem. Szóval olyanok, akik még a történelmi materializmus előtt születtek?

— Szentigaz. Akkor születtek, amikor születtek.

— Aztán mi volt ebben a házban a történelmi materializmus előtt?

— Mikor volt az?

— Hát a régi rendszer alatt.

— A régi rendszer alatt a gazdám lakott itt.

— Burzsuj volt?

— Magad vagy burzsuj. Nem burzsuj volt, hanem nemesi marsall.

— Szóval proletár?

— Magad vagy proletár! Megmondtam: marsall.

Isten tudja, meddig folytatódott volna még a társalgás az okos házmesterrel, akinek ily hiányos ismeretei voltak a társadalom osztálytagozódásáról, ha a fiatalem-