Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-18 / 91. szám
199&- ÁPRILIS 18., SZOMBAT (Képünk illusztráció) Bárkivel megtörténhet.... 90-95 százaléka elégedett a Pen használatával. A napi 4-5-szöri szúrás ellenére kényelmesebb, biztonságosabb és rugalmasabb a Pennel alkalmazott intenzifikált kezelés. A Megyei Cukorbeteg Szakambulancia által gondozott 2300 insulinnal kezelt cukorbeteg közül 640 adja Pennel az in- sulint. □ Sok mindenről esett szó eddig, de a miértre is kíváncsiak a betegek. — Több teória van. Létezik egy víruselmélet, amely szerint a vírusok provokálhatják a betegséget. De gondoljuk meg, ha ez teljesen igaz lenne, akkor egy-egy vírusinvázió után megnőne az új cukorbetegek száma. Van az örökletes teória. Ez egyrészt igaz, mert előfordul, hogy a nagyszülők között volt cukorbeteg. Másrészt nem, hiszen akkor minden cukorbeteg leszármazottjának betegeknek kellene lennie. Ezzel szemben lényegesen kevesebb az utódok között a cukorbeteg, mint az átlagpopuber rá nem szánja magát, hogy egyenesen a dolgára térjen. — Hallod-e, öregapám — mondta — nem volna rossz egy kis borocska. — Ha meghívsz... Eltűntek egy órára, mikor pedig visszatértek, a házmester már a legodaadóbb barátja volt a fiatalembernek. — Akkor hát nálad töltöm az éjszakát — mondta az új barát. — Felőlem egy egész életre is maradhatsz. Miután ily gyorsan célt ért, a vendég fürgén lement a házmesterlakásba, levetette narancsszínű cipőit és kinyűjtózott a pádon, másnapi haditervét mérlegelve. A fiatalembert Osztap Bendernek hívták. Életrajzából rendszerint csak egyetlen részletet volt hajlandó elárulni: „Apám — szokta mondani — török alattvaló volt.” A török alattvaló fia sokszor cserélt már életében foglalkozást. Eleven vérmérséklelációban. Szerepet tulajdonítanak a stressznek is. Ha ez így lenne, akkor a mai zaklatott korban sokkal többen kapnák meg ezt a betegséget. Kialakulása több tényezőre vezethető vissza, amelyek között fontos szerepet játszik az életmód is. □ A cukorbetegségből nem lehet kigyógyulni. Valószínű, hogy ennek a tudata is nyomasztja az embert. — A cukorbetegség gyógyíthatatlan, de kezelhető betegség. Nem szívesen hívom annak, inkább megváltozott állapotnak. Ezzel meg kell tanulni élni, mert más lehetőség nincsen. Mostanában jutottunk el oda, hogy a képzett betegek már értenek a kezeléséhez. Megszűnt az a paternalista viszony, amelyben az orvos orvos volt, a beteg pedig beteg. Ma már partner. Inkább tanácsokat adunk. A cukorbetegek számára ma egyre kisebb az a terület, amelytől elzárja őket az élet. A megfelelően kezelt cukorbeteg mindenre alkalmas, ami nem te megakadályozta abban, hogy egyetlen dolognak szentelje magát, és állandóan ide- oda dobálta az országban. Most éppen Sztargorodba vetette, zokni nélkül, kulcs nélkül, lakás nélkül és pénz nélkül. Amint ott feküdt a bűzösen meleg házmesterfülkében, pályafutásának két lehetséges változatát csiszolgatta elméjében. Vagy többnejű lesz és nyugodtan utazgat városból városba, nem feledve magával vinni az ügyeletes feleségtől birtokba vett értéktárgyakat tartalmazó új bőröndöt. Vagy holnap elmegy a sztargorodi gyermekfelsegélyezési bizottsághoz és terjesztésre felajánlja még meg nem festett, de zseniálisan elgondolt képét: A bolsevikok levelet írnak Chamberlainnek (Repin népszerű festménye nyomán, melynek címe: A zaporozsjeiek levelet írnak a szultánnak.) Siker esetén ez a változat négyszáz rubelt hozhat. Osztap mindkét változatot legutóbbi kíván kivételes egészségügyi állapotot. Családot vállalhatnak, sportolhatnak, gépjárművet vezethetnek. Nagyfokú az önállóságuk az étkezésben is. De társadalmi megítélésükben még ma is sok a tévedés. Vannak, akik a cukorbetegeket másodrangú állampolgároknak tekintik, mintha fer- tőzőek lennének, mint akiktől el kell fordulni. Szabadulni magamtól! Nem fogadtam el, hogy beteg vagyok. Nem igaz! Csak a hosszú, kegyetlen séták után, az erős izommunka miatt, amikor kivert a láz és a gyomrom hánykolódott, amikor patakokban ömlött rólam a víz, és megrohant az éhség, akkor jutott eszembe vakító-fehér ■ kegyetlenül: nem menekülhetsz. Utáltam a cukorbetegek kasztját, ahová én is tartozom. Lázadni akartam, megpróbáltam kitörni, tapasztalatlan voltam. Reggel az injekció mindig kijózanított. (Egy cukorbeteg fiatalember naplójából) moszkvai tartózkodása alatt eszelte ki. A többnejűségi változat az egyik esti lapban olvasott törvényszéki riport hatása alatt született meg, amelyből kitűnt, hogy egy többnejű házasságszédelgő mindössze kétévi büntetést kapott, magánzárka nékül. A második számú változat viszont akkor fogant meg Bender fejében, amikor egy visszatérő jeggyel besurrant a Forradalmi Művészszövetség kiállítására. > Mindkét tervnek azonban voltak hiányosságai is. Házasságszédelgő pályára lépni egy remek galambszürke öltöny nélkül teljesen lehetetlen. Emellett legalább tíz rubelnak is kellett volna a zsebében lennie, reprezentálás és csábítás céljaira. Igaz ugyan, hogy megnősülhetett tábori zöld ruhájában is, minthogy férfias ereje és szépsége teljességgel ellenállhatatlan hatást gyakorolt a férjhez adandó kisvárosi Margi- tokra, de ez, Osztap szavaival élve, „hitvány minőség, piszkos munka” lett volna. A képpel ugyancsak nem volt minden rendben: tisztára technikai nehézségek is felmerülhettek. Megteheti-e, hogy Kalinyin elvtársat süvegben és fehér nemezköpenyben festi le, Csicserin elvtársat pedig övig meztelenül? Szükség esetén, persze, megfestheti az összes szereplőket hétköznapi öltözékükben is, de ez már nem az igazi. — Nem lenne olyan hatásos! — gondolkodott Osztap fennhangon. Most eszmélt rá, hogy a házasmester már régóta lelkesen beszél valamiről. Kitűnt, hogy a ház hajdani gazdájával kapcsolatos emlékeinek adta át magát. (Ilja Ilf és Jevgenyij Petrov, az orosz irodalom immár halhatatlan szerzőpárosa hetven évvel ezelőtt, 1928-ban bocsátotta útjára Tizenkét szék című regényét (szemelvényünket ebből vettük). A mű kíméletlen — egyszersmind hasfogásig kacagtató — szatírája a 20-as évek Szovjet-Oroszországának, melyben Osztap Bender — a zseniális szélhámos, minden idők legnagyobb kombinátora — próbál magának egzisztenciát teremteni, karriert csinálni.) MÚZSA Kondor Jenő versei Majd ha egyszer Majd ha egyszer sok gond szakaszt el s nem vigyáznak körben a csillagok házunk kalapot lendít féleresszel és nem válaszol senki hogy megvagyok Majd akkor öleld meg a párnám keresd pihéi közt ősz szakállamat Sugár szemedben bujdosóként árván könnyes kis szellőnk legyezi válladat Tavasz-zsoltár Áll veszteg út a hóban talpához dőlnek az akácok befagynak füst-ködökbe gyökerükön szélmarta ráncok Nagymamám kendőt igazít selyme-sincs böjti szélbe imája párnám alá bújt tenyeremből repül a fénybe Föld alól dobbant rügyeket kondit olvadó fényben a fácska Szemedben morzsolt új tavasz-zsoltár Istentől szakad fakad virága Állunk a kapuban Elszálltak az álmok az édesek akácgyönggyel vigasztalók — állunk a kapuban vétkesek és várakozók Hová tűnt mellőlünk a jövő: gyöngyvirágos tavaszi rét Ujjaink kihűlve erezzük kedvesünk tenyér-melegét Ökölbe szorított kezünkben csillag ragyog megkondul a szív: — harangvirág — csak dadog, dadog (Kondor Jenő, kisvárdai költő, még a húsvéti ünnepek — és a Költészet napja — előtt küldte el szerkesztőségünkbe poétái termése legújabb darabjait. Szemelvényeinket közülük választottuk.) Balázs Attila illusztrációi i , A ~ (y<
