Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
Ma olyan nap van, amire egyre kevesebben figyelnek: a költészet napja. Lehet ilyenkor a poézis jelentőségének el múltán siránkozni, lehet a gazdasági nehézségeket, a rideggé vált emberi viszonyokat okolni, a tény azonban tény marad: kenyeret világszerte többen fogyasztanak, mint verseket. Ilyen az emberiség természete. Ez azonban nem akadályozta meg a Perem munkatársait abban, hogy a jeles alkalomból témába vágó írásokat tegyenek az asztalra - múzsákról, versekről meg a nyelvről, amely a költészetnek (is) melegágya. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ ÉS A KELET-MAGYARORSZÁG MELLÉKLETE „...legyen internet hozzáférésed? egy telnet (terminal) program, amit be lehet konfigurálni, hogy a telnet portszam helyett a mail (SMTP) protokoll portszamot tegye a kimenő csomagokba - azutan... ” ^ J MOl NQS ANGÉLA _______ Nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy az idézett villámlevél (angolul: electronic mail) írója nem tud magyarul. Még tud. A gyerekei anyanyelvi tudása, ha egyáltalán van ideje a gyerekekre, már kétesebb. Mivel segítőkész, siet, hogy tájékoztassa a világ másik sarkából kérdezősködőt. Nincs ideje fordítgatni. Ha küldenénk neki egy naprakész magyarító műszaki szótárt (ami nem létezik), annak lapozgatására sem futná idejéből. Hogy mi lett az ékezetekkel? Használatuk a világhálón ma már lehetséges, de kicsit időigényesebb, mint így, simán. A címzett eléggé jártas a dologban ahhoz, hogy megértse a felvilágosítást. Éppen ez a baj. Ezért nem is kérdez vissza: „Bocsáss meg, de megírnád még egyszer magyarul?” így mindkettőjük szaktudása a zagyva nyelven bővül. A fenti nyelven szólva, a magyar szaknyelvek terminálprogramja most úgy konfigurálódik, hogy mindjobban felgyorsuló ütemben a mail protokoll portszám nélküli kimenő csomagjaiba kerül... Velük együtt persze minden magyar tudomány is rohamosan ugyanabba a süllyesztőbe csúszik, egyszerűen azért, mert ahogy Bessenyei György megmondta, „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”.. . „tsupán idegen nyelven soha még egy Nemzet is e földön, a maga Anya nyelvét meg vetvén, böltsességre, tudományokra nem emeltethetett” (Magyarság, 178J). Mi a második világháborúig nagyon is emeltettünk, de azóta csak siklunk. botladozunk, zuhanunk lefelé. A hírszolgáltató központ szintén időszűkében szenved. Ha a fordító megértette az angol szöveget, éppen csak tükörfordításra futja, de arra már nem, hogy magyarul gondolja meg a mondanivalót. A rádió tájékoztatást ad valamely szerb országgyűlési javaslatról, melyet a „keményvonalasok” leszavaztak. Bár a „hardliners” angolban helyes kifejezés, mi valóságközelibb képekben gondolkodunk és beszélünk, mint az angolok. Nekünk a vonal az vonal, és nem test. A test lehet kemény vagy puha, a vonal lehet egyenes, görbe, kacskarin- gós és még merev is. Semmi esetre sem kemény. E hír a fajtisztogatókról szólt, akik tapodtat sem engednek álláspontjukból. Magyarul „vaskalaposok”, nem „keményvonalasok“. T ehát az időhiány volna nyelvünk pusztulásának fő oka? Nem valószínű. Hiszen akármennyire hajszolt is az életünk, a legfontosabb tennivalókra mindig van idő. Az anyanyelvművelés a fontossági lépcső igen alacsony fokára került. A lépcső tetején, a célhalmazok csúcsán pedig csillog-villog a pénz és a hatalom. A kettő manapság egyenértékű. P énzt és hatalmat főleg szaktudással lehet szerezni. Szaktudás nélkül még a bűnöző sem boldogul. Minden vényszavakat teremteni. Érthető módon az MTA-hoz közel állók zöme inkább rosszallja, mintsem bátorítana minket az idegen behatással szembeni ellenállásra: „...a számítástechnikai szaknyelven érezhető nagy angol hatás természetes, és Magyar kirakatban nem magyar szöveg Fotó: Czeglédi Zsolt felfelé törtetőnek úgy kell értenie a számítógéphez, mint valaha a századeleji értelmiséginek a helyesíráshoz, az anyanyelvi toliforgatáshoz. Azonkívül kell értenie két vagy több szakmához vagy tudományhoz - legyen az közgazdászat, kereskedelem, vállalatvezetés, műszaki tudomány, alkalmazott művészet, jog, társadalomtudomány, akármi. Ha nem ért hozzá, akkor legalább beszéljen úgy, mintha értene. Igen ám, de milyen nyelven? Mert a számítógép ugye csak angolul tud, és minden valamirevaló szakma és tudomány nyelve is tudvalevőleg angol... H a a felfelé törtetők csak angolul beszélnének, a magyar nyelv újra fellélegezhetne, és még a külföldi látogató is örülne, meg mindenki, aki szereti a szép, badarságoktól mentes angol nyelvet. De nem teszik. Egyrészről azért nem beszélnek angolul, mert annyira mégsem tud mindegyikük, másrészről és főleg azért nem, mert szeretnék, ha itthon mindenki megértené őket. Nem, ezt most rosszul fogalmaztam. A hatalomra törekvő csak azt óhajtja közölni érthetően mindenkivel, hogy tudása, szakértelme a másikét, a hallgatóságét messze fölülmúlja. Ha tudása hiányos vagy más okból bizonytalan, azt minél több magyarra ferdített angol szóval szakszerűen palástolhatja. Hogy folyamatosan bizonyítsa naprakész tudását, újabb idegen szavak behozatalára kényszerül. O mindig az anyanyelv-pusztítás élén halad. A nyanyelvűnk rohamos bomlása elsősorban a szaknyelveken keresztül történik, és ezeken keresztül fékezhető. A tömegközlési eszközök elterjedése következtében e században, és különösen az utóbbi évtizedekben, a szaknyelveknek a köznyelvre gyakorolt hatása óriási méreteket öltött. Az írott szövegek túlnyomó többsége ma már műszaki, pénzügyi, és mindenféle tudományos jellegű ismereteket terjeszt, nem szépirodalmat. Régen fordítva volt. Az irodalom uralta az írásbeliséget. Akkor a szakkifejezések lassú, emberléptű áramlása szép magyar kifejezésekkel fejlesztette és gazdagította az irodalmi és a köznyelvet. Ma a szaknyelvek szennyezett árvízként temetik maguk alá a magyar nyelvet. A szaknyelveket nem lehet az úgynevezett természetes nyelvfejlődésre bízni. Tudatos nyelvfejlesztésre van szükség, amire a társadalmak csak bizonyos fejlettségi fokon képesek. Most még, eleink erőfeszítéseinek köszönhetően, a magyar egyike azon aránylag kevés nyelvnek, amelyen minden tudományt művelni lehet. A Magyar Tudo- mányos Akadémia nagy kárt tett, és erőteljesen felgyorsította a nyelvromlás folyamatát, amikor elrendelte az idegen szavak magyar helyesírását. Azóta az emberek java úgy érzi, hogy minden szó magyar, amelyet magyar helyesírással le tudunk írni. Hiszen a nemzet tudósai jóváhagyták: Nem kell már magyar fordításon töprengenünk. Már létezik magyar szendvics, szoftver, fájl stb. Ha most is software-t írnánk angol helyesírással, bizonyára valaki megkísérelné lefordítani. így a hivatalos tudománynak sikerült a beáramló idegen szavak tömegéből egy csapásra befogadott jövemegakadálybzása vagy megfordítása minden bizonnyal hiábavaló.” (Kis Adóm, 1993.) A kételkedőknek nincs igazuk. Nyelvünk nemhogy nem alkalmas a korszerű szaktudás kifejezésére, hanem tömörsége, pontossága és gazdagsága folytán erre a feladatra sok más nyelvnél jobban hivatott. Azonkívül tükrözi gondolkodásmódunkat. Ez képszerű, hallatlanul leleményes és egyben szorosan kötődik az egyedi, tárgyi valósághoz. Csak abból kiindulva általánosít. E gondolkodásmód valószínűleg a fő oka annak, hogy a kiváló magyar anyanyelvű fizikusok és más tudósok is aránytalanul nagy számban működtek a két világháború között, és azután külföldön és itthon is. E gondolkodásmód gyökerei nyelvünkben rejlenek. Nyelvünket vissza kell téríteni arról az útról, amelyen már elindult. A feladat öt részre bontható (lásd melléklet). M int minden válságos helyzetben századok, ezredévek óta, a jövő reménye most is az egyes emberek és kis csoportok ölében rejlik. Amit mindnyájan megtehetünk az az, hogy műveljük saját szaknyelvünket, figyeljünk saját beszédünk és írásaink nyelvi tisztaságára, pontosságára és tömörségére. És talán saját körünkben gyakoroljuk a nyelvfejlesztést. 1) Óvjuk meg nyelvünk szerkezetét, szabatosságát és tömörségét a külső behatásoktól. A tudományos szaknyelvben a tömörség óriási előny, és éppen ebből veszít nyelvünk rohamosan. 2) Használjuk a létező jó magyar szakkifejezéseinket. Azzal a meggyőződéssel fogjunk a munkához, hogy mindenre van magyar kifejezés. Ha úgy tűnik, hogy nincs, az csak annak jele, hogy elfelejtettük, vagy még nem tanultuk vagy találtuk meg. Hogy a saját szakmámból vegyem a példát, a „lélek" szó mindenki számára érthető, kézenfekvő. Szép a hangzása, és sok ezer éves hagyománya van. Történelmi mélységét megérez- zük még az olyan összetett szavakban is, mint lélektan, lélekgyógyászat. Ezzel szemben a „pszichológia”, „pszichoterápia " nyelvtörő, csúnya hangzású műszavak. Nem lüktet bennük élet. (A szakmabeliek java úgy véli, hogy az utóbbiakat kell megtartani, és a „lélek" minden ilyen összetételből kizárandó, zavaró elem.) Az utóbbi években az egyetemi intézetek, szakfolyóiratok, szaktársaságok nevében már a „lélektan” kifejezés utolsó nyomai is eltűnnek. 3) Avassunk szakszóvá köznapi szavakat. Amikor Freud új fogalmaihoz új szakszavakat keresett, azokat rendszerint a hétköznapi nyelvből alakította ki. Ugyanannak a szónak megmarad a köznyelvi értelme, azonkívül keletkezik egy másik, tudományos értelme is. A magyar kőznyelvből vett szakszó többet nyújt, mint a műszó. így például a „regresszió” vagy a regression az angolban kevésbé világos, mint ha azt mondjuk magyarul, hogy vlsszasiklás, visszaesés, visszacsúszás vagy visszazuha- nás a múltba. Egy másik példa a magyarban is haszpált görög-latin-angol panic szó. A görög ajkúak talán még átérzik azt a rettegést, amit Pán istenség láthatatlan közeledése váltott ki őseikben. Ugyanarról az élményről azonban nekem mint magyarnak sokkal többet mond az a szó, hogy vakrémület. A fejvesztettség viszont pontosan kifejezi a belső rémület következményét. 4) Elevenítsük fel feledésbe merült szavainkat, nyúljunk vissza az idők mélyébe, a szavak eredeti jelentéséhez, és elevenítsük fel ősi szókincsünk elsüllyedt részeit. így kerültek vissza nyelvűnkbe olyan, ma már mindennapi szavak, mint az „őr” és a „szerződés". A nyelvújítók ásták ki őket a századok nagy temetőjéből, így járt el Ranschburg Pál, „aki a kódexirodalomra tudatosan utalva élesztette fel - immár másodízben - az elme szót, sőt segítségével számtalan, szakszónak számító összetételt is képezett: elmetan, elmeélet, elmetartalom stb."(Büky Béla, 1986). így feleleveníthetnénk a téboly, tébolyodottság kifejezéseket, amelyeket Ferenczi Sándor még használt a század elején (Gondolat, 1902), de amelyekből azóta megint paranoia lett. 5) Alkossunk új szavakat, de csak akkor, ha már minden fenti lehetőséget kimerítettünk. Ilyen majdnem új szakszavak a számítógépek terén: világháló (world wide web helyett), villámlevél (E-mail helyett), láncszöveg (hypertext helyett). t [ Társadalom és kultúra 1998. április 11. L. ____________ _A
