Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
Kántor Lajos kolozsvári honoshontalan magyar író. Honos, mert odakötik gyökerei, hontalan, mert a trianoni diktátum következtében másodrendű polgárrá degradálódott szülőföldjén, mert mi volna más egy kisebbségi sorsra jutott ebben a régióban. Kolozsvár, Erdély egykori fővárosa - Hunyadi Mátyás szülővárosa - ma a Cluj-Napoca nevet viseli. A románokat politikusaik hosszú időn át a magyar irredentizmus rémével fenyegették, az erdélyi magyaroknak mindenkor meg kellett küzdeni evvel a sanda gyanakvással, mint ahogy azokkal a kétségtelenül létező irredenta eszmékkel is, amelyek időzített bombaként lapultak a két népet összekötő - elválasztó? - „híd” alatt. „Változott-e valami/.../ azóta, hogy a nyolcvanas évek második felében a »költöző haza«, 1990-ben a »honos-hontalan« fogalmát próbáltam körüljárni?” - teszi fel a kérdést a szerző az elmúlt évtizedben született esszéit, publicisztikáit egy- begyűjtő kötetének „fülszövegében”. Saját bevallása szerint „közérzet-krónikáiban” háromféle olvasói réteghez kíván szólni: azokhoz, akik még mindig Tündérkertnek szeretnék látni Erdélyt, aztán azokhoz, akik hajlandóak arra, hogy máris töröljék a magyar jelenből, végül pedig azokhoz, akik egyszerűen nem is ismerik. A „szólás kényszere” által született írások a tényeket higgadtan mérlegelő, logikus okfejtések, a szerző, amennyire lehetséges, tárgyszerűen kívánja megközelíteni azt a problémahalmazt, ami Erdélyt jellemzi. A konfliktusok szerteágazóak, létezik a többségi románok és a kisebbségi magyarok, a romániai magyarok és az anyaországi magyarok, továbbá a maradók és az anyaországba telepedők között, hogy csak a legjellegzetesebb feszültségforrásokat említsem. A kitelepülést Kántor napjaink legnyugtalanítóbb kérdésének nevezi. „Türelem vagy türelmetlenség: sajnos, egyáltalán nem teoreH Videó A zseni és a mester Milos Forman különös rendező. Éljen bárhol, bármilyen társadalmi és gazdasági rendszerben, képes rá, hogy olyan filmet alkosson, amelyre felfigyel a világ. A „Fekete Péter”, az „Egy szöszi szerelme” alkotója gondolt egy merészet, s mire közép-európai tanítványai észbe kaptak, a mester már hollywoodi körülmények között készített Oscar-díjas filmeket. Az 1984-ben készült „Amadeus” nyolc szobrocskát kapott - most a videósok is meggyőződhetnek róla: nem érdemtelenül. Mozart életének epizódjai, különösen ifjúkori halálának okai és körülményei sok író fantáziájában történelmi krimivé alakultak. Forman talán egyik legnagyobb erénye, hogy nem képtelen, kiagyalt magyarázatokat, hanem remek színészeket keresett, s a rejtély megoldásaként Peter Shaffer színdarabjának felhasználásával két - egymástól szinte minden vonásában különböző - művész tragikus kapcsolatát és esendőségét mutatta be nekünk. Mit tegyen az átlagos képességekkel megvert zeneszerző, akinek a sors útjába sodor egy idétlenül röhögő, arroC ® Könnyű opera .......................................gánsan trágár, pökhendi köly- köt, egy olyan fékezhetetlen vadócot, akit zsenialitása már gyerekkorában a felnőtt művészek fölé emelt? Mit tegyen, ha csodálja a zenét, ám gyűlöli a szerzőt, aki öntudatlanul, puszta létezésével is karrierjének útjába áll. Mit tegyen, ha úgy érzi, e taknyos tökfilkó árnyékában ő élete végéig csak szürke mesterember, középszerű zeneszerző maradhat? Noha a film címe „Amadeus”, Mozart ürügyén Salieri tragédiája bontakozik ki előttünk. Az ő féltékenységét, irigységét, áskálódásait és ördögi bosszúját követhetjük nyomon, miközben közel három órán át mennyei muzsikát hallunk. De nem az övét, hanem a pimasz tacskó, Wolfgang Amadeus Mozart életművét. (Amerikai. Főszereplők: Tom Hulce, F. Murray Abraham. 153 pefc) ★★★★★ Gy'L* Michael Bolton, Amerika első számú pop-énekese új CD-jét népszerű romantikus operaáriákból állította össze. Miután Luciano Pavarottival közösen lépett fel egy segélykoncerten, „leírhatatlan és hihetetlen” élményként élte át a klasszikus zenével való találkozását, s idei albumának a „My Secret Passion” (Titkos szenvedélyem) címet adta. Természetesen minden efféle vállalkozás - végeredményben - a komolyzene és könnyűzene közti mérhetetlen szakadékot igyekszik áthidalni, s - úgy tűnik - ezt most sem sikerült maradéktalanul megvalósítani. Amennyire látványos a kísérő- füzet, a borító és a CD-lemez burjánzó díszítése, annyira halvány az a zenei többlet, ami miatt érdemes a legfülbemászóbb dallamokat újra lemezre ★★★ Akadémiai Szólisták Kamarazenekara néven 1995-ben zenekar alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola legtehetségesebb növendékeiből. Frissen megjelent lemezük témaválasztása izgalmas ötven percet ígér: Szabados György Idő-zenéjét, valamint Bartók Béla kivándorlása előtti utolsó művét, a Divertimentót és korábbi remekét, a Román népi táncokat. Szabados vonós-zenekarra írt művét technikailag magas szinten szólaltatja meg az együttes. A darab dramaturgiája egy képkeretbe foglalt világot ábrázol. A ritmus a világ, az élet alapköve, melynek totális szabályosságát, osztottságát bármikor az időtlenség érzése válthatja fel. Mintha egy még eleven - majdani - Dali-kép előtt állnánk, a zene egyre beljebb vezet ebbe a tökéletes rendezettségbe, majd a világot összetartó rend hirtelen felbomlik. A részletek között ugyanis fölfedezni a nagy rend mögött álló nyughatatlan káoszt. A mű erejét a zenekar nagy pontossággal adja vissza. Kortárs zene ez, amely világunk modelljét vette alapgondolatául. A bartóki hang letisztult remeklésének eredménye a Divertimento. A szvit-jellegű, háromtételes műben a huszadik század komor hangulata éppúgy benne van, mint a nagy elődök hagyatéka. Bartók a divertimento könnyed műfaját nagy igényű vonós- zenekari művé fejlesztette, a barokkos témautánzatok mellett népi motívumok is jelen vannak. A szerző a legsötétebb helyeken talál egyfajta iróniára, jókedvre, ami messze túllépi a divertimento határait. Fontosak a kontrasztok, melyek a végleteket hivatott költészetté varázsolni ebben a különös világban. Bartók szívügyének tekintette a román népzenét. Itt hét dallamot dolgoz fel, Kiváló Figyelemre méltó Közepes Gyenge Élvezhetetlen tikus szembeállítás. Mindenki persze a maga döntését, választott útját próbálja megteoreti- zálni, megideologizálni.” Vajon kinek van igaza, aki minden körülmények között, akár a „szörnyeteg türelem” vádját is vállalva marad, vagy aki elmegy, a szerinte nehezebbet vállalva, mert neki vissza kell gondolnia az otthon maradottakra, gondolatban szüntelenül hazajárni? Kántor ugyan nem mondja ki, de könyvével azt sugallja, és személyes sorsával is azt példázza: Erdélyt csak az ott élők tudják megtartani, ha Tündérkertnek többé nem is, de otthont és oltalmat adó hazának mindenképpen. (Felsőmagyar- ország Kiadó. 650 Ft) ★★★★1/2 Fecske Csaba 4" | Uj romantika venni. Michael Bolton zenei világa minden ízében könnyűzenés, s ami ott előny, az itt hátrány. Rendkívül fátyolos hangszíne, orrhangja, frázisvégi elcsuklásai idegenül hatnak e környezetben, előadásában végig érezhető egyfajta szabadosság. A saját dalait éneklő Bolton bizonyára nem szokott hozzá, hogy egy zeneszerző igájába hajtsa a fejét, ám enélkül a „főhajtás” nélkül a passion csak passió marad. Bízunk abban, hogy sok milliós rajongótábora így is meghallgatja e távolról sem titkos - passziót. (Sony) Zeneszerző és előadó igazi találkozása ez a CD, melyen Dohnányi két hegedűversenyét adja elő Szabadi Vilmos a Vásáry Tamás vezényelte rádiózenekarral. Dohnányi (1877 Pozsony-1960 Florida) zeneszerzőként és pianistaként egyaránt világkarriert befutott művészünk. Komponista alkata a kamarazenében találta meg leginkább kifejezési területét, de jeles műveket alkotott szimfonikus és színpadi műfajban is. Bravúros zongoristaként elsősorban Schubert-, Schumann-, Brahms- és Beethoven-inier- pretációiért ünnepelte a világ. Egész életében tanított - Berlinben, Budapesten, Amerikában -, s a háború előtt itthon több zenei intézmény vezetője volt. A kommunizmusban B listára került, ezért az USA-ba emigrált. Dohnányi 1914-ben írja első, és 1949-ben második hegedűversenyét. Vérbeli romantikus alkotás mindkettő, melyet azonban csak XX. századi művész írhatott: az életérzés, a megfogalmazás még romantikus - halljuk Brahms ihlető varázsát -, de az élmény és a konstrukció már huszadik századi. A 37 éves Dohnányi első versenyművében szinte kinyilatkoztatásszerűen, valósággal a szemünk láttára hozza létre az új versenyműformát, mely oly kiforrottan ölt alakot, hogy a 35 évvel későbbi érett alkotás számára is mintául szolgál. Az első koncertet áthatja az ifjúság önfeledt, a sötét erőkről szinte tudomást sem vevő, szabad szárnyalása, csapongása. Mindez 35 évvel később drámai tartalommal telítődik: az élet mély útvesztőit megjárt és abból megtért művész vallomása az igazi szabadság megszerzéséről. Mindkét mű komoly virtuóz képességet, nagy felkészültséget követel előadójától. Szabadi mester avatott kézzel nyúl Dohnányi partitúráihoz. Teljes valójával fordul e művek felé, hisz abban, hogy századunk és nemzetünk elfeledett alkotójának aktuális üzenete van számunkra, s mindezt oly hűséggel teszi, hogy meg is szólít bennünket. (Hungaroton Classic) ★★★★★ Tariska Eszter Kocsis Gábor amelyek hat táncot képviselnek Erdély négy különböző tájáról. A darab születésekor még tartott az 1. világháború, míg a Divertimento keletkezésekor már érezni lehetett a második világégés eljövetelét. A fiatal előadóművészek produkciója átfogó képet fest a XX. századi kortárs zene irányt adó vonószenekari hangzásáról. Nagyon jó hangminőségű, szerkezetileg áttekinthető anyagról van szó: a zenebarátoknak és az audiofii rajongóknak egyaránt figyelmébe ajánlom. (Fonó Records) ★★★★ 1/2 Komódi Károly Könyv Vers (nem) mindenkinek Gondos Gyula tanult író. A jelzőt a szó jó és rossz értelmében is használom. Egyrészt szembetűnő formai iskolázottsága. Kedveli a kötött formákat. Otthonosan mozog mind az időmértékes, mind a hangsúlyos verselésben. Tájlírája természeti képekre építkezik, alapvetően a metaforikus szóképek és a rájuk való reflexiók szervezik vallomásos megnyilatkozását. Költészete tragikus hangoltságú mono- logizálásból áll. Minden verse belső vívódás, számvetés. Kivételesen egynemű a kötet tematikája. A költő meghatározó érzése a magány, a világidegenség, a szomorúság. Költeményeiben a lélek nyugalmát keresi. A versek néhány kivételtől eltekintve - esetenként a rímkényszer okán suta megoldások születnek - formailag korrektek, ám jobbára érdektelenek. Motívumviláguk szegényes. A vallomástevő szemlélete rendkívül szűk határok között mozog. Versről versre haladva lírai közhelyekbe ütközünk. Csak néhányat mutatok be ízelítőnek: „bús lélek”, „keserű dal”, „tört álom”, „kósza lélek”, „bo- rongós téli esték”, illetve „életem e megtépázott ha- jó/sodródik a nagy semmi végtelenben”. Az általánosságok, a patetikus, illetve melankolikus szólamok mögött nem érződik a valós élmény. Leginkább kész panelekből építkező „iskolás” költészetnek nevezhetem Gondos Gyula munkáit. Atavisz- tikusnak tűnik a rájuk jellemző népies romantika, a falusi idill. Nélkülözik a fantáziát a költő elődöket megidéző „Szelíd irodalmi paródiái” is. Külön kell szólni a kötetet illusztráló Fehérvári Béla bevezetőjéről, melynek egy kitételét buta vagdolkozásnak tartom. „Ezek a versek nem sznoboknak valók, akik dagonyáznak vélt műveltségük problémájában, nem tudják, hogy a költészetet nem a huszadik században találták fel” - írja. Ez a kisebbrendűségi érzésről árulkodó agresszív elhatárolódás elméletellenességre, konzervatív bezárkózásra, a költészet nem esztétikai szempontú megközelítésére enged következtetni. (Gondos Gyula: Mellékágak. Kisvárda, 1997.) ★★ Papp Endre-2 J Könyv ^Költöző haza H cd ~ L. Időutazás
