Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
12 Tanúk a másik világból Feltámadáskor az ég tett bizonyságot a feltámadott Úrról. Az angyal, akinek tekintete olyan volt mint a villámlás és ruhája fehér volt mint a hó, mint az ég követe tett bizonyságot a feltámadásról. Azután a szentek kijöttek a sírból és bementek bizonyságot tenni a szent városba. Ma ezekről a szentekről szól az írás, akik a másvilágból jöttek vissza a földre, hogy a feltámadás tanúi legyenek. l. Miért támadtak fel ezek a szentek? Feltámadásuk által Jézus Krisztus bizonyságát adta annak, hogy lesz új élet, melyben most még csak reménykedünk. Az ő feltámadásuk a mi feltámadásunknak példái, előképei, melyben részünk lesz Urunk másodszori visszajövetelekor. Azért támadtak fel, hogy higgyük, hogy a mi lelkünk is visszatér — hasonló módon, mint a szentekkel történt — egy meg- dicsőült, feltámadott új testbe. n. Mit csináltak ezek a szentek? Az ige azt mondja: a szent városban sokaknak megjelentek. Küldetésük értelme az volt, hogy megmutassák magukat azoknak akiket Isten erre méltatott. Kik voltak ők? Olyanok, akik hittek Jézusban, akik valójában a szent város lakói voltak. Mi is a szent város, a mennyei Jeruzsálem lakói lehetünk halálunk és feltámadásunk után, ha itt meghalunk a bűnnek. m. Miéről beszéltek a feltámadott szentek? Erről semmi bizonyosat nem tudunk. Úgy gondolom, hogy hallgattak az ég titkairól. Miért? Azért, mert a véges elme nem tudja megérteni a végtelent, a tökéletlen a tökéletest, a halandó a halhatatlant, az ideiglenes az örökkévalót. A földi nem tudja megérteni az égit. Isten azt a parancsot adta a feltámadt szenteknek, hogy mutassák meg magukat sokaknak, megjelenésükkel tegyenek bizonyságot az új emberről, tanúbizonyságot tegyenek arról, hogy van egy másik világ is, mely a síron túl kezdődik, ahonnan ők visszajöttek. IV. Mi történt a feltámadott szentekkel? Visszatértek a sírba, vagy felmentek az égbe? Erre a kérdésre a Biblia nem ad választ, ezt majd odaát tudjuk meg. Tudjuk, hogy azok, akiket Jézus támasztott fel (naini özv. fia, Jai- rus lánya, Lázár) mind meghaltak. De a feltámasztott szentek már meg- dicsőült testet kaptak, mely felett már többé nem győzedelmeskedett a halál. Talán részesültek abban a kiváltságban, mint Énok, Illés? A feltámasztott szentek a mi feltámadásunknak is példái, előképei. Krisztus visszajövetelekor új testet kapunk, lelki testet, romolhatatlan, dicsőségest, erőst. A feltámasztott szentek bevonulása a szent városba, a mi szent városba való bevonulásunk előképei, ahol sok lakóhely van, amit Jézus készített övéinek. MS Mester: Krisztus feltámadása Felfeszítették a keresztre Mivel Jézus Krisztust a húsvét előtti pénteken feszítették keresztre, ezt a napot nagypénteknek nevezzük. Az emberi kegyetlenség a keresztre feszítéstől borzasztóbbat nem talált ki. Négyféle keresztről tudunk: egy karóra a fej fölött összekulcsolva szegezték át a kezeket, valamint keresztbe téve a lábakat. A másik fajta kereszt a nagy T betűnkhöz hasonlított, melyen külön-külön a kezeket és együtt a lábakat szegezték át. A harmadik az igaz kereszt, mely annyiban különbözött az előzőtől, hogy a szárat felfelé meghosszabbították. A negyedik volt az un. András kereszt a X alakú kereszt, melyre négy ponton szegelték ki az elítéltet, külön-külön a kezeket és a lábakat. A felfeszített vétkét is felírták a keresztre az akkori világ három nyelvén: héberül, görögül, latinul. Ezt elrettentésként tették. A keresztre feszítést a perzsák alkalmazták először Kr. e. az V. században. De ismerték és alkalmazták a karthágóiak, görögök, rómaiak és a zsidók is. A Spartacus vezette rabszolga lázadás után a Via Appia mentén hatezer rabszolgát feszítettek keresztre. Nagy Konstantin császár törölte el ezt a kivégzési módszert Kr. u. 312-ben, miután a Maxentius elleni ütközetre készülve látomást lát: egy fényes keresztet az égen, melynek felirata: in hoc signo vinces (e jelben győzni fogsz). Konstantinig a keresztyének jelképe a hal és a horgony. Jézus Krisztus felfeszíttetésétől a kereszt a kereszt/y/én/y/ek jelképe a kereszt is. Nemcsak a katolikusoké, hanem a protestánsoké is. Jézus Krisztus kereszthalála óta a gyalázat, a szégyen fája szimbólummá lett, mint a győzelem, az élet fája. Ott van a kereszt a Föld legmagasabb hegycsúcsán a Himaláján a Mt. Eversten Ha akarjuk, ha nem, környezetünk hat ránk, és mi is állandóan hatással vagyunk környezetünkre. Minden szavunkkal hatunk, amit kisebb vagy nagyobb közösség előtt kimondunk, minden szavunkkal, amit leírunk. A szó kétélű fegyver, két irányba lehet vele hatni: jó, pozitív, de rossz, negatív, káros irányban is. A szavak lehetnek az igazság hordozói, akárcsak féligazságok vagy akár hazugságok megtestesítői is. Beszélgetéseink során szavainkat nemegyszer gondolkodás nélkül ejtjük ki. Ki tudja, hogyan éreznénk magunkat, ha előttünk lehetne egy teljes jegyzék arról, mikor és kire hogyan hatottunk szavainkkal — alkotó vagy káros módon. És bár ilyen lehetőségünk nincs, ez a gondolatmenet arra kellene késztessen bennünket, hogy minden szavunkat, amit ki akarunk ejteni, vessük alá villámgyors belső cenzúrának, egy kérdés segítségével: hogyan fognak hatni szavaim azokra, akiknek címezem őket, illetve másokra? Nagy felelősségről van szó: „Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat (Mt 18,7). Nem csak szavakkal, de egész viselkedésünkkel alakítjuk a légkört, amit beviszünk abba a környezetbe, ahol mozgunk: házasságunkba, családunkba, munkatársi körünkbe stb. Vannak emberek, akik állandóan a feszültség és a viszály elemeit hintik el abban a társaságban, amelyben mozognak. Az ember esetleg kifogást kereshet: nem tehetek a természetemről. Megengedjük, hogy természetünk tekintetében bizonyos mértékben különbözünk egymástól, de a az örökös hómezőn, mert hegymászók kitűzték jeléül annak, hogy oda is feljutott az ember. Ott van a kereszt az óceán mélyének örök sötétében is, mivel az egyik család hajószerencsétlenség következtében elveszítette egyetlen fiukat, s amikor arra ment a legközelebbi hajók egyike, a szülők megkérték a kapitányt, hogy a nehezékkel ellátott keresztet engedje le a hajóról, mintegy jelezze a sírt. De ott van a kereszt a Holdon is. Amerikai űrhajósok szúrták le annak jeléül: itt járt a földi ember, akit az Isten Fia a kereszten váltott meg a bűneiből. Naponta keresztek mellett megyünk el, sajnos egyre több a kereszt az országutak mentén, vannak akik nyakukban, fülükben hordják a keresztet, mert sokat jelent számukra, vannak akik csak divatból viselik. Az istenhívő kereszt/y/én/y/nek számára a kereszt a béke, a gyógyulás, az élet, a szeretet eszköze. másik oldalon mindenkinek lehetősége van „dolgozni” magán, állandóan feltölte- kezni azzal a békességgel, amely az evangéliumokból, Krisztus tiszta és békés lényéből árad. Ezek a gondolatok komolyabb önvizsgálatra provokálnak bennünket: miként hatottam és hatok a környezetemre szavaimmal, viselkedésemmel, döntéseimmel, tetteimmel? Ebben a dologban komoly bűnbánatot kell tartanunk, mégpedig abban az értelemben, amint a bűnbánatot a bibliai görög nyelv értelmezi: a bűnbánat a gondolkodás megváltoztatása. Új életünknek gondolkodásunkban, szívünkben kell kezdődnie. A szívünkben kell változásnak beállnia és ez a legnehezebb. Ezért annak felismerése után, hogy mennyi rossz jelzést küldünk ki környezetünkbe, második lépésként a tiszta szívért való könyörgésnek kell következnie, amint azt például az 51. zsoltárban is találjuk: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” De ezzel a kéréssel összhangban kell lennie állandó igyekezetünknek is a tiszta szív elérésére, hiszen sok függ attól, milyen gondolatokkal, elképzelésekkel telítjük bensőnket. Ebbéli igyekezetünkben nem vagyunk kiszolgáltatva a véletlen kénye- kedvének. Igéjében Isten a tiszta, alkotó gondolatok kiapaszthatatlan kútját ajándékozta nekünk. Minél inkább velük fogunk telítődni, annál több gonosz gondolat távozik tőlünk. így szívünkből jó dolgokat hozhatunk ki, melyekkel pozitívan hathatunk környezetünkre. Balogh Tihamér esperes De ez a kereszt mégsem vált soha szégyenfává, mert akadt valaki, aki a kereszt kínjai között mások jussáért meg tudott halni. Fenn a Golgotán az Isten Fia érettünk halt meg, hogy elhitesse, hogy a keresztfa minden kínjánál nagyobb az Isten buzgó szerelme (Sinka József: Egymásba rótt két gerenda ••••) A golgotái kereszten szenvedő és életét áldozó Krisztus műidének számára jel arról, hogy a legsötétebb helyzetből is van kiút: Istennel és a kereszten váltsághalált halt Krisztussal. Ő arra vár, hogy bűneidet letedd a kereszt alá és feltekints a kereszten szenvedőre, hogy a tekintetek találkozásában megszülessen a te igazi életed, a te üdvösséged. Ez a nagypéntek csodája. Szalai László református lelkész Felelősség Vásárosnaményban március utolsó vasárnapján délután dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke szolgált a legnagyobb beregi gyülekezet előtt a zsúfolásig megtelt templomban. Csiszár Ákos esperes röviden bemutatta az egyházmegyét. Istentisztelet után a városi művelődési házban került sor a fórumra, melynek címe Társadalmi felelősségünk kérdése. A püspök előadásában elmondta: Nem lehet a keresztyén ember számára meghatározó, hogy milyen körülötte a társadalom, de az sem mindegy, hogy a keresztyén ember, egyház milyen társadalomban él. Az egyház politikai tényező, mondta a püspök és felelőssége van az ország sorsa iránt. Az egyház politikai felelőssége az is, hogy megpróbálja leültetni a másként gondolkodókat közös, hangos együttgondolkodásra. Előadásában a püspök utalt Ravasz püspöknek a témához illő írásaira, tanításaira. Elmondta Ravasz gondolatait: Krisztusnak van üzenete a politikához, a politikusokhoz, de a lelkipásztor nem politikus. Krisztusnak van üzenete a gazdasághoz, de a lelkipásztor nem gazdasági szakember. Van üzenete a művészethez, a tudományhoz és így tovább. Én azt gondolom — folytatta Bölcskei püspök —, hogy ez a szemlélet segíthet abban, hogy részérdekeket ne abszolutizáljunk, politikai kérdéseket ne tegyünk az üdvösség, a kárhozat kérdésévé. Ezt követően dr. Pataki Bé- láné dr. Baráth Ida az orvostudományok kandidátusa szólt a keresztyén felelősségről saját élete példáin keresztül. Dr. Pótor Imre lelkipásztor zárszavával ért véget a fórum. Alkotó gondolatok A szó kétélű fegyver, két irányba lehet vele hatni Napkelet • A hit világa 1998. április 11., szombat Munkácsy Mihály: Golgota, 1884 KM-reprodukció
