Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-09 / 57. szám
1998. március 9., hétfő HÁTTÉR Ha egy üzlet egyszer beindul... Igyekeznek rávenni, a város szélei: Oros, Borbánya, Kertváros felé nyissanak Nyitásra várva Balázs Attila felvétele Cservenyák Katalin W.WA'AW.V.WM'AVlWAVIW/.VWn'MAV.'AWlV/.mWAVtWV.'.VAWMVA'A Nyíregyháza (KM) — Aki korábban Nyugat-Európá- ba, de akár csak Bécsig eljutott, rácsodálkozott a városok határában épült nagy, autós bevásárlóközpontokra. Mára ezek megjelentek Magyarországon is, előbb a fővárosban, aztán néhány vidéki nagyvárosban, s másfél egy éve pedig élénk az érdeklődés Nyíregyháza iránt is. Giba Tamás alpolgármester szerint ez elsősorban a város földrajzi helyzetéből adódik. Rengeteg tárgyalást folytattak, folytatnak ingatlanfejlesztőkkel, kereskedelmi befektetőkkel maguk a város vezetői is. Eddigi tapasztalatuk: a befektetők döntésében meghatározó szempont a lakosság száma. Ezért fordul elő, hogy hamarabb épül üzletközpont Debrecenben. Miskolcon, mint Nyíregyházán. Kategóriák □ Csakhogy Nyíregyháza vásárlóerején nagyot lendít a külföldi be\'ásárlóturizmus. — így van — folytatja az alpolgármester. — Amint megvalósul egy befektetés, rögtön rájönnek az üzemeltetők: Nyíregyháza a maga 10-15 kilométeres agglomerációjával, a városban kereszteződő közlekedési útvonalakkal természetes kereskedelmi központ. Nagyon jelentős az érdeklődés. De ha azt kérdezné, mikor és milyen üzlet épül a városban, nem tudnék egyértelmű választ adni. Itt van például az ASCO. amely hét éve vásárolt telket (beépítési kötelezettséggel. mulasztás miatt már kétszer fizetett kötbért), s a mai napig parlagfű irtással foglalkozunk a 18 hektáros területen. De érdeklődik a Tesco, a Duna Plaza befektetője, a Pólus Center, a Cora, a Brico Store, a Spar is. Három nagy kategóriába sorolhatók ezek az üzletközpontok: az egyikbe alapvetően szuper- és hypermarketek tartoznak, amelyek kínálatában az élelmiszer dominál, a fogyasztási. ruházati cikkek mellett. A másik csoport a bar- kács áruházaké, a harmadik pedig a szórakoztató bevásárló központok. És van még egy negyedik kategória, melybe kifejezetten a kisebb élelmiszer diszkont hálózatok tartoznak. Felvetődik a kérdés: kell-e gátat szabni vagy sem a befektetéseknek. Azt gondolom, kár ezen gondolkodni, amíg csak érdeklődés van, áruház pedig nincs. Az tény: mára versenyhelyzet alakult ki Nyíregyházán. Amint egy-két beruházás megvalósul, a többi bizonyára elgondolkodik azon. érdemes- e neki is befektetnie. Amíg egy nagy cég sem kezdett építkezésbe, értelmetlen bármelyiknek is nemet mondani. Azt viszont már érdemes mérlegelni: kinek jó és kinek rossz, ha ide üzletközpontok települnek. Jó a vásárlóknak, remélem. Hisz itt dömpingárakon vásárolhatnak majd. különben az egésznek nincs értelme. Jó a városnak, mert kapcsolódó beruházások (közműfejlesztések) is megvalósulnak. (A Profinál például a csomópont kiépítése, buszöblök kialakítása.) Jó és rossz oldal □ Mennyire vállalják szívesen ezeket a pluszköltségeket? — Egy része teljesen természetes velejárója beruházásaiknak. hiszen érdekük, hogy az objektumot megközelíthessék a vásárlók. a Nézzük akkor a dolog rossz oldalát! — Első helyen a környezetvédelmi észrevételeket említeném. Ezt viszont úgy tudjuk kivédeni, hogy még az építési engedélyezési eljárás megkezdése előtt környezetvédelmi hatástanulmányt kérünk. A másik: a nagy üzletközpontok megjelenése hatással lehet a város kiskereskedelmi hálózatára. Én azonban azt vallom, és ez a város vezetésének az álláspontja is: más a funkciója a belvárosi kereskedelemnek, és más a bevásárlóközpontnak. Tény, hogy nagyon komoly kihívást jelent majd ez a belvárosi üzleteknek. De nyugaton már erre is megtalálták a választ. Legyen a személyes kapcsolat, a családiasabb hangulat a bolt a varázsa, ahol nevén szólítja a vevő az eladót és fordítva. Ezekben az üzletekben lehet egyedi, kiemelkedő minőségű termékeket forgalmazni. Nagy kihívás, de meggyőződésem, meg tudnak felelni ennek a belvárosi üzletek. Visszatérve a jóra. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy jelentős számú munkahelyet teremtenek az újonnan létesülő üzletek. Általában azt is kérjük a beruházóktól, hogy a kivitelezésnél lehetőség szerint élvezzenek elsőbbséget a helyi ipari vállalkozások. O Abban tudnak-e hatni rájuk, hogy árukínálatukban jelenjenek meg a megyei szállítók termékei is, s ne a Dunántúlról hozzák például a tejtermékeket, pék- és hentesárut. Mert ma ez utóbbi a gyakorlat. — Kérni szoktuk, hogy a létesítményhez kapcsolódó kisebb áruházi egységek, butiksorok bérlői helyi vállalkozók lehessenek. A beszállítói kérdés már összetettebb probléma. Sokkal kisebb ráhatásunk van erre, mint szeretnénk. Ezek a hálózatok Budapesten és a Dunántúlon kezdték hazai tevékenységüket, s a beszállítói körük is kialakult már. De nem reménytelen a helyzet. A hálózatok terjeszkedésével felvetődik a helyi elosztóbázis létrehozása térségünkben is. Ha ez. megvalósul, a helybéli vállalkozások előtt megnyílhat a piac. Egyelőre a városközpont közelében szeretnének építkezni a nagy beruházók, mi pedig — hiszen a belváros ellátása megoldott — igyekszünk rávenni őket. hogy inkább a város szélei: Oros, Borbánya. Sóstóhegy, Nyírszőlős. Kertváros felé nyissanak. Úgy számolom, a második hullámban. 2-3 éven belül ez is megvalósul. □ Sokan inkább átjárnak Debrecenbe, mert még így is megéri az ottani Metróban bevásárolni. Lesz-e Nyíregyházán? — Biztos lesz. Az idei beruházási keretben a finanszírozása megoldott. Árverseny O A vásárlók annak örülnének a legjobban, ha a piaci verseny végre azt is jelentené, hogy olcsóbb árakkal csalogatják őket az üzletekbe. Mert ma még nincs érzékelhető különbség a diszkontok és más élelmiszerboltok árai között. — Lehet, hogy a későbbiekben sem lesz markáns különbség az árakban, viszont a rendszeres akciókkal mindenképpen kialakulhat az árverseny. ? f TJ3S Félelem nélkül R endőröket és drogkereskedőket fogtak el a fővárosban. Terjed határaink közelében az agyhártyagyulladás. Belső viták gyengítik a koalíciót. Az önkéntes magánnyuddíjpénztárak harmada nem kezdi meg működését megfelelő taglétszám hiányában. Még nem enyhíthető a kültségvetési szigor. S akkor még nem szóltam a választási előkészületekről, a gátépítési vitáról, a kisebbségi oktatás újabb pengeváltásáról, de nem folytatom... Ezek mind az. elmúlt hét eseményei, mind, mind borzolják az idegeket, vérmérséklet, hovatartozás és érzelmek szerint. Ma már egy újabb hét kezdődött, minden bizonnyal újabb kérdések vetődnek fel, a múlt hetiek-pedig a feledés homályába merülnek. Ez így természetes. A régiek elmaradnak az újak mögött, a feltörekvők elnyomják a gyengébbeket. Vajon valóban érdeklik ezek a kérdések hazánk tízmillió állampolgárát? Vajon tényleg úgy érzik az emberek, minden fontos hivatalban lévő személy őértük vitatkozik, él és küzd? Az ő boldogulásuk az elsődleges? Szerény közvélemény-kutatásom eredménye nem ezt mutatja. (Maradjunk csak a közbiztonságnál.) Sokan attól rettegnek, mi lesz, ha nálunk is felbukkan egy késes támadó? Hiába vigyáz valaki, amikor orvul megtámadják. A belügyminiszter mondta vasárnap: a közbiztonság megszilárdításában az állampolgároknak is nagyobb felelősséget kell vállalni. Ez természetes. Csakhogy, ki védi meg az állampolgárt egy tanúskodás után? Egyáltalán vállalják-e a vádaskodást mások ellen, hiszen sokszor maguk mellett sem mernek kiállni az emberek? Félnek. Erre meg is van az okuk, mert a közel, s a távolmúlt erre megtanította őket. Könnyű lenne most féligazságokat kijelenteni, ebben a néhány sorban megoldani a közbiztonság minden kínját. Felelőtlenség lenne bármit is hangoztatni, hisz hónapok, évek óta maguk a szakemberek sem tudnak dűlőre jutni. Mégis, egyet elvárnak az utcán sétáló, vendéglátóhelyeken szórakozó, otthonukban pihenő, dolgozó emberek: félelem nélkül élhessék életüket. Sipos Béla Úgy látom az úr ebédelni akar Ferter János rajza 11 ipipf | ? p I ä p | I -1 Zsíros kalap N álunk az adócsalás csupán temperamentum és va- gányság dolga. A feketegazdaság meg mondhatni már-már nemzeti jelleget öltött. Olyan, mint parasztember kalapján a zsír. Azt tartja össze. Ha kimosná, odalenne a fejfedő tartása, csak egy marék rongy maradna. Az meg minek? Kérdés, hogy a feketegazdaság szereplőit lehet-e egy kalap alá venni? Nem lehet, hogy más megítélés alá esik az olajszőkítő, a kábítószeres leánykereskedő és a kozmetikus. aki csak havi húszezret vall be?! Egyformán elvetemült az a gazda, aki feketén fizeti ki napszámosait és az a fiktív cégalapító szélhámos, aki nem létező számlák alapján igényli vissza a valódi áfát. és az, aki kuktában főzi a tanácsi bérlakásban a szeszt és ugyanolyan gazember az, aki a kamionban hektószám hozza-viszi a szajrét mindenféle illeték lerovása nélkül? Ez etikai kérdés vagy csupán mennyiségi? Azt hinné az ember, hogy az adócsalás az meg aztán emberi gyarlóság, világjelenség. Pedig van egy kis európai ország, ahol az állam átvágóira úgy néznek, mint a rabló- gyilkosokra. Náluk a tizenegyedik parancsolat: ne csalj az adóval! Még belegondolni is szörnyű! Ott százalékosan ugyanannyi az adó. mint nálunk. De van egy kis apró kii- lönség: ők fizetik is. Az is elképzelhető, persze, hogy annak a külföldi üzletembernek van igaza, aki azt mondta a minap, hogy velünk könnyebb boldogulni, mint az egykori keletnémetekkel. Mi ugyanis sose vettük komolyan a kommunizmust, csak úgy tettünk, mintha. Közben megpróbáltuk élvezni is, s kiépítettük a saját, belső, maszek, szocializmustól független piacgazdaságunkat. Lehet, hogy ezért nem ért bennünket olyan váratlanul a kapitalizmus sem?! Úgyhogy, aki csal. csaljon profi módon. Egy kalappal neki. Jó zsírossal. Szőke Judit * mwwmsm ":f Hl lm -17711 m £*% tht* rnsB A zene^hullámain
