Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-28 / 74. szám

r \--------------------------------------^ Társadalom és kultúra 1998. március 28. „...egyetlen orvos - még akkor is, ha csak a legszerényebb eszközök állnak a ren­delkezésére - igen sokat jelenthet rengeteg embernek. A jó cseleke­detek pedig, amelyeket véghezvi hét, többet érnek, mint az, amit életéből feláldoz, és meghaladják a rendelkezésére bocsátott erő­források értékét. ” Albert Schwei­tzer orvos, művész, missszioná- rius és humanista mondta ezeket a szavakat évtizedekkel ezelőtt. Az Afrikában gyógyító doktor élete az orvosi etika apoteózisa volt. Vajon évtizedek távlatából kinek mit sugall­nak ezek a gondolatok? Jó volna a fejek­be látni. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ ÉS A KEL’ET-MAGYARORSZÁG MELLÉKLETE A régi kínai orvosok addig kapták a fizeté­süket, amíg páciensük egészséges volt. Érde­kükben állt tehát, hogy ezt az állapotot fenn­tartsák. Mert a beteg az egészségéért, és nem a gyógyításáért fizetett. Egy előre megszabott összeget. Nem többet, nem kevesebbet. SZÉNÁSI MIKLÓS A hazai egészségügy neuralgikus pont­ja a paraszolvencia. Nem szívesen beszél róla senki, pláne nem a saját „Paraszolvencia: gör+lat hálapénz; ingyenes szolgáltatásként járó kezelésért az orvosnak juttatott tiszteletdíj " (Idegen szavak és kife­jezések kéziszótára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1994. 576. oldal) Jenő bácsit mindenki szereti. A be­tegtársak, az orvosok és az ápolók is. A bácsi nehezen mozog, séta közben belekarol a nővérkébe. Odalépe­getnek az ablakhoz.- Nézze, kedves, azt a szép autót a fák alatt! Tudja, micsoda nevezetes jármű? Én vettem a főorvos úrnak... neve alatt. A szakmabeliek vagy ma­guk is érintve vannak, vagy - ahogy egyik beszélgetőtársam fogalmazott - „nem szeretnék megütni a bokáju­kat”. Az, hogy a betegek miért félnek, nem kérdéses. A szükségét végző és a beteg állatnál nincs védtelenebb és ki­szolgáltatottabb. Biológiai értelem­ben az ember is állat. Értelmes állat, képes gondolkodni, be tudja látni, mivel kell kiköveznie a gyógyuláshoz vezető utat. A paraszolvencia nem csupán any- nyi, hogy a beteg valakinek vagy va­lakiknek pénzt ad előre azért, ami különben járna neki. (Merthogy koráb­ban már fizetett érte, társadalombiz­tosítási illeték formájában. S ha az semmire sem volna elég a mai anyagi viszonyok között, nem az ő bűne.) A hálapénz: rendszer és filozófia. Igaz­ságtalan és irreális rendszer, emberte­len filozófia. Ugyanakkor: ide tartozik az a természetes emberi gesztus is, hogy a beteg utólag szeretné jelét adni hálájának, mert elégedett. De mit kezd­jen az orvos mondjuk a huszonnyol­cadik kakukkos órájával, vagy a negy­venharmadik pohárkészletével? Ma, ahogy egy sokat látott-hallott nővér fogalmazott, akad orvos, aki, „mint a zenegép, csak megfelelő értékű érme bedobásával üzemel”. Mások viszont olyan helyen robotolják végig az életüket, ahol soha nem találkoznak a hálapénzzel. Ilyen helyzetben vannak az orvostársadalom „kiszolgálói”, például az egyetemek elméleti inté­zeteiben, a kórbonctanon, a laborban dolgozók. Mint fogalom, a paraszol­vencia ismerős K. Jánosnak is, mint napi élmény, már kevésbé. A fiatal doktor a Dunántúlon él, nincs háza, Mennyit ér a szemünk fénye? Fotó: Nagy Gábor öreg autóval jár. Véleménye szerint az orvostársadalom jelenleg feudális, vertikális szerveződésű. Ez következik a szakmai képzés során elsajátítottak- ból, másrészt abból is, hogy tulaj­Aktív orvosok a megyékben donképpen ugyanolyan egyenruhás szervezet, mint a katonaság.- Hány évet tanul valaki, amíg orvos lesz?- Alapesetben az egyetem hatéves. Ez csupán az általános orvosi diploma megszerzését jelenti, a szakorvosi kép­zés majdnem ugyanennyi idő, szak­mánként négy-öt év.- A kezdőfizetés ezen a pályán sem túl magas. Mit tehet az, aki orvos létére szeretne jól élni?- Ha tudja valaki, mesélje el nekem is... Komolyan: maga a kérdés is ten­denciózus, „orvos létére”, mintha azt mondanánk: bár ez ugyan nem illetné meg, de neki kell, fene a fajtáját. Lehet biztos hátteret, jólétet teremteni há­zassággal is.- Ön szerint kell-e mérlegelni, hogy a paraszolvencia elfogadható-e avagy sem?- Határnak kellene lennie, de hát paraszolvencia sincs, nemhogy határ. Éles helyzetek vannak. A társadalom arra van beállítva-beállítódva, hogy az ellátásért fizetni kell. Sértésnek, illetve rossz prognózis jelének ve­szik, ha az orvos nem fogad el pénzt. Mérlege­lés? Hát ezt is figyelembe kell venni, nemcsak az etikát. Lehet-e etikáról beszélni, vagyis lehet-e be­a vállalkozás világát választotta dr. F. Tamás, amint lehetősége adódott. A téma hallatán elgondolkodik.- A hálapénz beépült a magyar egészségügyi rendszerbe. Nemcsak nálunk, hanem más kelet-európai or­szágokban is. Ez igazgatja a háttérből átláthatók a viszonyok. Nagyobb az orvosok mobilitása, továbbképzésre nagyobb késztetést éreznek, rugal­masabb a rendszer. Hiányának hátránya viszont, hogy kicsit futósza­lagszerű az egész. Valaki megoperál­ja a beteget, ha szerencséje van, jól, ha iH mmá Hiába- pénz a dolgokat, és meghatározza az érdek- viszonyokat. Feudális rendszert alakít ki, a vezető mindenhatósága és az elosztásban való részvétele mind-mind a hálapénzből adódik.- Jó-e az, hogy van?- Az orvosok azt szokták mon­dani, jobb lenne, ha nem volna, és megfizetnék őket rendesen. Bi­zonyos dolgokban persze néha jó is, szélgetésen túl mást is kezdeni vele? A magánpraxis, vagyis A mama súlyos beteg lett. A Du­nántúlra vitték. A család összeszedett kb. 200 ezer forintot. (Nagy pénz volt ez 10-15 éve!) Műtét előtt átadták a fogadott orvosnak. A mama a műtétet követő napokban meg halt. hogy van, mert szorosabb orvos­beteg kapcsolatot hozhat létre. Össze lehet ha­sonlítani a nyu­gati országok és mi országunk egészség- ügyi rendszerét. Ott nincs hálapénz, tiszták, nincs szerencséje, akkor kevésbé jól - mondjuk egy kezdő -, és a beteg ezen nem tud változtatni. S még egy érdekesség: külföldön a vezető orvosok hiába kapnak elég jó fizetést, kivívták maguknak, hogy magánren­delésük legyen az állami állásukon kívül is, így a sok pénz mellé még több pénzt tudnak ke-resni.- Ha felemelnék az orvosok fi­zetését, megszűnne a paraszolvencia?- Automatikusan nem. De nagy lökést adna ahhoz, hogy megszűnjön. Jobban működő biztosítórendszer ese­tén közvetlenebb lenne az ellenőrzés, hogy a beteg már megfizette az ellátása díját - s ez a hálapénzt kiiktatná. Ter­mészetesen elkerülhetetlen lenne a kü­lönbségtétel, mert a társadalomban óriási bérkülönbségek vannak. (Folytatás az utolsó oldalon) O Szem (fülfészet A nyugdíjas doktornő mindennap besétál a szakrendelésre. Elfoglalja a helyét, felveszi a szemüvegét, elrendezi a kartonokat, amelyeket az asszisztensek elétesznek. Behívja a betegeket, gyógyít, receptet ír, tanácsot ad, vizsgálatot végeztet a laboratóriumban, majd zsebre rakja a borítékot. Az állami infrasturktúra teljes igénybevételével magánrendelést folytat.

Next

/
Thumbnails
Contents