Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-28 / 74. szám
Könyv Kor és kór Csáth Géza az 1914-1916- os évek történéseit feldolgozó önéletírása fontos könyv. Fontos az író emlékét ápoló, alakját időnként divattá emelő értelmiségi csoportosulások számára, és fontos segítség az egyoldalú, ezért félrevezető értelmezések elkerülése céljából. Csáth rendelkezett azokkal a személyiségjegyekkel, melyek alkalmassá teszik arra, hogy egyfajta underground kultuszfigurává váljon. Kábítószer-élvezete, egyes novelláinak hátborzongató világa, a mesterséges mennyországról írt vallomásai időtálló, újra és újra aktualizálható magatarA XX. századi új magyar zene kapcsán minden bizonnyal két név jut eszünkbe, Bartóké és Kodályé, hiszen kettejük életműve újabb kori zenetörténetünk legnagyszerűbb fejezete, s nevük ma már műveltségünk része. De részei- e kultúránknak azok a kis- és nagyszerű zeneszerzők, akik szintén magasrendű zenében fejezték ki gondolataikat? Eszünkbe jutnak-e azok, akik, ha nem is olyan kvalitásban, de mégis válaszoltak a kor kérdéseire? A Miskolci Szinfonikus Zenekar (vez. Kovács László) legújabb, Weiner Leói bemutató CD-je zenei műveltségünk e hiányosságát próbálja csökkenteni, s a felvétel joggal keltheti fel a zenerajongók érdeklődését. Weiner zenei nyelve ugyanis egyszerre szép és érthető, egyszerre modem és romantikus, egyszerre magyar és európai - egyszerre komoly és könnyű. Mindenkihez szól, mégsem veszít értékéből. Ezt figyelhetjük meg a Csongor és Tünde-szvitben (1913), amelynek éjszakazenéje, tündérzenéje, boszorkánykonyhája kiváló alkalmat nyújtott szerzőjének, hogy fantáziáját bámulatos zenei nyelvre fordítsa. A lemez második darabja a Szvit (Magyar népi táncok, zenekarra) 1931-ben, a népdallal való találkozás után íródott, s így eredeti magyar dallamokat tartalmaz. A négytételes mű a magyar tánc apoteó- zisa, amelyben találkozhatunk a fergeteges gyorstól a megnyugtató lassúig, a súlyos léptű táncoktól a könnyed sebes csárdásig, a dudanótától a verbunkosig mindennel, ami nemes és magával ragadó. (Hungaroton Classic) ★★★★★ Kocsis Gábor tásbeli és szellemi mintát jelenthetnek. „Nem életrajzi kérdések a Csáth Géza sorsa által felvetettek, hanem bölcseleteik - állította róla Bori Imre irodalomtörténész. Valóban, személyiségének rendkívüli összetettsége és novellisztikájának többarcú- sága olyan sajátosan huszadik századi tapasztalatot közvetít, mint a tudat és az ösztönök ural- hatatlansága, a személyiségnek önmaga számára rejtelmessé, félelmessé válása. Ha Csáth Géza naplóját olvassuk, tudnunk kell, hogy azt ugyanúgy Brenner József orvos is írta. Két alak egy személyben: a polgár Brenner és a művész Csáth. Egymással szemben álló minőségek: karrierizmus és önpusztító énfelszabadítás, kényelem CSÁTH GÉZA Fej a pohárban Napi» es levelek és felfokozottság, józanság és mámor, szép és groteszk keverednek. Ajtrecízen könyvelő szakember vizsgálja egyénisége beteg részét, az élvezetet hajszoló dionüszoszi ént. Széteső személyiségének szenvedéstörténetét, passióját tartalmazzák a kötet lapjai. Gondolatai között éppúgy megfér a számmisztika, a vallásos reménykedés, a nemzetféltés, mint a freudi álomanalízis, a nacionalista szólam, vagy a pornográfiába hajló fokozott Videó A felelősség dühe Ki ne emlékezne Sidney Lumet immár klasszikus, 1957-ben készült filmjére, s Henry Fonda legendás alakítására? A „Francia kapcsolat” Oscar- díjas rendezője úgy döntött, ideje felfrissíteni a régi történetet. Bátor elhatározás, de a forgalmazó már kevésbé bízhatott a sikerben, mert a kazettán „bírósági thriller” megjelöléssel kínálja művét, ami a gyanútlan, filmtörténeti csemegéket kevésbé ismerő fiatalokat valószínűleg félre is vezeti. Tizenkét esküdt összeül, hogy pontot tegyen az egyértelműnek tűnő gyilkossági ügy végére, azaz bűnösnek mondja ki az apagyilkossággal vádolt fiatalembert. Az esetnek szem- és fültanúja is akadt, a közvetett bizonyítékok szintén hibátlanul kapcsolódnak egymásba, minden stimmel, már csak szavazni kell, hiszen a gyilkos megérdemli a halál- büntetést, fölösleges rá több szót vesztegetni. Mégis akad egy idős férfi, aki okvetet- lenkedik. Nem állít ő semmit, csupán kérdéseket tesz fel, időnként a fejét csóválja, s az egyre indulatosabban vitatkozó szexuális érdeklődés. Mindez egy személy műve. Démonikus, a lélek legsötétebb zugaiban kalandozó, illetve a tudomány racionalitásában végsőkig bízó ember feljegyzései. Dokumentum, amely mint irodalmi olvasmány túlságosan is töredékes, nélkülözi az izgalmas eszmefuttatásokat, leginkább hétköznapi tevékenységek rögzítésében merül ki. Olvastunk már az író tollából érdekesebb Naplót is. S még valami! Csáth megjövendöli, hogy a pszichológia az „esztétikát egzakt tudománnyá fogja emelni”. Ez nem jött be... (Csáth Géza: Fej a pohárban. Magvető Könyvkiadó. 1290 Ft) ★★★★ Papp Endre Az Osiris Kiadó jóvoltából újabb igényes, élvezhető stílusban megírt egyháztörténeti művet vehetünk kezünkbe. A szerző, Owen Chadwick Cambridge-ben volt az egyház-történet professzora, a reformáció korának angliai történetéhez és áz anglikanizmushoz kapcsolódó kutatómunkája mellett jelentős tudományos ismeretterjesztő tevékenységet is folytatott. A most magyarul megjelent kötetének külhoni sikerét mutatja, hogy első kiadását, mely az általa szerkesztett The Pelican History of the Church sorozatának harmadik tagjaként 1964-ben látott napvilágot, napjainkig számos újabb követte. Szemléletmódjának jellegzetessége, hogy a reformáció folyamatát a lehető legszélesebb összefüggésekbe ágyazva igyekszik bemutatni. Ennek jegyében ír az elemi erővel feltörő, az egyház megújulását követelő mozgalom teológiai, gazdasági, társadalmi, politikai, művelődéstörténeti, hitéleti hátteréről és következményeiről. Bemutatja a reformáció több ágra szakadását, terjedésének irányát, az általa kialakult sokszínű kegyességi életet, a római katolicizmus és a keleti ortodoxia reakcióit. Előnyös, hogy a felmerülő teológiai problémákat és az ezekre adott válaszokat közérthető formában tárja az olvasó elé. Különösen élvezetessé teszik az olvasást a nagy folyamatok horizontján felvillantott történelmi személyiségek életszerű portréi, jellegzetes és különleges események közlései és a fontos korabeli idézetek. A kötet fájdalmas hiányosságaként kell említenünk, hogy az adott történelmi eseménysor vizsgálata során szinte alig vesz tudomást a reformáció terjedéséről Közép-Európa keleti területein. Kirívó példaként idézhető erre a 131-133. oldalakon közölt térképsor, amely a protestantizmus 1529 és 1600 közötti térnyerését mutatja be. Ezek szerint a Kárpát-medencében a reformáció egyik jelentősebb ága sem gyökerezett meg, noha mint köztudott, 2 Kiváló ★★★★★ Figyelemre méltó ★★★★ Közepes ★★★ Gyenge ★★ Élvezhetetlen * esküdtek egymás után bizonytalanodnak el. A történet ismert, a felelősségről, gyarlóságról, hitről és előítéletekről szóló bűnügyi mese olykor mégis izgalmasabb, mint fél tucat premier plánban bemutatott jégcsákányos gyilkosság. Jack Lemmon méltó utóda Henry Fondának, George C. Scott is hiteles a makacs - mindig saját, csalódást okozó fiára haragvó - esküdt szerepében. Noha valamennyi színész remekel, a kazetta vissza- pörgetésekor mégis támad egy icipici hiányérzetünk. William Friedkin filmje hiába hibátlan, Lumet alkotásával összehasonlítva csak második lehet, hiszen az volt az első, s ha jobbnak nem is, de eredetibbnek mindig azt fogjuk tekinteni. ( Tizenkét dühös ember. Amerikai. 113 perc) ★★★★★ ®y- *-• CD Angol pacsirta Beszélhetünk Elgarról, a zeneszerzőről, és beszélhetünk Kennedyről, az előadóról. Hiányok várnak pótlásra: a főleg német tradíciókból táplálkozó magyar zenei tudatban az angol zene és előadóművészet mostoha helyen van. Edward Elgar (1857-1934), aki hegedűsként kezdte a pályáját, a késő romantikára támaszkodó egyéni stílusával jelentős hatást gyakorolt a brit zene fejlődésére. Nigel Kennedy hegedűs (újabban keresztnév nélkül) a nyolcvanas években feltűnt fiatal előadónemzedék virtuóz, extravagáns tagja, aki, eléggé el nem ítélhető módon, szűknek érzi a műfaji korlátokat, és a klasszikus zene interpretálásán kívül a dzsessz- és a rockzene, illetve saját szerzeményeinek tolmácsolásában is kedvét leli. Olyannyira, hogy 1992-ben kivonult a klasszikus zene világából, s az imént ecsetelt, más természetű kedvteléseinek szentelte az idejét. Önkéntes száműzetése közben érte az 1997-ben fennállásának századik évfordulóját ünneplő EMI lemeztársaság felkérése, hogy a centenáriumi program keretében szíveskedjen lemezre venni Elgar Hegedűversenyét. Kennedy gondolt egyet, és igent mondott, nem utolsósorban azért, mert partnere a legjobb angol karmester, a korábban vidékinek számító birminghami szimfonikusokat világhírnévre vezető Simon Rattle lett. Kennedy 1985-ben egyszer már lemezre játszotta Elgar legszemélyesebb hangvételű, háromtételes művét a Londoni Filharmonikus Zenekarral, Vernon Handley vezényletével; a felvétel az év lemeze lett Angliában. A két változat között a hegedűs saját értelmezése szerint jelentős különbségek vannak, az elsőnél jobban kötődött a kottához és a szerzői útmutatásokhoz, a másodiknál Jacqueline du Pré vagy Arthur Rubinstein szellemében szabadabbra engedte fantáziáját és beleérző képességét. (Van az EMI-nek egy 1936-os felvétele, a katalógus egyik becses darabja, amelyen az akkor 16 éves Yehudi Menuhin, a komponista dirigálásával szólaltatja meg a nehéz művet, sokkal több vibrátóval, technikailag kevésbé csiszoltan; izgalmas párhuzam.) Elgar darabja mellé ezen a CD-n egy másik angol, Ralph Vaughan Williams (1872-1958, neve hiányzik a Brockhaus-Riemann zenei lexikon magyar változatából) Felszálló pacsirta című műve társul, amely elbűvülően idézi meg a vidéki Anglia auráját. Lám, betelt a papír, ismertetőnkben sok mindenről szó esett, a legkevesebb a zenéről. Meg kell hallgatni. (EMI Classics) ★★★★★ Túri Gábor fj^Könyv Építkezés a XVI-XVII. | század fordulójára a történelmi Magyarország lakossága mindhárom országrészben döntő i többségében már valame-1 lyik protestáns feleke- zethez tartozott. Ettől eltekintve minden igényes, a téma iránt érdeklődő olvasó figyelmébe ajánlom ezt a valóban érdekfeszítő, hasznos könyvet. Szegődjenek a szakavatott szerző mellé útitársnak, s járják be vele együtt a reformáció küzdelmekkel teljes korszakát. (Osiris Kiadó, 444 o. 1280 Ft) ★★★★ Baráth Béla Levente Gondolhatnánk, néhány habókos költő megint összedugta a fejét, ezúttal Tokajban - és csinált egy antológiát. Nemes indíttatással, ugyanilyen egyszerűséggel - ahogy szokás. Kivált, ha már a támogatások is adva voltak, s a kiadó vezetője egyike a szerzőknek. Ebben az esetben a „számos” vagy inkább a „számtalan” jelző kerülhetett volna a kötet címébe. Hogy mégis „Egyetlen idő”-ről beszélünk, az nem csupán a gyűjteményben szereplő egyik versnek köszönhető. Annak a rendhagyó, „egyetlen” pillanatban, vagy „egy”-séges pillanatsorban fogant gondolatnak is, amely egy tizenéves diáklányhoz kötődik, aki öszeismerkedett az írótábor alkotóival, és talán néhány nemzedéktársát is bevonva választott, válogatott a költők munkáiból. E válogatás, „kaland” eredményét olvashatjuk, ha felütjük a könyvet, és sorra vesszük Kalász László, Gál Sándor, Utassy József, Serfőző Simon, Kiss Benedek, Szöllősi Zoltán, Dúsa Lajos, Tóth Erzsébet, Léka Géza, Szikra János és Fazekas István verseit. Egy-egy ismert vagy ismertebb név sokat sejtet a szubjektív válogatásból: a népi és népies hagyományok, a közéletiség iránti rokonszenvből, a divatosan túlhajtott modernség és az öncélúvá, belterjessé, személytelenné váló poétikai gondolat-érzelem-eszköztár ellenében. Szemben tehát egyfajta irodalmi sodrással. Hogy miként képviselik mindezt a kötet alkotói? Mindenekelőtt úgy, hogy nem „menekülnek” és nem „fordulnak vissza”, amit elhagytak és ami elhagyta őket, azt hasznosítják, az bennük él. „...eltávolodni mindentől/hogy minden jelen lehessen...” Jelen például egy anya kontya, a Nyírség homokja, a kerengő héja, a karácsony, a hit fogyatkozása, az ifjúság, mint „elhagyott páros lábnyomok”, a kétségek „égbe menő csónakjai”, néptelenedő falu, üres galambdúc, ág kalappal, szerelem égő szemhéjjal... És virágének, és könyörtelen sors- és közösségi felelősségtudat. Ez és ezek többek között a kötet pozitívumai. Hogy itt-ott túl sok a rezignált hang, a pesszimista kifakadás? Ez már magyar betegség. Kár viszont, hogy a színvonalas gyűjtemény végére három olyan alkotó került, akiknek (Léka Géza és Szikra János) egyes, illetve (Fazekas István) jóval több sora, sorai nemcsak elnagyoltnak, költőietlennek tetszettek, de utóbbinál még - elnézést érte - demagóg „szószékiséget” is megkockáztatnék (lásd pl. a Mégis szólni, Kis magyar zsoltár című verseket). (Felsőmagyarország Kiadó. 500 Ft) ++++ Szikszay Tamás ej« 1 Y Magyar táncok K Könyv U Megújulás
