Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-21 / 68. szám
TÁRHAT Mészáros Gyula képei Nyári ikon A közelmúltban nyílt meg Mészáros Gyula képeinek tárlata a nyíregyházi KPVDSZ Művelődési Ház nagytermében. A tősgyökeres nyíregyházi művész—méltatói szerint — az egyik legjelentősebb amatőr alkotó szűkebb pátriánkban. Képeivel először a 60-as évek végén, a 70-es évek elején jelentkezett a megyei őszi tárlatokon — Sebestyén Sándor, Nagy Lajos Imre, Balogh Géza, Kerekes Elek, Tőkei Péter társaságában. Tevékenységében — a kezdeti dinamikus periódus után—pauza következett; tíz éven át nem születtek új művei. Újra- jelentkezése óta rendszeresen részt vesz művésztelepek munkájában, egyéni és csoportos kiállításokon. Kompozíciói helyet kaptak az Amatőr Képzőművészek Országos Tárlatán is. Indulatos Hegyi patak Harasztosi Pál felvételei Munkahely, te édes Az utóbbi évek nagy vesztesei többek között a romák — Tudja, mit? Egy háromtonnás bombát kellene ledobni a Guszev közepére — mondja Orgován Sándor. S mert rákérdezek, jól értettem-e, komolyan gondolja-e, hát elismétli. Aztán folytatja: — Négy éve lakom itt, de ezzel a teleppel senki sem törődik. Hagyják, hogy szétszedjék. Itt megy tönkre a szemünk láttára. l7 És mit tesznek ellene az itt élők? — Van itt egy gondnok, a Pista. De egyedül ő sem tehet semmit. Mindenki begu- bózik, elfoglalja magát a saját szegénységével. Meg hát, ha itt valaki szól egy szót is, rögtön hatan veszik közre... Akartunk polgáfőrséget, de azt sem sikerült megszervezni — s lemondóan legyint. Orgován Sándor asszonyával és öt gyerekével lakik egy kétszobás, 65 négyzetméteres lakásban a nyíregyházi Huszár-telepen. Félkomfortos volt, de saját költségén villanybojlert szereltetett be, így van meleg víz is. Szakmája nincs. Darukezelő és targoncavezető volt, míg munkát kapott. Szeretne dolgozni, de sose sikerül közelebb kerülnie a „tűzhöz”: — Ha valami kis munka volt itt a telepen, sógor-komaság alapján dőlt el, ki kapjaAbban bízik, most nem így lesz. Elsők között jelentkezik a város által meghirdetett közmunkaprogramra. ^ A munkanélküliségre hivatkoznak, amikor nem tudják fizetni a számlát, a lakbért. A közmunkatanácshoz benyújtott sikeres pályázattal az önkormányzat a Huszártelepen és a Titel utca térségében élőkön szeretne segíteni. Az utóbbi évek nagy vesztesei többek között azok a romák, akiket szakképzetlenségük miatt elsőkként bocsátottak el munkahelyeikről. S ha a szerencsésebbek néha rövid időre el is tudnak helyezkedni, folyamatos, biztos jövedelmük nincs. Erre hivatkoznak sokan, amikor nem tudják fizetni a lakbért, a közüzemi díjakat. Az április elsején induló közmunkaprogram száz dolgozónak biztosít hat hónapra munkát. Első körben, három hónap próbaidőre százötvennel kötnek szerződést, mert a tapasztalat: mindig van lemorzsolódás. Akik viszont keményen végigdolgozzák a fél évet, két dologban bízhatnak: a programot bonyolító vállalkozók felfigyelnek rájuk, s másutt is számítanak munkájukra. Másrészt: akinek nem sikerül elhelyezkednie, hat hónap után ismét jogosult a munkanélküli-segélyre. Legutóbb azért nem alkalmazta egy kőműves, mert szerinte túl alacsony. yy Amikor reggelente nyűgösen készülődünk a munkába, dohogunk, hogy már megint menni kell, eszünkbe sem jut: milyen érzés az, ha nincs hová menni. Mert nincs munkahely. Ádám Ernő egy hónapja gyalog jár be a városba Császárszállásról. Nem dolgozni. Munkát keresni. Minden reggel azzal a reménnyel teszi meg a több kilométeres utat, hogy másnap már lesz értelme a korai kelésnek. És talán buszra is szállhat... Legutóbb azért nem alkalmazta egy kőműves, mert szerinte túl alacsony. Másutt azt mondták, nincs felvétel. Pedig hirdették. Ma reggel hatkor indult otthonról, hogy nyolcra már a Tokaji úton lehessen. — Száz százalékig bízom benne, hogy felvesznek! — mondja magabiztosan. — Azért kell a munka, mert családot szeretnék alapítani. Talán jövőre megtarthatjuk az esküvőt a barátnőmmel. Egy hadseregnyi gyereket szeretnék! A felvételi iroda előtt állók többsége túl van a családalapításon. Kanalas Csaba a Guszevben lakik, felesége pocakja már gömbölyödik: nyárra várják az első babát. Saját lakásuk még nincs, így a férj édesanyjánál élnek. — Egy éve vagyok munkanélküli — mondja a fiatalember. — Korábban a Köztérnél dolgoztam. Meg sem tudom mondani, azóta hány helyen próbáltam elhelyezkedni. De nem sikerült, mert barna bőrű vagyok. A bőr színe nagyon sokat számít. O Szemébe mondják, hogy azért nem alkalmazzák, mert barna bőrűi — Nem. Azt mondják, már betöltötték az állást. És én ebből csak erre tudok következtetni. Nagyon rosszul esik. O Felesége viszont fehér bőrű. — Nagyon fáj, amikor csak azért nem alkalmazzák a férjemet, mert nem fehér. Különösen akkor, ha tudjuk, van felvétel — mondja a 18 éves fiatalasszony, Farkas Erzsébet. — Az én szüleim nem gördítettek akadályt a házasságunk elé, és ez nagyon jó. Kiderül: a fiatalasszony nem elkísérte férjét, hanem maga is munkát keres. Ha csak két hónapra sikerül elhelyezkedni a szülés előtt, már az is sokat segít a család költségvetésén. Otthon a háztartást egyébként Erzsiké vezeti. így szeretné kímélni idős anyósát. S hogy miről álmodoznak? — Csakis munkahelyről — feleli Erzsiké, — Olyanról, ahonnan nem küldenek el. Voltam eladó, de onnan azért kellett eljönnöm, mert túl fiatal vagyok. Aztán találtam egy takarítói állást, de csak addig alkalmaztak, míg vissza nem jött szülési szabadságról az elődöm. Akármiből is, de felnevelem a gyerekeimet, intézetbe nem adom őket. yy Horváth Béláné elvált, három gyerekét egyedül neveli. Két éve munkanélküli, azGABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ: Száz év magány (részlet) Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe. Macondo akkor húsz vályog- és bambuszházból álló falu volt egy folyó partján, melynek áttetsző vize őskori tojás nagyságú, sima, fehér köveken hömpölygött. Annyira új volt a világ, hogy sok minden még nevet se kapott, s ha meg akarták említeni, ujjal mutattak rá. Minden év márciusában egy ágrólszakadt cigánycsalád vert sátrat a falu végén, és sípok, dobok fülsiketítő lármájával hirdette a legújabb találmányokat. Először a mágnest mutatták be. Egy testes, torzonborz szakállú, verébkezű cigány, aki Melchia- des néven mutatkozott be, harsány hangon bocsátotta közszemlére a macedóniai alkimista bölcsek nyolcadik csodáját, ahogy ő nevezte. Két fémrudat hordott házról házra, és mindenki rémülten látta, hogy az üstök, fazekak, parázsfogó vasak, tepsik leesnek a helyükről, a fa kiszakadni kívánkozó szögek és csavarok elszánt igyekezetétől recseg, a régóta elkallódott tárgyak is sorra előbújnak onnan, ahol a legjobban keresték őket, és eszeveszett kavarodásban vonszolják magukat Melchiades bűvös vasai után. — A dolgoknak is megvan a maguk élete — hirdette a cigány érdes kiejtéssel —, csak fel kell ébreszteni a lelkűket. — Jósé Arcadio Buendía, akinek hatalmas képzelőereje mindig túlszárnyalta a természet leleményességét s még a csodákat és a mágiát is, úgy gondolta, hogy a haszontalan találmány segítségével ki lehetne húzni az aranyat a földből. Melchiades, aki becsületes ember volt, figyelmeztette: — Arra nem jó. — De Jósé Arcadio Buendía akkoriban nem hitt a cigányok becsületességében, így hát odaadott egy öszvért meg egy fél tucat bakkecskét a mágneses rudakért. Ursula Ignaránnak, a feleségének, aki ezekkel az állatokkal szerette volna a zsugorodó családi vagyont szaporítani, nem sikerült lebeszélnie. — Hamarosan annyi lesz az aranyunk, hogy a padlót is azzal borítjuk — felelte a férje. Hónapokon át munkálkodott, hogy igazolja a feltevését. A két vasrudat cipelve, araszról araszra végigvizsgálta a vidéket, meg a folyó medrét is, s közben fennhangon mondogatta Melchiades varázsigéit. De semmi mást nem szedett ki a földből, mint egy XV. századi páncélt; részeit összeforrasztotta a rozsda, s a belseje úgy kongott, mint egy hatalmas, kavicsokkal teli tök. Amikor Jósé Arcadio Buendíának az expedíció négy emberével együtt végre sikerült szétszednie a páncélt, egy elmesze- sedett csontvázat talált benne, a nyakában réz amulett volt, női hajfürttel. Márciusban visszatértek a cigányok. Ezúttal távcsövet és egy nagyítóüveget hoztak, akkora volt, mint egy dob, és úgy mutatták be, mint az amszterdami zsidók legújabb találmányát. A falu végén leültettek egy cigánylányt, a távcsövet pedig a sátor bejáratába helyezték. Az emberek öt real ellenében belenézhettek a távcsőbe, és a cigánylány ott volt az orruk előtt. — A tudomány kiküszöbölte a távolságokat — hirdette Melchiades. — Az emberek rövidesen megláthatnak mindent, akárhol történik, a föld bármely pontján, még csak ki sem kell tenniük a lábukat a házból. — Egy forró délben döbbenetes mutatványt végeztek az óriáslencsével: az út közepére szénakupacot raktak, és a napsugarakat oda összepontosítva, lángra gyújtották. Jósé Arcadio Buendíában, aki még alig vigasztalódott meg mágneseinek kudarca miatt, megfogant az ötlet, hogy a találmányt harci eszközként alkalmazza. Melchiades újból megpróbálta lebeszélni. De végül a nagyítóért cserébe elfogadta a két mágnesrudat és azonkívül három régi aranypénzt. Ursula sírva fakadt a megdöbbenéstől. A pénz egy aranyakkal tele ládából került elő, apja kuporgatta össze, egy hosszú élet lemondásai árán: ő elásta az ágy alatt, valami jó alkalomra várva, amikor majd kamatoztathatja. Jósé Arcadio Buendía még csak vigasztalni se próbálta, annyira elmerült hadi kísérleteiben, önfeláldozóan, mint egy tudós, az életét is kockáztatva. Hogy bemutassa, milyen hatással van a nagyító az ellenséges csapatra, ő maga állt a sugárkévébe, és olyan égési sebeket kapott, hogy kifekélyesedtek és hosszú idő telt el, míg begyógyultak. Hiába tiltakozott a veszélyes találmánytól rémüldöző felesége, majdnem felgyújtotta a házat. Hosszú órákon át ült a szobájában és mérlegelte az új fegyver stratégiai alkalmazását, aztán egy didaktikailag bámulatosan világos és ellenállhatatlanul meggyőző kézikönyvet állított össze. A könyvet, a kísérletek számos szemtanújának nyilatkozataival és szemléltető rajzokkal együtt, elküldte a hatóságoknak; a külNapkelet • A KM hétvégi melléklete
