Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-21 / 68. szám

199&- MÁRCIUS 21., SZOMBAT □ illik lakóterületükön lesz a mun­ka is. A szelíd tekintetű Lakatos Lajos három kiskorú gyermek büszke édesapja. Felesége gyesen van a legkisebbel, aki 10 hónapos. — Szakmám nincsen. Közhasz­nú munkásként dolgoztam a Köztérnél, de lejárt a szerződé­sem. Most kapva kaptam az al­kalmon. Egy hónapban 40 ezer forintból gazdálkodunk. Ebből 10-et elvisz a rezsi. Mire az is­kolai csekkeket is befizetjük, élel­miszerre 20 ezer forintunk ma­rad. A Gerliczky utcán harminc­hat négyzetméteres, szoba-kony- hás lakásban élünk. Gondolhat­ja: az ágyak mellett alig marad hely a közlekedésre. Amiben pénz van, minden munkát elvállalok, mert szeretnénk nagyobb lakás­ba költözni. Már beadtuk az igényt a cserére. —1 Velem is előfordult már, hogy csak azért nem vettek fel dolgozni, mert cigány vagyok. Rosszul esett, amikor azt mond­ták, betelt a létszám, az utánam érkező fehér férfit viszont alkal­mazták. előtt az almatárolóban dolgozott. Hat és fél osztályt végzett. — Akármiből is, de felnevelem a gyere­keimet, intézetbe nem adom őket! A legi­dősebb fiam 16 éves, szeptembertől cuk­rásznak tanul. A középső most elsős, a ki­csi jövőre megy iskolába. Kiderül: nem véletlenül ragaszkodik ennyire a gyermekeihez. Édesanyja korán meghalt, s őt 12 évesen intézetbe adták. Nagyon nehéz volt család nélkül felnevel­kednie. Érthető: ahogy kikerült az állami gondozásból, azonnal férjhez ment, hogy ismét családja legyen. Válás lett a vége. Ez sem meglepő. Aztán lett egy élettársa, aki úgymond angolosan távozott. Tartás­díjat persze egyik férfi sem fizet a gyere­kek után. A négytagú család kilencezer-hatszáz fo­rintból él havonta. Varázslónak kell lenni ahhoz, hogy ennyi pénzből a hónap végé­re is maradjon. Balázs Attila illusztrációja — Óriási az érdeklődés és a lelkesedés is — tájékoztat az első nap tapasztalatairól Molnárné Hevér Katalin, a Piac és Vagyon­kezelő Kft. műszaki vezetője. A délelőtt fo­lyamán hetvennyolcán jelentkeztek mun­kára, de szerződést még senkivel sem kö­töttek, hiszen előbb orvosi alkalmassági vizsgálaton kell részt venniük. Szerződés- kötéskor elsőséget a guszeviek és a Titel utca környékén élők élveznek majd, tudni­&&& sq\ /qv yjjv Tóth László két hallássérült gyerekét havonta csak egyszei láthatja: mindketten Vácra járnak, speciá­lis iskolába. Felesége rokkantnyugdíjas. Nagyon jól jönne a fizetés, hiszen hosszú ideje munkanélküli, így már csak jövede­lempótló támogatást kap. A Simái úti keverőüzemben dolgozott, s akkor veszí­tette el állását, mikor a cég megszűnt. Egy hónapban alig több, mint 30 ezer forint­ból gazdálkodnak. Tartozása nincs: a lak­bért, villanyt, vízdíjat fizeti. A téli hóna­pok kicsit nehezebbek: egy szezonban 60 ezer forint értékű szenet és fát tüzelnek el. Az önkormányzat abban bízik: jövedel­mükből fizetni tudják majd számláikat az itt élők, illetve — mert környezetüket te­szik rendbe, szebbé — két kezük munká­ját becsülni, óvni fogják. S ha az országo­san egyedülálló program sikerrel zárul — akkor annak folytatása is lehet... Cservényük Katalin dönc hegyeket mászott meg, vég nélküli mocsarakban bolyongott, örvénylő folyó­kon gázolt át, és majdnem áldozatul esett a vadállatoknak, a kétségbeesésnek és a pestisnek, míg kijutott a levélhordó ösz­vérek útjára. Annak ellenére, hogy akko­riban egy fővárosi utazás a lehetetlennel volt határos, Jósé Arcadio Buendía megfo­gadta: azonnal nekivág az útnak, mihelyt megjön a kormány utasítása, hogy talál­mányát a gyakorlatban is szemléltesse a katonai vezetők színe előtt, és személyesen avassa be őket a napsugárharc bonyolult művészetébe. Több éven keresztül várta a választ. Végül, a várakozást megunva, el­panaszolta Melchiadesnek a vállalkozása kudarcát, s a cigány akkor meggyőző ta­nújelét adta a becsületességének: a nagyí­tó ellenében visszaadta az aranyakat, sőt néhány portugál térképpel és hajózási mű­szerrel is megajándékozta. Melchiades sa­ját kezűleg leírta Hermann atya tanulmá­nyainak tömör összefoglalását, útmutató­ul az asztrolábium, az iránytű és a szex­Elek Emil illusztrációja táns használatához. Jósé Arcadio Buendía az esős évszak hosszú hónapjaira bezárkó­zott egy kis szobába, amelyet a ház legel­dugottabb sarkába épített, hogy senki ne zavarhassa a kísérleteit. A házi tennivaló­kat is teljesen elhanyagolva, egész éjszaká­kon átvizsgálta az udvaron a csillagok pá­lyáját, és a hőguta kerülgette, miközben azon igyekezett, hogy pontos módszert dol­gozzon ki a délpont meghatározására. Mi­után megunta a műszerek kezelését, úgy el tudott igazodni a térben, hogy ismeret­len tengereket hajózott be, lakatlan föld­részeket fedezett fel, és csodálatos lények­kel érintkezett, bár ki sem mozdult a labo­ratóriumából. Ekkor vált a szokásává, hogy a házban fel-alá járkálva, s másokra ügyet sem vetve, magában beszéljen, mi­közben Ursula és a gyerekek a veteményes­kertben görnyedtek és a banánt meg a ma- langát, a jukkát meg a namét, az ahuya- mát meg a padlizsánt gondozták. Lázas te­vékenysége egyszer csak minden magya­rázat nélkül abbamaradt, és valami révü­letféle váltotta fel. Napokon át, mint egy megigézett, halkan mormogta magában el­képesztő megsejtéseit, mit sem törődve a saját józan esze sugallatával. Végül decem­berben, egy keddi napon, ebédnél, hirtelen kitört belőle, ami a lelkét nyomta. A gye­rekeknek egész életükre emlékezetes ma­radt, ahogy apjuk fennkölt ünnepélyes­séggel, láztól reszketve, a hosszú virrasz­tástól és képzeletének lobogásától elgyö­történ leül az asztalfőn, és kinyilatkoztat­ja felfedezését: — A föld kerek, mint a narancs. Ursulának elfogyott a türelme. — Ha már meg kell őrülnöd, őrülj meg magad­nak — kiáltotta. — De a fiaid fejét ne tömd tele azzal a cigánymaszlaggal. —Jó­sé Arcadio Buendía érzéketlen maradt, és akkor sem rettent meg, amikor a felesége dühében földhöz vágta az asztrolábiumot: másikat készített helyette, kis szobájába összehívta a helység férfinépét és vala­mennyiük számára érthetetlen elméletek alapján bebizonyította, hogy az ember, ha mindvégig keletnek hajózik, visszaér a ki­indulási pontra. Az egész falu biztos volt benne, hogy Jósé Arcadio Buendíának el­ment az esze, de végül megérkezett Mel­chiades, és tisztázta a dolgot. Nyilvánosan magasztalta Jósé Arcadio Buendía értelmi erejét, hiszen pusztán asztrológiai speku­lációk alapján olyan elméletet sikerült ki­dolgoznia, amelyet a gyakorlat már iga­zolt, noha Macondóban mindaddig nem tudtak róla: csodálatának jeléül pedig meg­ajándékozta valamivel, ami aztán döntő hatást gyakorolt a falu jövőjére: egy alki­mista vegykonyha kellékeivel. (Gabriel García Márquez élményeinek for­rása a gyermekkor. Égy ősrégi hagyomá­nyokat elevenen őrző, kis kolumbiai falu mindennapi élete s a nagyszülők meséi­ben megelevenedő múltja. Regényfolyóját — ahogyan ő nevezte Száz év magány cí­mű opuszát — 1965-67-ben írta — tizen­nyolc hónap alatt. Az idén hetvenéves író e művével — sokak szerint — megalkotta a legjobb latin-amerikai regényt.) MÚZSA Heinrich Heine versei Oly mozdulatlan állnak... Oly mozdulatlan állnak ott fenn a csillagok, szemük sok ezredéve szerelmesen ragyog. S a nyelv, melyen beszélnek be gazdag és be szép, filológus ha volnál, akkor sem értenéd. Én mégis megtanultam, s feledni sem fogom, mert kedvesemnek arca volt hozzá nyelvtanom. Vámosi Pál fordítása A dal szárnyára veszlek... A dal szárnyára veszlek, s elviszlek, kedvesem, a Gangesz-parton a legszebb ligetbe röpülsz velem. Ott szelíd holdsugárban virágzó kert susog. Rád, nővérükre várnak, a lenge lótuszok. Ibolyák enyelegnek halkan, fenn csillag gyűl magosán. Mese csordul a rózsák ajkán, rejtelmesen, illatosán. A gazellák rád függesztve szemüket, néznek komolyan, és hallod, amint messze morajlik a szent folyam. Leheverünk a gyepre, hol pálmák árnya ring, s álmodjuk mindörökre szerelmes álmaink. Lator László fordítása A levél A levéltől, melyet írtál, kétségbe nem esem. Te untalan eltaszítsz már, de hosszan írsz nekem. Tizenkét sűrű oldal! Egész kis kézirat! Nem írják ennyi sorral, hogy: elbocsájtalak! Fodor András fordítása (Tavaly volt kétszáz éve, hogy Hein­rich Heine — a mi Petőfink kortársa — megszületett. Idén nincs „kerek” évforduló. Gyönyörű dalaival — me­lyeket A világirodalom gyöngyszemei sorozatban szintén a múlt esztendő­ben adtak ki — mégis őrá emléke­zünk. Meg a szerelemre, a vágyakra, a tűnt ifjúságra, az illanó életre.) Elek Emil illusztrációja — A gyerekek csekkjeire elmegy há- romezer-hatszáz forint. Lakbért most nem kell fizetnem, mert egy ideig nem voltunk itthon, s mire visszajöttünk, teljesen szét­szedték a lakást. Villanyszámlát sem fize­tek. Nem azért, mert nincs, hanem mert lopom az áramot. Bevallom őszintén. Ki­bírja az áramszolgáltató. Fizessen, akinek sok pénze van! Én örülök, ha van mit en­ni.

Next

/
Thumbnails
Contents