Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-28 / 50. szám
A Magyarország-2000 konferencián hangzott el a Londonban élő író, bölcselő felszólalása, amelyet a szerző a Peremnek ajánlott fel közlésre. A szöveget teljes terjedelmében közöljük. Cl mat4r győző ___________ Aki történelmünkben valakit elítél, meggyűlöl és az évtizedek vagy évszázadok időszakadéka fölött, a lehetetlenen keresztül bombát akar hajítani rá. vagy lézersugár-golyó- szóróval jobban elpusztítani a halálnál - az ilyen gyűlölködő: bolond. Ha abban hiszünk, hogy gyűlöletünk tárgya a gyehenna lángjában ég és elkár- hozott, ne próbáljuk az isteni igaz- ságságszolgáltatást fokozni azzal, hogy tapsolunk hozzá, vagy szurkolunk kínzóinak, az ördögseregnek. Ha meg abban hiszünk, hogy teste-lelke már nincs sehol, akkor meg emberi igazságszolgáltatásunkkal úgysem érjük utol. A Bach-korszakban is éltek, százezrével, emberek: ne haragudjunk rájuk, amiért osztályrészükül jutott, hogy ott voltak élni kénytelenek; sem azért, mert az utcakövek feltépése helyett megélni próbáltak, s egyetlen gondjuk a födél a fejük fölött, meg a családjuk etetése volt. Hogy egy fogoly-barakktábor „átkos” - meglehet; de a foglyul ejtett nemzetet nem lehet elmarasztalni azért, mert oda beterelték: őrá is vonatkozik a Genfi Nemzetközi Egyezmény, hogy a foglyot emberi méltóságában megalázni nem lehet. A mi éljenzésünkre/hurrogásunkra a múlt nem kíváncsi. Fogadjuk el a múltat ténye szerint annak, ami: vissZahozhatatlan - elmúlt; és minden fortyogó múlt-szemléletnek hátat fordítva görgessük előre ajövő galacsinját. Nos hát - építsük jövőnket Európában, ahová mindig is tartoztunk, akár az Anjouk, akár a Hunyadiak, akár a Habsburgok révén. Öljünk ki magunkból mindent, ami balkáni, ami provinciális - hogy ne kelljen legjobb- jainknak, láttunkra, káromkodniuk vagy fütyörészniük; tanuljunk meg gondolkozni az európai szellemiség paradigmájában, látókánkat igazítsuk a világhorizontokhoz, s mindezt úgy, hogy ösztönünkké váljék. Persze a közjátékban a legfülbemászóbb kupiét, a sorvégeken a legmurisabb csattanókat mindig az ördög kapja - ahogy mondani szokás: így tudják a színházi emberek; a pesszimizmus idegtépő lírájával, roppant zenei regiszterével az optimizmus nye- nyerés együgyűsége nem tud versenyre kelni: így tudják az irodalmárok. Az ünneprontó Gonosz mindig izgalmas és hajmeresztő; az ünnepet ülő, amannak - mindig alatta marad: alighogy elkezdi korgatni nyenyeréje korongját, lecsapják vele a képernyőt. S most itt állok én, az együgyű optimista - országunk jövőjét Európában hogy megünnepeljem. Optimista vagyok, ezer és egy oknál fogva. Az ezerkettedik, hogy sokat próbált, sokat átvészelt alkati pesszimizmusomra építem és alapítom optimizmusomat. Optimista igen - de vak nem vagyok. Népirtás, etnikai „tisztogatás”, fundamentalizmusok ámokfutása, városmérgező vallásőrültek, terroristáknak olcsón felkínált hasadóanyag, maholnap atombanditák, metropoliszok túszul ejtése, országok megzsaro- lása. Ha e Rettentő Látásokba bele nem fásultunk volna, naponta rémüldözhetnénk. E rémképek specifikuma jószerével: a kontinens egyesülése. A tegnapelőtt még kézlegyintéssel elintézett, a tegnap még közröhejbe fulladó abszurdoid eszme: Európa egyesülése kézkinyújtásra van. Igaz, a történelem a váratlanságok, a meglepetések, a sárkányfogak senkiföldje: minden gurulatot kaphat, jöhet az előre nem látható oldaltámadás, a szomszédságban holmi szent háború kirobbanása; de. Kratésszel. „a filozófia haszna az, hogy minden sorsfordulat készen talál”. Amíg minden rendben van. folytassuk a magunk aktív futurológiái Czeglédi Zsolt fotói építkezését úgy. mintha minden bebiztosítva, elüthetetlenül rendben volna. Minden arra vall: a kontinens egyesülését de facto sínre tették. Ezt az én hóbortos optimizmusomat két mostan szülemlő nóvumra alapítom s ez a két új fejlemény már ott lappang és erőt kér az idő méhében. Eszak-írországban jó emberöltő óta gyászos emlékű, atavisztikus vallás- háború dúl, a mi szekuláris világunkban immár bőven megkérdőjelezhető szerencsétlen hiedelmek nevében: és Anglia volna a legboldogabb, ha ennek a céltalan, oktalan vércsapolásnak vége szakadna. De Anglia, hogy, hogy nem, „húzza a lábát”, és úgy szeretne félig bent lenni Európában, hogy azért félig kint maradjon. Pedig az északír probléma felszámolásának egyetlen biztos reménye: az egyesült Európa. Nálunk, köztes Európában robbanásig fűi a sovinizmusok jó tucatja, nosztalgikusan visszaálmodják magukat azokba a hősi időkbe, amikor még állkapcsukkal szájzárban egyberagadva marhatták egymást; a kormányok már serényen Európa felé igazítják ország szekere rúdját, de még mindig akad államocs- ka, amelyik „húzza a lábát”, és sokallja, hogy belépési feltételül szabják nagyocska kisebbségei jogainak tiszteletben tartását. Jómagam repesve-remeg- ve reménykedem abban - amitől Nagy- Britannia titkon a legjobban fél -, hogy Európa „közös pénzegysége” lesz a pörölykalapács, amely minden szólamnál, egyezménynél, ideológiánál jobban: természetes egységbe fogja kovácsolni kontinensünket. Olyan magától adódó egységbe, amelynek elektromágneses vonzása szinte ellenállhatatlan, kívül maradni nem lehet. Ha ez így van - és én bízom hozzá, hogy így lesz -, akkor az Egyesült Királyság, az ír Köztársaság és Eszak-Irország között elolvadnak az országhatárok. De nem csak ott: köztes Európában is örvendező tanúi lehetünk majd a bambuszfüggönyök/lécke- rítések lebontásának, amelyek eddig országainkat elválasztották: a gyermekotthonokban unokáink eltanulják egymás nyelveit, s Európa-szerte, akár a svájciaknál, a többnyelvűség nem a kivétel lesz. hanem a szabály. S utána - triste die tu: plaudit e amici! - dédunokáinknál még az is bekövetkezhet, amit ma lehetetlennek tartunk: felengednek a régi haragszomrádok,-értelmüket vesztik az antagonizmusok. és feledésbe merülnek a történelmi torzsalkodások. (Folytatás a következő oldalon) Az ember kamerát vesz a kezébe, és lesbe indul. Felvételeket készít az őt körülvevő világról. De miért teszi ezt? Mi célból? És - arrfi a legfontosabb kérdés - mit is tesz? Mi az értelme és következménye ebbéli tevékenységének? Gondolkodjunk együtt. Q LAJTOS LÁSZLÓ __________ Az első történet, amelyet gondolat- ébresztőül szeretnék elmesélni, egy hindu legenda. Hamvas Béla és Kemény Katalin Forradalom a művészetben című könyvéből idézem. „Bhajdzsit királyt felkereste az apa, aki egyetlen fiát elvesztette. Könyörgött a királynak, segítene szörnyű bánatán. Lehetetlen, mondta a gyászoló apa, hogy ha a király valóban ura az országnak, ilyen szerencsétlenség történjék. A király ekkor Yamához, a halál istenéhez könyörgött, aztán a többihez. Mindhiába. Míg Brahman, az istenek felett álló egyetlen és kimondhatatlan megszólította: a halál ellen, király, nem tehetsz semmit. De fesd meg a fiú képét. A király így tett. Brahman rálehelt, a kép életre kelt, az apa megvigasztalódott.” Van egy másik történetem is. Ez Marshall McLuhannek, az „ipari ember folklórja” kutatójának nevéhez fűződik. McLuhan egyszer találkozott fávoli hölgyismerősével, akivel vele >lt kisfia is. Rövid és felszínes társasuk végén McLuhan megje- e, milyen kedves és bájos a fiúcs- ire az anya öntudatosan vála- átná a fényképét! két esetben ugyanarról van ép varázslatos erejéről. Csakhogy, míg a hindu apa a kép által visszakapja halott gyermekét, addig az amerikai anya éppen a kép hatására veszíti el hús-vér eleven kisfiát. Ma szinte mindenki a virtuális valóság eljöveteléről beszél. Arról, hogy rövidesen nem lesz élmény, amelyet a technika segítségével át ne élhetne az ember. Csak rácsatlakoztatjuk majd magunkat a nagy világrendszerre, és megnyílnak előttünk a menny és pokol kapui; nem lesz táj, amit be ne járhatnánk. nem lesz ember, akivel ne találkozhatnánk, nem lesz ismeret, amit meg ne szerezhetnénk; és mindezt úgy, mintha valóban megtörténnék velünk. Amilyen kecsegtetőnek tűnik, olyan rémisztő is ez a jövő. A kényt-kedvet korlátlanul kielégítő gépek ugyanis nemcsak kiszolgálják, de el is szakítják, elidegenítik egymástól az embereket, kapcsolataik közé állnak, és érzéketlenné teszik őket a való élet iránt. A legkegyetlenebb azonban az, hogy betegesen függővé és önállót- lanná, védtelenekké és kiszolgáltatottakká teszik használóikat. A kamera is a virtualitás eszköze. Figyelmetlen használói könnyen rabjává válhatnak. Az elszálló idő megörökítésének mámorában bizony elveszíthetik a természetes emberi szemlélődés örömének képességét. Kívülállókká, öncélú kameramannok- ká lehetnek saját viszonyaikban, és rögeszméjük komolyan zavarhatja kapcsolataik rendes menetét, alakulását. Az igazi videóamatőr elkerülheti ezeket a csapdákat, ha kedvtelését annak helyi értékén kezeli. Mert tudja, hogy a pillanat megállíthatatlan, és technikai eszközökkel sohasem, csak saját és szerettei emlékezetében örökíthető meg. Mert átgondolja, miért folytatja műkedvelő tevékenységét, és megkeresi azokat a lehetőségeket, amelyekkel valós emberi kapcsolatainak épülését szolgálhatja. Mert tudja, hogy valóság csak egy van. (Vége) r~————~— —— —— — —-—-- -s ■ Ember a tenyérnyi kamerával V. „Látná a fényképét!” . in I1MI..IÍIII,—it— ............................ ........................... .......................................................1 - , - . g j ' "V VIDEÓS SZAKIRODALOM Dafcy, Ken; így készül a film. Műszaki Könyvkiadó. Bp.. 1985. Féjja Sándor: Tizenöt filmlecke. Műszaki Könyvkiadó. Bp.. 1982. Ferenczy Pál: Video-és hangrendszerek. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1986. •-Holló Dénes: Video ABC. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1995. Kamera L: Fotó, fiira, video (szerkesztette: Dékán István) Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1987. Molnár Miklós: Videovarázs. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1995. Se vésik-He feile: Fényképészei. Műszaki Könyvkiadó, Bp.. 1982. Szelényi Károly; Fényképészet. Corvina Kiadó. Bp.. é. n. Video-affa. (Szerkesztette: Márcz* Imre és Zelnik József.) Múzsák Közművelődési Kiadó. Bp., 1987. Videotechnika a gyakorlatban. (Szerkesztette: Barna Tamás.) Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1988. .A video világa. (Szerkesztette: Zelnik József.) Közművelődési Információs és Módszertani Intézet, Bp., 198?. Szűcs Pál: Videokéziköny v. OMfKK, Bp.. 1985. Parker. Steve: Camcorder Handbook. A beginner's guide to making better home videos. HarpérCollíns, London, 1993. (Angol nyelvű.) folyóiratok Fotó Camcorder User (angol)/ Video Magazin VideoCamera (angol) Videovilág What Camcorder (angol) . ■
