Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-28 / 50. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK A törvényesség letéteményesei Összehangolják a különböző szerveknél folytatandó vizsgálatokat Kovács Éva A Megyei Közigazgatási Hivatal intézménye nem új ugyan, de jogállása, tennivalóinak sora az utóbbi időben jelentősen megváltozott. 1997-től mindinkább kiteljesedik az a tartalom, hogy a közigazgatási hivatal a kormány területi, állam- igazgatási szerve. Ez azt is jelenti, hogy a hivatal olyan feladatokkal és hatáskörökkel rendelkezik, amelyek valóra váltják azt az állami célkitűzést, hogy a fővárosban és minden megyében legyen egy államigazgatási szerv, amely elsődlegesen nem egyes minisztériumok végrehajtó szerve, hanem a kormány felhatalmazása alapján a több ágazatot érintő kormányzati döntések területi összehangolásáról gondoskodik. A hivatal munkájában az állam ellenőrző funkciójának kell megjelennie. Dr. Fekete Zoltánnal, a hivatal vezetőjével a megyebeli helyzetről, tennivalóikról beszélgettünk. O Az önkormányzatok önállósága sokszor hangoztatott tény. Mit tehetnek egy testülettel szemben Önök? — Az önkormányzatok valóban önálló szervek, de állami feladatokat is elvállalnak, mely feladatok elvégzését ellenőrizni a mi hivatalunk köteles. Függetlenül attól, hogy mely ágazatot érinti a tevékenység, mely szakterületek vannak érintve, jogosultak vagyunk mi magunk elvégezni a kiemelt feladatot, vagy kötelezni a testületet annak elvégzésére. O Melyek ezek aTzonkrét területek? — A koordináció, az ellenőrzés, a képzés, továbbképzés és a hatósági tevékenység tartozik ide. Az alkotmány például kimondja azt, hogy az önkormányzat köteles gondoskodni az alapszintű oktatásról. Hogy ezt a gondoskodást miképpen oldja meg, azt önmaga dönti el. Mi csak arról mondhatunk véleményt, ez a döntés helyes-e vagy nem, illetőleg hogy a testület megfelel-e az elvárásoknak. O Vannak-e eszközeik arra, hogy az esetleges negatív jelenségeket megakadályozzák, büntessék? — Természetesen igen. Annál is inkább, mert minden szakterületnek szabályos ellenőrzési módja van. Ha például egy ön- kormányzat nem tartja meg üléseit, nekem Nemcsak jog, de kötelesség is az önkormányzatok ellenőrzése. nemcsak jogom, de kötelességem is összehívni a testületet. Az önkormányzati ülést nem én tartom ugyan, de ellenőrzőm, hogy akiknek az kötelességük, rendben megtartják-e. Sajnos e téren számos negatív példát sorolhatok. Az elsők között talán az országos hírnévre szert tett székelyi ügyet, de volt olyan önkormányzat, amelynek három évig nem volt költségvetése. O Születnek sikerek ? — Elsőként megyénkén belül összehangoltuk az ügyfélfogadást, így ma már nem csak az államigazgatási, de a rendészeti szervek is ugyanabban az időben, minden szerdán teljes munkaidőben várják az embereket. Ez azt jelenti, hogy ha bárki ügyesbajos dolgainak intézésére kényszerül, akár egyetlen nap alatt végére járhat a feladatnak. Újdonság, hogy immár összehangoljuk a különböző szerveknél folytatandó vizsgálatokat, s egy-egy településen, területen több szerv egyidejűleg végzi e munkát. O Hogyan lehet eredményes egy ilyen vizsgálat, ha mint mondja, jóelöre bejelentik annak kezdetét? — Ha az érintettek készülnek rá, az még nem jelent sikertelenséget, inkább azt, hogy immár tudatosan, hibák nélkül igyekeznek dolgozni. Vannak azonban olyan vizsgálatok és területek, melyeknek sem az idejét, sem pedig a helyét nem közöljük előre, mondhatnám úgy is, mindkét adat szigorúan titkos. Az idegenforgalom vizsgálatát például a rendőrséggel és a Szerencsejáték Felügyelettel összefogva végezzük, a piacok ellenőrzésébe pedig a Vám- és Pénzügyőrség illetékeseit is bevontuk. NyugodDr. Fekete Zoltán Elek Emil felvétele tan mondhatom, az összehangolt, egy időben és több területen tartott ellenőrzések komoly eredményeket hoztak. Ha jónak látjuk, kétszer-háromszor is visszamegyünk ugyanarra a helyre. Nem skalpok gyűjtésére törekszünk, a szabályok betartása, betartatása a cél. O Az Önök hivatalának feladata az ön- kormányzatoknál dolgozók képzése is. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás e területen számos új feladatot, elvárást jelent. Miképpen igyekeznek megfelelni az új kihívásoknak? — Ezen a területen is gyökeres változtatásokat hajtottunk végre. Ma már nem unalmas, egynapos vezetői értekezleteken mondjuk a magunkét, hanem konkrét témakörökben konkrét illetékeseknek adjuk tovább az új információkat. Az immár kötelező és ajánlott közigazgatási szakvizsgák letétele feladat, melynek súlyáról csak annyit mondanék, hogy megszertt ..........1 1 ............ Nem skalpok gyűjtésére törekszünk, a szabályok ______betartatása a cél, zése az ország bármely pontján előnyt jelent, meg nem szerzése pedig állásvesztéssel jár. Az elmúlt időszakban nyolc témakörben több mint 1300 embernek tartottunk továbbképzéseket, melyeknek témája az anyakönyvezéstől a titokvédelemig terjed. Az oktatásba ugyancsak bevontuk a társszerveket, ezzel is demonstrálva, hogy nem egymás mellett, hanem egymással kívánunk az állampolgárok érdekében dolgozni. Ha már az uniós csatlakozást említette, el kell mondanom, hogy komoly fejlesztéseket végeztünk az informatika terén. O A hivatal feladatai az eddigiek mellett továbbiakkal bővültek. Bírják a tempót? — Bírnunk kell még akkor is, ha ez egyre nagyobb erőfeszítést igényel tőlünk. Jelenleg 88-an dolgoznak a hivatalban, az alakuláskor 31-en voltunk. Talán nem kell modnanom, hogy feladataink nem háromszorosára, de az utóbbi időben tízszeresére nőttek. November 1-jétől önállóvá vált például a gyámügyi hivatal, ami azt jelentette, hogy tizenhét városi és egy megyei hivatalt kellett felállítani, létrehozni az önálló pártfogói osztályt. Jelenleg tíz ember ellenőrzi a felügyeletre szorulók életvitelét, s mindazokat a teendőket, melyeket e kihívás jelent. Munkánk mennyiségéről csak ezen a területen talán elég annyi, hogy 1996-ban összesen 37 ezer olyan kiskorút tartottuk nyilván a megyében, akit gyámügyileg veszélyeztetettnek kell tekinteni, mert vagy gazdasági vagy erkölcsi vagy szociális szempontból kritikus helyzetbe került. Az állampolgári ügyek intézésében a mennyiséget illetően országosan a harmadik helyen állunk, s ma már nem csak vizsgáztatunk, de anyakönyvi feladatokat is végzünk, ráadásul március 1-jétől a bevándorlási ügyek is hozzánk tartoznak majd. Az úgynevezett klasszikus feladatok sem csökkenek. Bizonyítékul érdemes megemlíteni, hogy ma Szabolcs-Szatmár- Bereg tizenhat településének nincs jegyzője, s a törvényesség megítélése tükröződik vissza abban, hogy 182 bizottság tavalyi működéséről még ma sem tudok számot adni, mert ez idáig egyetlen jegyzőkönyvet sem küldtek be, pedig kötelességük lenne. Talán ennél is súlyosabb hiba, hogy ma is van olyan település, ahol a testületi ülésről készült jegyzőkönyvet száz napon túl juttatják el hivatalunkba. A pontos adatok szerint 24 önkormányzat 45 jegyzőkönyve érkezett ilyen hosszú idő után. Az élet fintora, s kicsit szomorú is, hogy mindezek után én kénytelen voltam feletteseimnek egy olyan summázatot küldeni, hogy M ................................................................ Nem egymás mellett, egymással dolgozunk az állampolgárok érdekében. yj mindez „a nyírségi önkormányzatok javuló munkáját jelzi.” El lehet képzelni, mi volt akkor korábban a helyzet. Hivatalunknak évente átlagosan 2500 rendeletet, 20 határozatot, és közel 500 képviselő testületi és ugyanennyi bizottsági jegyzőkönyvet kell felülvizsgálnia. O Az utóbbi években megyénk két dologgal is elhíresült. A korábban említett székelyi ügy mellett a tiszavasvári történet is felkavarta a kedélyeket, hiszen sokan nem értették, miért volt szükség arra, hogy a romadiákok külön ballagjanak. — A székelyi képviselő-testület működési zavarai abból adódtak, hogy a testület kettészakadt, bizalmi válság alakult ki. Engem a dologban leginkább az zavar, hogy érzelmek, indulatok kísérték a történetet, s elhangzott számos úgynevezett szakmai nyilatkozat, mely csak hátráltatta a dolgok menetét. A tiszavasváriak ügye egy másik terület, hiszen ott az önkormányzat valóban teljesítette azt, ami feladata, törvény- sértő magatartás nem történt. Más kérdés, hogy a gazdasági szigorítások miatt olykor olyan feladatokra sem jut pénz, melyeknek elvégzése korábban zavartalanul zajlott. magánvélemény Böjtmás hava A mikor megváltozik a levegő íze, amikor az élet, az újjáéledés jele egyértelműen mutatkozik a duzzadó rügyeken, akkor az ember fia is szebbnek látja a világot és reménykedik. Talán nem véletlen, ha márciusról, régi magyar nevén böjtmás haváról van szó, általában a szabadságharc, a forradalom jut eszünkbe. Most mégsem negyvennyolc március idusára gondolok, hanem bőjtmás havának első napjára egy kilenc évvel ezelőtti,eseménnyel kapcsolatban. Miről nevezetes 1989. március 1-je? Sokan egy valóban új tavasz, a szabadság tavaszának eljövetelét láttuk — határon innen és túl — abban (is), hogy ezen napon nyíltak meg az akkori Szovjetunió és Magyarország között a történelem folyamán először a kishatárátkelők. Mindjárt négy helyen is. Aki a kezdeti időkben — csupán csak azért, mert a változatosság gyönyörködtet — kipróbálta mind a négyet, akár nosztalgiázhat is: milyen egyszerűen meg lehetett oldani az átkelést ott, ahol korábban — kis túlzással — még a madár sem járhatott át. Emlékszem, első ízben Lányánál keltünk át. Egyetlen szerény épület és a felnyitott sorompó jelezte csupán, hogy ez itt egy működő határátkelő. A határőrökön, vámosokon kívül egy teremtett lélek nem állt se kint, se benn. Tisztes távolságban a sorompótól megálltunk, mire a kiskatona intett: csak menjünk bátran közelebb. Az is jó és újszerű volt akkortájt, hogy nem kellett sem útlevél, sem vízum, sem hívólevél, csupán egy határátlépési engedély, amelyet villámgyorsan, néhány nap alatt be lehetett szerezni. Mi tagadás, érezhető volt akkor, ott a lányai, pontosabban a haranglábi kis ház előtt a határon, hogy ez most történelmi pillanat. Aztán — még mindig szovjet időkben — korlátozásokat vezettek be. Volt időszak, amikor csak gyalogosan lehetett átkelni, aztán egy időszakban aki Barabásnál ment át, a túloldalon Mezőkaszonynál ellenőrizték az üzemanyagszintet, s ha kevésnek találtatott, visszaküldték a magyart tankolni. Kilenc év alatt sokat változott a világ. Megszűnt a bitodalom, a kishatárátkelők azonban megmaradtak. Persze, ma már nemigen kell biztatni senkit, hogy „jöjjön bátran közelebb”. Nem takarok senkit untatni, hiszen közismert: a régi Mercedesek és egyéb határok vezetői nemigen rokonaikat, barátaikat, ismerőseiket látogatják meg naponta többször. Most éppen azokat a külföldieket sarcolja meg az ukrán állam, illetve annak biztosító társasága, aki tényleg rokonát, ismerősét megy meglátogatni mondjuk kéthavonta egyszer. Mert aki naponta ingázik üzemanyaggal, annak az úgynevezett „rendkívüli egészség- ügyi biztosítás ” öt napra szóló nyolcszáz forintja személyenként meg sem kottyan. (Legfeljebb beépíti az üzemanyag árába.) Ám aki mondjuk négyöt tagú családjával megy, annak kész anyagi csőd. Hiába, a dolgok egy idő után nem úgy alakulnak, mint ahogy a nagy történelmi pillanatokban elképzeljük.
