Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-28 / 50. szám
112 I Napkelet •A HIT VILÁGA 1998. FEBRUÁR 28., SZOMBAT Bibliavasárnap Hagyomány szerint a magyarországi református egyházban március első vasárnapja bibliavasárnap. Ilyenkor gyülekezeteink a bibliavasárnapi perselypénzt a Magyar Biblia Alapítványba küldik el. Hatévenként esedékes tisztújító közgyűlését tartotta a Magyar Bibliatársulat 1997. decemberben, ahol Isten előtti örvendezéssel adhattak számot arról, hogy 1992-97 között 325 ezer példányban jelent meg a Károli Biblia különböző típusai, 160 ezer példányban az új fordítású biblia ugyancsak különböző típusai. Ezek a számok nem tartalmazzák a magyarázatos Biblia különböző típusait. A közgyűlésen elhangzott az is, hogy a jelzett időszakban a Magyar Bibliatársulat tizenkét tagegyházának bibliavasárnap perselypénzből, valamint az Oliver Béguin Alapítvány kamataiból 11 millió forint értékben osztottak szét bibliákat a tizenkét tagegyház között az egyházi iskolák, az ifjúsági munka, az egyházi könyvtárak, a határokon kívüli testvérek, a börtönmisszió céljaira. A Biblia Alapítvány 1997. évi bevételéből a Deuterokanonikus bibliai könyvekből adományoztak a tagegyházak egyházi központjai részére 3240 példányt, határainkon kívüli magyarság céljaira hétszázhatvan példányt, valamint a Vizsolyi Alapítványt támogatták 400 darab Károli Bibliával. A fenti eredmények alapján buzdítom a testvéreket az újabb bibliavasárnapi áldozathozatalra, amikor végre minden korlátozás nélkül jelenhet meg a magyar nyelvű biblia hazánkban. „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem, megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszik, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” Észaiás 55, 10-11. Halljuk meg Isten nyugalmat árasztó és biztató szavait. Szalai László ref. lelkész Egy százalék Magán- és közalapítványok, szeretetszolgálatok, karitász szervezetek kérik segítségünket, amióta lehetőség nyílt támogatásukra. Tavaly már az adományokon kívül a befizetett személyi jövedelemadó egy százalékát is átutalhattuk nekik, az idén erre ismét lehetőség van. Az egyik egy százalékot valamelyik egyháznak lehet felajánlani, a másik egy százalékot bármilyen alapítványnak, de azért természetesen az egyházi szeretetszolgálatok is igényt tartanak rá. A Kelet Karitász Alapítvány adószáma: 18792179-1-15. A karitász tevékenységét Szabolcs-szatmár-Be- reg és Hajdú-Bihar megyében harminc csoportban 500-nál több önkéntes munkatársa segítségével végzi. Támogatnak magányosokat, időseket, nagycsaládosokat, hajléktalanokat, látogatnak és ápolnak betegeket. A Szent Imre Katolikus Alapítvány adószáma: 18792038-1-15. A Száz Éves Templomért és Orgonáért Alapítvány adószáma: 18793194-1- 15. A Gyermekmisszió Alapítvány központja Dombrádon van, s nevelési, oktatási tevékenységet folytat. Az adományokból a hátrányos helyzetű tehetséges gyerekek tanulását, hitben való nevelését és a mindezekhez szükséges technikai eszközök beszerzését segíti. Az adószám: 19208907- 1-15. Diákcsere-kapcsolat Nyíregyháza (KM) — Néhány éve Gemo- na olasz város gimnáziumával tart fenn diákcserekapcsolatot a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium. Az olaszul tanuló diákok sok értékes, haszrlos tapasztalattal gazdagodtak már eddig is külföldi látogatásuk során. Az egyházi, történelmi emlékekben és természeti szépségekben gazdag táj, a baráti kapcsolatok élményszerűvé teszik a nyelvtanulást. KM-reprodukció Március 7-én 15 kossuthos diák indul az iskolából, hogy korábbi benyomásaikat újabb élményekkel egészítsék ki. Velük utaznak Nagyné Gerényi Mária és Oroszné Herczeg Anna nyelvtanárok is. Az utazás költségeit részben az iskola, részben a Socrates programban elnyert pályázat fedezi. Az olasz diákok is viszonozzák tavasszal a látogatást. NAPTÁR Március 1, vasárnap nagyböjt 1. Eu- dokia eleinte pogány volt és erkölcstelen életet élt. Szt. Teodót megtérítette, megkeresztelte s ezután magányba vonulva, szigorú vezekléssel tette jóvá a bűneit. 107-ben lett vértanú. 2. hétfő. Teodóz fölszentelt vértanú. Teodót sok kínzatást szenvedett Krisztusért, végül természetes halállal halt meg cirenei püspökként 325- ben. Hészükhiosz Szt. Péter tanítvány volt, aki püspökké szentelte és Hispániába küldte. Itt is lett vértanú. Egy másik Hészükhiosz Maximinia- nus alatt lett vértanú, 302-ben. 3. kedd. Eutróp vértanú és társai. Eutróp, Kleonik és Baziliszk Szt. Tivadar (Ünnep: febr. 17.) katonatársai voltak. A Maximianus-féle üldözés idején Baziliszkot lefejezték, a másik kettőt keresztre feszítették. 4. szerda. Gerázim remete. Gerázi- mosz liceai származású remete volt Palesztinában. A Jordán mellett hatalmas kolostort épített. 475-ben ezen a napon hunyt el. Pál és nővére Julianna Ptolemaiszban szenvedtek vértanúságot. Aurelianus alatt 275- ben. 5. csütörtök. Konon vértanú. Ko- nón — két vértanút is tisztelünk ezen a néven. Az egyik még az apostoli időkben lett vértanú, a másik 251* ben, Decius alatt, Pamfiliában. 6. péntek. Az amorioszi 42 vértanú: Tivadar, Szilárd, Kalliszt, Teofil és társaik katonák voltak. A szaracé- nok keze által haltak meg 845. március 6-án, nyolc évi szenvedés után, Szíriában. 7. szombat. Halottak szombatja. A kerzoni vértanúk: Bazil, Efrém, Jenő, Kapitón, Everiosz 296-ban szenvedtek a hitért. Ismert még Evér, Agató- dor, Elpid és Lőrinc neve. Egyeneslelkű Pál Görögországban hunyt el 339-ben. 8. vasárnap. Nagyböjt 2. vasárnapja. Teofilaktosz Taráziosz tanítványa volt, aki nikomédiai püspökké szentelte. Örmény Leó császár ikontisztelete miatt száműzte. 30 évi szenvedés után halt meg. Holttestét 845-ben vitte Szt. Metód Nikomádiába. A hűség feltétele a győzelemnek Van létjogosultsága a keresztyén életben az önmegtartóztatásnak A keresztyén ember számára böjt idején is az a döntő kérdés: „Akarom-e az üdvösséget?” Ha a válasz igen, akkor komolyan beszélhetünk arról, hogy a táplálkozás üdvösség kérdés-e vagy van-e összefüggés testi és lelki élet között? Ha a válasz nem, akkor csak beszélgethetünk a böjtről, elmondhatjuk, hogyan tartották régen, mi a mai kor véleménye róla, s aztán tesszük tovább a dolgunkat, mint eddig ahogyan lehet. De az Úrnak tetsző böjt alapja, s ez mindenütt fellelhető a Bibliába, mindig az, hogy Isten ezt mondja: így tovább nem lehet. Eltértél a helyes útról, távolodsz a céltól, a széles útra sodródtál, állj meg, fordulj vissza. Sokszor többes számban szól ez a figyelmeztetés — főleg az Ószövetségben, s a prófétai könyvekben rendre hangzik — így a Jelenések könyvében is. A korinthusi első levél 8., 9. és 10. fejezetei azt mutatják fel előttünk, hogy a Krisztus követőjévé lett emberek nem prófétai felhívás nyomán, hanem belső kényszerből, s talán nem tévedek nagyot, ha azt írom, hogy végső soron a Szentlélek indíttatására vetik fel a bálványáldozati hús fogyasztásának kérdését, amely azonban így általánosítható és időszerűsíthető: szabad-e pogány módon élni azoknak, akik Krisztusban hisznek? Mennyire Isten kegyelme az, hogy ott hangzott el a kérdés, ahol apostoli válasz adott eligazítást rá, mert a megadott válasz ellenére napjainkig olyan e kérdés megközelítése, hogy inkább az ahány ház, annyi szokás jellemző a gyakorlatra, mintsem az egyértelműség. És még jó, hogy ha egyáltalán kérdésként felmerül... Pedig ma is időszerű és Szentlélektől indíttatott minden olyan kérdés, amely arra kérdez, van-e létjogosultsága a keresztyén életben az önmegtartóztatásnak, az önfegyelemnek, a lemondásnak, az alázatnak, az Isten előtti bűnbánatnak, a felebaráttól való bocsánatkérésnek. De sorolhatnám még a ma világi, de sokszor sajnos keresztyén körökben is legyintéssel elintézettnek vélt kategóriákat. Pedig ha egy kicsit is komolyan vesszük Istent, felebarátunkat és nem utolsó sorban önmagunkat, üdvösségünket, akkor előbb inkább, mint utóbb fel kell hagyni a legyintéssel... Vagy nem eléggé látható, nem elég siralmas az ember szabad jogának mondott gyűrött, mocskos, szakadozott lepelbe burkolódzó sok száz milliónyi szenvedélybeteg, erkölcstelen bálványimádó élet? S nem elég hangos a sürgetés kívülről is, meg belülről is: tegyen valamit az állam, az egyház! De mindaddig tehetetlen mindkettő, amíg emberi erővel próbálkozik szembeszállni a gonosz erejével. A már itt kárhozatos életvitelből csak az üdvösség magaslatára felkapaszkodva remélhetünk menekülést. Üdvöt adó pedig csak egy van: Jézus Krisztus. A neki adott élet előtt válik csak világossá a cél, az üdvösség magaslata. Döntés kell, végleges arról, hogy Krisztust követő keresztyén életet kívánunk-e élni vagy nem? A végleges döntés azonban még nem maga a megoldás. De már nem is a céltalan tévelygés összevisszasága. Pál apostol példájánál maradva e döntés a versenypályára való bekerülést jelenti. Minden versenyt felkészülés előzi meg. A keresztyén ember felkészülése Jézus Krisztus megismerése, a beléje vetett hit elmélyítése kell legyen. Ezt szolgálja a teljes Szentírás olvasása, az egyház igehirdetésben adott útmutatása, a gyülekezeti életben egymás elhordozásának megtanulása. a megismert keresztyén élet és értékrend gyakorlása. A jó felkészülés talán legfontosabb ismérve az, hogy már nem vagyunk magunk, már velünk van Krisztus. Ha ő bennünk él, már nem félelemmel tekintünk az előttünk lévő versenypályára, hanem reménységgel, hittel. S amikor szólítanak, alázattal, de bizakodó lélekkel indulunk a cél felé. A célig eljutni nem könnyű. Sokan ellenünk szurkolnak, nem értünk. Pál apostol nem véletlenül veszi fel második hasonlatként az öklözést. Ha azonban az apostol ütéseit testi harcnak vélnénk, jusson eszünkbe Krisztus szava: ,,... aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.” (Mt. 5,39/b). Inkább abban kell következetesnek lennünk, hogy magunkat fegyelmezzük, de úgy, hogy ettől komorak ne legyünk, de ne is elnézően, hogy alkalmatlanokká ne váljunk. A győzelmet nem magunk érdemeljük ki magunknak. Krisztusért adja nekünk Isten. De feladni nem szabad a versenyt, mert a mindhalálig való hűség feltétele a győzelemnek. Az elesőnek van bocsánat,, á csüggedőnek van vigasztalás, még újrakezdési lehetőség is. S az Úr kárpótol minden fáradtságért. Tekintsünk az üdvösség szerzőjére és be- teljesítőjére, Jézusra, akiben mindenre elégséges erőt, bölcsességet és szeretetet adott nekünk Isten, hogy aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Krisztusra figyelve megadatik nemcsak a szó, de a helyes magatartás és cselekedet is a-maga idején. Legyen azonban a böjt idejen is vezérlő elvünk; amit teszünk, az Ő dicsőségét szolgálja. Balogh Tihamér esoeres
