Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-20 / 43. szám

1998. február 20., péntek 12 Kelel-Magyarország KULTÚRA A játékos vesztesége Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Könnyen lehet, hogy a mo­dem esztétikák másképpen gondolkodnak a filmről, mint néhány éve az ameri­kai filmfertőzés előtt tették. Élénken emlékszem, hogy a hatvanas, hetvenes években még gyakoriak voltak a telt házak előtt ve­tített művészfilmek. Akko­riban a filmek kinyitották előttünk a nagyvilágot, s olyan sorsokba, helyzetek­be, gondolatrendszerekbe tudtunk bepillantani, ame­lyek egyébként jórészt el­zárva voltak előttünk. A 29. Magyar Játékfilm­szemle nyitó alkotása Makk Károly magyar-angol-hol- land kooprodukcióban ké­szült A játékos című filmje volt. Az alapanyag Doszto­jevszkij hasonló című regé­nye, de a film nem annak kosztümökbe bújtatott vál­tozata. Két szálon fut a cselek­mény. Egyrészt Doszto­jevszkij küzdelme az idő­vel, mert az új regényt har­mincegy nap alatt kell meg­írnia, különben minden munkájának talajdonjoga idegen tulajdonba kerül. Az író teljesíteni akarja a fel­adatot, de ehhez gyorsíróra van szüksége. A film másik vonulata az író és a fiatal Anna egymásra találásának a története. De a film nem pusztán egy szerelmi törté­net interpretálására vállal­kozik, inkább azt fogalmaz­za meg, hogy egy nagyfor­mátumú egyéniség közelé­ben senki se maradhat kö­zömbös. A néző, akit odaprésel a székéhez a látvány, azzal a nagy élménnyel áll fel, hogy végre látott egy olyan filmet, amelyik megmoz­gatta a képzeletét, amely­nek világával lehetett azo­nosulni vagy vitatkozni. Nem kellett birkózni gon­dolati konstrukciókkal, el­maradtak az aberrált figu­rák, nem akart sokkolni a rendező, az operatőr is rea­lista, de költői képeket is készített. A nyíregyházi vetítés persze nem volt tanulság nélkül. Az esti előadáson tíz-tizenkét ember árválko­dott, dacolva azzal a véle­ménnyel, hogy a film gyer­mekded, kiskorú nézők szórakozása vagy a szno­bok kultúrprivilégiuma. A játékos című film egyik jelenete KM-reprodukció Hírcsokor A Doktorock... ...elnevezésű kisvárdai amatőr színtársulat február 21-én két előadáson is szó­rakoztatja a nagyérdemű várdai közönséget a város művelődési központjában. A délután fél hatkor és este fél kilenckor kezdődő be­mutatókon részletek hang­zanak el világhírű zenés da­rabokból; többek között: a Miss Saigon-ból, a Grease- ből, az Isten pénze és a Jó­zsef... című rock-musical­ekből. (KM) A parlamenti... ...képviselőkből alakult Szená-torok nevű kórus február 22-én, vasárnap délelőtt 10 órától a nyíregy­házi evangélikus templom­ban ad jótékonysági kon­certet. (KM) Az alapítása... ...és működése negyedszá­zados jubileumát köszöntő nyíregyházi Bolyai János Fiúkollégium február 21- én, délelőtt 10 órától rende­zi meg ünnepi megemléke­zését. (KM) A Lyukasóra... ...sorozat február 25-i, 17 órakor kezdődő előadásán a Kölcsey gimnázium diákjai lépnek fel a Magyar Hon­védség nyíregyházi Helyőr­ségi Klubjában. (KM) Deneuve Aranymedvéje Berlin (MTI) — „Nem fé­lek az idő múlásától, csak az idő hiányától” — vála­szolta egy kérdésre berlini sajtóértekezletén Catherine Deneuve, akit életművéért Aranymedve díjjal tüntet­tek ki a Berlini Filmfeszti­válon. A francia film nagy­asszonya, aki visszautasítja ezt a címet, méltóságtelje­sen, de közvetlenül fogadta az újságírók ostromát. „In­kább tartózkodó vagyok, mint hideg” — mondta, „de a rólam kialakított kép nem teljesen alaptalan” — fűzte hozzá. A filmszínésznő életművét felelevenítő ret­rospektív sorozattal kap­csolatban Deneuve el­mondta, hogy nem híve a mérlegkészítésnek, s főként nem érzi magát hivatottnak arra, hogy ítélkezzen élet­művéről. „Inkább folytatni szeretném” — mondta. Karrierje alakulását na­gyon szerencsésnek nevez­te. „Sok szerencse ért szak­mai életem során. Nagyon fiatalon nagyon komoly szerepeket játszhattam olyan emberekkel, mint Ro­man Polanski, vagy Luis Bunuel, de a számomra leg­fontosabb rendező Jacques Demy volt a Cherbourg-i esernyőkkel és A rochefort- i kisasszonyokkal. Szalagtűző premier Nagyecseden Az új gimnáziumnak jó a kapcsolata a várossal is • Támogató önkormányzat Számítástechnikai gyakorlat a nagyecsedi gimnáziumban Amatőr felvétel vonalon tudjuk tanítani a né­met és az angol nyelvet. Igyekszünk a kor elvárásainak megfelelően okítani tanítvá­nyainkat. Számítástechnikát is tanítunk, 18 gép áll a diákok rendelkezésére. Az első két év után angol nyelvű szövegszer­kesztést tanítunk. Természetesen a világi tan­tárgyak mellett nem hiányzik az egyházi eszmeiség sem. Heti két órában vallási órát tartanak, minden hétfőn isten- tisztelet várja a diákokat, a ta­nítás előtt pedig reggelente áhítatot tartanak. — Bízunk benne, hogy di­ákjainkat lélekben is edzetté tesszük. Vallásuk megerősö­dése révén, talán jobban vise­lik majd a megpróbáltatásokat, jobban megállják a helyüket az életben. Az új gimnáziumnak jó a kapcsolata várossal is, ahon­nan támogatást is kapnak. Nagyecsed is számíthat az is­kolára, s annak diákjaira, akik gyakran vesznek részt a város különböző rendezvényein. Az ecsedi gimnáziumba több településről járnak diá­kok, nem véletlenül, hiszen a vidéken sokan reformátusok. Sőt! Ukrajnából és Erdélyből Kell-e nyelvünk védelmének hivatal? Van lehetőség árnyalt, óvatos és szükségszerű beavatkozásra is vannak növendékei az isko­lának. Az igazgató elmondta: szin­te minden negyedikes tovább szeretne tanulni. Többen a ta­nári pályát szeretnék választa­ni, mások a számítástechniká­hoz kaptak kedvet. Mindenes­tere a tanári kar is némi izga­lommal várja az intézet első érettségijét, az első nagy pró­batételt. Az előzetes érdeklődést te­kintve az iskola vezetői remé­lik, hogy a következő tanévre a korábbi éveknél nagyobb lét­számban jelentkeztek az isko­la első évfolyamára. Bodnár István Nagyecsed (KM) — Az inté­zetük történetében első alka­lommal tartottak szalagava­tót a nagyecsedi Báthory Ist­ván Református Gimnázi­umban és Kollégiumban. Ez­után izgalmas hónapok kö­vetkeznek, hiszen ebben az idén érettségiznek először diákok az iskolában. Négy évvel ezelőtt, 1994-ben alakult meg Nagyecseden a re­formátus középiskola. Koráb­ban ugyan működött a város­ban gimnázium, de azt 1984- ben megszüntették. Nagy volt tehát az öröm, amikor tíz évvel később újra középfokú iskolá­ja lett a szatmári városnak. Akadt némi gond eleinte. Az épület egy kicsit rendhagyó­nak számított, hiszen a régi té- esz központját alakították az iskola céljaira. Tanár sem volt elegendő, többnyire óraadók jártak Nagyecsedre tanítani. Az érdeklődés viszont nagy volt, huszonheten jelentkeztek annak idején az első osztályba. Egy-két év alatt megoldód­tak a problémák. Ma már szín­vonalas oktatás folyik az isko­la falain belül — mondja Oláh István igazgató. — Tanáraink kilencven szá­zaléka egyetemet végzett, jól felkészült pedagógus. Jó szín­Minya Károly Nyíregyháza — 1997 telén a nyíregyházi tanárképző főis­kola 96 magyar szakos hall­gatójának a következő kér­dést tettem fel: „Vajon szük­séges volna-e ma Magyaror­szágon nyelvvédő hivatalra? Válaszát, kérem indokolja!” Természetesen tisztában va­gyok azzal, hogy a kérdés bi­zonyos értelemben provoka­tív. Aligha van meg ma a lehetősé­ge annak, hogy egy ilyen hiva­talt felállítsunk. Azonban így próbáltam meg anyanyelvi ál­lapotunkról és a tennivalókról véleményt előcsalogatni. Más szóval a válaszok értelmezhe­tők úgy is, hogy mik a nyelv- használat legégetőbb problé­mái ma. Mielőtt az elemzésre rátér­nék, elöljáróban hadd tegyek még egy megjegyzést. Kissé sarkítva fogalmazva azt mondhatjuk, hogy Grétsy László az anyanyelvvel foglal­kozókat három csoportba so­rolta a HVG májusi számában. Az egyik szélső tábor az ösz­tönszerű laikus nyelvművelő­ké (nyelvcsőszöké), akik az anyanyelv iránt érzett elfogult szeretetükből olyan túlzott szi­gorúsággal ítélkeznek, hogy gyakran többet ártanak, mint használnak. A másik szélsó tá­bor a leíró nyelvészeké (a nyelvtudományi intézetbeliek és az anglisták tartoznak ide), akik a nyelvbe való bármine­mű beavatkozást elutasítják. A kettő között foglalnak helyet a hagyományos nyelvművelést vallók, így a szövetség is. Az­az szerintük van lehetőség ár­nyalt, óvatos és szükségszerű beavatkozásra. A főiskolások úgy vélem, a laikusoktól már jócskán eltávolodtak, a közép­utasokhoz állnak a legköze­lebb, azonban bizonyos meg­nyilvánulásaikkal még a túl­zók véleményét képviselik. S hogy ennek tarthatjuk-e azt is, hogy 96 százalékuk, 92 fő azt felelte, hogy szükség volna er­re a hivatalra, nos ennek a mérlegelését az olvasóra bí­zom. S ezzel át is tértünk a vá­laszok feldolgozására. A kép­zeletben felállított intézmény legfőbb tennivalójának 46-an az idegen szavak megfékezé­sét jelölték meg. Ezek elsősor­ban az írott és a nyomtatott sajtóban fordulnak elő, a rek­lámokban, a politikusok nyelvhasználatában és a szá­mítógép nyelvezetében. Az eddigiek alátámasztására egy rövid idézet: „igen, szükség volna nyelvvédő hivatalra, azért, mert egy nemzet legfon­tosabb feladatainak egyike anyanyelvének ápolása. Az osztrák barátnőim sem tudnak már úgy megírni egy levelet, hogy ne használnának benne legalább öt angol szót. Engem ez nagyon zavar. Főleg a ma­gyar nyelvben. S nem azért, mert nem tudok angolul, mivel tudok.” Az angol szavak ürü­gyén sokan felvetették, hogy magyarításra, új magyar sza­vak megalkotására lenne szük­ség, s ami a lényeg: ezek elter­jesztésére. Ez lenne sokak sze­rint egy igen jelentős feladat, mondható nyelvújítási prog­ram. Még két rövid véleményt hadd idézzek! „Saját nyelvün­ket kell ápolni, s nem az angolt beöltetni.” „Valakit azért néz­nek le, mert a magyar megfe­lelőt használja.” Az intézmény feladatául másodsorban a következőt ad­ták meg: a régi, szép hangzású szavakat meg kellen őrizni, sőt divatba kellene hozni. Fölve­tették a nyelvjárási kifejezések összegyűjtését is, azonban ez folyamatban van, hisz várható az Új magyar tájszótár követ­kező kötete. Nagyon aktuális feladatot jelölt meg az a hallgató, aki új értelmező szótár megírására, illetőleg szócikkbővítés fon­tosságára hívta fel a figyelmet. Jó néhányan pedig a szövetség által már elvégzett feladatokat írták le: táborok, konferenciák szervezése, pályázatok kiírása. Egy szó mint száz, a válaszok azt erősítik meg, hogy a nyelv- művelés tennivalói nagyrészt mindenki számára egyértel­műek. De nehogy túl szép legyen a menyasszony! Nézzünk elő­ször egy átmeneti véleményt. Igen, szükséges lenne felállíta­ni egy nyelvvédő intézetet. Csak az a kérdés, hogy haté­kony lenne-e vagy megmarad az Álljunk meg egy szóra! tí­pusú adásoknál. Ugyanis most is létezik nagyon sok fórum, amely a nyelvműveléssel fog­lalkozik, de hatásuk nem érez­hető. Ezek fontos felvetések. A hogyan, a megvalósítás módja nehéz, s a hatás, a be­fogadás elemzése nehezebb. Most pedig következzék a négy nemmel felelő válasz kö­zül egy. Szerintem külön nyelvvédő intézet felállítására nincs szükség, mert az Akadé­mia Nyelvtudományi Intézete ellátja ezt a szerepkört. Kérem a tisztelt olvasót, hogy e gon­dolatot szembesítse a cikk ele­jén írt csoportosítással. De nézzük tovább a véleményt! Egyébként sem lehet a spontán nyelvújulást megakadályozni, még ha az nem is a legmegfe­lelőbb irányba halad. Végezetül engedtessék meg, hogy magamnak is feltegyem a kérdést. Bár részben már vá­laszoltam, nem tartom szüksé­gesnek nyelvvédő hivatal fel­állítását. Egyrészt az elneve­zés sem jó, a hivatal szó értel­mi összetevője tartalmaz némi rosszallást. Még egy sóhivatal — válthatna ki ellenérzést. Jó volna, ha sok intézményben, szerkesztőségben és egyebütt volnának az anyanyelv iránt fogékony emberek, nem beé­pítettek és téglák, s nekik egy kiszélesített tanácsadó, segítő szolgálatot szervezni. könyv Nyíregyháza (KM - N. I. A) — A Zsoltár az út vé­gén a Titanic 1912-es el­süllyedésének valóságos tényeken alapuló, regényes és rendkívüli érdekes iz­galmas feldolgozása. A ha­jó elsüllyedése és az azt megelőző öt nap története valójában csak kerettörté­net a hajózenekar tragikus sorsának elbeszéléséhez. Közismert tény az a drá­mai mozzanat, hogy a Tita­nic zenekara a legutolsó pillanatig játszott. Egy­részt azért, hogy a kapitány utasása szerint eltereljék az utasok figyelmét és ne tör­jön ki pánik, másrészt mert vakon bíztak a hajó tökéle­tes védelmi rendszerében; A kutatók véleménye ma már csak abban a kérdés­ben tér el egymástól, hogy a becsapott zenészek vajon egy zsoltárra], vagy csak- egy ragtime számmal bú- csúztatták-e az élettől saját magukat és csaknem 150 -sorstársukat. A zenekar nemzetközi összetétele nyilvánvalóan Európára, a sokszínű uró- pai kultúrára történő uta­lás. A katasztrófa e kultúra elkerülhetetlen hanyatlását vetíti elénk visszafogott eszközökkel, ám mégis rendkívül drámaian és ér­zékletesen. Például a Tita- nicnak a környező hajók­kal történt táviratváltása arra enged következtetni, ; hogy azok vagy fel sem i fogták a veszély nagysá- j gát, vagy nem voltak haj- | landóak foglalkozni vele. Eric Fosnes Hansen A \ zsoltár az út végén című j könyve a magyar olvasó I számára érdekes lehet úgy | is mint az alig ismert nor- : vég irodalom • egyik ki- : emelkedő alkotása, (Ma- | gyár Könyvklub) i ■■■ ...................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents